Bizonyságaid örökkévaló örökségem

  Maradjatok Jeruzsálemben!... Menjetek a föld végső határáig! (Csel 1,4. 8)

Jézus mennybemenetelének történetében érdekes dolgok, ellentétek válnak nyilvánvalóvá. Az első ez: "Maradjatok és várjatok!", - illetve "Menjetek és tegyetek bizonyságot"!

Mi a keresztyén bizonyságtétel eredménytelenségének oka? Nem várunk "Jeruzsálemben", hogy mennyei erővel felruháztassunk, inkább emberi tettvágyunk hajtására indulunk. Milyen nehéz lehetett a heves természetű Péternek a várakozás ideje! De mi lett volna belőle mennyei erő nélkül?

Meg kell várnunk a felszerelést, csak azután indulhatunk.

A másik ellentét: A tanítványoknak nem teljesül forró vágyuk, az ugyanis, hogy megtudják, mikor állítja helyre az Úr Izrael országát. Legszebb emberi reményük eltűnik, égő vágyuknak el kell halnia. Jézus azonban magasabb vágyat ébreszt bennük: mindnyájan imádkoznak, könyörögnek Istenhez, hogy jöjjön el rájuk a Szentlélek. Maradjon Izrael földi országa tehetetlenségben - csak Isten országa terjedjen el egész a föld határáig.

S végül: az angyalok azt mondják a tanítványoknak, hogy le kell mondaniuk Uruk látható jelenlétéről, de nem örökre. Meg fogják Őt újra látni, s örülnek majd kibeszélhetetlen örömmel.

Most szomorkodnak - akkor örülnek.

Nekünk, Jézus mai tanítványainak is le kell mondanunk Urunk látható jelenlétéről. Ez gyakran nagyon fájdalmas. De miénk a szent biztatás: "úgy jön el, amint Őt a mennybe felmenni láttátok".

Minél fájdalmasabb az elszakadás, minél kínosabb annak a nélkülözése, aki többet jelent nekünk, mint a bölcs apa, és a jó anya gyermekének, annál nagyobb lesz az öröm, amikor újra megláthatjuk Őt visszajövetelekor.

Isten asztaláról- Varga László

"Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen:"

Jelenések könyve 3,17

 

Kevés mondás van, mely annyira találna jelen helyzetünkre. Soha nem volt az ember olyan gazdag, olyan hatalmas, olyan sikeres, mint ma. Büszkék is vagyunk nagyszerű eredményeinkre, örömmel fogadjuk remek, új eszközeinket, már el se tudjuk képzelni életünket nélkülük. És tele vagyunk panasszal, magányossággal, céltalansággal, kábítószeres meneküléssel a valóság elől. Tiltakozunk, nem akarjuk tudomásul venni, hogy talán soha nem volt az emberi élet annyira nyomorult, szánalmas, vak és mezítelen. Ez a materializmus csődje: kiderült, hogy a legjobb eszközök sem érnek semmit cél nélkül, távlat nélkül, biztos igazság, szilárd értékek, áldozatos szeretet - Isten nélkül. Lehet, hogy belebukik az egész emberiség, lehet, hogy csak a gazdag, civilizált része. De az mindenképpen, aki nem lát maga előtt más célt, mint az anyagi eszközök adta saját boldogságot, aki nem tanul meg szolgálni, másokért élni, örömöt szerezni. És hiába vergődünk, míg meg nem találjuk Istent, aki egyedül tud értelmet, célt, feladatot, boldog szolgálatot - hitet adni életünknek.

Uram, bevallom, nem tudom elképzelni az életemet villanyfény, gázos lakás, fürdőszoba, lehetőleg kocsi és sok egyéb nélkül. Ha hiányzik, el vagyok keseredve. Csak távolról hallom, hogy mások nyomorognak, még kenyérhez is alig jutnak. A magam dolgának kellene tartanom? Nem érzem magam gazdagnak, nem dicsekedem, hogy nincs semmire szükségem. Sőt inkább az a gondom, mennyi mindenem hiányzik, és ezek között nem mindig szerepel az, hogy többet tudjak az igével foglalkozni. Taníts, Uram, hogy értsem meg, mi a fontos és mi a felesleges, és inkább segítsek másokat a fontoshoz, mint magamat felesleges dolgokhoz! Ámen.

 

Mindennap az Ige fényében- AMIKOR AZ ÖRDÖG ELVESZÍTI A FEJÉT

A mai napon olvasandó igeszakasz: Mt 2,1-12

 

 

1 Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, 2 és ezt kérdezték: "Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt." 3 Amikor ezt Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt az egész Jeruzsálemet. 4 Összehívatta a nép valamennyi főpapját és írástudóját, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak. 5 Azok ezt mondták neki: "A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: 6 Te pedig Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt." 7 Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, pontosan megkérdezte tőlük a csillag feltűnésének idejét, 8 majd elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: "Menjetek el, szerezzetek pontos értesüléseket a gyermekről; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt!" 9 Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt. 10 Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük. 11 Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. 12 Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.

"Amikor ezt Heródes király meghallotta zavarba jött és vele együtt az egész Jeruzsálem."

(Mt 2,3)

Heródes csecsemőgyilkossága nem egyedülálló bűntény volt. Tizenhárom évszázaddal korábban az egyiptomi fáraó ugyanilyen kegyetlenséget követett el. A két támadás ugyanabban az elmében fogant meg, ti. az ördögében. És mindkét támadás az Isten népe szabadítója ellen irányult.

Gonosz lénye mélyén a Sátán tudta, hogy a Szabadító el fog jönni. Azért rendelte el a csecsemők meggyilkolását, mert véget akart vetni a felszabadítási hadműveletnek. A fáraó és Heródes az ördög játékszerei voltak, ámbár saját érdekeiket is védelmezték.

Figyeld meg, hogy a Mt 2 ezt mondja: "Heródes király ... zavarba jött." Trónja inogni kezdett. (Ez az ember már másokat is megölt, olyanokat, akikről úgy vélte, hogy veszélyt jelentenek trónja szempontjából.) Heródes "zavarba jött és vele együtt az egész Jeruzsálem". Azok is kezdték bizonytalanul érezni magukat, akik támogatták trónját. Bizonytalanság érzésük a Sátán bizonytalanság érzésében gyökerezett. Ne felejtsük el, hogy a Sátán azért bizonytalan, mert fél. Nem sok ideje van hátra, és ezt tudja. Ítélete biztos, és bár nem fogadja el, tudatában van annak.

Ezért a Sátán teljesen elveszti a fejét.

A keresztyének nem vesztik el a fejüket. Lehet hogy türelmetlenek vagy aggodalmaskodnak, de pánikba nem esnek. A hit a pánik elutasítása. A pánik akkor lesz úrrá valakin, amikor elveszti önuralmát, amikor összeomlik lelkivilága, amikor egyszerre csak úgy tűnik, hogy minden elveszett.

Hit által tudjuk, hogy bármi történik is, a legrosszabb nem történhet meg. Még a leginkább próbára tevő körülmények között is van hová menekülnünk. Isten trónja örökre megáll. Üdvterve bizonyos. Igen, bajok jöhetnek, de pánik soha.

A fáraó és Heródes elvesztették a fejüket. Az ördög szolgái elvesztik az önuralmukat, amikor a Szabadító jön. Feneketlen mélységbe zuhannak, de mi mélységesen derűlátók vagyunk, még a legrosszabb megpróbáltatások idején is. Mindenkit és mindent a kezében tart Valaki.

 

Krisztus mindenek felett- AZ ÖVÉ

"Tieid voltak és nekem adtad azokat" (Jn 17,6).

