Menjetek be a szoros kapun... mert szoros az a kapu és keskeny az az út..." (Mt 7,13-24).
Ha Jézus Krisztus tanítványaiként akarunk élni, meg kell emlékeznünk arról, hogy minden nemes dolog nehéz. A keresztyén élet dicsőségesen nehéz, de az hogy nehéz, nem bátortalanít el és nem roskaszt le, hanem arra serkent, hogy győzzünk. Olyan értékes-e nekünk Jézus Krisztus váltsága, hogy minden tőlünk telhetőt odaadunk (megteszünk) azért, ami neki a legdrágább? Isten az Ő királyi kegyelméből menti meg az embert Jézus Krisztus váltsága által. Ő munkálja bennünk mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből; de ezt a szabadítást nekünk kell a gyakorlatban kimunkálnunk. Ha egyszer elindultunk, hogy váltsága alapján megtegyük mindazt, amit Ő parancsol, rájövünk, hogy meg tudjuk tenni. Ha nem, azért nem, mert nem gyakoroltuk. A válságban derül ki, hogy gyakoroltuk-e vagy nem. Ha engedelmeskedünk Isten Szellemének és fizikai életünkben aprópénzre váltjuk, amit Isten az Ő Szelleme által helyezett belénk, akkor - amikor jön a válságos idő - ráébredünk, hogy saját természetünk és Isten kegyelme egyaránt mellettünk áll. Hála legyen Istennek, hogy nehéz feladatokat bíz ránk! Az Ő szabadítása örvendetes, de hősies és szent dolog is; a legvégsőkig próbára tesz. Jézus Krisztus "sok fiat vezérel dicsőségre" és Isten nem kímél meg azoktól a követelményektől, amelyeket a fiakkal szemben támaszt. Isten kegyelme nem teszi az embert félénkké, hanem Jézus Krisztushoz való hasonlatosságot eredményez. Óriási önfegyelemre van szükségünk ahhoz, hogy földi létünk közepette Jézus Krisztus tanítványának nemes életét élhessük. Mindig meg kell feszítenünk erőnket, hogy nemesek és származásunkhoz méltóak lehessünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése