2016. november 3., csütörtök

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

   Nem szégyellem a Krisztus evangéliumát.

     Róm. 1,16

Az a feladatunk, hogy az evangéliumot terjesszük. Ebben példaképünk Pál. Tőle szeretnénk újra és újra tanulni, és az ő egyszerű, tiszta módszeréhez visszatérni. Miben állt Pál igehirdetése? A boldogító hír volt a megmentésünkről, Isten meg nem érdemelt kegyelme által, a Jézus Krisztusban. Ez az üzenet volt és maradt minden időben Pál témája. Az Úr Jézus Krisztusnak erről a kegyelméről prédikált ő már mindjárt megtérése után Damaszkuszban. Ezzel a bizonyságtétellel lépett fel Jeruzsálemben és Antiókhiában, ezt hordozta Ázsiában és Európában. Szava segítő, örvendeztető, boldogító volt.

Az ember beszélhet úgy is Jézusról és az evangéliumról, hogy kemény és nehéz igát tesz a hallgatókra. Pál prédikálása mindig jó hír volt.

Mikor Illés idejében a körülzárt Samária már majdnem éhen halt (2.Kir. 7,5), egyik reggel megjelent négy bélpoklos a kapu előtt és ezt kiáltotta: "Odamentünk a Szíriabeliek táborába és már nem volt ott senki... csak a lovak és szamarak vannak kikötve, és a sátorok úgy, amint voltak". A boldogító hír napja volt ez a nap!

Amikor József testvérei idős apjuknak hírül adták: "... József él és uralkodik egész Egyiptomon" - ez örömhír volt a nehéz próbákon átment apának.

Prédikáljuk úgy Krisztust, hogy az éhező lelkek elmondhassák: kisiethetek és élelmet lelek. Az ellenség le van győzve!

Az aggodalmaskodóknak mondjuk: Jézus él! Ő Úr. Neki adatott minden hatalom mennyen és földön.

A bűn rabszolgáinak hirdessük: Jézus azért jött, hogy az ördög munkáit lerontsa. Akit Ő megszabadít, az valósággal szabad!

Ez örömhír olyan időkben is, amikor sok mindent hallhatunk, amely megterhel és elcsüggeszt bennünket.

Mi is az öröm követei vagyunk?

Isten asztaláról-Varga László

   "Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat."

     Máté 5,17

Sok vita folyik az Ó- és Újszövetség viszonyáról. Sokan mondják, hogy az Ószövetség csak a zsidóknak szól, nekünk csak az Újszövetségre van szükségünk. Ez az ige, tehát maga Jézus igazít el hitelesen ebben a kérdésben. Őt főként azért ítélték halálra, mert másként tanított, mint az Ószövetség. Tanítványai többé nem tartották be a régi kóser törvény szabályait. Érvénytelenek azok tehát? Nem. Azokat is Isten adta, hogy vezessék ókori népét idegenek között az engedelmesség útján. Olyan az Ószövetség, mint a dió. Szigorú törvényeinek héja őrzi édes belét, Isten szeretetét és hűségét. A lényege nem a héj, hanem a bél. Jézus feltörte a törvény kemény héját, és szabadon adta ennünk a belét, Istennek, Édesatyánknak éltető szeretetét. Nekünk, a Krisztus követőinek meg kell tanulnunk, hogy az Ószövetség minden szavát Krisztus tanítása szerint értsük, akkor csodálatos örömüzenet szólal meg abból is. A zsidók megmaradtak a Kijelentés héjával. Még jobban meg is keményítették a Talmud merevségével és betűrágásával. Kemény az ma is, képes volt kétezer éven át szórványhelyzetben megőrizni a népet önmagának. Krisztus a lényegét valósította meg személyes példájával, a szeretet másokért, mindenkiért való teljes önfeláldozásával.
Uram, Istenem, sokszor megdöbbenek, amikor szigorú törvényedet, és mellette a sok megbotránkoztató bűnt olvasom az Ószövetségben. Köszönöm, hogy engem más világba helyeztél. Tudom, törvényed ma is érvényes: az engedetlenség következménye ma is örök halál, s a bűnök ma sem kisebbek, mint annak idején. De a bűn és a törvény sötét falán átragyog felém a Jézus felől áradó fény: nem ítélettel, hanem szeretettel tekintesz rám. Szigorú törvényedet Jézus betöltötte, ítéletedet értem is elhordozta, és most biztat, hogy örökké élni fogok. És én bátran kérem és elfogadom szabadító szeretetedet. Ámen.

Mindennap az Ige fényében- ÍME, A KIRÁLY


A mai napon olvasandó igeszakasz: Jel 1,8-16
Én vagyok az Alfa és az Ómega így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható. Én, János, testvéretek és társatok Jézussal a szenvedésben, a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam az Isten igéjéért és Jézus bizonyságtételéért. 10 Lélekben elragadtattam az Úr napján, és hátam mögött hatalmas hangot hallottam, mintha trombitáltak volna,11 amely ezt mondta: "Amit látsz, írd meg egy könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek: Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Thiatirába, Szárdiszba, Filadelfiába és Laodiceába". 12Megfordultam, hogy lássam, milyen hang szólt hozzám, és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, 13 és a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót: hosszú palástba volt öltözve, mellén aranyövvel körülövezve;14 feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja; 15lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez; hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása; 16 jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével fénylik. 



"És ... láttam ... az Emberfiához hasonlót ... feje és haja fehér volt ... szeme, mint a tűz lángja, lába hasonló volt az aranyérchez ... hangja olyan, mint nagy vizek zúgása ... szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével fénylik."
(Jel 1,13-16)


Mielőtt megismerkedünk azzal, aminek meg kell történnie, megpillanthatjuk azt, aki a történésnek az oka, ti. Jézust. Ő Istennél van, és Isten dicsősége az övé.
De ez a mi Jézusunk. A mi világunkba született bele. Itt szenvedett és itt halt meg. Egyszer, amikor a mi világunk egyik kormányzója előtt állt, - a feje meghajtva, arcán vér mocska, már az ereje is elhagyta - a kormányzó ezt mondta róla: "Íme, az ember!" Ez a kormányzó azt gondolta, hogy mindenki rájön, mennyire teljesen emberi és ártalmatlan látványt nyújt ez a Jézus. De ezen a napon - nagypénteknek hívjuk a napot - a gyűlölet miatt a könyörület számára nem volt hely, és Jézust keresztre feszítették.
És most: Íme, a király! Arca ragyog a fénytől, úgyhogy sem barát, sem ellenség nem meri ráemelni tekintetét. Szájából az abszolút fegyver, az Ige jön ki, a kard, amely kettévágja a világot. És aztán a lába! Figyeld meg a lábát, mert a király lába elé térdelnek alattvalói. Valamennyi nép számára Jézus lábánál van a térdeplő. Lába olyan, mint az aranyérc, olyan fénnyel izzik, amilyent e tűz közepében látsz.
Itt áll ő, szabadon és teljhatalommal - a mi testvérünk és Istenünk.
Isten szolgái, akik követik Jézust, gyülekezetük körében figyelik, ahogy a felolvasó hangosan olvassa e könyv szavait. Amikor hallgatják ezeket a szavakat, és amikor lelki szemeikkel megpillantják látomásszerűen felmagasztalt királyukat, a felolvasó hangja megremeg az örömtől, a diadalmámor izgalma fut végig a gyülekezeten. "Boldog az, aki olvassa, és boldog az, aki hallgatja."
És midőn a gyülekezet szétoszlik, Isten összes szolgája viszi az üzenetet a mindennapok életébe. "Íme, a király!" Egész világ, jöjj e könyv köré! Jöjj és hallgass velünk együtt. Jézus a mennyben van, és ő a király.

