Az elrejtett kincs 1. rész
(Máté 13,44)
Isten királysága nem pusztán általános, hanem az egyéneknek is működik. Valaki a kereszténység területén lakhat, ami már kovászos, és így bizonyos módon osztozik az egyetemes erjedésben. Ennél azonban többre van szükség, többre annál, mint hogy ez minden kiválasztott lélekben végbemenjen. Az áldást személyesen lehet átvenni, és ennek története van leírva a most következő két példázatban. A kettő kiegészíti egymást úgy, hogy akár a drágagyöngyöt, akár az elrejtett kincset találja meg valaki, azok közé kerül, akik a gazdag kincsnek, Krisztus evangéliumának a részesei. Az egyik csoport azokból áll, akik érzik, hogy lennie kell valami abszolút jónak az ember számára. Ezért mindenütt keresik ezt a jót. Az ilyenek hasonlítanak a kereskedőkhöz, akiknek határozott célja, hogy drágagyöngyöket találjon. Ezek kevesen vannak, de talán az igazsághoz megtértek közül a legnemesebbek. Aztán vannak mások, akik nem fedezik fel, hogy célja és értelme van minden ember életének, amíg a Jézusban megjelent igazságot fel nem ismerik. Az ilyenek hasonlítanak az elrejtett kincs megtalálóihoz, akik öntudatlanul belebotlanak. Ez utóbbi csoport öröme a keresetlen kincs fölfedezésének az örömében fejeződik ki. Ámen!
Isten királysága nem pusztán általános, hanem az egyéneknek is működik. Valaki a kereszténység területén lakhat, ami már kovászos, és így bizonyos módon osztozik az egyetemes erjedésben. Ennél azonban többre van szükség, többre annál, mint hogy ez minden kiválasztott lélekben végbemenjen. Az áldást személyesen lehet átvenni, és ennek története van leírva a most következő két példázatban. A kettő kiegészíti egymást úgy, hogy akár a drágagyöngyöt, akár az elrejtett kincset találja meg valaki, azok közé kerül, akik a gazdag kincsnek, Krisztus evangéliumának a részesei. Az egyik csoport azokból áll, akik érzik, hogy lennie kell valami abszolút jónak az ember számára. Ezért mindenütt keresik ezt a jót. Az ilyenek hasonlítanak a kereskedőkhöz, akiknek határozott célja, hogy drágagyöngyöket találjon. Ezek kevesen vannak, de talán az igazsághoz megtértek közül a legnemesebbek. Aztán vannak mások, akik nem fedezik fel, hogy célja és értelme van minden ember életének, amíg a Jézusban megjelent igazságot fel nem ismerik. Az ilyenek hasonlítanak az elrejtett kincs megtalálóihoz, akik öntudatlanul belebotlanak. Ez utóbbi csoport öröme a keresetlen kincs fölfedezésének az örömében fejeződik ki. Ámen!
**********************
Jézus példázatai
Az elrejtett kincs 2. rész
(Máté 13,44)
A zsidók esete illusztrálhatja a drágagyöngy példázatát, jóllehet nem lehet teljesen végigvinni, mert legtöbbjük keresi a drágagyöngyöt, buzgólkodik az igazságért, mégis amikor a nagy értékű drágagyöngyöt felajánlották nekik, nem voltak készek mindent eladni - megtagadni önigazultságukat és minden mást, amit drágának tartottak, hogy megvásárolhassák. A pogányok ezzel szemben, legalább nagyobb részük, öntudatlanul találkoztak a kinccsel. Krisztust találták meg, akit nem kerestek. Nátánael esete ilyen volt. A szamariai asszony (János 4) még döbbenetesebb példa. Az ilyen jellemekben lennie kellett valamilyen igazság utáni vágynak (jóllehet korábban szunnyadhatót a lélekben), ami ezután az örvendetes elfogadásban mutatkozott meg, amikor felismerték. Másrészt - Augusztinusz szerint - a nemes lélek képe van itt, aki buzgón kereste a drágagyöngyöt. A távol-keleti szokásokról írva azt mondja valaki, hogy Keleten, a dinasztiák és az azokat követő forrongások gyakori változásai miatt sok gazdag ember felosztotta javait három részre: az egyiket a kereskedelemben vagy saját fenntartásukra használták; a másikat beváltották ékszerekre, amiket könnyen lehetett szállítani; a harmadik részt elásták. Az utazó manapság nehezen kap információt a régiségekről a környéken lakók féltékenysége miatt, akik attól tartanak, hogy odamegy valaki és elviszi tőlük az értékeket. Sok ember feladja megszokott foglalkozását, és kincskeresésre szánja magát abban a reményben, hogy hirtelen meggazdagszik (Jób 3,21; Példa 2,4). Ámen!
Az elrejtett kincs 2. rész
(Máté 13,44)
A zsidók esete illusztrálhatja a drágagyöngy példázatát, jóllehet nem lehet teljesen végigvinni, mert legtöbbjük keresi a drágagyöngyöt, buzgólkodik az igazságért, mégis amikor a nagy értékű drágagyöngyöt felajánlották nekik, nem voltak készek mindent eladni - megtagadni önigazultságukat és minden mást, amit drágának tartottak, hogy megvásárolhassák. A pogányok ezzel szemben, legalább nagyobb részük, öntudatlanul találkoztak a kinccsel. Krisztust találták meg, akit nem kerestek. Nátánael esete ilyen volt. A szamariai asszony (János 4) még döbbenetesebb példa. Az ilyen jellemekben lennie kellett valamilyen igazság utáni vágynak (jóllehet korábban szunnyadhatót a lélekben), ami ezután az örvendetes elfogadásban mutatkozott meg, amikor felismerték. Másrészt - Augusztinusz szerint - a nemes lélek képe van itt, aki buzgón kereste a drágagyöngyöt. A távol-keleti szokásokról írva azt mondja valaki, hogy Keleten, a dinasztiák és az azokat követő forrongások gyakori változásai miatt sok gazdag ember felosztotta javait három részre: az egyiket a kereskedelemben vagy saját fenntartásukra használták; a másikat beváltották ékszerekre, amiket könnyen lehetett szállítani; a harmadik részt elásták. Az utazó manapság nehezen kap információt a régiségekről a környéken lakók féltékenysége miatt, akik attól tartanak, hogy odamegy valaki és elviszi tőlük az értékeket. Sok ember feladja megszokott foglalkozását, és kincskeresésre szánja magát abban a reményben, hogy hirtelen meggazdagszik (Jób 3,21; Példa 2,4). Ámen!
*****************
Jézus példázatai
Az elrejtett kincs 3. rész
(Máté 13,44)
Egyesek különbséget tesznek a szántóföld és a kincs között, az elsőt a Szentírásra, a másodikat Krisztus ismeretére alkalmazva. Számomra a szántóföld a külső, látható Gyülekezet képviseli, ami különbözik a szellemi belsőtől. Aki felismeri, hogy a Gyülekezet nem emberi intézmény, hanem isteni, és aki megtanulja, hogy Isten benne van, megérti, hogy ez valami, ami túl van minden földi közösségen. Ezért drága a szemében, még legvégső szegélyén is, a benne levő dicsőség miatt, ami kibontakozott szeme előtt. Mint ahogy az embernek nem lehet kincse úgy, hogy ott hagyja a szántóföldet, ugyanígy nem lehet Krisztusa másként, csak az Ő Gyülekezetében. Nem lehet Krisztus a szívében úgy, hogy ugyanakkor elkülöníti sorsát Krisztus küzdő Gyülekezetétől. A kincs és a szántóföld együtt van. Ámen!