 

A misszionárius olyan ember, akinek a szívébe a Szent Szellem beleírta ezt a felismerést: "Nem a magatokéi vagytok" (1Kor 6,19). Aki ezt mondja: "Nem vagyok a magamé", az szellemi értelemben magas nemesi rangot ért el. A gyakorlati élet forgatagában akkor valódi a hívő ember élete, ha önmagát tudatosan átadja egy másik személynek, akit mindenkinél többre tart, és ez Jézus Krisztus. A Szent Szellem feltárja előttem Jézus természetét, hogy eggyé tehessen Urammal, de nem azért, hogy kiállítási tárgy legyek. Urunk a földön egyik tanítványát sem küldte ki azzal, hogy úgy viselkedjék mint Ő. Csak a feltámadás után, amikor a tanítványok megértették a Szent Szellem hatalma által, hogy kicsoda Ő, akkor mondta Jézus: "Menjetek..." "Ha valaki hozzám jön és meg nem gyűlöli..., az nem lehet az én tanítványom." Nem azt jelenti ez, hogy az olyan ember nem lehet jó vagy becsületes, hanem hogy Jézus nem írhatja rá ezt: Enyém! Az Úr által említett rokoni kapcsolatok közül bármelyik kötelékké lehet és versenyre kelhet az iránta való szeretettel. Első helyre tehetem az anyám, a feleségem vagy a magam iránti szeretetet, de Jézus azt mondja: "Nem lehetsz az én tanítványom." Ez nem azt jelenti, hogy nem lesz az enyém az üdvösség, de azt jelenti, hogy nem lehetek az Övé! Urunk a magáénak tekinti tanítványát, felelősséget vállal érte. "Lesztek nekem tanúim." A tanítványt nem az a szellem tölti be, hogy "tenni kell valamit Jézusért"; hanem hogy teljes örömére lehessen Őneki. Az Ő munkatársának a titka: "Övé vagyok és Ő viszi véghez terveit általam." Légy teljesen az Övé!

Isten műhelyében- Jézus igája

"Vegyétek fel magatokra az én igámat! " (Máté 11, 29) 

 

Mi Jézus igája? Az az eszköz, amit arra használ, hogy tanítványait az akaratosságtól és könnyelműségtől megőrizze és a szolgálatra alkalmassá tegye. Az iga megkönnyíti a munkát, összekapcsolja az egy igában dolgozókat. A mi iga-társunk maga az Úr. Az iga Krisztussal való szoros kapcsolatunknak a képe. Arra kényszerít, hogy lépést tartsunk vele. Meghiúsítja saját akaratunkat és saját terveinket. Mindent vele és általa végzünk.

A Megváltó először felüdít, aztán igát is helyez ránk. Aki belsőleg mélyen felüdült, az késznek mutatkozik arra, hogy hordozza Jézus igáját. Az iga alatt járónak nincs többé mozgási szabadsága. A Megváltó igája kifejezésre juttatja tőle való teljes függésünket. Saját akaratunk helyébe az Ő akarata, vezetése és irányítása lép. Az ember nem szívesen adja oda szabadságát. Féltékenyen őrködik felette. A Megváltónak több követője lenne, ha ez nem jelentene "korlátozást". Fiatalok - akik különösen szeretik a szabadságot - azt gondolják: "Kényszerzubbonyba bújtatnak és kolostorfalak mögé kerülök, ha követem Jézust." Jézus valóban foglyul ejti embereit és a maga akaratához kapcsolja őket. De vajon az ún. szabadságát védő ember hova jut? Nem válik-e önfejűsége olyan hatalommá, amit kénytelen követni, tehát ismét csak igát hordoz? Van, akit önfejűsége az ideggyógyintézetbe juttat. Dolgai nem úgy alakultak, ahogyan akarta, ismételten fejjel megy a falnak és megzavarodik. Vagy gondolj a testi gyönyörök borzalmas igájára, az iszákosságra és egyéb sötét szenvedélyekre. Aki Jézus igáját nem vállalja, más, nehezebb iga alatt nyöghet.

"Vegyétek fel magatokra az én igámat!" Nem Jézus teszi azt ránk, még kevésbé kényszerít rá. Önkénteseket keres, akiket bensőséges készség indít az iga felvételére. Aki megízlelte a Megváltó szeretetét, örömmel veszi fel azt. Teljesen, örökre és egyedül az övé akar lenni. Neki akar élni, hozzá kapcsolja életét, neki szolgáltatja ki magát és feltétlen tulajdonául kötelezi el életét. Pál apostol büszkén mondja magát Jézus foglyának. Boldog rabság ez, amit a szeretet vesz magára. Ez az iga nem nyom, szelíd és könnyű teher. Az ember valóban szabadnak érzi magát alatta. Jézus követése nem könnyű sétálgatás ugyan, azonban nem is terhes, hanem boldog út. Igája megőriz az eleséstől, mert igatársunk, Krisztus, Ő soha nem bukik el. Igája alatt biztosan célhoz érünk.

Isten ígéreteinek tárháza- Győzelem harc nélkül

„Júda házához azonban irgalmas leszek, és megsegítem őket, mint Uruk, Istenük. De nem íjjal, karddal és harccal, nem lovakkal és lovasokkal segítem őket" (Hós 1,7).

Milyen drága ígéret ez: az Úr maga akarja megszabadítani népét nagy irgalmából, de ezt nem emberi eszközökkel teszi. Az emberek ugyanis vonakodnak megadni Istennek az őt megillető dicsőséget. Mikor felfegyverkezve harcba indulnak és győznek, Istenüknek kellene dicséretet mondaniuk a győzelemért, de nem ezt teszik, hanem saját erejüket dicsőítik, lovaikkal és lovasaikkal kérkednek. Ezért az Úr igen gyakran minden emberi eszköz nélkül menti meg népét, hogy a dicsőség egyedül az Övé legyen a szabadulásért.

Ezért én szívem, csak az Úrra tekints, és ne emberekre. Istenre számíthatsz, és segítségét legfeltűnőbben olyankor tapasztalod meg, amikor senkiben és semmi másban nem reménykedhetsz.

Ha nincs mellettem barát, tanácsadó vagy támogató, ne veszítsem el bizakodásomat, elég, ha érzem, hogy maga az Úr van mellettem; sőt, örvendezzek, ha harc nélkül ad győzelmet, mint arra igehelyünk is utal. Miért is akarnék „lovakat és lovasokat", ha maga az Úr áll mellettem irgalmával és emeli fel karját védelmemre? Miért volna szükségem íjra és kardra, ha Isten a szabadítóm? Ma bízni akarok és nem félni, és mától fogva mindig ilyen bizalommal élni.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Kiskorú és érett keresztények

"..arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki az Isten beszédeinek alapelemeire..." (Zsid 5,12)

 A lelki kiskorúság jele az is, hogy nem tanulékony, olykor nem is tanítható valaki. Már neki kellene tanítania másokat, és még mindig újra ugyanazt kell magyarázni neki. Neki kellene utat mutatnia másoknak, de még mindig járatlan maga is az igazság igéjében.

Milyen a mi szellemi étvágyunk? Mennyire törekszünk a passzív ismereteket aktív, saját, továbbadható ismeretté alakítani? Van-e bennünk elég alázat ahhoz, hogy növekedjünk a mi Urunk, Jézus Krisztus megismerésében (2Pt 3,18)?

A kiskorú tejjel él, a nagykorúaknak pedig kemény eledel való - olvassuk mai igénk folytatásában. A tej az egyszerű evangélium: Isten szeret téged, neked is kész a bocsánat, gyere haza, mennyei Atyád vár. A kemény eledel: menjetek és hirdessétek ezt, éljetek is eszerint, vállaljátok Krisztusért a szenvedést is, „álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek!" (1Kor 16,13). Az érett korúak is isznak tejet, de nem csak azt, mert azon nem tudnának dolgozni.

Fontos különbség még: a nagykorú keresztény „érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére". A kisgyerek nem tudja, mi az ékszer, és mi a bizsu, mi értékes, és mi csak mutatós. Mi eredeti, és mi hamisítvány. Ezért kérte Salamon király az Urat: Adj szolgádnak bölcs szívet, hogy tudjon különbséget tenni jó és rossz között (1Kir 3,9). Mert ezt nem mi akarjuk megállapítani, ezt Isten határozza meg, csak az érett hívő felismeri és elfogadja Isten minősítését.

A lelki érettség nem az életkortól függ, nem is mindig a hitben eltöltött időtől. De az engedelmességre való készség, a megszentelt életben való járás, az Úr Jézussal való állandó közösség segíti.

Isten csodálatos kegyelme- ISTEN GYŐZELEMRE SEGÍT

''Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen énbennem.
E világon nyomorúságtok lesz; de bízzatok, én meggyőztem a világot'' 

(János 16:33).

Krisztus nem szenvedett kudarcot, nem vesztette el a bátorságát, és követőinek ugyanazt a minden nehézséget elhordozó hitet kell megmutatniuk a világnak. Úgy kell élniük és munkálkodniuk, ahogyan Jézus tette, mert mint nagy vezetőjüktől és tanácsadójuktól, tőle függenek. Bátorságnak, energiának és állhatatosságnak kell a birtokukban lennie. Ámbár látszólagos akadályok állnak majd az útjukban, az Ő kegyelmével tovább kell menniük. A nehézségekről való panaszkodás helyett Uruk arra szólítja fel őket, hogy győzzék le a nehézségeket. Nem kell semmitől kétségbeesniük, mindig reménykedniük kell. Páratlan szeretetének aranyláncával Krisztus Isten trónjához rögzítette őket. Krisztus azt akarja, hogy a világmindenségben létező legmagasabb befolyás, amely a legnagyobb hatalom forrásából áramlik, az Őt követőké legyen. Tanítványainak olyan hatalommal kell bírniuk, amely ellenáll az ördögnek; olyan hatalommal, amelyen sem a Föld, sem a halál, sem a pokol nem tud erőt venni; hatalommal, amely képessé teszi őket arra, hogy mindezeken diadalmaskodjanak, mint ahogy Krisztus is diadalmaskodott. A Biblia feljegyzi a jó emberek hibáit is, akiket Isten kegye kitüntetett. Valójában ezeket a Biblia teljesebben tárja elénk, mint az erényeket...

Azokat, akik Istentől kegyelmet és felelősséget kaptak, néha legyőzött a kísértés, és vétkeztek, éppen úgy, mint bennünket. Az ő életük, minden tévedéssel, balgasággal együtt figyelmeztetés. Ha hibátlan embereket ábrázolnának az írások, akkor bűnös természetünk miatt kétségbeeshetnénk, amikor a saját hibáinkra és fogyatékosságainkra gondolunk. Ha azonban azt látjuk, hogy e hősök a miénkhez hasonló próbákban küzdöttek, és hozzánk hasonlóan elbuktak a kísértések között, de mégis győzedelmeskedtek Isten kegyelme által, akkor mi is bátrak leszünk az igazságért való küzdelmünkben. Vereséget szenvedtek, de ismét felálltak, és Isten megáldotta őket. Épp így mi is győztesek lehetünk Jézus erejével. Krisztus tanítványainak élete legyen olyan, mint az Övé volt, a győzelem szakadatlan sora, amely itt ugyan jelentéktelennek tűnik, de annak ismerik el majd a boldog új Földön.

Örömteli mindennapok- Gyakorold a kegyelmet

Ezután Péter lépett hozzá, és megkérdezte: „Uram, hányszor kell megbocsátanom az Isten családjába tartozó testvéremnek, aki többször is vétkezik ellenem? Akár hétszer is?”

„Nemcsak hétszer, hanem akár hetvenszer hétszer is — válaszolta Jézus. Mt.18,21-22

Ha már megtapasztaltad Isten kegyelmét, akkor arra hív Isten, hogy Te is gyakorold mások felé a kegyelmet.Nem könnyű ,de Istennel nem lehetetlen .Csakis a kegyelem képes megtenni .
Ha nehezen megy ,csak gondold végig neked mennyit engedett el Isten,minden egyes tartozásodat kifizette az utolsó pontocskáig.
Megbocsátotta minden bűnödet ,azt is amit ezután fogsz elkövetni.
Könnyen észrevesszük más emberek hibáit,lassu fejlődését,kiskorúságát ,de amikor ezt tesszük, vajon mi változunk e? Ha észrevesszük és megitéljük ,azt jelenti ,még mi sem tartunk ott ahol szeretnénk.Éppen ezért legyünk megbocsátóak ,türelmesek embertársainkkal ,gyakoroljuk feléjük azt a kegyelmet amit Isten felénk .Nem látjuk a csatáikat ,amit naponta megvivnak,nem ismerjük a körülményeiket ,nem tudhatjuk mi az ami gátolja őket a növekedésben .De Jézus ismeri, minden ember fájdalmát ,a kereszten megizlelte a természeti ember halálát.Mindannyiunkat ismer,tud azonosulni a problémáinkkal.Ezért adja a kegyelmét ,amit nekünk is tovább kell adnunk ,mert csak a kegyelem képes arra ,hogy mások életében növekedést idézzen elő .
Fogadd el Isten túláradó kegyelmét és engedd, hogy áradjon ez a kegyelem mások felé.
Isten békessége és öröme legyen veled minden napon :)

Reggeli dicséret- Légy hűséges!

„De hűséges az Úr, aki megerősít titeket, és megőriz a gonosztól.”

Pál második levele a thesszalonikaiakhoz 3:3

Nem élünk tökéletes világban, ebben azt hiszem, egyet tudunk érteni. Te is és én is számtalan példát tudnánk felhozni arra, amikor megcsaltak, hátba szúrtak, elárultak minket. És talán ugyanennyi vagy egyel több ezeknél azoknak az eseteknek a száma, amikor mindezt mi követtük el. Amikor te és én voltunk Júdás és Brutus egyszemélyben. Amikor mi árultuk el azt, ami vagy aki mellett letettük a megszeghetetlen esküt. 

Tudjuk, milyen a hűtlenség, kívülről-belülről ismerjük. De ma keressünk együtt példát az ellenkezőjére! Én elmondok Neked, kedves Olvasó egy történetet, és arra kérlek, te is kövesd a példámat! Mondj el egy történetet valakinek a családod, barátaid közül az igazi hűségről! 

Lassan egy éve, hogy búcsút intettem a nagyapámnak, aki számomra minden embernél nagyobb és súlyosabb példát mutatott arról, mi is a hűség valójában. Rövid ismerettség után hozta meg döntését, és kötötte össze életét szerelmével, a nagyanyámmal, akihez az utolsó lélegzetvételéig szeretettel ragaszkodott. 

Van, hogy mind a ketten így "teljesítenek" egy párkapcsolatban. És van úgy is, hogy csak az egyik fél teheti ezt meg. Nagyanyám is szerette férjét, amíg tudta. Amíg a betegség nem fosztotta meg önmagától. Alzheimer kórt állapítottak meg nála, és a tiszta pillanatok egyre ritkultak. A nagyapámat sem ismerte fel. Azt hitte, hogy az édesapja. Aztán pedig azt, hogy egy idegen. 

És a papa tette azt, amit addig is tett, és minden nappal egyre többet. Szerette, szolgálta, ápolta, kedveskedett neki, marasztalta, ha a mama menni akart, és sosem adta fel. Mert meghozott egy döntést, amihez hű maradt egészségben, betegségben, boldog és boldogtalan állapotban, amíg a halál el nem választotta tőle, és még azon túl is. 

Ő tudta és megélte, hogy mit is jelent a hűség. Ő tudta és megélte a felelősségteljes döntést annak minden örömével és súlyával együtt. Ő nem adta fel, akkor sem, amikor kimondhatatlanul nehéz volt, amikor a másik a betegsége miatt már nem volt partner semmiben, amikor csak annyit jelentett a házassága, amennyit ő adott bele. És ő a mindent adta. 

 És Isten még ennél is tovább megy el. Ő akkor is hűséges marad a vele kötött szövetségünkhöz, amikor mi homlokegyenest az ellenkezőjét csináljuk. Ő szeret akkor is, amikor Jákóbként harcolunk ellene, és még azt is elhisszük, hogy mi vagyunk az erősebbek. Ő gondot visel rólunk akkor is, amikor mi magunk sem vagyunk tisztában azzal, kik is vagyunk valójában. Ő bízik bennünk akkor is, amikor mindenki más már leintett minket. És ő sosem mond le rólunk. Neki fontosak vagyunk. Te is, én is. Egyetlenek, megismételhetetlenek, egyediek. Ő hűséges, és szeretné, ha te is csatlakoznál a mozgalomhoz. 

Hát kapcsolódj Istenhez, és ne engedd el a kezét! Keresd vele naponként a közös perceket, amikor semmi más nem létezik, csak Ő és Te! Élj a szeretet törvénye szerint, hogy a te utódaid számára is követendő példa lehessen a hűséged! 

 szerző: Sz-Cs. Andi

Csendes percek Istennel- Lelkemet öntöttem ki az Úr előtt...

Bánatos lelkű asszony vagyok. ... a lelkemet öntöttem ki az Úr előtt. 

(Sámuel I. könyve 1:15)

Az Ószövetségben, Sámuel könyve bemutatja nekünk Hannát, egy istenfélő asszonyt, akinek komoly gondjai voltak. És ezek nem aprócska vagy egyszerű problémák voltak csupán, hanem hosszú éveken áthúzódó gondokkal küzdött, melyek űrt és kétségbeesést hagytak lelkében. Te is küzdesz hasonlókkal? Persze, hogy igen. Hiszen mindannyian próbákon megyünk át, és különböző fájdalmakat hordozunk.

Hanna meddő volt, és még egy vetélytárs feleség is bonyolította életét. Jól olvastad, vetélytárs feleségről van szó. Hanna csupán férjének egyik felesége volt..az adott kultúra elfogadott jelenségeként...de ez az állapot borzalmas helyzeteket szült. (Olvasd el Sámuel első könyvének 1.2. fejezetét, hogy betekintést nyerj Hanna életébe.) Az örömhír az, hogy Hanna nem próbálta palástolni fájdalmát, hanem nyíltan megvallotta: "Bánatos lelkű asszony vagyok..."

Nagyon sok tanulság rejlik Hanna életében, de ma azt szeretném, ha megfigyelnénk, hogy miként reagál az életében jelenlevő problémákra, melyek oly nagyon megnehezítették szívét. Hanna a gondjait az Úr elé tárta, az Úrhoz kiáltott: "Az asszony lelke mélyéig elkeseredve könyörgött az Úrhoz, és keservesen sírt." (1.Sám. 1:10) Hanna a terheit Isten elé vitte.

Nem tudom, hogy te hogy vagy ezzel, de én sajnos sokszor gyorsabban nyúlok a telefonom után, minthogy a trónushoz járulnék. Te kinek szoktad elsírni lelked fájdalmát? A lelkedet kiöntöd-e az Úr előtt, vagy csupán gépies imakérést motyogsz el neki? A történet szerint Hanna nem egyszerűen térdet hajtott, hanem kiöntötte a lelkét Kiöntötte a fájdalmát, a csalódásait, a tehetetlenségét, a depresszióját, a zavarodottságát, a mérgét, a szégyenét, a gyötrelmét, és a bánatát.

A lelke ürességét öntötte ki.

És tudod, hogy ezután mi történt? Isten betöltötte őt az Ő békéjével. Hanna mielőtt elcsendesedett volna az Úr jelenlétében, már étvágya sem volt, és teljesen össze volt törve. Miután kiöntötte lelkét az Úr előtt, a Biblia szerint visszatért az étvágya, és még az arckifejezése is kivirult. "Azután elment az asszony a maga útjára, evett, és nem volt többé szomorú az arca." (1.Sám. 1:18) Hannának azért nem volt többé szomorú az arca, mert találkozott az egyetlen, életet megváltoztatni tudó Istennel, és az Ő jelenlétében lehetett.

Istenre mindig bizton számíthatunk. A megpróbáló élethelyzeteinkben szeretné lelkünket a békéjével megtölteni. Hanna megváltozott a Mindenható Úr Isten jelenlétében, de ne feledd, nem egy gyorsan elrebegett ima eredményeként történt mindez, hanem hosszasan időt töltött Isten jelenlétében, és őszintén Elé tárta a lelkét.

Volt-e mostanában ilyen őszinte beszélgetésed Istennel?

Milyen problémákkal kell éppen megküzdened?

Nehezen kezelhető ember van az életedben?

Látszólag megoldhatatlan élethelyzetben vagy?

"Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk." (68. Zsoltár 19.) Amikor őszintén Isten elé járulsz, és semmit sem visszatartva kiöntöd lelkedet az Úr előtt, akkor Ő hűségesen betölti az benned lévő űrt az Ő békéjével, attól függetlenül, hogy Ő megszabadít-e a fájdalmadtól, vagy tovább kell-e hordoznod azt.

Egy pillanatig se kételkedjél ebben kedves barátnőm.

Hiszen Jézus maga mondta, hogy : "Istennek minden lehetséges." (Márk 10:27) Bátorodjunk hát fel, és bizalommal járuljunk Isten elé, hiszen Ő szeret bennünket, és Ő a vágyainkat és kéréseinket túlszárnyalva hatalmasan tud cselekedni miérettünk. Ne késlekedj hát, tölts időt Vele, és öntsd ki Elé lelkedet!

Mennyei Atyám, Színed elé járulok a mai napon, és alázatos szívvel kérem a bocsánatodat azért, mert sokszor másokhoz szaladtam terheimmel, ahelyett, hogy egyenesen Eléd tártam volna azokat. Segíts, hogy először mindig Hozzád forduljak amikor gondok terhelnek. Kérlek fedd be lelkemet a békéddel, és adj erőt a mai naphoz. Jézus nevében, Ámen 

(Forrás: Gwen Smith: A Soul Poured Out, http://www.girlfriendsingod.com/2014/a-soul-poured-out-2/ Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2014 Used with permission)

Bizonyságaid örökkévaló örökségem-

 Amikor a Szentlélek eljön rátok, vesztek erőt és tanúim lesztek nekem, mind Jeruzsálemben, mind az egész Júdeában és Samáriában, egészen a föld végső határáig. (Csel 1,8)

Ezekkel a szavakkal az Úr Jézus teljes világosságot adott tanítványainak arra vonatkozólag, hogy mi életüknek a feladata. Először is megmutatja nekik azt az erőt, amellyel munkálkodniuk kell.

Nem a természeti adottságok erői ezek. Emberi okosság és ékesszólás hogyan szállhatna szembe a sötétség hatalmas fejedelmével, hogy országát megsemmisítse?

Ehhez csak Isten ereje, a Szentlélek ereje elégséges. Enélkül tehetetlenek vagyunk a Sátánnal szemben. Aztán az Úr azt a munkát mutatja meg a tanítványoknak, amit el kell végezniük. Az emberek vakok, a Sátánnak és bűnnek rabjai, ki vannak szolgáltatva a halálnak és az örök kárhozatnak.

Jézus tanítványai a legnagyobb buzgóságukkal és erejük teljes latba vetésével sem képesek egyetlen embert sem megmenteni, de bizonyságot tehetnek Arról, Aki azért jött, hogy az ördög munkáit lerontsa. "Lesztek tanúim."

A legszebb, legragyogóbb beszéd sem használ semmit, ha a hallgatók nem kerülnek kapcsolatba az Úr Jézussal, a bűn, halál és ördög legyőzőjével.

Végül a munkamezőt is megmutatja az Úr. A Jézus Krisztusról szóló bizonyságtételnek Jeruzsálemben, a Jézus elleni gyűlölet és hitetlenség fellegvárában kell elkezdődni. Itt élhetik át Urunkról való bizonyságtételük első nagy győzelmét. Innen terjed majd tovább az evangélium egész Júdeába és Samáriába. Az az üldözés, amely a Saulus idejében volt Jeruzsálemben, nem oltotta el azt a tüzet, amit az Úr gyújtott, hanem sokkal inkább heves szélviharhoz volt hasonló, amely a szikrákat széjjelhordta, s mindenfelé új tüzet támasztott. Egyetlen mozgalom se tudta és nem is tudja megakadályozni Jézus utasításának teljesítését, beteljesülését: "Tanúim lesztek nékem... egészen a föld végső határáig".

Jézus programja nem vall szégyent.

Isten asztaláról-Varga László

"Simon Péter így szólt hozzájuk: Elmegyek halászni. Ők erre ezt mondták: Mi is elmegyünk veled.... de azon az éjszakán semmit sem fogtak... Amikor Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, ...belevetette magát a tengerbe." (János 21,3-7)

 

Szegény Péter! Mint a megvert kutya, úgy kullog Jézus után. Tudja, korábbi tagadásával minden jogát elvesztette arra, hogy Jézus valaha is szóba álljon vele. De azt is tudja, hogy Jézus szereti őt, azt is, hogy bocsánata nélkül az élete semmit nem ér. Elsőként rohan az üres sírhoz. Kutyaszemekkel néz a megjelent Jézusra. Szomorúan hallgatja az emmausi tanítványok lelkes beszámolóját: őket megszólította, őt nem. Tamásnak a Mester előtte mutatja meg a sebeit, őrá nem is pillant. Napok, hetek telnek, megpróbálkozik régi foglalkozásával, a halászattal. A többi tanítvány szereti, most is becsüli őt, vele mennek, de Jézus nélkül nincs eredmény. Észreveszik, hogy Jézus áll a parton, Péter otthagy barátot, halat, ugrik a tengerbe, hogy elsőként érjen hozzá, de Jézus még akkor se hozza szóba tanítványa viselkedését. Nem ismersz magadra, testvérem? Nem tapasztaltad még, milyen az, mikor az ég bezárul fölötted, érzed, hogy imádságod fennakad, üresen kong, nincs rá felelet? Hogy csődöt mond, bármihez kezdesz? Igen, valahol elhibáztad. Valami olyant tettél, amitől a becsületed elveszett Isten előtt. Fogadd el ezt a leckét! És kitartással kérd a bocsánatot, míg meg nem hallod a kérdést: "Szeretsz te engem?"

Kegyelmes Istenem, szeretlek Téged. Úgy mondom, mint Péter, mikor végre megszólította megbántott Jézusa. És bár igaz, ugyanolyan hiteltelenül kong a szavam, mint az övé. Talán lehet, hogy nem akarok őszintén szembenézni azzal, mit vétettem, hogy nem felelsz imádságomra. Talán mentegetőzni próbálok. Kapcsolj magadhoz, nehogy elkeseredve ismét megtagadjalak. Mutass rá kegyetlen őszinteséggel, hol hibáztam el! Büntess, ha arra van szükség, de ne vond meg tőlem szeretetedet. Halld meg imádságomat, fogadd el megbánásomat, bocsánatkérésemet. Bűnös vagyok, Uram, de szeretlek! Ámen.

 

Mindennap az Ige fényében- A GYILKOS

A mai napon olvasandó igeszakasz: 2Móz 1,15-22

15 Azután parancsot adott Egyiptom királya a héber bábáknak, akik közül az egyiknek Sifrá, a másiknak Púá volt a neve. 16 Ezt mondta: Amikor a héber asszonyok szülésénél segédkeztek, figyeljétek a szülés lefolyását: ha fiú lesz, öljétek meg, ha leány, hagyjátok életben! 17 De a bábák félték az Istent, és nem cselekedtek úgy, ahogyan Egyiptom királya meghagyta nekik, hanem életben hagyták a fiúgyermekeket. 18 Ezért Egyiptom királya magához hívatta a bábákat, és ezt mondta nekik: Miért teszitek ezt, miért hagyjátok életben a fiúgyermekeket? 19 A bábák pedig ezt felelték a fáraónak: Mert a héber asszonyok nem olyanok, mint az egyiptomiak, hanem életerősek. Mire a bába odaér hozzájuk, már meg is szültek. 20 Ezért jót tett Isten a bábákkal. A nép pedig szaporodott, és igen megerősödött. 21 És mivel a bábák félték az Istent, Ő tovább szaporította Izráel házát. 22 Ekkor megparancsolta a fáraó egész népének: Minden újszülött héber fiút dobjatok a Nílusba, csak a leányokat hagyjátok életben!

"Minden újszülött héber fiút dobjatok a Nílusba." (2Móz 1,22)

A fáraó kegyetlensége határtalan volt, de nem egyedülálló. A történelem azt mutatja, hogy az emberek bármilyen embertelenségre képesek, ha egyszer az ördög hatalmába keríti őket.

Márpedig nem esik nehezére az ördögnek, hogy hatalmába kerítsen minket. Mindnyájan bűnben születtünk. Nem azért válunk bűnössé, mert bűnöket követünk el, hanem azért követünk el bűnöket, mert bűnösek vagyunk.

Ennek a bibliai tanításnak sok megvetésben volt része, még azoktól a teológusoktól is, akiknek tudniuk kell, hogy ez igaz. Egy olyan korban amikor az emberek tiszta inget és zoknit viselnek nap mint nap, különösen is nehezen lehet meggyőzni a lakosságot, hogy mi egyáltalán nem vagyunk jók természetünk szerint. Amikor az emberek fürdőkádat vesznek és kellemes modort sajátítanak el, hajlamosak azt hinni, hogy kinőttek már a barbár fejlődési korból. A jó élet megnyilvánulási formái azonban nem tartják távol az ördögöt. A British Museum tanúsíthatja, hogy az egyiptomiak a kultúra minden rafinériájával rendelkeztek már egy olyan korban, amikor vízbe fojtották a héber fiúkat.

Az emberi nem, mint egész semmit sem tanult a gonosz megnyilatkozásaiból. Hallatlanul felületesek vagyunk. Az egyik nemzedék átéli az ördög nyers erejét és gyermekeik, akik túlélik őket, mégcsak nem is kíváncsiak az eseményekre, hogy ne is szóljunk az eseményeket kiváltó okok ismeretéről. Tiszta inget, fürdőkádat, sört és szórakozást akarnak.

Személyes életünket illetően nehezen tudnánk eldönteni, hogy a felejtés képessége áldás vagy átok. Lehet, hogy mindkettőből van benne valami?

Minden ember életében eljön legalább egy olyan pillanat, amikor meglátja a gonosz kérlelhetetlen valóságát. Reménykedjünk, hogy abban a pillanatban bölccsé válik.

Nemzedékünk morcosnak és ünneprontónak fog majd bennünket tartani még akkor is, ha csak annyit mondunk nekik, hogy az élet nem kéjutazás életvidám embereknek.

Tulajdonképpen az élet-halál kérdése minden emberi lény számára nem más, mint az Isten országa és a Sátán országa közötti harc. Vagy a sötétségben élünk és halunk meg, vagy a fény irányába haladunk. Krisztus az, akitől minden függ.

 

Krisztus mindenek felett- ÖNTSD KI ISTEN ÁLDÁSAIT!

"Ő azonban nem akarta meginni, hanem kiöntötte azt az Úrnak" (2Sám 23,16).