Krisztus mindenek felett- JÉZUS RABSZOLGÁJA



   "Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus" (Gal 2,20).


Ezek a szavak azt jelentik ki, hogy saját magam töröm össze függetlenségemet és alárendelem magam az Úr Jézus felsőbbségének. Senki sem teheti ezt meg helyettem, nekem magamnak kell megtennem. Lehet, hogy Isten eljuttat eddig a pontig 365-ször egy évben, de nem teheti meg helyettem. Ez azt jelenti: Istentől való egyéni függetlenségem maghéját feltöröm és személyiségemet a vele való egységre felszabadítom - nem saját céljaim érdekében, hanem a Jézushoz való feltétlen hűség kedvéért. Itt már nincs helye vitának, mikor végre eljutottam idáig. Nagyon kevesen ismerünk valamit is a Krisztus iránti hűségből: "Énérettem!" (Márk 13,9; Lk 21,12; Mt 10,18). Ez az, ami a szentet rendíthetetlenné teszi. Bekövetkezett már ez az áttörés nálad? A többi mind kegyes csalás. Egyetlen ponton kell döntened: át akarod-e adni magad, alá akarod-e rendelni magad Jézus Krisztusnak anélkül, hogy feltételeket szabnál, hogyan történjék meg ez az áttörés? A magam érvényesítési szándékát is megtagadom és amint eddig a pontig eljutottam, egyszerre megtörténik a természetfölötti eggyé válás Jézussal, és a Szent Szellem félreérthetetlenül bizonyságot tesz róla: "Krisztussal együtt megfeszíttettem." Vele megfeszítve lenni annyit jelent, hogy a saját jogaimat önként feladom és Krisztus rabszolgája leszek. Itt kezdődik a szent élete.

Isten műhelyében-A próbák szüksége (I.)




   "Az Úr, a te Istened próbált meg téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben. "

(5 Mózes 8, 2)  

"Az Isten senkit sem kísért" - mondja Jakab apostol. Ellentmondása ez a fenti Igének? Semmi esetre sem! A kísértésnek kettős értelme van a Szentírásban. Jelentheti ez a szó a gonosz, bűnös csábítást, de jelölheti a próbát is, amelyben megmutatkozik, hogy az ember szilárd-e Istenhez való viszonyában vagy sem. Isten soha nem vet a lélekbe gonosz szikrát; ilyen értelemben nem kísért meg soha senkit. De küld mindenféle próbát, hogy az övéi megtisztuljanak és kipróbált voltuk nyilvánvaló legyen.

A próbák által nyilvánvaló lesz a világ rejtett szeretete és az önszeretet, a titkos bűnökre való hajlam. Azért akarja ezt az Úr, hogy így ezek a dolgok mély bűnbánatban oldódjanak ki belőlünk és a szívünk megtisztuljon. A szmirnai keresztyénekre tíz napig tartó nyomorúságot küldött, hogy "kipróbálja" őket (Jel 2, 10). Isten az ilyen kísértésekre még a Sátánt is felhasználja, mint ezt Jób könyvéből látjuk. Az apostolok is belekerültek a Sátán rostájába: a Sátán"kikérte" őket. Az ördög kétségbe von mindent, ami jó; nem hitt az apostolok hűségében és hitük valódiságában sem. Azt várta, hogy a rostálásnál majd mindenestől kihullanak, mint a polyva. Péter szégyenült meg legmélyebben, aki előzőleg a legjobban bízott magában, de még ő sem hullott ki teljesen. Kitűnt, hogy még sok a polyva benne, de mégsem volt mindenestül az.

Isten azt akarja, hogy a rejtett hiba nyilvánvaló legyen. Nem akarja, hogy a hűtlen hívők elvesszenek, ezért felrázza őket. A Sátán el akarja pusztítani az igazat. Nem Isten ingerel a gonosz kívánságra, ezt a kísértő teszi. Isten soha nem állít csapdákat, nem ébreszt bűnös vágyat és nem szítja fel a gőgöt. Sokan Istenre hárítják bukásuk okát, mintha Ő hozta volna őket abba a helyzetbe.Ez nagy tévedés! Az igazság az, hogy én a magam bűne miatt buktam el.

A próbákban derül ki, mi van a szívben. Az apostolokban még sok volt az emberfélelem és kishitűség. Izrael népében a különféle próbák alatt - a pusztai vándorlás közben - még sok elégedetlenség, zúgolódás és engedetlenség volt. Isten tudja, mennyi salak, tisztátalanság rejlik még bennünk. Ezt akarja Ő nyilvánvalóvá tenni, hogy ezáltal mindig újabb bűnbánatra és megalázkodásra késztessen.

Isten ígéreteinek tárháza- Megőriz és tökéletessé tesz

"Hű az, aki elhív erre titeket; és Ő meg is cselekszi azt" (1Tesz 5,24)

Mit cselekszik meg? Mindenestől megszentel minket. Olvasd el az előző verset! Addig folytatja a megtisztítás művét rajtunk, míg teljes egészében tökéletesek nem leszünk. Feddhetetlenül megőrzi szellemünket, lelkünket és testünket a mi Urunk, a Krisztus eljövetelére. Nem hagyja, hogy kiessünk a kegyelemből, s nem engedi, hogy a bűn uralma alá kerüljünk. Milyen nagy kegyelem ez! Minden okunk megvan arra, hogy áldjuk a nagy Adakozót kimondhatatlan ajándékáért.


Ki fogja ezt megcselekedni? Az Úr, aki elhívott minket a sötétségből az Ő csodálatos világosságára, a bűn halálából a Krisztus Jézusban való örök életre. Csak Ő tudja ezt megtenni, egyedül csak a minden kegyelem Istene képes minket ilyen tökéletesen megtartani.

Miért cselekszi ezt meg? Mert hűséges - hű ígéretéhez, amelyben a hívők megszabadításáért kezeskedett. Hűséges Fiához, akinek jutalma az, hogy népét szeplőtelenül állítja majd Atyja elé. Hűséges az elhivatásunkkor bennünk elkezdett munkához. A szentek nem a maguk hűségére építenek, hanem Isten hűségében bíznak.
Jöjj, én lelkem, lásd, a ködös november nagyszerű ígérettel kezdődik. Legyen bár kint borús az idő, bennünk ragyogjon a napfény.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- A halottak és mi

"Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül. "(Lk 16,31)

A gazdag és Lázár történetében külön hangsúlyos, hogy a pokolba került ember szeretne segíteni még élő testvérein, hogy azok ne oda kerüljenek. Ezért szeretné, ha Lázár visszajöhetne a földre, hogy tájékoztassa őket erről. Megtudja azonban, hogy ez lehetetlen. Az élők és az elhunytak közt semmiféle érintkezés, kapcsolat nem lehetséges. Egyetlen, de nagy lehetőségük (az élőknek), hogy olvassák és vegyék komolyan a Szentírást. Az megmentheti őket a pokoltól.


A Biblia más igéivel együtt ez azt tanítja, hogy a halottak lelke nem jár vissza. Isten a mi érdekünkben éles határt vont a két világ közé. Aki az Ő tilalma ellenére mégis megpróbálkozik valamiféle halottidézéssel, az nem az elhunytak lelkével, hanem démoni lelkekkel kerül kapcsolatba, és ennek mindig súlyos következménye szokott lenni. (Erről szól egyebek közt: 5Móz 18,9-14 és Ézs 8,19-21.)

Ezért nem helyes az sem, ha valaki elhunyt szeretteivel kezd beszélni. A halottakkal minden kapcsolatot megtiltott Isten - a mi érdekünkben. Amíg élnek, addig vigyünk nekik virágot, addig imádkozzunk értük és velük, addig kérjük a tanácsukat!

Jézus azonban világossá teszi a végén azt is, hogy Isten igéje menthet meg mindnyájunkat a pokoltól. A halott Lázár nem jöhet vissza ilyen céllal sem. De Isten gondoskodott arról, hogy a Bibliából pontosan megtudjuk, milyen helyzetben vagyunk, mi vár ránk, ha így maradunk, milyen út vezet vissza hozzá, és mit készített a benne hívőknek. Erre hív bennünket nagy szeretettel. De ennek a hívásnak csak itt, a földi életben lehet engedni. Ne halogassuk!

A varázslás tiltása 5Móz.18.9 Mikor te bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked: ne tanulj cselekedni azoknak a népeknek útálatosságai szerint. 10 Ne találtassék te közötted, a ki az ő fiát vagy leányát átvigye a tűzön, se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló; 11 Se bűbájos, se ördöngősöktől tudakozó, se titok-fejtő, se halottidéző; 12 Mert mind útálja az Úr, a ki ezeket míveli, és ez ilyen útálatosságokért űzi ki őket az Úr, a te Istened te előled. 13 Tökéletes légy az Úrral, a te Isteneddel. 14 Mert ezek a nemzetek, a kiket te elűzesz, igézőkre és jövendőmondókra hallgatnak; de tenéked nem engedett ilyet az Úr, a te Istened.

A babona büntetése : Ésa.8.19-22 " És ha ezt mondják tinéktek: Tudakozzatok a halottidézőktől és a jövendőmondóktól, a kik sipognak és suttognak: hát nem Istenétől tudakozik-é a nép? az élőkért a holtaktól kell-é tudakozni? A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, a kiknek nincs hajnalok: Úgy bolyongani fognak a földön, szorongva és éhezve; és lészen, hogyha megéhezik, felgerjed és megátkozza királyát és Istenét, s néz fölfelé, És azután a földre tekint, és ímé mindenütt nyomor és sötétség, és szorongatásnak éjszakája, ő pedig a sűrű sötétben elhagyatva! "

Napi áhítat- Megigazítás

Hét témája: Üdvösségünk összetevői

Olvasmány: Róm 5,1–11

Hogy lehet az, hogy Isten már most úgy bánik velünk, úgy beszél hozzánk, mintha már azok lennénk, akik leszünk?

„Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. Őáltala kaptuk hitben a szabad utat ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk az Isten dicsőségében. De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által. Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért. Hiszen még az igazért is aligha halna meg valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált. Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk. Ha tehát már most megigazított minket az ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a haragtól. Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által, akkor miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által. Sőt ezenkívül még dicsekszünk is az Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által részesültünk a megbékélés ajándékában.”
Magyarázat

Isten kegyelmi munkája összetetten valósul meg az életünkben. A helyettes áldozat, a kiengesztelés, az újjászületés és a megigazítás mind az ő kegyelmi munkájának a része. Amikor Krisztus helyettes áldozatát elfogadom megvallott bűneimre, akkor nemcsak kiengesztelődik Isten felém és kivon az ítélet alól, hanem újjászül és megigazít. Ami annyit jelent, hogy a megvallott bűnömet Krisztusban megítélte, tehát nekem már nem rója fel, hanem Krisztusért igaznak tekint. Bár én nagyon jól emlékszem a bűneimre, de ő ezeket elfelejtette. Éppen ezért kegyelméből meg kell tartanom a megkapott tisztaságomat. Ilyen értelemben a megigazítást mindig átélem, amikor egy felismert bűnömet megvallom. Ugyanakkor ez egy hitben elfogadott igazság is, amire emlékeznem kell. Bizonyos lelki alkatú emberek szeretik vádolni önmagukat, valahányszor eszükbe jut korábban megvallott bűnük, vagy úgy érzik, hogy a gonosz ezzel vádolja őket. Ekkor van szükségük a hitben megismert igazságra, ha Isten igaznak tart, akkor én sem vádolhatom magamat, de még a gonosz sem! Bátran megvallhatom, hogy Isten ezt már megbocsátotta nekem, és ebben Krisztusért igaznak tart.
Uram, köszönöm, hogy Krisztusért megbocsátottál és kegyelmedből megigazítottál!
(Tenkely Béla)

Az én életem ma: ISTEN KEGYELMÉNEK RENDKÍVÜLI GAZDAGSÁGA

Növekedés a bölcsességben
„Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel bennünket szeretett, minket, akik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt Krisztussal – kegyelemből tartattatok meg! –, és vele együtt feltámasztott, s a mennyeiek világába ültetett Krisztus Jézusért. Isten így akarta megmutatni – még a jövendő korszakoknak is – kegyelme határtalan gazdagságát irántunk, akik Jézus Krisztushoz tartozunk.” (Efézusi levél 2,4–7)



A kegyelem szó jelentőségét soha nem értettük volna meg, ha nem bukunk el. Isten szereti a bűntelen angyalokat, akik engedelmeskednek minden parancsolatának, de a mennyei angyalok semmit sem tudnak a kegyelemről tapasztalatból, mert sosem volt rá szükségük, hiszen nem vétkeztek. A kegyelem Isten egyik tulajdonsága, amelyet érdemtelen emberi lények iránt tanúsít. Örömmel adja ezt a kegyelmet mindazoknak, akik éhezik, akik vágyakoznak utána. Nem azért, mert méltók vagyunk rá, hanem azért, mert méltatlanok vagyunk. A legnagyobb szükségünk van arra, hogy elnyerjük ezt az ajándékot.
Isten azonban a kegyelmet nem használja fel arra, hogy törvényét érvénytelenné tegye, vagy hogy a kegyelem elfoglalja az Ő törvényének helyét. „Az Úr azt akarta az Ő igazságáért, hogy a törvényt naggyá és tiszteletre méltóvá tegye” – olvashatjuk Ésaiás könyvében (42,21). Az Ő törvénye igazság.
Isten kegyelme és országának törvényei tökéletes összhangban vannak egymással, s kéz a kézben haladnak. Isten kegyelme lehetővé teszi számunkra, hogy hit által közeledjünk Teremtőnkhöz. Azáltal, hogy elfogadjuk kegyelmét és engedjük munkálkodni az életünkben, bizonyságot teszünk a törvény érvényességéről. Felmagasztaljuk a törvényt és tiszteletre méltóvá tesszük azáltal, hogy alapelveit érvényesítjük, megvalósítjuk az életünkben.
Hogyan tehetünk bizonyságot Istenről? A törvény iránti teljes és tiszta szívből fakadó engedelmesség által. Ha engedjük, Isten kijelenti magát bennünk, s tanúi leszünk a megváltás erejének az egész világegyetem előtt és a hitehagyó emberek előtt, akik semmibe veszik Isten törvényét.

Csak egyetlen olyan hatalom létezik, amely Krisztus hasonlóságára formál bennünket, amely állhatatossá tehet, és napról napra megtarthat. Ez a hatalom: Isten kegyelme, amelyet a törvény iránti engedelmesség által nyerünk el, a Krisztus érdemeiben való hit által.

KÖSZÖNTÜNK, IGAZLELKŰSÉG ÉS IGAZSÁG!

"Álljatok hát elő, körülövezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába." (Efézus 6:14)

A Szentlélek elvezet bennünket minden igazságra, és biztosít arról, hogy megigazít minket. Így lát el két fontos fegyverrel a gonosz erői ellen, amelyek hazugságokra és csalásokra alapozzák stratégiájukat. Ha a gonosz erői a múltbeli vagy jelenlegi körülményeidet hozzák fel ellened, és arról akarnak meggyőzni, hogy te magad gonosz vagy és értéktelen, akkor védd ki ezt a hazugságot azzal az igazsággal, hogy te Isten gyermeke vagy, bűneidet pedig befedezte megváltó Jézusod vére, s azokkal nem lehet kárhoztatni téged.
Ha a gonosz erőkkel kerülsz összeütközésbe, emlékezz rá, hogy bár el tudnak ültetni a tudatodba gonosz, hazug gondolatokat, de nemolvasnak elmédben, és nem lehetnek biztosak abban, hogy sikeresek voltak, míg nem hallanak ezt megerősítő szavakat, vagy látnak tetteket tőled. Ha kívülről kapsz támadást, vagy bármilyen jelet arra nézve, hogy a gonosz befolyással van gondolataidra, akkor nagyon fontos, hogy hangos imával valld meg Jézus megigazítását életedben, és eként utasítsd el Sátánt! így hallja, mi történik benned, és menekülni kényszerül.
Megújulási összejövetelt tartottam Arizona államban, hol nagyon erős a sátánkultuszok tevékenysége. Általában jól alszom, de azokban a napokban minden éjjel háromkor felriadtam, és iszonyú erővel támadó, negatív gondolatokkal vívódtam: "Add fel! Nem vagy érdemes arra, hogy vezesd ezeket az Istentiszteleteket! Meg fogsz halni!" Miután egy héten át imádkoztam Isten segítségéért, Ő küldött egy barátot, aki velem maradt a házban. Amikor elmondtam neki, mi történik velem, elmagyarázta, hogy az éjszakának ebben a szakaszában a legerősebb a démoni tevékenység. Azt tanácsolta, imádkozzak hangosan Jézus nevében, és az igazlelkűség övével, valamint Krisztus igazságának mellvasával utasítsam vissza ezeket a hazugságokat. Amikor aznap éjjel jöttek a támadások, hangosan kezdtem imádkozni. "Jézus Krisztus, Megváltóm, a Te igazságodat igényelem, és nevedben visszautasítom az ördög minden hazugságát!" Hamarosan el tudtam aludni, és néhány nap múlva már teljesen megszűntek a támadások. Tartsd szem előtt, hogy az ellenség nem állhat meg az igazsággal szemben!
Imádság a mai napra
"Dicsőítelek téged, Uram, a Szentlélek hatalmas erejéért, amely felmagasztalja Jézust az életemben, és visszaveri az ellenség támadásait!"
Garrie F. Williams írása alapján

Isten csodálatos kegyelme-TEKINTS FEL, ÉS ÉLJ!

''És amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetnie. Hogy [ha] valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.'' (János 3:14-15)

Az érckígyó esetéből [3Móz 21:4-9] fontos leckét kellett megtanulnia Izráelnek. Nem tudták ugyanis magukat megmenteni a méreg; végzetes hatásától. Egyedül Isten volt képes meggyógyítani őket. Ő azonban elvárta, hogy higgyenek a gondoskodásában, és ezt mutassák is meg. Fel kellett nézniük az érckígyóra, hogy éljenek. Csak ez volt elfogadható Isten számára. Azzal, hogy felnéztek az érckígyóra, megmutatták hitüket. Tudták, hogy magában a rézben nem volt semmi gyógyító erő, de azt is tudták, hogy ez Krisztus jelképe. A Jézus érdemeiben való hit szükséges voltát az Úr így véste be az elméjükbe. Eddig sokan mutatták be áldozatukat Istennek, azt gondolva, hogy ezzel bőséges jóvátételt adtak Istennek a bűnükért. Nem bízták rá magukat az eljövendő Megváltóra, akire ezek az áldozatok utaltak. Az Úr meg akarta tanítani őket, hogy áldozataik önmagukban nem rendelkeztek több hatalommal, mint az érckígyó. Céljuk ugyanaz volt, mint a rézkígyónak, hogy gondolataikat az Isten által előrerendelt nagy bűnáldozatra, Krisztusra irányítsák...
Az Izraeliták azzal mentették meg az életüket, hogy felnéztek az érckígyóra. Ez jelentette a hitüket. Azért éltek, mert hittek Istenben, és bíztak abban az eszközben, amit Isten a gyógyulásukra rendelt. Így tekinthet fel a bűnös is Krisztusra. Bocsánatot kap Istentől a Jézus engesztelőáldozatába vetett hite által; azonban az élettelen jelképpel ellentétben, Krisztusnak elég hatalma és ereje van ahhoz, hogy meggyógyítsa a bűnöst. A bűnös nem képes megmenteni önmagát, mégis, a hozzájárulását kell adnia ahhoz, hogy Isten üdvözíthesse. ''Aki hozzám jő - mondja Krisztus semmiképpen ki nem vetem'' (Jn 6:37). Igen, de nekünk oda kell mennünk hozzá, és ha megbánjuk bűnünket, akkor el kell hinnünk, hogy elfogad bennünket, és megbocsát nekünk. A hit Isten ajándéka, a mi dolgunk, hogy gyakoroljuk. A hit az a kéz, amellyel a lélek megragadhatja azt a kegyelmet és irgalmat, amit Isten felajánl nekünk... Jézus a szavát adta. hogy mindazokat megmenti, akik hozzá mennek. Bár sokan vetik el irgalmát, akiknek gyógyulásra lenne szükségük, azok közül viszont, akik bíznak benne, egyetlenegyet sem hagy elveszni.
Ellen White írása alapján

Reggeli dicséret- Hová mész te kis nyulacska?

„Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!”

Mózes 5. könyve 6:5-7

Bizonyára mindenki jól ismeri a Hová mész te kis nyulacska kezdetű gyerekdalt.

Hová mégy, te kis nyulacska?                 

Ingyom, bingyom, táliber,
tutáliber, máliber,
az erdőbe!


Minek mégy te az erdőbe?
Ingyom, bingyom, táliber,
tutáliber, máliber,
vesszőcskéért!


Minek néked az a vessző?
Ingyom, bingyom, táliber,
tutáliber, máliber,
kertecskének!


Minek néked az a kis kert?
Ingyom, bingyom, táliber,
tutáliber, máliber,
virágoknak!


Minek néked az a virág?
Ingyom, bingyom, táliber,
tutáliber, máliber,
Anyácskámnak!


Ez a néhány versszakos ének arról tanúskodik számomra, hogy a gyerekek már egészen korán filozófiai problémákkal foglalkoznak. Itt ugyanis nem nyulacskáról van szó, sem pedig vesszőcskéről, hanem az emberi motiváció kérdéséről. Kiderül ugyanis, hogy nem az erdő a lényeg, sem pedig a kert, vagy a virágok, hanem az, hogy az édesanyjának örömöt szerezzen. Ez a végcél tölti meg tartalommal és értelemmel a nyulacska minden lépését, ez motiválja őt tetteiben.


Épp így van ez a felnőttek világában is. Vajon mi miért teszünk dolgokat? Miért dolgozunk, miért informálódunk, miért barátkozunk, miért járunk templomba, miért imádkozunk? Sokféle motiváció húzódhat meg e dolgok mögött. Sőt, előfordulhat, hogy látszólag jó tettek rossz indítékokból fakadnak. Semmit sem ér templomba járásunk, ha csak ezt a társadalmi nyomás motiválja, vagy egyszerűen az az önző indíték, hogy Istennél piros pontot szerezzünk.


Mózes 5. könyvének 5. fejezete a tízparancsolatot írja le:

Ne legyenek a teremtő Istenen kívül más isteneink!
Ne csináljunk magunknak bálványokat!
Ne káromkodjunk!
Minden szombaton gondoljunk a teremtés csodájára!
Tiszteljük szüleinket!
Tiszteljük az életet!
Tiszteljük a házasságot!
Tiszteljük a másik tulajdonát!
Ne hazudjunk!
Ne irigykedjünk!

Szép és jó dolgok, hasznosak ha ezekhez igazítjuk életünket, de mindezeket betarthatjuk hamis motivációból is. Nem ölünk, azért hogy börtönbe ne kerüljünk (pedig lelkünk mélyén egy kanál vízbe is megfojtanánk a riválisunkat); nem lopunk, hogy ne büntessen meg a rendőr (ezért úgy tesszük, hogy senki ne vegyen észre); választékosan beszélünk, hogy elismerjenek a társadalomban (pedig ha valaki a gondolatainkat hallaná…); minden héten elmegyünk a templomba, hogy kiérdemeljük Isten elismerését (de prédikáció közben a bevásárlási listán és az esti akciófilmen gondolkodunk). 


Mózes azonban a 6. fejezet 5. versében tisztázza az egyetlen helyes motivációt. 
Tartsuk magunkat a tízparancsolathoz pusztán azért, mert szeretjük Istent. Motiváljon bennünket az, hogy Isten is feltétel nélkül szeret bennünket. Helyes tettek ugyanis egyedül önzetlen szeretetből fakadhatnak – mint ahogyan azt a kis nyulacskánál is láttuk. Tanuljuk hát ezt meg Mózestől és a gyerekektől! Ez a lényeg, a többi már csak ingyom-bingyom.
Szerző: Árvai Tamás








Joyce Meyer: Képes vagy elbánni mindazzal, amit az élet hoz?

„Mindezek ellenére, minden nehéz helyzetben mi vagyunk a győztesek! 

Sőt, még annál is többek , ő általa, aki szeretett bennünket.” (Róma 8:37E.F.)




Évekig azon tűnődtem, mit jelent az, hogy „több mint győztesek” vagyunk. Biztosan vannak, akik más meglátással bírnak, de én arra a következtetésre jutottam, hogy „több mint győztes” –nek lenni azt jelenti, hogy bármi is adódik az életben, bizonyosságod van afelől, hogy Jézus által képes vagy elbánni vele. Még mielőtt szembekerülnél a problémával, már tudod, hogy győztesen fogsz kikerülni belőle.

Tehát, nem félsz a dolgoktól, nem rettegsz az ismeretlentől, és nem élsz állandó aggódásban amiatt, hogy mi fog történni egy váratlan helyzetben. Nem igazán számít, hogy mi az adott helyzet, tudod, hogy Krisztus által képes vagy kezelni. Számodra a vereség nem opció!

Kezdd el minden nap azt gondolni: „Krisztus által képes vagyok kezelni mindazt, amit az élet elém hoz! Képes vagyok megtenni mindazt, amit meg kell tennem. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.” (Filippi 4:13) Még mielőtt reggel kikelsz az ágyból, hagyd, hogy ezek a gondolatok újra és újra átfussanak az agyadon.

A helyes gondolkodás az első lépés a jobb élethez. A sóhajtozás nem segít. A féltékenység arra, akinek megvan az, amire vágysz, szintén nem tesz jót. Az önsajnálat idő- és energiapocsékolás. A kívánatos új élet kezdete az, hogy elkezdünk úgy gondolkodni, ahogyan Ő.

Bízz Benne: Milyen meghatározott szituációban van szükséged arra, hogy elhidd: több, mint győztes vagy? Bízz benne, hogy Krisztus által mindenre képes vagy!


2016. november 2., szerda

Joyce Meyer: Találd meg és töltsd be rendeltetésed

,,Van rendeltetésed. Isten formált téged édesanyád méhében és megalkotott téged a világ megalapítása előtt. Efézus 2:10 mondja, hogy Isten az idők előtt eltervezett számodra egy utat, amelyen járnod kell!,,






Bizonyságaid örökkévaló örökségem

   Mi pedig előrementünk a hajóra, Asszuszba eveztünk, s ott akartuk felvenni Pált, mivel így rendelkezett és maga gyalog akart jönni.

     Csel. 20,13

Figyeljünk arra, hogy ezt az útitervet Pál kifejezetten parancsolta.

Pál bizonyára nem volt parancsolgató ember. Különösen a Filemonhoz írt levelében látjuk, hogy ezerszer inkább kért és kívánt, mint parancsolt. De ezt a kívánságát, hogy most egyedül legyen, parancsoló formába öltözteti. Nem úgy parancsolgatott ő útitársainak, mint valami kényúr szokott. Nem! Csak nem hagyott kétséget afelől, hogy neki most feltétlen egyedül kell lennie.

Mint egykor Jézus, aki elküldte tanítványait, s egyedül ment fel a hegyre imádkozni, így parancsolta Pál szeretett útitársainak, hogy egy időre hagyják magára.

Mit tanulhatunk ebből? Ha valaki elveszi külsőleges hasznunkat, maradjunk nyugodtan! Ha valaki azonban azt az időnket veszi el, amit imádságban kellene eltöltenünk, legyünk nagyon határozottak!

Azt is figyeljük meg, mennyi időre szól a rendelkezés. Pál Asszuszig akart gyalog menni, aztán csatlakozott a testvérekhez. Egy bizonyos időt, kb. 2 napot kívánt magának. - Őrizkedjünk mind a kétfajta túlzástól. Vannak keresztyének, akik szinte soha sincsenek egyedül Istennel. Mások viszont kizárólag azzal dicsekszenek, hogy magukban imádkoznak, és lekicsinylően beszélnek a testvéri közösségről.

Mindkettő fontos. Egyik testvér egyszer azt mondta nekem: "Én nem megyek soha konferenciára vagy hasonló összejövetelekre, a csendességben épülök". Néhány év múlva láttam ismét. Arckifejezése teljesen megváltozott, békétlenné vált. Hallottam, hogy egy rajongó mozgalom tagjává lett.

Üdvözítőnk oltalma nélkül mi szegény, tévelygő juhok vagyunk! Bárcsak megtartanánk mindig a helyes irányt, hogy termékeny lenne szolgálatunk Isten országában!

Isten asztaláról-Varga László

   "Formált tehát az Úristen a földből mindenféle mezei állatot, mindenféle égi madarat, és odavitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi... Így adott az ember nevet minden állatnak, az égi madaraknak és minden mezei élőlénynek."

     1Mózes 2,18-20

Az ókori, a Bibliára is jellemző gondolatvilágban aki valakinek vagy valaminek nevet ad, az tulajdonába veszi azt. Isten gyakran változtatja meg a nevét annak az embernek, akit kiválaszt magának. Példák: Ábrám – Ábrahám, Jákób – Izráel, Száraj – Sára. (A magyar népmesében, ha a hős kitalálja az ördög nevét, úrrá lesz felette.) Amikor Ádám nevet ad az állatoknak, az azt jelenti, hogy megismeri és hatalmába vonja őket. Ebben az értelemben lesz ez az ige az emberi tudomány alapigéje. A teremtési parancs: "Hódítsátok meg a földet!" – így válik gyakorlattá. Maga Isten vezeti az állatokat az ember elé, maga Isten bízza meg az embert megismerő, felfedező, tudományos munkával. A keresztyén embernek ma sem kell félnie a tudománytól, hiszen az isteni megbízatás. Hit és tudomány viszonya évszázadokon keresztül sok vitához, sőt háborúsághoz vezetett. De Istennek hála, mára elmondhatjuk, hogy a természettudományok állításai nem mondanak ellent a keresztyén hitnek, és a hívő ember és tudós minden természeti törvényben az Alkotó nagyságát csodálhatja.
Uram, annyira elvont és bonyolult korunk természettudománya, beleszédülünk, ha követni próbáljuk. De egy bizonyos: a Te teremtő munkád egyre szebben, hatalmasabban tűnik ki eredményeiből. Köszönöm, hogy olyan korban élek, amikor nem kell ellentétet látnom hitem és tudásom között. Amikor a holdutazó igét hirdet, és a sebészprofesszor imádkozva veszi a kést a kezébe. Így én is bátran tehetek rólad vallást bárki előtt, s én nevezhetem elavultnak azt az ateistát, aki még ma is a tudomány mögé bújva akarja támadni a hitemet. Tedd gyermekeinket a tudás világos gondolkodású élvezőivé, hogy annak minden eredményében Téged lássanak, és a Te műveidben gyönyörködjenek! Ámen.

