Napi áhítat- Mennyei fénnyel érkező Úr

Hét témája: Az érkező Úr

Olvasmány: ApCsel 9,1–9

Légy hálás Isten közbeavatkozásaiért! Életed kiteljesedését szolgálják azok!

„Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz, és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának hívei, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe. Útközben azonban, amikor éppen Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen mennyei fény villant fel körülötte, és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Ő pedig megkérdezte: „Ki vagy, Uram?” Az így válaszolt: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De kelj fel, menj be a városba, és ott megmondják neked, mit kell tenned.” A vele utazó férfiak pedig szótlanul álltak, mert hallották ugyan a hangot, de senkit sem láttak. Saul pedig felkelt a földről, és kinyitotta szemét, de egyáltalán nem látott. Ezért kézen fogva vezették be Damaszkuszba, és ott három napig nem látott, nem evett, és nem ivott.”

Magyarázat

Isten számos módon képes szólni hozzánk. Van úgy, hogy azonnal felismerjük, máskor megerősítésére van szükségünk, megint máskor csak később jövünk rá, hogy ő szólt. Saul, a keresztényüldöző, térdre esve, megvakulva szembesül azzal, hogy döntenie kell Krisztus mellett, vagy Krisztus ellen éli további életét. Krisztus hozzá érkezett, megragadta őt. Jézus nem úgy nyilvánult meg Pál előtt, hogy nem volt más választása. Pál önként, szabadon reagálhatott Krisztus szavára. Ahogy John Stott mondja: „Az isteni kegyelem sohasem tiporja el az emberi személyiséget, éppen ellenkezőleg: az ember az isteni kegyelem folytán válhat igazán emberivé.”

Johnny Cash, a világhírű énekes, a siker mámorától, függőségek hatásától és romokban heverő kapcsolatoktól kiégve egy hatalmas barlangrendszerben akart véget vetni életének 1967-ben. Három órán keresztül kúszott a barlangban, míg elemlámpája teljesen lemerült. Ahogy fogalmazott: „A fény teljes hiánya megmutatta, hogy abban a pillanatban a legtávolabb voltam Istentől.” A sötétben várta a halált, mégis egy alapvető igazságot ismert fel: „Azt gondoltam, hogy elhagytam őt, de ő nem hagyott el.” S ez a gondolat teljes békével, tisztasággal és józansággal töltötte el. Rájött, Isten más életet szánt neki. A barlangból kibotorkálva új életet kezdett.

Légy hálás Isten közbeavatkozásaiért!

(Kapitány Zsolt)