********************
Jézus példázatai
Az elrejtett kincs 4. rész
(Máté 13,44)
Váratlan, hogy "az ember, miután megtalálta a kincset, elrejti". Ha valaki elrejti a szellemi kincse, ebben nem az a baj, hogy esetleg másvalaki megtalálja, hanem az, hogy ő maga elveszíti. Az első pillanatokban, amint az igazságot az Úr kijelenti valakinek, az illető attól tarthat, hogy az áldás valami módon kiesik a kezéből. Ez az aggodalom és az ezt követő óvintézkedések kerülnek itt előtérben. Miután a kincset bebiztosította a megtaláló, "örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet." Ez öröm birtokában a szellemi kincs megtalálója képes elmenni és eladni mindenét. Semmi másban nincs dicsőség "az ezt meghaladó dicsőség miatt", mondja Augusztinusz, amikor leírja megtérését: "Milyen édessé lett nekem azonnal, hogy kívánjam azokat a játékokat az édességet! És amitől féltem elválni, most örömmel szakítottam vele." Vesd össze: Filippi 3, 4-11. Tehát amikor valaki megtagadja a hozzá legközelebb eső dolgokat - amikor a pénz szerelmese megveti kapzsiságát és az élvezetek kedvelője élvezeteit, akkor mindegyik eladja mindenét, hogy megvásárolhassa azt a szántóföldet, amelyben a kincs található. Vesd össze: Máté 16,24; Márk 9, 43-48. Némelyek nehézséget találnak abban a körülményben hogy a kincs megtalálója nem szólt a föld tulajdonosának a kincsről. Erre a kifogásra elegendő válasznak látszik, ha azt mondjuk, hogy a kincs megtalálója viselkedésének nem minden része ajánlatos a követésre, csak az az igyekezete, hogy megszerezze a megtalált kincset. Az az eltökélt célja, hogy sajátjává tegye és ebben rejlik okossága. Ámen!
*******************
Jézus példázatai
Az elrejtett kincs 3. rész
(Máté 13,44)
Egyesek különbséget tesznek a szántóföld és a kincs között, az elsőt a Szentírásra, a másodikat Krisztus ismeretére alkalmazva. Számomra a szántóföld a külső, látható Gyülekezet képviseli, ami különbözik a szellemi belsőtől. Aki felismeri, hogy a Gyülekezet nem emberi intézmény, hanem isteni, és aki megtanulja, hogy Isten benne van, megérti, hogy ez valami, ami túl van minden földi közösségen. Ezért drága a szemében, még legvégső szegélyén is, a benne levő dicsőség miatt, ami kibontakozott szeme előtt. Mint ahogy az embernek nem lehet kincse úgy, hogy ott hagyja a szántóföldet, ugyanígy nem lehet Krisztusa másként, csak az Ő Gyülekezetében. Nem lehet Krisztus a szívében úgy, hogy ugyanakkor elkülöníti sorsát Krisztus küzdő Gyülekezetétől. A kincs és a szántóföld együtt van. Ámen!
********************
Jézus példázatai
Az elrejtett kincs 4. rész
(Máté 13,44)
Váratlan, hogy "az ember, miután megtalálta a kincset, elrejti". Ha valaki elrejti a szellemi kincse, ebben nem az a baj, hogy esetleg másvalaki megtalálja, hanem az, hogy ő maga elveszíti. Az első pillanatokban, amint az igazságot az Úr kijelenti valakinek, az illető attól tarthat, hogy az áldás valami módon kiesik a kezéből. Ez az aggodalom és az ezt követő óvintézkedések kerülnek itt előtérben. Miután a kincset bebiztosította a megtaláló, "örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet." Ez öröm birtokában a szellemi kincs megtalálója képes elmenni és eladni mindenét. Semmi másban nincs dicsőség "az ezt meghaladó dicsőség miatt", mondja Augusztinusz, amikor leírja megtérését: "Milyen édessé lett nekem azonnal, hogy kívánjam azokat a játékokat az édességet! És amitől féltem elválni, most örömmel szakítottam vele." Vesd össze: Filippi 3, 4-11. Tehát amikor valaki megtagadja a hozzá legközelebb eső dolgokat - amikor a pénz szerelmese megveti kapzsiságát és az élvezetek kedvelője élvezeteit, akkor mindegyik eladja mindenét, hogy megvásárolhassa azt a szántóföldet, amelyben a kincs található. Vesd össze: Máté 16,24; Márk 9, 43-48. Némelyek nehézséget találnak abban a körülményben hogy a kincs megtalálója nem szólt a föld tulajdonosának a kincsről. Erre a kifogásra elegendő válasznak látszik, ha azt mondjuk, hogy a kincs megtalálója viselkedésének nem minden része ajánlatos a követésre, csak az az igyekezete, hogy megszerezze a megtalált kincset. Az az eltökélt célja, hogy sajátjává tegye és ebben rejlik okossága. Ámen!
*******************
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése