Először is vessünk egy pillantást a próféta önzetlenségére és gyöngéd
figyelmességére! Ennek a napnak feszültsége után önmagának is nagy
szüksége lett volna arra, hogy megpihenve egyék és igyék. Ő azonban nem
magára gondol, hanem Akháb királyra, aki lénye legmélyéig meg kellett,
hogy rendüljön. Ezt mondta neki: "Egyél és igyál"!
A próféta maga még várni akart az evéssel, amíg feladatát egészen nem teljesíti.
Nem szégyenít meg bennünket mélyen a próféta figyelmessége? Nem kell-e itt gondolnunk az újszövetségi figyelmeztetésre: "Senki ne keresse, ami az övé, hanem ki-ki azt, ami a másé"! (l.Kor 10,24; Róm. 15,2; Gal. 6,2)
Az Istennel való közösség, a hit volt Illés minden cselekedetének meghatározója. A hit mondatta Akhábnak: "nagy eső zúgása hallatszik", pedig egyetlen felhőcske sem volt látható az égen. A próféta azonban szólt, mielőtt látta volna a nagy vihart feljönni. Azért szólhatott, mert hallotta Isten szavát. Erre a szóra pedig érvényes, amit a Zsolt.33,4. mond: "Az Úr szava igaz és minden cselekedete hűséges".
Az eső külső jele mellékes volt. Az volt a döntő, hogy a szárazság megszűnésének feltétele beteljesült: a nép elszakadt a bálványoktól és megvallotta az élő Istent szóval és tettel. Mivel ez megtörtént, a prófétának mit sem számított az, hogy az égen még nem voltak esőfelhők.
Az emberi értelem a látható, természeti tényeknél marad, de a hit azokra néz, amik Istennél érvényesek. A hit ott is hallja a nagy eső zúgását, ahol a szem még felhőcskét sem lát.
A próféta maga még várni akart az evéssel, amíg feladatát egészen nem teljesíti.
Nem szégyenít meg bennünket mélyen a próféta figyelmessége? Nem kell-e itt gondolnunk az újszövetségi figyelmeztetésre: "Senki ne keresse, ami az övé, hanem ki-ki azt, ami a másé"! (l.Kor 10,24; Róm. 15,2; Gal. 6,2)
Az Istennel való közösség, a hit volt Illés minden cselekedetének meghatározója. A hit mondatta Akhábnak: "nagy eső zúgása hallatszik", pedig egyetlen felhőcske sem volt látható az égen. A próféta azonban szólt, mielőtt látta volna a nagy vihart feljönni. Azért szólhatott, mert hallotta Isten szavát. Erre a szóra pedig érvényes, amit a Zsolt.33,4. mond: "Az Úr szava igaz és minden cselekedete hűséges".
Az eső külső jele mellékes volt. Az volt a döntő, hogy a szárazság megszűnésének feltétele beteljesült: a nép elszakadt a bálványoktól és megvallotta az élő Istent szóval és tettel. Mivel ez megtörtént, a prófétának mit sem számított az, hogy az égen még nem voltak esőfelhők.
Az emberi értelem a látható, természeti tényeknél marad, de a hit azokra néz, amik Istennél érvényesek. A hit ott is hallja a nagy eső zúgását, ahol a szem még felhőcskét sem lát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése