Interjú Istennel /ajánlott kötelező olvasmány/

- Gyere be! - mondta Isten. Tehát szeretnél interjút készíteni velem?

- Ha van rá időd - válaszoltam.

- Az én időm örökké tart és elegendő arra, hogy bármit megtegyek. Mit szeretnél tudni? - mosolygott Isten.

- Mi az, ami leginkább megdöbbent az emberekben?

- Hogy megunnak gyereknek lenni, siettetik a felnőtté válást és aztán arra vágyakoznak, hogy újból gyerekek lehessenek. 

Elveszítik az egészségüket, hogy sok pénzük legyen, azután elveszítik a pénzüket, hogy újból egészségesek lehessenek. 

Hogy aggódva gondolnak a jövőre és közben elfelejtik a jelent; olyannyira, hogy sem a jelennek, sem a jövőnek nem élnek. 

Hogy úgy élnek, mintha soha nem halnának meg és úgy halnak meg, mintha soha nem éltek volna...

Isten ekkor megfogta a kezemet, és egy ideig csöndben ültünk.

- Mint szülő, melyek azok a leckék az életben, amit szeretnél, ha gyermekeid megtanulnának? - kérdeztem.

Isten mosolyogva válaszolt:

- Szeretném, ha megtanulnák, hogy nem bírhatnak rá senkit arra, hogy szeresse őket. Amit viszont képesek megtenni, az az, hogy engedjék, hogy mások őket szeressék. Szeretném, ha megtanulnák, hogy a legértékesebb nem az, ami a kezükben van, hanem az, aki az életükben van.

Ha megtanulnák: nem jó magukat másokhoz hasonlítani, mert mindenki egyenként lesz megítélve, saját élete, cselekedetei, nem pedig összehasonlítgatás alapján!

Szeretném, ha megtanulnák: nem az a gazdag ember, akinek többje van, hanem az, akinek kevesebbre van szüksége.

Ha megtanulnák, hogy csak pár másodpercbe telik, hogy sebeket ejtsenek valakin, akit szeretnek, de hosszú évekig tart begyógyítani ezeket a sebeket.

Ha megtanulnának megbocsátani azáltal, hogy gyakorolják a megbocsátást.

Ha megtanulnák, hogy vannak olyanok, akik nagyon szeretik őket, csak egyszerűen nem tudják, hogyan fejezzék ki érzéseiket.

Ha megtanulnák, hogy ha két ember nézi ugyanazt az eseményt - tejesen különbözőnek láthatják.

Ha megtanulnák, hogy egy igaz Barát ismeri őket, mindent tud róluk... és olyannak szereti őket, amilyenek.

Ha megtanulnák, hogy nem elég az, ha mások megbocsátanak nekik, de saját maguknak is meg kell tudni bocsátaniuk önmaguknak.

Ültem egy darabig, élvezve a pillanatot. Majd megköszöntem neki a rám fordított időt és azt, amit értem és családomért tett.

- Itt vagyok a napnak mind a 24 órájában. Csak annyit kell tenned, hogy hívsz, és én válaszolni fogok.

A szemembe nézett és még ennyit súgott:

- Mindig emlékezz rá, amit most mondok: Az emberek elfelejtik, amit mondtál vagy tettél, de soha nem fogják elfelejteni, hogyan éreztél irántuk és ez mennyit jelentett számukra.

Kenneth Hagin: Ő A KIÚT

Mivelhogy ragaszkodik hozzám… Vele vagyok háborúságában, megmentem őt… - Zsoltárok 91,14. 

Isten nem mondta, hogy nem lesznek nehézségeid. Sokkal inkább utal arra, hogy nehézségeid lesznek amiatt, mert keresztény vagy! A világ üldöz majd téged, a szájára vesz, gonoszul fog beszélni rólad. Az ellenség felsorakozott ellened. E világ istene lépten-nyomon nyomást gyakorol rád. (2Kor. 4,4) Akad, aki azt hiszi, hogy Isten gyakorol ránk nyomást, de ez nem így van. Jézus az Ő munkáit és az ördög munkáit így állította szembe: „A tolvaj nem egyébért jön, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek.” (Ján. 10,10) 

Isten nem tolvaj. Az ördög az, aki lop, öl és pusztít — nem Isten. Isten azt mondja az Ő Igéjében: „Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr.” (Zsolt. 34,20) A baj itt a nehézségeket és a megpróbáltatásokat jelenti. És ezek a te üldöztetéseid.

De mit ígért meg az Úr, hogy mennyiből ment ki téged: a feléből? Nem! Valamennyiből! És az Úr nem csupán azt ígérte meg, hogy veled lesz háborúságodban és ott áll majd melletted. Ő azért van ott, hogy megszabadítson téged a háborúságból. És Ő több mint elegendő! 

Megvallás: 

Én ragaszkodom Istenhez: ezért, nem számít, hogy milyen nehézség vagy megpróbáltatás jön, én tudom, hogy El Shaddai velem van és megszabadít engem. Ő pedig több, mint elegendő! /Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/