Mindennap az Ige fényében-AMINEK HAMAROSAN MEG KELL TÖRTÉNNIE


A mai napon olvasandó igeszakasz: Jel 22,6-16
És ezt mondta nekem: "Ezek az igék megbízhatók és igazak, mert az Úr, a próféták lelkének Istene küldte el angyalát, hogy közölje szolgáival mindezt, aminek hamarosan meg kell történnie. És íme, eljövök hamar: boldog, aki megtartja e könyv prófétai igéit." Én, János hallottam és láttam ezeket, és amikor hallottam és láttam, leborultam az angyal lába előtt, hogy imádjam őt, aki megmutatta nekem ezeket.De ő így szólt hozzám: "Vigyázz, ne tedd, mert szolgatársad vagyok neked és testvéreidnek, a prófétáknak, és azoknak, akik megtartják e könyv igéit: az Istent imádd!" 10 És így szólt hozzám: "Ne pecsételd le e könyv prófétai igéit, mert az idő közel van. 11Aki gonosz, legyen gonosz ezután is, és aki bűntől szennyes, legyen szennyes ezután is, aki pedig igaz, cselekedjék igazságot ezután is, és aki szent, legyen szent ezután is. 12 Íme, eljövök hamar, velem van az én jutalmam, és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint.13 Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég". 14"Boldogok, akik megmossák ruhájukat, mert joguk lesz az élet fájához, és bemennek a kapukon a városba. 15 Kívül maradnak az ebek, a varázslók és a paráznák, a gyilkosok és a bálványimádók, és mindenki, aki szereti és cselekszi a hazugságot! 16 Én, Jézus küldtem el angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen nektek a gyülekezetek előtt. Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag". 



"Az Úr, a próféták lelkének Istene küldte el angyalát, hogy közölje szolgáival mindezt, aminek hamarosan meg kell történnie. És íme eljövök hamar: boldog, aki megtartja e könyv prófétai ígéit."
(Jel 22,6-7)


A könyv ugyanúgy kezdődik és végződik. Ha elolvastuk az elejét és a végét, akkor bizonyosak lehetünk afelől, hogy mi az írás célja, hogy kicsoda üzen benne, és hogy kinek szól az írás. Az Úr Isten küldi az üzenetet. Ő ugyanaz az Isten, aki az Ószövetség prófétái által is szólt. Azoknak az embereknek ír, akiket a könyv első fejezete úgy írt le, mint a gyülekezetük körében lévő új szövetséges népet. Itt ezeknek az embereknek a neve az, hogy Isten szolgái. Az írásnak a célja pedig az, hogy tudassa az egyházzal azt, aminek hamarosan meg kell történnie.
Az üdv-ígéret is megismétlődik. "Boldog, aki megtartja e könyv prófétai igéit." Az áldás azoknak szól, akik Jézus Krisztusnak a könyvet hívő, az Igét megtartó követői. Ők azok, akik tudhatják azt, "aminek hamarosan meg kell történnie."
Ezeknek a dolgoknak hamarosan meg kell történniük. A "meg kell" szavak hallatán nem szabad arra gondolnunk, hogy itt valami elkerülhetetlen történelmi törvényszerűségről van szó. Úgy látszik, hogy "a világi próféták" (a kiemelés a fordítótól) valami ilyesféle törvényszerűségre utalnak, amikor ezt mondják: "Úgy vélem, ez feltétlenül megtörténik." Vagy még mélyértelműbben: "Aminek meg kell történnie, az biztosan meg is történik." Egy pillanatig se gondold, hogy létezik valamiféle történelmi folyamat, ami szerint a dolgoknak, ha törik, ha szakad, végződniük kell. Kérlek, ne gondold.
Ugyanazon ok miatt kell megtörténnie, ami miatt Jézus első ízben jött. Ugyanaz a szükségszerűség ez, amely Jézussal kimondatta: "Jeruzsálembe kell mennem." Meg hogy: "Szenvednem kell, meg kell halnom és fel kell támadnom újból." Ugyanez az akarat teszi szükségessé, hogy ezek a dolgok hamarosan megtörténjenek.
Meg kell történnie, mert Krisztus nem hiába halt meg. Meg kell történnie, mert Isten nem csúfoltatik meg. Meg kell történnie, mert Isten szolgáinak az imái nem maradhatnak válasz nélkül. Meg kell történnie, mert Isten - Isten. Ezért reszkessen a föld attól, ami történni fog.
De boldogok, akik hallgatják és megtartják Igéjét.

Krisztus mindenek felett-TEKINTÉLY ÉS FÜGGETLENSÉG



   "Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok" (Jn 14,15).


Urunk nem kényszerít az engedelmességre. Nagyon világosan megmondja, mit kellene tennünk, de soha nem használ kényszerítő eszközt arra, hogy megértesse velünk. A vele való szellemi egységünk alapján kell engedelmeskednünk. Ezért bármikor beszélt is Urunk a tanítványságról, mindig elébe tette: "HA" - nem kell megtenned, csak ha szeretnéd. "Ha valaki jönni akar énutánam, tagadja meg magát..." (Mt 16,24), "adja át nekem a magához való jogát." Urunk itt nem örökkévaló helyzetünkről beszél, hanem arról, hogy a földi életben hasznosak legyünk neki; ezért beszél olyan keményen (Lk 14,26). Soha ne magyarázd ezeket a szavakat attól függetlenül, aki mondta. Az Úr nem szabályokat ad, hanem egészen világosan elém állítja az Ő álláspontját, és ha az én hozzá való viszonyom a szereteten alapszik, minden habozás nélkül megteszem, amit Ő mond. Ha bizonytalankodom, ez azért van, mert más valakit szeretek - magamat. Jézus Krisztus nem segít, hogy engedelmeskedjem. Nekem kell engedelmeskednem neki, s mihelyt engedelmeskedem, betöltöm szellemi rendeltetésemet. Személyes életem teli lehet kicsi kellemetlenségekkel, de ha adott helyzetemben engedelmeskedem Jézus Krisztusnak, ezek olyanok lesznek, mint a tűszúrás okozta lyuk, átlátok rajtuk Isten arcára, és vele szemtől szemben állva felismerem majd, hogy engedelmességem által ezren meg ezren nyertek áldást. Amikor Isten megváltása az ember lelkében egyszer már eljuthatott az engedelmességig, az mindig teremtő erő. Ha engedelmeskedem Jézus Krisztusnak, Isten megváltása átterjed rajtam keresztül más életekbe is, mert az engedelmesség mögött ott van a Mindenható Isten valósága.

Isten műhelyében-Magasröptű cél



   "... Mindazok tehát, akik tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk. "

(Fil 3, 15)   


A folyón átkelő hajósnak az erős sodrás miatt a kikötőhelynél sokkal feljebb kell irányítania hajóját. Nekünk is így kell kitűznünk a célt. A világ és a Sátán ellenállása, meg a saját gyengeségünk egyébként is mindig visszasodornak.