 

 

Mi volt neked az utóbbi időben olyan, mint Dávidnak a betlehemi forrás vize: szeretet, barátság, szellemi áldás? Ezt a vizet csak saját lelked kárára ihatod ki a magad megelégítésére. Ha megteszed, nem öntheted ki az Úrnak. Semmit nem szentelhetsz oda az Úrnak, amivel saját kívánságodat szeretnéd kielégíteni. Ha Isten valamelyik áldásának csak haszonélvezője vagy, az megront téged; oda kell áldoznod, kiöntened, azt kell tenned vele, amit a józan ész értelmetlen tékozlásnak mond. Hogyan önthetem ki az Úr előtt a természetes szeretetet vagy a szellemi áldást? Csak egyféleképpen: belső elhatározással! Embertársaink egyes cselekedeteit sohasem fogadhatnánk el, ha nem ismernénk Istent, mert nincs módunkban visszafizetni. De amint ezt mondom: "ez túlságosan nagy és értékes nekem; egyáltalán nem embernek van szánva, ki kell öntenem az Úrnak", akkor ezek élő víz folyamaként ömlenek mások felé. Ha nem öntöm ki az Úrnak, akkor nemcsak engem veszélyeztetnek, hanem azokat is, akiket szeretek, mert élvezetvággyá torzulnak. Olyanban is lehetünk élvezetvágyók, ami nem rút és nem aljas. A szeretetnek meg kell tisztulnia azáltal, hogy kiöntjük az Úrnak. Ha savanyú és megkeseredett lettél, azért van, mert valamilyen áldást megtartottál magadnak, holott ha kiöntötted volna az Úrnak, te lettél volna a leggazdagabb ember, aki valaha e földön élt. Ha Urad áldásait megtartod magadnak és nem tanulod meg kiönteni Őelé, akkor mások nem láthatják meg általad a Királyt és nem "láthatnak széles országot" (Ézs 33,17).

Isten műhelyében- Tanítómesterünk tulajdonsága

"Én szelíd és alázatos szívű vagyok. (Máté 11, 29) 

 

 

Ilyen a tanítómesterünk. Szelídsége és szívbeli alázata megkönnyíti számunkra a tanulást. A szelídség nem temperamentum dolga. A Biblia a dolgok mélyére hatol és gyökerénél fogja meg azokat. Mi szelídségnek mondjuk a csendes kedélyt, ellentétben a felcsattanó természettel. De a természettől csendes emberek még korántsem szelídek az Ige értelmében. Lehet, hogy nem indulatosak és hangosan nem berzenkednek, de belsőleg mégiscsak felháborodnak, keserűek és dacosak, ha ingerlik őket. Csak az az ember szelíd valójában, aki önző énjétől szabad. Az ilyen ember belsőleg csendes és másoknak is teret ad, hogy boldoguljanak.

A szelídség a Lélek egyik gyümölcse. Ha a Lélek gyümölcse a szeretet és a többi csak e szeretetnek a kisugárzása, akkor a szelídség az igénytelen, lemondásra kész és védtelen szeretet. Ez a báránytermészet, amely készségesen hajol meg Isten és emberek előtt. Lemond a maga hasznáról, zúgolódás és panasz nélkül fogadja becsülete sérelmét. Ez az a csodálatos erő, amely leveretve győz; csendes és drága Isten előtt. Határtalanul készséges a tűrésre és megbocsátásra.

Ilyen alázatos szívű az Úr. És mert Ő szelíd, nem áll elénk nagy igényekkel és kemény követelésekkel. Nem akar mindenáron azonnal olyanná tenni, mint amilyennek szeretne látni minket. Sokat tud elhordozni, tud csendben várni, míg eljön az az idő, amikor új leckére taníthat. Nem kíván túl sokat tőlünk, nehogy megfélemlítsen és elcsüggesszen. Nem kényszerít ránk külső formákat, nem üti rá a lélekre erőszakosan a maga bélyegét. Szeretettel, kíméletesen és gyengéden kezel mindenkit a maga természete szerint. A szelídség és az alázatosság együtt járnak. Az elbizakodottság erőszakosságot szül, amely mindenáron a saját akaratát akarja keresztülvinni. Jézus alázattal hajol le gyengeségünkhöz. Uralkodása tulajdonképpen szolgálat. A mi javunkat tartja szem előtt. Nem ejt el könnyen és nem sújt megvetéssel, ahogy érdemelnénk. Mélyen lehajol hozzánk és magához emel fel, a saját lényébe és saját tulajdonságába.

Szeretnék lenni, mint Ő, alázatos, szelíd, Követni híven, mint Ő, Atyám parancsait. 

 

Isten ígéreteinek tárháza-Kiút a szellemi halálból

„Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor felnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem!" (Ez 37,13)

Valóban így van: akik életre támadnak a halálból, ebben a feltámadásban felismerik majd az Úr kezét. Ez lesz az embert érhető legnagyobb és legnevezetesebb változás. Isten kihozza a szellemi halál sírjából, valamint a szellemi élet fényét és szabadságát ajándékozza neki. Ezt senki más nem képes megcselekedni, csak az élő Isten, az élet Ura és teremtője.

Milyen jól emlékszem arra, amikor én is a „csontok völgyében" hevertem, magam is annyira kiszáradva, mint azok a csontok. Áldott volt az a nap, amikor Isten végtelen kegyelme elküldötte az ő emberét, hogy életre keltsen. Istennek legyen dicsőség azért a megmozdulásért, amelyet a hit Igéje támasztott kiszáradt csontjaimban. De még áldottabb legyen a „négy égtáj felől fúvó", engem is megelevenítő mennyei szél. Most már ismerem az örökké élő Úr életre támasztó Szellemét. Bizony, az ÚR az élő Isten, mert ő elevenített meg engem is. Új életem még így, a gondokkal és fájdalmakkal is világosan bizonyítja számomra, hogy az Úr megöl, de meg is elevenít. Csak ő egyedül Isten. Benne van minden, ami nagyság, dicsőség és kegyelem. Megelevenedett szellemem őt imádja, mint a nagy „Én vagyok"-ot. Legyen ezért nevéé minden dicsőség! őt akarom dicsérni, amíg csak élek.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Helyén mondott ige

"Láttál-e már elhamarkodott beszédű embert? Több reményt fűzhetsz az ostobához, mint hozzá. "(Péld 29,20)

 

 
Van, aki tudja, mit beszél, s van, aki csak beszél, amit tud. Akiknek eltompult a hallásuk, azok általában könnyen beszélnek, fecsegnek, akkor is, ha nincs mondanivalójuk. Ez a kiskorúság jele. Ők gyakran meg sem várják, hogy befejezze a másik, nekik mindegy, mi a kérdése, kész válaszaik vannak. Így aztán nem a valódi kérdésre felelnek, csak beszélnek, amit tudnak. És beszélnek, kibeszélnek mindent.

Az érett korú keresztény előbb igyekszik megérteni a problémát, világosan látni a kérdést, és utána válaszol arra. Ha pedig nem tudja a választ, azt is bevallja, vagy kérdez. Legfőképpen pedig az jellemzi, hogy Istent kéri, adjon szót a szájába, hogy igaz, helyes beszéd hangozzék el, így lesz a szava „aranyalma ezüsttányéron", helyén mondott ige (Péld 25,11).

Pál apostol az ilyen beszéd ismérveit így sorolja fel: „jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják." (Ef 4,29) Hasznos, szükséges, építő.

Akinek nincs füle a hallásra, az könnyen, sokat, feleslegesen és ártó módon is beszél. Aki tud figyelni másokra, az akkor szól, ha van mondanivalója, tud hallgatni, ha az a hasznos, és semmiképpen nem fecsegi ki mások bizalmas közléseit, „...a más titkát ne fedd föl..." (Péld 25,9) Semmiképpen nem mond olyat, ami bárkinek árthatna.

A kiskorú kifárasztja a másik embert a beszéddel. Az érett korú tudja erősíteni a megfáradtat a beszéddel (Ézs 50,4).

 

Reggeli dicséret-Hinni Jézusnak

"Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?"  (János 3,12)

 

Egy idős tanító látogatott Jézushoz azon az éjjelen. Nikodémus, aki maga is tagja volt a nagytanácsnak, amely akkor a nép vallási vezetőiből állt, leginkább a farizeusokból és a sadduceusokból. A Megváltó, látva az őszinte érdeklődést, a legkomolyabb üzenettel szólította, meg őt ("Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát." Jn 3,3), de az nem akarta megérteni ("Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?" Jn 3,4). Miért kellene egy olyan embernek is megtérnie, újjászületnie, aki egész életét Isten törvényének szentelte? Nem elég, hogy mindvégig hitben élt? Nem elég, hogy helyesen cselekedett, nem bántott másokat, ...?

Ma is sokan vannak, akik követik az öreg farizeust ebben az eltökéltségben. Miért kellene nekem még változnom, miért kellene nekem megtérnem? - kérdezik. Tisztességes vagyok, becsületes. Nem lopok, nem csalok, nem ölök, nem hazudok. Vagyok olyan jó, mint más! - mondják, talán kicsit felháborodva egy kicsit azon a feltételezésen, hogy az életük nem elég Istennek. Pedig így van, a Biblia szerint nem is született ilyen ember erre a földre Jézuson kívül ("Mert nincs egy igaz ember is a földön, a ki jót cselekednék és nem vétkeznék." Prédikátor 7,20). A földi életünkre nézve tehát nem látunk tisztán, szükségünk van Isten vezetésére, Jézus útbaigazításaira. Sokszor ezek a tanácsok nem könnyűek, nem egyszerűek és ezért ellenállást váltanak ki bennünk, de ne tegyük! Ne álljunk ellent az Úrnak! Nem azért, mert Neki mindig igaza van, hanem azért, mert Ő mindig értünk cselekszik és értünk szól. Az Ő célja: "A ki azt akarja, hogy minden ember idvezüljön és az igazság ismeretére eljusson." 1Tim 2,4. Tanácsai már ebben az életben örömet és boldogságot hozhatnak ránk. Jézus mondta: "...én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek." (János 10,10.) Ha hűségesen olvassuk a Szentírást és hagyjuk magunkat meggyőzni, vagyis nyitottak vagyunk és nem zárunk be eleve, akkor megérthetjük, miért fontos, hogy mind bűnösök vagyunk. Megértjük, hogy ez a lelki gyógyulásunk első lépése. Mint a betegnek az orvosnál el kell ismernie betegségét és vágynia kell a gyógyulásra, úgy van szükségünk nekünk is arra, hogy a Mennyei Nagy Orvos elé menjünk alázattal. Így megtörténhet a csoda, hogy a földi dolgok mellett egyre inkább érteni fogjuk a nagy összefüggéseket is. Elkezdünk látni Isten szemszögéből...

Közzétéve ennyi ideje: 10 hours ago, szerző: Restás László

Prófétai Áhítatok

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

A szellemi alapod Krisztusra épült és ez továbbra is szilárd. Amit az emberek és a vallás előírásai szerint építettél, az most rombolódik le, hogy készen állj újra építkezni a Szellemem szerint, mondja az Úr. Hamarosan újat kezdesz, és ez az új kezdet felül fog múlni minden más kezdetet. Lesz benned egy erős kívánkozás, amit a reménységen és ígéreten alapuló titokzatosság kelt benned, ugyanakkor izgatottan fogod várni, hogy az Én terveim megvalósuljanak. Az életnek ez az újszerűsége túl fog mutatni mindenen, amit eddig elképzeltél vagy hittél. Viszont annak a megtisztulásnak az erejét, amit belül és kívül átéltél, meg kell őrizned. 1 Korinthus 3:11 Mert más alapot azon kívül, amely le van rakva, senki nem rakhat, és ez a Jézus Krisztus.

--------------------------------------------------------
 

Arra adtalak titeket, hogy világosság legyetek a világon, ami elűzi a szellemi sötétséget. Ahogy a sötétség egyre nagyobb, úgy kell egyre fényesebben ragyognia a ti világosságotoknak. Amikor ápoljátok a kapcsolatotokat Velem, akkor nem jártok sötétségben. Taszítsátok vissza a sötétséget, ahol csak rátaláltok, és ne hagyjátok, hogy legyőzzön titeket, mondja az Úr. János 8:12 Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: "Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága."

Bizonyságaid örökkévaló örökségem-

A gadarénusok kérték Jézust, hogy távozzék el az ő határukból. A volt ördöngös arra kérte Jézust, hogy Vele maradhasson. (Mk 5,17-19)

Két kérés van itt előttünk, az egyik hallatlanul balga, a másik igazán jó kérés. A gadarénusok arra kérik az Urat, hogy távozzék el határukból. Az Úr egy megszállott elmebeteget meggyógyított, aki miatt az egész vidék rettegett. Ez jó volt a gadarénusoknak. De a megszállottból kiment démonok a disznónyájukba mentek és az egész nyájat a tengerbe fojtották. Ezt az anyagi kárt már nem tudták megbocsátani Jézusnak. Ha a vagyonukat megduplázta volna, drága és kedves lett volna nekik, de így: távozzál el tőlünk!

Isten irtsa ki belőlünk azt a gadarénusi gondolkozást, amely szerint a földi vagyon szaporítása a fő dolog!

A gadarénusok balga kívánsága mellett ott állt a meggyógyult jó kérése, hogy Jézussal akar maradni. Nem akart megmentőjétől többé eltávolodni. Ez volt legbelső vágya. S mi volt Jézus válasza a két kérésre? Gondolatunk szerint a helytelen kérést el kellett utasítania, a jót pedig teljesítenie. Jézus azonban ellenkezőleg cselekedett. A szégyenletes kérésnek eleget tett: hajóba szállt és elment hazájába. A meggyógyult kérésére pedig ezt felelte: "Eredj haza a tieidhez és beszéld el nekik, mily nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és hogy megkönyörült rajtad".

Ismerjük fel itt, hogy Isten gondolatai magasabbak és jobbak, mint a mi gondolataink! Ha Jézus a mi jónak vélt gondolatainkat nem hallgatja meg, ha egész más úton jár, mint mi gondoljuk, ha a mi terveinket keresztülhúzza, akkor is higgyük el, hogy jobban tudja, mi használ nekünk, mint mi.

Elégedjünk meg mindig azzal, ahogy Ő dönt!

 

Isten asztaláról-Varga László

"Igazságos az Úr, mert szembeszálltam parancsával." (Jeremiás siralmai 1,18.)

Annyira megszokott, szinte természetes magatartás az, hogy aki a legkevésbé tartja számon Isten törvényét, ha bajba kerül, méltatlankodva tiltakozik a következmények ellen: miért engedi meg Isten, például, korunk nyomorúságait? Egyet meg kell értenie mindenkinek, aki valamit is tanult Isten törvényéből: ha lehetne más úton, Isten törvénye nélkül boldogsághoz, jó eredményhez jutni, Isten kijelentése nem lenne igaz. De nem lehet. Előbb-utóbb öszszeomlik, amit Isten nélkül épít az ember, akármilyen hatalmas alkotás legyen az. Ennek az igazságnak a mi nemzedékünk a leghitelesebb tanúja. A nyomorúságra jutott keresztyén embernek tudnia kell, hogy nem érdemelt mást. Mind önmaga, mind közössége bűnei méltán hozták rá a veszedelmet. Nincs értelme lázadozni, Istent hibáztatni. Ha tudomásul veszem, hogy igazságosan kaptam meg bűneim következményeit, nyugodt lélekkel tudom elfogadni és elviselni a nyomorúságokat, engedelmesen kérni, megkeresni, megtalálni és végezni az ott kapott feladatokat. Akkor Isten mindig, minden engedelmes gyermekének megmutatja nem az okát, hanem a célját szenvedésének, boldoggá és eredményessé teszi nyomorúságban végzett szolgálatát a vele együtt szenvedők között.

Ítélő Istenem, nem lázadozom a rám rótt szenvedések ellen. Tudom, hogy megérdemlem, mert nem voltam engedelmes szolgád. Elfeledkeztem rendeltetésemről, magam akartam utat szabni, nélküled akartam eredményt elérni a magam céljai szerint. Azt is tudom, hogy szeretsz, hogy nem azért büntetsz, mert gyötörni akarsz, hanem megállítani abban, ami nem a Te akaratod szerint való, és a saját utadra vezetni. Ezért megköszönöm a szenvedéseket, melyekkel kézbe akarod venni az életemet. Mutasd meg, Uram, mit vársz tőlem! Mutasd meg, mi a feladatom a szenvedések között! Adj hitet, hogy ne az okát, hanem a célját keressem, és ezáltal is hozzád jussak közelebb! Ámen.

Mindennap az Ige fényében- AZ ELNYOMOTTAK

A mai napon olvasandó igeszakasz: Mt 5,1-10

 

 

1 Amikor meglátta a sokaságot, felment a hegyre, és miután leült, odamentek hozzá tanítványai. 2 Ő pedig megszólalt, és így tanította őket: 3 "Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. 4 Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. 5 Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. 6 Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek. 7 Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. 8 Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent. 9 Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek. 10 Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa.

"Boldogok akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek." (Mt 5,6)

Kik is lehetnek hát a fáraótól elnyomott és az Istentől megszabadított emberek?

A Biblia nemcsak Mózes II. könyvében beszél az ilyen emberekről. Ugyanezek az elnyomottak kiáltanak az Úrhoz a Zsoltárok könyvében is. Ézsaiás próféciái megígérik nekik, hogy "segítőt" kapnak. A Hegyi Beszédben pedig Jézus áldását veszik. Ezekben az áldásokban vagy "boldogságmondásokban" mód felett teljes képet kapunk róluk.

Ezek az emberek a rövidebbet húzzák a jelenvaló világban. Nem olyanok, akik másra nem szorulnak, hanem inkább szegények. Igazságtalanság áldozatai, de nem folyamodnak erőszakhoz. Nem hajlandók elfogadni a "status quo-t", vagyis azt, ahogyan a dolgok a jelenvaló világban folynak. Ámbár a jó szándékú emberek azt mondják nekik, hogy meg kell próbálniuk élvezni azt, ami itt élvezni való, és hogy "törődjetek a magatok ügyével", ahogy mindenki más magával törődik, ők mégsem idomulnak, és mégsem érzik otthon magukat. Gyászolnak.

Mélységesen nyugtalanítja őket, hogy nem érvényesül az igazság, szeretik az irgalmasságot, a békességet és az igazságosságot. Idegenek a jelenlegi világrendszerben. Éheznek az igazságra, és szomjaznak az új életre és egy jobb világra.

Jézus azért jött, hogy megszabadítsa ezeket az embereket. Messiásukká lett. Ő maga a szelídek ösvényét járta végig. Elviselte a gonosz elnyomását, de meg is törte a gonosz zsarnoki hatalmát szilárd hitével és hajthatatlan engedelmességével.

Isten elnyomott népének a vezére azt mondta: "Áldottak, hétszeresen áldottak vagytok ti, óh Istennek népe. Tudom, hogy nem a saját erőtökben, okosságotokban, nyelvetek erejében és pénzetek hatalmában bíztok. Istenben reménykedtek. Most én, Jézus nyilvánítalak áldottnak titeket. Ha még éheztek is, kijelentem, hogy a ti igazságot éhezésetek megelégíttetik. Legyetek hűségesek. Szemeitek meglátják Istent. Tietek az ország."

 

Krisztus mindenek felett- AZ ÁLDOZAT SZENTSÉGE

"Aki hisz énbennem..., élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből" (Jn 7,38)

 

Jézus nem mondta, hogy aki hisz benne, az meg fogja tapasztalni Isten teljességének az áldását, hanem - "aki hisz bennem, abból kiárad másokra mindaz, amit tőlem kap". Urunk tanítása mindig ellentétben van az önérvényesítéssel. Az Ő célja nem az ember fejlődése, hanem az, hogy magához hasonlóvá tegye az embert; és Isten Fiára az jellemző, hogy ezért odaadta önmagát. Ha hiszünk Jézusban, nem az számít, hogy ezzel mit nyerünk, hanem amit Ő áraszt ki rajtunk keresztül. Nem az a cél, hogy Isten szép kerek szőlőszemekké formáljon, hanem hogy kisajtolja belőlünk az édes mustot; vagyis szellemi értelemben véve életünket nem mérhetjük le a sikereken, hanem egyedül azon, amit Isten adhat rajtunk keresztül, ezt pedig egyáltalán nem lehet lemérni. Amikor a bethániai Mária széttörte az alabástromszelencét és a benne lévő drága kenetet az Úr fejére öntötte, erre rajta kívül senki nem érzett indítást; a tanítványok azt mondták, hogy tékozol. Jézus azonban megdicsérte Máriát ezért a tékozló hűségért és azt mondta: "Bizony mondom nektek, hogy ahol csak hirdetik az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetni fogják az ő emlékezetére" (Mk 14,9). Az Urat elárasztja az öröm, amikor látja, hogy valamelyikünk úgy tesz, mint Mária, nem akar takarékoskodni, hanem egészen odaadja magát neki. Isten odaadta Fia életét, hogy megváltsa a világot; mi készen vagyunk-e odaadni az életünket Őérte? "Aki hisz énbennem... élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből", vagyis emberek százait üdíti fel szüntelenül. Itt az ideje, hogy szakítsunk azzal az élettel, amely mindig saját magát kívánja megelégíteni. Ő ma megkérdezi tőlünk, ki teszi ezt meg Őérette? 

 

Isten műhelyében- Az Úr iskolája

"Tanuljátok meg tőlem. "(Máté 11, 29) 

 

 

Sok olyan tanítómester ajánlkozik, aki ért hozzá, hogy tanítását csábítóvá és kellemessé tegye. Milliókat csapnak be és vezetnek félre. Krisztus az egyetlen igazi tanító. Istentől jött. Isten útját igazán tanította és élte. Mivel fentről jött, mindenek felett áll. Arról tett bizonyságot, amit látott és hallott. Az isteni rendet hozta be ebbe a világba, hogy egészen áthassa azt vele. Minden nép az Ő tanítványa kell legyen. Egyenként hív.

Ha Jézus elfogadott minket és megkegyelmezett nekünk, még nem vagyunk a célnál. Most kezdődnek a leckék és a próbák. Nem leszünk egyszeriben hibátlanok. Az a legnagyobb baj, ha csalhatatlanok akarunk lenni, hibátlanok és nem fogadjuk el, hogy mások megmondják az igazságot. Az ilyeneket a Megváltó nem használhatja iskolájában. Csak azokat viheti előbbre, akik készek tanulni, hibáikat, bűneiket belátni és azoktól megszabadulni. Ezek a bölcs emberek: A bolond nem fogadja el, ha helyreigazítják őt. Jézus iskolájában nem az értelemé a főszerep, hanem az akaraté; nem a tudás, hanem a lelkiismeret, nem a szellemi felfogóképesség, hanem az erkölcsi befogadókészség számít. Lelkiismeretünket ragadja meg a Mester. Itt fedi fel hibáinkat, int és óv minket. Minél jobban figyel lelkiismeretünk az Ő hangjára, annál finomabb a hallásunk. Ha elengedjük a fülünk mellett, eltompulunk. Ha bedugjuk fülünket Jézus igazsága elől, süketté válhatunk.

Az Úr Jézus szívünk rejtekében tanít, magyaráz, int, büntet és megítél. Igéjével tanít, amely hallás révén vagy mindenféle eseményen és élettapasztalaton át jön hozzánk. Mindig az a cél, hogy megtanuljuk átadni az akaratunkat. Maga a Mester is engedelmességet tanult földi napjaiban, s végül meg kellett tanulnia, hogy igent mondjon a legnehezebb szenvedés útjára is. Így kell nekünk engedelmességet tanulnunk minden helyzetben és minden körülmények között, mindenekelőtt a szenvedésben is.

Mi megtorpanunk, ha nehéz dolgokat kell elviselnünk, bántásokat kell eltűrnünk. Többnyire lassan haladunk előre. A bizonyítványt, amely a mennyei városba való felvételre jogosít, szeretnénk mégis elnyerni. Ki szeretne ott rostokolni a zárt ajtó előtt? Tökéletességre akarunk eljutni, tanuljunk tehát fáradhatatlanul tovább.