Forrás: bovitettbiblia.blogspot.com

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

A fiúság Lelkét vettétek, aki által kiáltjuk: Abba, Atyánk!      Róm. 8,15

Isten Lelke sokféle imádságot munkál a hívők szívében. A legbensőségesebb ima azonban ez a kiáltás: "Abba, Atyám!" Benne van ebben az a meggyőződés: Atyám, Te szeretsz engem! Igen, ezt a meggyőződést munkálja bennünk a Szentlélek. A példázatbeli gonosz és rest szolga ezt mondja Istenről: "Uram, én tudtam, hogy kemény ember vagy" (Mt 25,24). Ez a Sátán lelkétől van, aki már a Paradicsomban kígyó képében ilyen gondolatokat ébresztett Ádámban: "Isten nem is szeret benneteket igazán. A legjobbat zárta el előletek". Ezzel szemben Isten Lelke meggyőz bennünket afelől, hogy Isten szeret. Micsoda vigasztalás volt azt tudni József testvéreinek, hogy testvérük szereti őket. Micsoda boldogság volt ez a tékozló fiúnak: apám szeretete változatlan maradt! Isten Atyai szeretete pedig minden emberi szeretetnél nagyobb. Ő egyszülött Fiát adta értünk. Erről tesz bizonyossá bennünket a Szentlélek, csak nyissuk meg előtte a szívünket. Aztán a Szentlélek arról is meggyőz bennünket, hogy Atyánk gondoskodik rólunk. Ha Isten Igéje azt mondja nekünk, hogy aki a maga háza népéről gondot nem visel, rosszabb a hitetlennél (l.Tim. 5,8), akkor mennyei Atyánk kevésbé törődne gyermekeivel? A Szentlélek, aki így tanít kiáltani: Atyám! - elűzi az aggódás lelkét. A fiúság Lelke a gondot az Atyára bízza. És végül: a Szentlélek akkor is így tanít bennünket kiáltani: Abba, Atyám! - amikor fenyítésének vesszeje csattan rajtunk. A Zsid. 12,7 ezt mondja: "Melyik fiú az, akit nem fenyít meg az apa"? Isten Lelke kiveszi a fenyítés tüskéjét, ami ebben a gondolatban van: Ha Isten szeretne engem, akkor nem fenyítene. Nem! Akit szeret az Úr, azt megfenyíti. Boldog az, aki így kiált: "Abba, édes Atyám"!

Isten asztaláról-Varga László

"Dávid zsoltára. Uram, te megvizsgálsz, és ismersz engem. Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram. Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni. Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem. Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság: a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság. Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük. Milyen drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma!"      Zsoltárok 139,1-17 Nem volt szívem megcsonkítani ezt a gyönyörű zsoltárt. Nem szorul magyarázatra. Szinte hihetetlen, hogy háromezer évvel ezelőtt írták. Bizonyíték, hogy Isten Lelke mindig ugyanaz volt. Próbáljuk átélni, meggazdagodni általa, hogy a miénk legyen elveszíthetetlenül. Istenem, ma sincs mélyebb költő Dávidnál, ő is csak akkor írhatott ilyen éneket, ha Lelked ihlette, Ő adta a lantjára. Add, hogy én is mindig így tudjalak magam mellett, ilyen végtelennek, mégis ilyen közel, ilyen hatalmasnak, mégis ilyen szeretettel. Téged lássalak a természet csodáiban, Téged a tudomány eredményeiben, Téged gyermekeim mosolyában, Téged szenvedéseimben, örömeimben és bűnbánatomban. Szeress, hogy szerethesselek, taníts, hogy megismerjelek, mindennap nálad találjak megnyugvást, és soha el ne veszítselek! Ámen.

Mindennap az Ige fényében-A LEPECSÉTELT KÖNYV

A mai napon olvasandó igeszakasz: Jel 5,1-5 1 És láttam a trónuson ülő jobb kezében egy könyvet, belül és kívül teleírva, hét pecséttel lepecsételve; 2 és láttam egy erős angyalt, aki hatalmas hangon hirdette: "Ki méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és feltörje pecsétjeit?" 3 De sem a mennyben, sem a földön, sem a föld alatt nem tudta senki felnyitni a könyvet, sem beletekinteni abba. 4 És nagyon sírtam, mert senki sem bizonyult méltónak arra, hogy felnyissa a könyvet, és hogy beletekintsen. 5Ekkor a vének közül egy így szólt hozzám: "Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, a Dávid utóda, és felnyitja a könyvet és hét pecsétjét".  "És nagyon sírtam, mert senki sem bizonyult méltónak arra, hogy felnyissa a könyvet." (Jel 5,4) Még senki sem talált ki olyan elméletet, amellyel meg lehet magyarázni a nemzetek felemelkedését és bukását és az eseményeknek az egész láncolatát, melyet történelemnek hívunk. Nagyon pontatlanul beszélünk ugyan "haladásról" és "primitív társadalmakról" meg a "jövő társadalmáról", de tulajdonképpen nem tudjuk, hogy mit is mondunk ezzel. Az események terve és célja kicsúszik a kezeink közül. Senki nem képes elolvasni a történelem szövegkönyvét. A könyvtekercs le van pecsételve. Olyanok vagyunk, mint egy flotta tengerészei, akik kifutnak a kikötőből az expedícióra vonatkozó lepecsételt parancsokkal. Nap múlik nap után, és mi evezünk az egyre hömpölygő tengeren. De senkit nem találnak méltónak arra, hogy felnyissa a könyvtekercset, s hogy végrehajtsa a parancsokat. A napok után hetek jönnek, és a hetek után hónapok. Állandóan találgatjuk, hogy ugyan mi a küldetésünk célja. Mégsem látunk semmit, csak nyugtalan, végtelen tengert. "Nagyon sírtam, mert senki nem bizonyult méltónak arra, hogy felnyissa a könyvet." Vannak pillanatok, amikor bevalljuk, hogy tudatlanok vagyunk. Senki sem tudja, hová megyünk. Most figyeld meg, hogy nem egy angyal, hanem egy vén mondja Jánosnak, hogy hagyja abba a sírást. A Vén az egyházat képviseli. Isten szolgái nem csupán együtt sírnak az egész emberiséggel, hanem ismerik is a történelem titkát, mivel hogy ismerik Krisztust. Természetesen nem szabad azt a látszatot keltenünk, hogy többet tudunk, mint amennyit valóban tudunk. Vannak emberek és csoportok, akik egynek tekintik magukat a keresztyén egyházzal, s közben rossz szolgálatot tesznek nekünk és Krisztusnak. A Biblia fényében magyarázzák az elmúlt történelmet és a legfrissebb eseményeket. Még a jövő eseményeinek menetét is megrajzolják körvonalakban, és isteni érvényt követelnek az újságoknak, amelyeket az utcán árusítanak, és a könyveknek, amelyeket a szatócsboltok pultján kínálnak eladásra. Kínos helyzetbe hoznak bennünket, és óhatatlanul hitelvesztetté teszik az evangéliumot azok szemében, akik nem ismerik az Urat. A hívők nem tudnak mindenre válaszolni. Ahhoz azonban van joguk, hogy mindenkinek mondják: "Ne sírj!". Jézus Krisztus végrehajtja Isten tervét.

Krisztus mindenek felett-A KÖRÜLMÉNYEK ÉSZREVÉTLEN SZENTSÉGE

"Azoknak, akik Istent szeretik, minden javukat munkálja" (Róm 8,28).

Isten szentjeinek életében Isten irányítja a körülményeket is, semmi sem történik velük véletlenül. Isten gondviselése juttat téged ilyen körülmények közé, te meg sem érted miért, de Isten Szelleme érti. Azért visz olyan helyekre, azért juttat olyan körülmények és olyan emberek közé, hogy a benned lévő közbenjáró Szent Szellem sajátos módon intézkedhessék. Ne vágj elébe azzal és ne mondd: "Magamnak kell vigyáznom, magamról nekem kell gondot viselnem, nekem kell őrködnöm." Körülményeid mind Isten kezében vannak, ezért ne tartsd furcsának azt a helyzetet, amiben vagy. Nem az a részed a közbenjáró imádságban, hogy belépj a közbenjárás halálos harcába. Hanem a legközönségesebb körülményeket is, amelyekbe Isten helyezett, használd fel arra, hogy Isten trónja elé vigyél embereket és lehetőséget adj a Szent Szellemnek arra, hogy közbenjárhasson értük. Így sepri tisztára Isten szentjeivel az egész világot. Nem nehezítem-e meg a Szent Szellem munkáját bizonytalankodásommal, vagy mert azon erőlködöm, hogy a Szent Szellem munkáját én végezzem el ? A közbenjárás emberi oldala az enyém, ez az emberi oldal pedig a körülményeim és azok az emberek, akikkel kapcsolatban vagyok. Tudatosan meg kell őriznem életemet a Szent Szellem templomaként, akkor majd a Szent Szellem közbenjár azokért a különféle emberekért, akiket Isten elé viszek. A te közbenjárásod nem lehet sohasem az enyém és az enyém sem lehet a tied. De a Szent Szellem jár közben mindegyikünkben s enélkül bizony megrövidülhetne az, akiért imádkozunk.

Isten műhelyében-Zúgolódás

"Ne zúgolódjatok! "

(1 Kor 10, 10)

A nehézségek, szenvedések és terhek alatt könnyen zúgolódás tör ki belőlünk. Van hangos, de van csendes zúgolódás is. Minden rossz kedv a szív zúgolódásának a jele. Sokaknál szinte állandóvá válik, krónikus elégedetlenségben szenvednek. Milyen forrásból fakad a zúgolódás? 1. Vakok vagyunk szívünk állapotát illetően. Panaszkodunk a körülmények és emberek miatt, de magunkat nem vádoljuk. "Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűne ellen zúgolódjék." - Némelyek azt nehezményezik, hogy mindenütt lemaradnak és nincsenek a helyükön, ami jogosan megilletné őket. "Mindenki belém törli a lábát!" - "Megvetnek engem!"-"Szerencsétlen órában születtem, nekem semmi sem sikerül!" - sóhajtoznak. A felülről való világosság sok mindent felfed, amit eddig nem láttál meg. Meglátod saját bűnödet, sokféle engedetlenségedet. Ekkor elhallgat a zúgolódás és ezt mondod: "Még mindig jobb dolgom van, mint ahogyan megérdemelném." 2. Vakok vagyunk Isten útjait illetően. Nem értjük Istent és ezért kemény szavakkal szólunk ellene (Mal 3, 13). Minden elégedetlen beszéd tulajdonképpen Isten ellen irányul. Az Úr ítélni fog és megbüntet minden istentelent és minden kemény szót, amit istentelen bűnösök szóltak ellene. Aki a sorsa miatt zúgolódik, az Isten útjait kritizálja és elhomályosítja az örök rendet értelmetlenséggel, mint egykor Jób (Jób 38, 2). Istennek minden útja jó és mindent jól cselekszik. De amíg az ember balga, visszásnak tartja Istent és nem érti meg Isten bölcs nevelő útjait. Nem tudja, hogy Isten azért aláz meg, hogy megőrizzen minket az áldatlan felemelkedéstől; megüresít, hogy igazi tartalommal töltsön be; megöl bennünk sok mindent, hogy életet adjon; letépi a bilincseket, hogy vele lehessünk. Aki megérti Isten útjait, az Istennek ad dicsőséget. A te szívedben is sokféle elégedetlenség és lehangoltság rejlik még? Nem tudod, hogy a sötét gondolatok, érzések mindig mélyebbre hatolnak, és végül egész bensődet megfertőzik, úgy hogy arcod is mogorva lesz? Nem veszed észre, hogy teher vagy környezeted számára és megijednek tőled? Rossz kedveddel másokat is befolyásolsz, békétlenségeddel mások békességét is elveszed. Ismerd fel vakságodat, önfejűségedet, engedd, hogy az Úr Jézus lelkedbe világítson, s akkor lénye belőled is ragyog.

Isten ígéreteinek tárháza-A valódi alázat elnyeri jutalmát

"Aki... megalázza magát, felmagasztaltatik" (Lk 18,14).

Nem lenne szabad, hogy nehezünkre essen magunkat megalázni, mert ugyan, mire is lehetnénk büszkék? Szépen a leghátsó helyre kellene leülnünk, külön felszólítás nélkül. Ha józanul és becsületesen ítéljük meg magunkat, akkor nem lehetünk valami nagyra önmagunkkal. Kiváltképpen az Úrhoz való imádságunkban nem tudunk semmit felmutatni. Nem beszélhetünk érdemeinkről, mert nincsenek. Egyedül csak az irgalomra hivatkozhatunk: "Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!" (13. vers).


Íme, a vigasztaló szó Isten királyi székéből: ha megalázzuk magunkat, az Úr felmagasztal minket. A fölfelé vezető út számunkra lefelé vezet. Ha már levetkőztük saját énünket, alázatba öltözhetünk, és ez a legjobb viselet. Az Úr eláraszt minket a - lélek békességével és boldogságával. Megajándékoz Igéjének ismeretével és az Önmagával való közösséggel. Megáld a bűnbocsánat és a megigazulás bizonyosságának örömével. Isten annak ad tisztességet és megbecsülést, aki az Ő dicsőségére használja fel azt. Azoknak ad elismerést és befolyást, akik attól nem fuvalkodnak fel, hanem még nagyobb alázattal szolgálnak neki. Aki erőszakosan törtet fölfelé, azt sem Isten, sem az emberek nem szívesen támogatják, de a szerénységet Isten és ember egyaránt megbecsüli.

Uram, kérlek, alázd meg az énemet, hogy Benned naggyá lehessek!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Hol vagy?

"...elrejtőzött az ember... az Úristen elől a kert fái között. De az Úristen... ezt kérdezte: Hol vagy? "(1Móz 3,8-9)

Nemcsak mi szoktuk kérdezni Istent, olykor ő is kérdez minket. A fenti kérdés akkor hangzott el, amikor az első ember hallgatott a kísértőre, megvonta a bizalmát Istentől, és szembefordult vele. Utána mindjárt félni kezdett és elrejtőzött. Ez teljesen szokatlan, ismeretlen érzés volt számára.

Isten nem azért kérdezte, hogy hol van, mintha nem tudta volna, hanem mert az ember nem tudta, hova került, s mert Isten a kérdésével egyben hívogatta is vissza magához. Az ő kérdése mindig eszméltet és hívogat.

Te hol vagy most - például ahhoz képest, ahogyan tervezted az életedet? Hol szoktál kóborolni az interneten? Hol vagytok mint házaspár? Hol vagy vasárnaponként? Jól érzed magadat a kételyeid közt, a jóságodban, a szeretőd ágyában, a langyos bizonytalanságban? Ádámnak nem a bokor alatt volt a helye, Isten nem arra teremtette.

„Talán ettél arról a fáról, amitől tiltottalak?" Téged már mindennel meg lehet etetni? Elég az, hogy reklámozzák, a mérget is megeszed? Megtéveszt a csomagolás?

Mit felel az ember Isten kérdésére? Magyaráz, mentegetőzik, egymásra hárítják a felelősséget. Mi lett volna az egyetlen helyes válasz az utolsó kérdésre? Ettem. És szégyellem magamat, ha van erre bocsánat, kőnyörülj rajtam, Uram! Ahogyan a tékozló fiú mondta.

Itt azonban nem ez hangzik el, s ezért maradt az ember Isten nélkül. Milyen nagy ajándék, hogy ennek ellenére Isten maga jött utánunk, és hív haza. Mi becsaptuk magunk mögött az atyai ház kapuját, de Jézus Krisztus kinyitotta azt, s megtépázva, rongyosan, koldusként - de jöhetünk, és mondhatjuk: Atyám, vétkeztem, fogadj vissza, ha lehet! S átéljük, hogy lehet.

Napi áhítat- Ízetlenné vált só?

Hét témája: Mi vagy?

Olvasmány: Lk 14,34–35

Elvesztheti a só az ízét? Lehetetlen. Ha tényleg Krisztus-hívő vagy, akkor csak egyszerűen merned kell élni az embertársaid között.

„Jó a só, de ha elveszti az ízét, hogyan tudják azt visszaadni? Sem a földnek, sem trágyának nem alkalmas: tehát kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja!”
Magyarázat

Megtérésen előtt volt néhány rossz tapasztalatom a kiüresedett vallásossággal kapcsolatban. Emiatt hosszú ideig nem láttam a lehetőséget életem kérdéseinek megoldására a kereszténységen belül. Elkezdtem egyéb vallások felé nyitni, mint a buddhizmus, a taoizmus, vagy az okkultizmus. Isten egyszer egy hiteles embert hozott az utamba, aki bizonyságot tett Jézus Krisztusról. Mivel egy valódi hívő embert hallhattam, ezért meghallgattam, s általa megtérhettem.
Nincs rosszabb az üres vallásosságnál. Az ember megszokásból vagy elvárásból sok dolgot megtesz, más dolgokat pedig törvényből elhagy, ugyanakkor nem tapasztalja életében a hit erejét, az Istennel való kapcsolat örömét, sőt az örö kélet reménysége is bizonytalan számára. A világnak sem kívánatos ez a fajta élet. Jézus folyamatosan ez ellen a kegyesség ellen emelte fel szavát.
Gyakran nehéz megkülönböztetni egymástól a valódi hitet a hamis kegyességtől, de fontos felismernünk. Ott ahol a szentség már nem fontos, s az emberek, a kiskapukat keresik, meddig lehet még elmenni. Ahol a misszió nem téma már, az imádság üres szavak mondogatásává válik, ott sajnos kezd ízetlenné válni a só, szükség van megújulásra, újbóli megtérésre! Hinni csak teljes szívből lehetséges, és csak úgy van értelme.
(Merényi Zoltán)

A Valóság Rapszódiája-Chris pásztor- Semmi sem állíthat meg!

Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek (Márk 9:23)

Emberi bölcsesség által az emberek sok mindent megvalósítottak. Kiépített utakat láthatsz olyan helyeken, ahol egykor masszív sziklák, dombok voltak, és ezt csupán azért, mert egy embernek volt egy bizonyos látása, és azt másokkal is megosztotta. Abban a pillanatban, hogy megfogant az elméjében, hogy hogyan kivitelezhetné, már nem volt lehetetlen a számára. Nem csoda, hogy az Úr Jézus azt mondta: minden lehetséges annak, aki hisz.

Ha az ember pusztán önmagától olyan sok mindent meg tud valósítani, akkor mennyivel inkább Isten emberei Isten Igéje és a Szent Szellem ereje által. Képességeid és a benned rejlő lehetőségek Isten gyermekeként – határtalanok. Isten oly sok mindent képes cselekedni, és akar is tenni érted és rajtad
keresztül. Nincs olyan, hogy túl öreg, vagy túl fiatal vagy, ha Isten Igéje benned van. Az Ige munkája nem életkor függvénye. Ha alárendeled magad a Szent Szellemnek, és megengeded, hogy Isten Igéje uralkodjon benned, ezzel meg tudod határozni a
sikered mértékét és a világon semmi sem állíthat meg.

Csak jelentsd ki, hogy hová tartasz és folyamatosan használd az Igét, hogy az megvilágítsa és kibővítse a látásodat, és az Ige győzelemre és sikerre vezet téged.

Az 1 János 4:4-ben azt olvashatjuk, hogy nagyobb az, Aki benned van, mint az, aki a világban van. Amikor magadban őrzöd az Igét, az majd a körülményeid fölé emel téged. Nem számít,
hogy mi áll az utadban, lehetséges, hogy politikai, pénzügyi vagy intellektuális ellenállással állsz szemben, de akkor is tagadd meg a csüggedést. Csukd be a szemeidet és mondd: “Jézus nevében
a körülményeim fölé kerekedem!” Mondd ki ezt minden nap és ne kételkedj.

Ne add fel álmodat és elképzelésedet a sikerről, amit az Ige létrehozott a szellemedben, mert azok Istentől születtek és bizonyára beteljesednek. A Bibliában az áll, hogy minden, ami Istentől született, legyőzi a világot (1 János 5:4). Látod már, hogy miért lehetetlen számodra a bukás? Semmi sem állíthat meg, mert Istentől születtél! Halleluja!

Ima:
Drága Atyám, köszönöm, hogy megnyitottad a szemeimet,
hogy lássam a végtelen lehetőségeket, amelyekkel az Igédben bővelkedem. Bevittél engem a folyamatos győzelem életébe. Senki sem téríthet el, mivel a győzelem világosságában járok, a világ,
az ördög és az élet körülményei fölött Jézus nevében. Ámen.

Az én életem ma: -A MENNYBE VEZETŐ ÚT

Növekedés a bölcsességben
„Az igazak ösvénye olyan, mint a hajnal világossága, amely minél tovább halad, annál világosabb lesz, mind a teljes délig.” (Példabeszédek könyve 4,18)

A kegyelemben való növekedés nem tesz büszkévé, önhitté és kérkedővé, hanem jobban tudatára ébreszt semmiségünknek, és annak, hogy teljesen az Úrtól függünk. Aki növekszik a kegyelemben, a menny felé közeledik, s egyre tisztább meglátásokat nyer az evangélium teljességéről.
A fiatalok szabadok lehetnek Krisztusban: a világosság fiai lehetnek, nem a sötétségé. Isten hív minden fiatal férfit és nőt, hogy mondjon le összes gonosz szokásáról, és legyen szorgalmas, lélekben buzgó, s az Úrnak szolgáljon. Jézus segít neked, hogy ne maradj tétlenségben, hanem javítsd ki a hibáidat és változtasd meg a magatartásodat. Imáid őszinteségét azokkal az erőfeszítéseiddel bizonyítod be, hogy engedelmeskedsz Isten parancsolatainak. Értelmesen haladhatsz előre, és minden lépésednél feladhatod rossz szokásaidat és a nem megfelelő társaságot, abban a hitben, hogy az Úr megújítja szívedet Szentlelke által.
Ne mentegesd jellemhibáidat, hanem Krisztus kegyelme által győzd le azokat! Küzdj gonosz szenvedélyeid, indulataid ellen, amelyeket Isten Igéje kárhoztat, mert ha engedsz nekik, lealacsonyítod magadat. Bánd meg bűneidet, amíg a kegyelem édes szava hív, mert ez az első lépés abban a legnemesebb munkában, amelyet végezhetsz. Harcolj, hogy győzedelmeskedj minden erőddel, amelyet Isten adott neked!

Az igazak fokozatosan haladnak előre, erőről erőre, kegyelemből kegyelembe, dicsőségből dicsőségbe jutva. Isten egyre jobban megvilágosítja utunkat, s tőle kapott világosságunk folyamatosan növekszik az előrehaladásunkhoz mérten – ez képesít bennünket arra, hogy eleget tegyünk kötelességeinknek, és elvégezhessük a ránk váró fontos feladatokat.

Köszöntünk Szent Szellem!-Szent Szellem hangja megment!

"Mert tudom, hogy ez üdvösségemre válik a ti könyörgésetek és Jézus Krisztus Lelkének segítsége által."  (Fil 1:19; új protestáns fordítás)

A Szentlélek egyértelműen részt vesz a szabadítás szolgálatában. Nemcsak a démoni megkötözöttségből, a bűn rabságából, a bűntudattól és a félelemtől szabadít meg Jézus vére által, hanem időnként a fizikai vészhelyzetből is. 1849. március 5-én este Mr. William Kitson és felesége éppen vacsoráztak a New Jersey állambeli Trenton egyik vasútvonala mellett álló házukban, amikor valaki kiáltott, hogy az elnöki vonat közeleg. Mrs. Kitson az udvaron állt lányával, férje pedig a ház ajtajában maradt két fiával. Mrs. Kitson hirtelen parancsot hallott: "Fuss!" Először nem figyelt rá, mert azt gondolta, milyen ostoba dolog lenne futni, amikor semmi különös nem történik. De amikor másodszor is fülében csengett az utasítás: "Fuss!", akkor már kinyitotta a kaput, és a ház hátuljához rohant. Férje ugyanebben a pillanatban ezt hallotta: "Ugorj el az ajtóból, ugorj gyorsan!" Megragadta gyermekeit, és ugrott, de olyan sietve, hogy többször is megpördült a földön. Ugyanabban a pillanatban, mikor a házaspár engedelmeskedett a Szentlélek utasításának, az elnöki vonat kisiklott, továbbrobogott pontosan azon a helyen, ahol korábban Mrs. Kitson állt a lányával, és átszakította az ajtót, ahol pár másodperccel azelőtt Mr. Kitson és két fia várakozott. " 'Egyikünket sem tudnád meggyőzni arról - akik egyszerre hallottuk a hangot, hogy álljunk félre az útból -, hogy Isten nem vigyáz az övéire éppúgy, ahogyan tette a bibliai időkben' - mondták később. Mr. Kitson pedig hozzáfűzte: 'Biztos lehetsz benne, hogy amikor a Fuss! és Ugorj! szavakat halljuk, mindig élő Istenünkre és gyermekei iránti szeretetére fogunk gondolni!' " Imádság a mai napra "Lehet, hogy fizikailag nem minden esetben mentesz meg, Uram, de Lelked mindig kész, hogy a szellemi téren jelentkező veszélyektől megoltalmazzon." Garrie F. Williams írása alapján

Isten csodálatos kegyelme- KIZÁRÓLAG KEGYELEM ÁLTAL-HIT ÁLTAL

''Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van; Isten ajándéka ez.'' (Efézusbeliekhez 2:8)

Az apostol szerette volna, ha címzettjei emlékeznek arra, hogy életükkel be kell mutatniuk a Krisztus átformáló hatalma által, bennük végbement változást. A világ világosságainak kellett lenniük, akik megtisztított és megszentelt jellemükkel olyan befolyást árasztanak, amely szemben áll a sátáni eszközök befolyásával. Mindig emlékezniük kellett a szavakra, amelyek szerint mindez ''nem tőlük van''. Saját szívüket nem változtathatták meg. Amikor törekvéseik nyomán emberek hagyták el Sátán seregeit, és álltak Krisztus, oldalára, a végbement változást nem volt szabad a saját munkájuknak tulajdonítaniuk. Isten felszólítja az embereket, hogy amennyiben akarnak, jöjjenek, és merítsenek az élet vizéből ingyen. Isten hatalma sikeressé teszi a világ, a test és az ördög felett való győzelem kivívásának munkáját. Az Isteni terv szerint az Istentől kapott világosságnak minden egyes sugarát követnünk kell. Az ember mit sem érhet el Isten nélkül, ugyanakkor Isten úgy alakította ki a terveit, hogy azok alapján az emberi nem helyreállítási munkája ne legyen elvégezhető az emberi és az Isteni eszközök együttműködése nélkül. Noha az ember része mérhetetlenül kicsi, Isten tervében éppen erre a kis részre van szükség a munka sikeréhez. A bűnös ember megtérése után észlelhető nagy változás nem emberi jóság gyümölcse... Az irgalmas Isten részesített minket a kegyelmében. Adjunk hálát, és zengjünk dicséretet neki, amiért Megváltónkká lett. A szívünket és elménket betöltő szeretete a kegyelem gazdag áradataiban törjön elő. Amikor halottak voltunk törvényszegéseinkben és bűnünkben, Ő lelki életre támasztott fel bennünket. Kegyelmet és megbocsátást adott, és új élettel töltötte meg a lelkünket. A bűnös így kerülhet át a halálból az életbe. Új kötelességteljesítésbe kezd Krisztus szolgálatában. Élete igazzá és erőssé válik, telve jó cselekedetekkel. ''Én élek, [és] ti is élni fogtok'' - mondta Krisztus... Nem lesz még egy kegyelmi idő. Ma, ha az Úr szavát halljuk, és teljességgel hozzá fordulunk. Ő irgalmában és hatalmas megbocsátásában részesít minket. Ellen White írása alapján

Reggeli dicséret- Nincs helye halogatásnak és késlekedésnek!

Ő pedig mondta: A mi atyáinknak Istene választott téged, hogy megismerd az ő akaratát, és meglásd amaz Igazat, és szót hallj az ő szájából. Mert leszel neki tanúbizonysága minden embernél azok felől, a miket láttál és hallottál. Most annakokáért mit késedelmezel? Kelj fel és keresztelkedjél meg és mosd le a te bűneidet, segítségül híván az Úrnak nevét.

Apostolok cselekedetei 22:14-16

Isten türelmesen munkálja a lelkünket sokszor egy egész életen át, hogy belátásra és megtérésre, mindezek révén pedig üdvösségre jussunk. Nem vagyunk egyformák, ezért nem léteznek "hivatalos részidők" a megtérés útjának bejárásával kapcsolatban. (Ebből következik, az is, hogy nincs értelme egymást sürgetni, vagy másokat magunkhoz, a saját tapasztalatainkhoz, életutunkhoz mérni).

Mégis létezik egyetlen szempont, ami közös irányelv mindnyájunkra nézve: bármikor érlelje is be bennünk Isten Lelke a megtérést, miután felismerésre jutottunk, nincs helye késlekedésnek. Nincs helye, mert e kegyelmi állapot nem feltétlenül marad fenn hosszan és magától, mivel egyrészt az emberi szív állhatatlan, másrészt a nagy ellenségnek, Sátánnak az a célja, hogy mihamarabb elveszítsük a benyomásokat és ezzel ezt a pozitív állapotot. Ezért fontos, hogy mielőbb új, más, szövetségi viszonyba lépjünk Istennel és átengedjük neki az életünk vezetését.

A halogatástól azonban nem csak az Istennel történő szövetségkötés idején kell óvakodnunk, hanem utána is: "Fontos, hogy higgyünk Isten szavának és azonnal annak megfelelően cselekedjünk, amíg angyalai arra várnak, hogy értünk munkálkodjanak. A gonosz angyalok készek megküzdeni minden lépésnyi előrenyomulásért. Amikor pedig Isten gondviselése megparancsolja a gyermekeinek, hogy induljanak, mert kész nagy dolgokat tenni értük, akkor Sátán azzal kísérti őket, hogy habozással és halogatással játsszák el az Úr tetszését. Azt keresi, hogy hogyan lobbanthatná fel a viszály szellemét, vagy támaszthatna hitetlenséget vagy zúgolódást, megfosztva ezzel őket az áldástól, amelyet Isten adni kívánt nekik. Isten szolgái legyenek a pillanat emberei, akik mindig készek olyan gyorsan cselekedni, amilyen ütemben a kegyelme utat nyit előttük. Ha viszont késlekednek, azzal időt adnak Sátánnak arra, hogy a vereségüket munkálja." (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták, a "Vándorlás Edom körül" c. fejezetből).
Szerző: Stramszki István

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

A fiúság Lelkét vettétek, aki által kiáltjuk: Abba, Atyánk!      Róm. 8,15

A pünkösdi Lélek az imádság Lelke. Ha egy lélek bűnre, haragra, gyűlöletre és gonosz kívánságra indít, az biztos, hogy nem a Szentlélek, de ha imádkozásra ébred vágy benned, akkor biztos lehetsz afelől, hogy az a Szentlélektől ered! Igen, Ő imádságra indít. Akiben Isten Lelke lakik, annak semmi sincs olyan fontos, mint Istennel, az Úrral való kapcsolat. Emberekkel szemben gyakran int a Lélek bennünket hallgatásra, Istennel kapcsolatban azonban soha! Isten Lelke buzgó imádkozásra indít. Ezt ebből a kifejezésből is láthatjuk: aki által kiáltjuk: Abba, Atyánk! Ez több, mint egy kérésnek az elmondása, több, mint imamondás. Üdvözítőnk is erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, aki képes volt a halálból kimenteni őt. Pál a testébe adott tövis elvételéért háromszor "könyörgött". Igen, a Szentlélek buzgó imádkozókká tesz bennünket. A Szentlélek kitartó imádkozásra indít. Ez a szó: "kiáltjuk", jelen idejű, folyamatos cselekvést jelent. Újra és újra kiáltásra indít a Lélek. Az első keresztyének "foglalatosak voltak a könyörgésben". Ábrahám imádkozva az Úr előtt maradt, amikor az angyalok elmentek Sodomába. Ezeket a Lélek munkálta. A Lélek közös imára is indít. Pál ezt írja: "A fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk..." Ő egyesíti a keresztyéneket. A Szentlélek a legcsodálatosabb kapcsolatot teremti meg a földön: Jézus Krisztus imádkozó gyülekezetét. A saját lelkünktől is van imádság. Ez szomorú dolog, így mer az ember imádságban a másiknak prédikálni, vagy így meri a másikat megítélni. Szégyenletes visszaélés ez az imádsággal. Milyen másként hangzik a Lélektől való könyörgés! Ekkor maga a Lélek imádkozik. Ismerjük az ilyen imádságot?

Mindennap az Ige fényében-HALLOD? ÉNEKELNEK

A mai napon olvasandó igeszakasz: Jel 4,6-11

6 A trónus előtt mintha üvegtenger lett volna, kristályhoz hasonló, és a trónusnál középen négy élőlény, elöl és hátul szemekkel tele. 7 Az első élőlény oroszlánhoz, a második bikához volt hasonló, a harmadik élőlénynek olyan arca volt, mint egy embernek, a negyedik élőlény pedig repülő sashoz hasonlított. 8 A négy élőlény, amelynek egyenként hat szárnya volt, körös-körül és belül tele volt szemekkel, és szünet nélkül, éjjel és nappal ezt mondta: "Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, és aki van, és aki eljövendő!" 9És amikor az élőlények dicsőséget, tisztességet és hálát adnak a trónuson ülőnek, aki örökkön-örökké él, 10 leborul a huszonnégy vén a trónuson ülő előtt, és imádja az örökkön-örökké élőt; koronájukat is leteszik a trónus elé, és ezt mondják: 11 "Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett"

"Mind a négy élőlénynek hat-hat szárnya volt ... Éjjel-nappal folyvást ezt zengték: Szent, szent, szent az Úr..."

(Jel 4,8 Ld. a róm.kat. ford. Bibliát Bp. 1982. 4. kiadás)

János nem nézhetett egyenesen Isten szemébe. Inkább valami vakító fényt látott, mely fény a királyi széket vette körül színes szivárványként. Hát persze! A szivárvány! Emlékszel Noéra? Isten trónusa most egyetlen képben mondja el a világ Urának egész történetét. Végrehajtja az ítéletet a bűnön, ahogy azt az özönvíz idején tette. Haragját mégis visszatartja tulajdon kegyelmi ígérete - a szivárvány. És a királyi szék körül 24 királyi szék van, vagyis kétszer tizenkét királyi szék. Tizenkettő az ószövetségi nép, és tizenkettő az újszövetségi nép számára. Minden korszak egyháza az Úrral együtt uralkodik a mennyben. A négy élőlény a teremtett világot képviseli, azaz a teremtett világot, ahogy Isten megalkotta azt, romlatlanul és mocsoktalanul. És a teremtett világ énekel... Nem mindig halljuk ezt. Számunkra a természet többnyire néma és közömbös. Úgy látszik az emberi szenvedés nem indítja meg a természetet. Madarak énekelnek ott, ahol emberek sírnak. Virágok nőnek ott, ahol katonák meghalnak. És a természet kegyetlen is tud lenni. A jégesők megsemmisíthetik a termést, az árhullámok elpusztítják az életet és tönkreteszik a termőföldet. De azért több is van a teremtett világban. A teremtett világ énekel. Mint ahogy angolul mondhatjuk - és ez így van a legtöbb nyelvben -, hogy "esik", és hogy "havazik", úgy a Jel 4 fejezetéből megtanulhatjuk a kifejezést: "énekszó hangzik" vagy "énekelnek". (Az alaki alanynak ez a sajátos, sok indoeurópai nyelvben használatos fordulata magyarul nem mindig adható vissza pontosan. A ford. megj.!) Ez az ének az egész teremtett világ éneke mindannyiunk Teremtőjéhez. Figyelj csak! Nincs néma csend. Énekelnek. Miért nem kapcsolódsz be? Ó, Isten, nyisd meg szemeimet, és nyisd meg az ajtót, hogy láthassam a királyi széket, és megismerhesselek téged, a világ Teremtőjét és Megváltóját. Vedd ki a dugót füleimből, és nyisd meg a szívemet. Taníts engem türelmesen, hogy bekapcsolódjam abba az énekbe, amelyet az egész teremtett világ az összes teremtmény Istenének zeng. Ahol a királyi szék látható, ott magasztaló ének hallható.

Krisztus mindenek felett- A HIT PROGRAMJA

"Hiszed-e ezt?" (Jn 11,26)

Márta hitt abban a hatalomban, amivel Jézus Krisztus rendelkezett, hitte, hogy meggyógyíthatta volna a bátyját, ha ott lett volna. Azt is hitte, hogy Jézust különös mély bizalom kapcsolja össze Istennel és amit kér, Isten megadja neki. De neki magának lett volna szüksége arra, hogy bensőségesebb, személyesebb legyen a bizalma Jézus iránt. Hite programjának beteljesedését a jövőbe helyezte. Jézus azonban tovább vezette őt, amíg hite személyes tulajdonává nem lett, végül aztán lassan sajátos örökséggé erősödött meg: "Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Krisztus!" Veled is ehhez hasonlóan bánik az Úr? Téged is ránevel a vele való személyes meghittségre? Hadd vésse beléd is ezt a kérdést: "Hiszed-e ezt?" Mi a kételkedésed tűzpróbája? Eljutottál-e már életkörülményeidben te is ilyen megoldhatatlan útszakaszra, mint Márta, ahol hited programja személyes hitté kezd alakulni? Ez semmiképp sem történhetik meg addig, amíg személyes nehézségeid következtében személyes problémád nem támad. A hit állásfoglalást jelent. Az észhit programja szerint csak magamban bízom és kizárok minden egyebet, ami nem egyeztethető össze ezzel az állásfoglalással. A személyes hitben erkölcsileg rábízom magam a hitnek erre az útjára és vonakodom bármiben is megalkudni. A hit egyéni útjára jutva pedig szellemileg rábízom magam Jézus Krisztusra és elhatározom, hogy ebben a dologban egyedül az Úr uralmát ismerem el. Amikor szemtől szemben állok Jézus Krisztussal és Ő azt mondja nekem: "Hiszed-e ezt?" - rájövök, hogy a hit olyan egyszerű, mint a lélegzetvétel és megdöbbenek rajta, miért voltam olyan ostoba és miért nem bíztam benne már előbb is.