Értelmezzük helyesen a keresztyén tökéletességet. Ez nem bűntelenség, mint némelyek gondolják. A Bibliában a tökéletesség azt jelenti, hogy valami teljes, egész, szemben a féllel, a rész szerint valóval. A Biblia a belső magatartás és a megismerés tökéletességéről beszél. Aki nemcsak lelki életet kapott, hanem Lélek szerint jár is, tehát győzedelmes életet él, az tökéletes az ő életútjában. A korinthusiak az ajándékba kapott új életüket még nem voltak képesek minden ponton érvényre juttatni, ezért nevezi őket az apostol "testieknek" (1 Kor 3; Gal 5, 25). Még nem engedték, hogy hétköznapi életükben valóban minden vonalon a Szentlélek uralja őket; óemberük még erősen érvényesült. Ezért tökéletlenek voltak. De a tökéletesekben is van még bűn. "Bennem, azaz a testemben nem lakik semmi jó" - ez életünk végéig így van. De mégha meg is mozdul a testi vágy a szívben, többé nem szabad uralomra jutnia. A test cselekedeteit a Lélek szerint járó hívő ember szakadatlanul öldökli a Lélek által.

Bűnösnek lenni és bűnt cselekedni nagy különbség. A bűnre észrevehetően megmarad bennünk a hajlam, de a Lélek ereje által az ember nem adja oda többé az akaratát. Így a bűn csábító ereje gyengül, elveszti táptalaját. Mégse mondja senki: bennem már meghalt minden bűnös hajlam a tisztátalanságra, fösvénységre, sértődékenységre, irigységre. A látszólag elhalt növényből új hajtások nőhetnek ki. A Biblia azonban nem emeli túl magasra a mértéket, elég, ha a világosságban járunk. Aki úgy gondolkozik, mint Pál (Fil 3, 7-14), az tökéletes; teljesen átadva magát az Úr Jézusnak, múltjától elszakadva szabad a bűntől, ha nem is bűntelen. Ugyanúgy, mint az életmódban, az ismeretben is van kezdeti állapot és van tökéletességi fok. Különbség van az alapvető tanítások -ide tartozik mindenekelőtt a kereszt üzenete, a keresztről való beszéd - és azon tanítások között, amit csak a belsőleg érettek tudnak felfogni és megemészteni. "Bölcsességet az érettek között hirdetünk" - mondja Pál (1 Kor 2; 6).

Joel Osteen- Mai napon nem csüggedek. :)



Arra biztatlak, ne csüggedj, ha bármi bánt, mert felemelkedsz minden csalódásból, talpra állsz minden betegségből, párkapcsolati problémából, anyagi nehézségből, depresszióból, a hurrikán hatásaiból. Ez a visszaesés csak egyszerűen felkészülés volt a nagyszerűbb visszatérésre. Talán meghajoltál, de a pálmához hasonlóan csak idő kérdése és erősebben, egészségesebben, gyarapodva, előléptetve térsz vissza, jobban, mint előtte voltál. /Joel Osteen/

Isten ígéreteinek tárháza- Mennyei gazdagság

"Nem vonja meg javait az Úr azoktól, akik feddhetetlenül élnek" (Zsolt 84,12).





A "kellemes'' dolgokat sokszor megtagadja tőlünk az Úr, de a jót soha. S hogy nekünk mi jó, annak Ő a legbölcsebb elbírálója. Bizonyos dolgok kétségkívül jók, és ezeket elkérhetjük Urunktól, a Jézus Krisztus által.

A szentség jó dolog, és ezt Ő bőségesen munkálja is bennünk. Kész győzelmet adni gonosz hajlamaink, indulatos természetünk és rossz szokásaink felett, ezért bátran kérjük csak Tőle mindezt.

Üdvösségünk felől teljes bizonyosságot, és Vele való szoros közösséget akar adni nekünk az Úr, az igazságban vezetni minket és bátorságot adni, hogy bizalommal járuljunk a kegyelem trónusa elé. Ha mindezeknek híjával vagyunk, annak az az oka, hogy nincs hitünk az elfogadásukra, nem pedig az, hogy Isten nem akarja mindezt megadni nekünk. Ő mennyei lelkületet, béketűrést és buzgó szeretetet akar mindazoknak adni, akik komolyan kérik ezt Tőle.

De vigyázz: feddhetetlenül kell élned! Ne legyenek hátsó gondolataid, se görbe utaid; ne legyen benned képmutatás vagy csalárdság. Ha hamisan élünk, Isten nem halmozhat el ajándékaival, mert akkor a bűnt jutalmazná. Csak az őszinte becsületesség útja vezet mennyei gazdagsághoz, amely minden jó dolog összessége.

Hatalmas ígéret ez, amelyre szabad imádságban hivatkoznunk. Térdeljünk hát le, és tegyük ezt!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Jézus tanítása a halottakról

"..közöttünk... nagy szakadék is tátong, hogy akik innen át akarnak menni..., ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki. "(Lk 16,26)




A gazdag és Lázár történetében Jézus Krisztus nagyon fontos igazságokat tanít arról, hogy mi van a halál után, mit tudhatunk az elhunytakról.
Egészen természetesen tanítja, hogy van folytatása az emberi létnek a biológiai halálunk után is. Jézus szerint a halál nem pont az élet mondatának a végén, hanem kettőspont: folytatása következik. Más létformában, de tovább létezik minden ember, a nem hívők is, akár akarjuk, akár nem.

De nem mindenki ugyanolyan körülmények közt létezik tovább. A gazdag a pokolba, Lázár az üdvösségbe került. Az előbbi szenvedett, az utóbbi boldog volt. Ne feledjük, hogy már itt is két különböző állapotban létezünk: Istennel közösségben vagy Isten nélkül. Ez válik véglegessé a halálunkkor. Jézus tehát világosan tanítja: van üdvösség és van kárhozat.

Van összefüggés az ember földi élete és örök sorsa között. „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta." (Jn 3,36) Mindnyájan Isten haragja alá születünk, innen lehet megtérnünk hozzá.

Jézus azt is világosan tanítja, hogy örök sorsunk eldől a halálunk pillanatában, s utána már ezen nem lehet változtatni. A történet mindkét szereplője azonnal odakerül, ahol el kell töltenie az örökkévalóságot. S hiába próbálna a gazdag akárcsak enyhülést is kérni, utána már nem lehet változtatni semmin.

Jézus tanítása szerint egy életünk van, ez megismételhetetlen, ebben van lehetőségünk megtérésre. A Szentírástól távol áll a reinkarnáció elképzelése, és a halottakért való imádkozás gyakorlata is. Hiszen a sorsuk végleg eldőlt.
(Imádkozzunk az élők üdvösségéért)

Cseri Kálmán Igehirdetései-SZENTEK ÉS HALOTTAK

Ajánlom olvasásra mindenkinek!

Jó, ha tisztában vagyunk elhunyt szeretteinkhez való viszonyulásunkkal és legfőképpen a Biblia ehhez kapcsolódó tanításával, melyet Cseri Kálmán egyszerűen és érthetően magyaráz meg nekünk.

Kattints a linkre:https://www.facebook.com/notes/isten-kincses-l%C3%A1d%C3%A1ja/szentek-%C3%A9s-halottak/694793144020908

A HALOTTAK ÉS MI  

http://www.refpasaret.hu/pasaret/pred.php?id=1661




A Valóság Rapszódiája-Chris pásztor- Ne panaszkodj...cselekedj az Ige alapján!

Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt (Filippi 4:6)


Gyakran találkozunk olyan emberekkel, akik mindennapjai tele vannak fájdalommal, csüggedtséggel és vereséggel. Azt gondolnád, hogy azonnal elfogadják a segítséget, amint lehetőség
nyílik rá, valójában azonban inkább siránkoznak azon, hogy min mennek keresztül. Egy tipikus példát találunk erre, amikor Jézus találkozott egy emberrel a Bethesda tavánál, aki már harmincnyolc
hosszú esztendeje szenvedett bénaságban.

Bár Jézus tudta, hogy az az ember már milyen régóta fekszik ott betegen, mégis megkérdezte tőle: “Akarsz-e meggyógyulni?” Az ember nem felelt a kérdésre, hanem védekezővé vált, és elkezdett
panaszkodni, hogy hogy hagyta el őt mindenki, és nincs senki, aki segítene neki bemenni a vízbe, amikor az angyal felkavarja azt. Még Jézus segítségét sem kérte, és figyelmen kívül hagyta azt a fontos kérdést, amit Jézus feltett neki, inkább a helyzete miatt kezdett siránkozni.

Így viselkednek néhányan, Istennek panaszolják a problémáikat, a társadalmat és másokat hibáztatnak a kihívások miatt, amelyeken keresztülmennek ahelyett, hogy megcselekednék Isten Igéjét. A Bibliában azt olvashatjuk, hogy: “Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek” (Jakab 1:2). Továbbá, a Róma 8:35-37-ben ez szerepel: “Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? nyomorúság vagy szorongattatás,
vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é?...De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, aki minket szeretett.”

Ne sírj, amikor kihívásokkal nézel szemben! Állj meg erősen a hitben! Folyamatosan erősítsd meg Isten Igéjét magadban, és tudd, hogy nagyobb Az, aki benned van, mint az, aki a világban van. Ne csüggesszen el a probléma nagysága. Minél nagyobb
a probléma, annál nagyobb lesz az a dicsőség, ami meg fog nyilvánulni. Ez a valóság. Nagyobb vagy azoknál a kihívásoknál, amelyekkel szembenézel. Halleluja.

Ima
Drága Atyám, biztos vagyok benne, és hálás vagyok érte,
hogy egy győztes életre hívtál el. Minden a javamra válik, beleértve azokat a kihívásokat és problémákat is, amelyekkel szembenézek. Minden nekem dolgozik, egy sokkal nagyobb és örökkévaló
dicsőségért. Ezért a szívem tele van kimondhatatlan örömmel és
dicsőséggel most és mindenkor. Jézus nevében, ámen.

Gloria Copeland-Élvezd a győzelmet

De hála az Istennek, aki a győzelmet adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.– 1 Korinthus 15:57




Győztesek! Több mint győztesek! A Biblia szerint ezek vagyunk. Tudom, hogy ezt már sokszor hallottad, de most azt akarom, hogy ennek a valósága beléd ivódjon. Szeretném, ha egy kis időt szánnál arra, hogy gondolkozol ezeknek a kifejezéseknek a jelentésén.
A szótár szerint a győzelem jelentése a következő: „teljes és végleges fölény a harcban vagy háborúban, siker bármilyen küzdelemben vagy versengésben, amely magában foglalja az ellenség vereségét vagy az akadályok leküzdését.”
Győzelmet aratni azt jelenti, hogy „felülmúlni, legyőzni versenyben vagy küzdelemben, győzedelmeskedni, uralkodni, elnyomni, felülkerekedni, leverni, eltiporni, felülmúlni, uralni, fölényt szerezni, alávetni, megsemmisíteni.”
Ha egyszer jól az elmédbe vésed ezeket a definíciókat, akkor fel fogod ismerni, hogy Jézusban sokkal többet kaptál, mint egy jegyet a mennybe. Legyőzted a világot, amelyben most élsz. Őáltala győzedelmeskedtél, uralmat szereztél a világ fölött, eltiportad azt, felülkerekedtél rajta.
Nem csoda, hogy az 1 Korinthus 15:57 így kiált: „De hála az Istennek, aki a győzelmet adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!”
Kiálts te is! Mondj köszönetet Istennek, hogy győztessé tett téged. Dicsérd Őt azért, hogy összekapcsolt téged azzal, aki legyőzte a világot, a testet és az ördögöt. 
Kiálts halleluját, és élvezd a győzelmet!
Igei olvasmány: Róma 8:29-39


Napi Ige, Napi Gondolatok

Napi Ige:Az igazi barát mindig szeret téged, de akkor válik igazán testvéreddé, ha bajba kerülsz. (Péld.17,17.)




Napi Gondolat.

Zsidó 10: 38. Az igaz pedig hitből él. És a ki meghátrál, abban nem gyönyörködik a szellemem.
De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.

Az Ige szerint, NEM a havi fizetésünkből élünk. Hiszen munkát is azért vállalunk mert hisszük, hogy a hónap végén azt méltányolják,
megfizetik.Éltünk abszolút minden területe HITET igényel.
Lehet hinni emberek ígéreteiben, és lehet hinni istenben.

Lehet valamit akargatni, és lehet AKARNI. Vannak holtpontok az életünkben, amikor padlóra kerülünk. Úgy érzed, hogy nem megy tovább. "Túl nehéz. Nem bírom" - ezek a gondolatok kavarognak a fejedben. Jó szó a "holtpont", mert ilyenkor valami tényleg meghal bennünk: a hit vagy a hitetlenség.
Akiben a hit hal meg: föladja. Akiben a hitetlenség: folytatja tovább és megnyeri a csatát.

Van olyan időszak az életünkben hogy élünk, mert élnünk kell.
De az igazság az hogy azért kell élnünk mert harcosok vagyunk, Isten harcosai, akiknek az a céljuk hogy egy napon találkozzanak azzal akiért annyit harcoltak.....a Krisztus Jézussal.

Mielőtt feladnád, gondolkozz el azon hogy eddig miért tartottál ki!

Ámen!                                                      

Gloria Copeland- Isten veled tart!

Aki pedig az Úrral egyesül, egy szellem Ővele.– 1Kor 6:17.




Egyszer azt hallottam Isten egyik nagy emberéről, hogy minden nap, amikor felöltözött, belenézett a tükörbe, és azt mondta: 
„Te ruha, ahova ma mész, Isten veled megy.”

Tudod, ez így van. Ha elfogadtad Jézust életed Urának, és így Istennel egyesültél, akkor bárhova is mész ma, oda Isten is veled tart!

Hívőként ezt jobban tudatosítanunk kell magunkban. Meg kell tanítanunk magunknak, hogy folyamatosan tudatában legyünk ennek: Isten bennünk van, tanít, megerősít, tanácsot ad, és megáld bennünket a jelenlétével.

Folyamatosan emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy egy szellem vagyunk Vele. Ez azt jelenti, hogy ha egy problémával vagy gonosz szellemmel nézünk szembe, ami befolyásolni, hátráltatni akarja az életünket, Isten is szembe néz azzal. Amikor ilyen dolgokkal találkozunk, Isten is találkozik azokkal. És Ő már legyőzte őket!

Arra bátorítalak, hogy amikor ma felöltözöl, nézz bele a tükörbe, és mondd ezt:

„Egyesültem az Úrral, egy szellem lettem Vele. Testem, bárhova mész ma… oda Isten is megy. Isten bennem van. Isten ereje bennem van. Isten bölcsessége bennem van. Isten győzelme bennem van.”

Mondd ezt magadnak minden nap – sokszor. Addig folytasd ezt, amíg szokásoddá nem válik, hogy így gondolkozol. Gondoskodj arról, hogy folyamatosan tudatában legyél Isten valóságának a bensődben!