Isten műhelyében- Erőnkhöz mérten

"Gondolkodom, hogy ezt megérthessem, de nehéz dolog ez szemeimben. Mígnem bementem az Isten szent helyébe és megértettem azoknak sorsát. "
(Zsoltár 73, 16-17)
Vigasztaló, hogy a Biblia hívő embereit nemcsak hitük erejében, hanem nehéz óráikban is láthatjuk. Aszáfnak a súlyos külső élmények kísértéssé váltak. Szenvedés szenvedésre, fenyítés fenyítésre következett. Minden reggel újra kezdődött számára a nyomorúság. Embereket látott maga körül, akik nem törődtek Istennel, mégis jól ment soruk. Minden tervüket véghezvitték, gőgösségük nem ismert határt. Nagyszájúak és nagyhangúak voltak. A tömeg elismerte és követte őket, Aszáf pedig magányosan, megvetetten, félreállítva, naponként zaklatások közt élt. Itt már nem látott világosan. Isten szeretetében és igazságosságában való kínzó kételkedés lepte meg. Gondolkozott, töprengett, de értelmével nem jutott célhoz és majdnem megingott.

Valóban, Isten vezetései néha nagyon rejtettek és érthetetlenek. De hát meg kell nekünk értenünk mindjárt azokat? Tersteegen azt írja: "Minél inkább felülről valók a vezetések, annál kevésbé tudjuk őket felfogni." Megütközzünk akkor? Vagy jobban akarjuk tudni Istennél, mi a jó? Aszáf beismeri: "Hogyha keseregne szívem és háborognának veséim, akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad" (Zsolt 73, 21-22). Mi hozta létre benne a nagy fordulatot? Az, hogy bement Isten szent helyébe. Gyümölcstelen tépelődések helyett imádkozva közeledett Istenhez, akivel kapcsolatban kétségek támadtak benne. Lábaihoz borult. Nem engedte Őt el, bár Isten látszólag tudni sem akart róla. Most megvilágosodott és a mélyből a magasságba jutott. Szégyellte, hogy kételkedett az Úr szeretetében, akinek neve irgalom és hűség. Aszáf a gyötrelem éjszakájából a hit világos magaslataira emelkedett. Mégha elepedne is teste és lelke, ha mindent elveszítene, ami az életet széppé és kívánatossá teszi, még akkor is csak Isten az ő szívének vigasztalása és osztályrésze.

Ha kétségek viharzanak át szívünkön, menjünk be mi is Isten szent helyébe, az imádság szentélyébe,ahol mi beszélünk Ővele.Minél inkább úgy látszik, mintha Isten eltűnne, annál inkább közeledjünk hozzá, megalázkodva, bűnbánattal kétségeink és gonosz gondolataink miatt. Akkor megvigasztalódunk és új emberként jövünk ki a szentélyből, mint egykor Aszáf.

Isten ígéreteinek tárháza- Gyönyörűség és kívánságok

"Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!" (Zsolt 37,4)

Az Úrban való gyönyörködésnek átalakító ereje van, mert felülemeli az embert romlott természetének kívánságain. Az Úrban való gyönyörködés nemcsak önmagában jó dolog, hanem a szívünkben is olyan kívánságokat ébreszt, amelyek teljesítésében az Úr kedvét leli. Avagy nem magasztos dolog-e az, hogy kívánságaink annyira átalakulnak, hogy végül azonosak lesznek Isten akaratával?

Az ember azonban, nagy ostobán, először kíván valamit, azután nekilát, hogy megszerezze magának, amit megkívánt. Nem Isten rendelése szerint cselekszünk, mert Ő azt tanácsolja, hogy először Őt kell keresnünk, azután várhatjuk, hogy minden egyéb ráadásul megadatik nekünk. Ha engednénk, hogy Isten betöltse a szívünket, mígnem az túlárad a Benne való gyönyörűségtől, akkor Isten maga gondoskodna arról, hogy semmi jóban ne lássunk hiányt. Ezért ahelyett, hogy a világban rohangálnánk múló örömöket keresve, maradjunk csak "otthon" Istennél, és igyunk az Ő forrásából. Ő többet tud tenni értünk, mint valamennyi barátunk együttvéve. Jobb megelégedni Istennel, mint az érzékek ideig-óráig tartó gyönyörűségei után futkosni. Kezdetben talán csalódást érzünk majd, de ha ezáltal még közelebb kerülünk az Úrhoz, végtelenül hálásak lehetünk érte, mert végül minden helyénvaló kívánságunk teljesülni fog.

Napi áhítat-Önvizsgálatra hív

Hét témája: Mi vagy? 

Olvasmány: 1Kor 11,26–30.

Csak annyit vizsgálj mindig magadban, hogy valódi meggyőződésből teszed-e azt, amit teszel! Mert ami nem hitből fakad, az bűn.

„Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úr halálát hirdessétek, amíg eljön.
Azért, aki méltatlanul eszi az Úr kenyerét, vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Vizsgálja meg azért az ember önmagát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból. Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli meg az Úr testét, ítéletet eszik és iszik önmagának.”
Magyarázat

Sokkal könnyebb egymás életét vizsgálni, mint saját magunkét. Nemegyszer találkoztam azzal a jelenséggel, hogy igehirdetés után odajöttek hozzám testvérek, hogy megköszönjék az elhangzott üzenetet, mert végre megmondtam az embereknek azt a bűnt vagy hibát, amiből meg kellene térniük. Nem maguknak, hanem a másik embernek hallgatták az igét.
Saját életünkre nézve gyakran vakok vagyunk. Nem látjuk vagy nem akarjuk felismerni tévedéseinket, bűnös kívánságainkat, talán így védjük meg önmagunkat. Pedig szükségünk van helyes önismeretre, önvizsgálatra ahhoz, hogy Istennel és emberekkel is rendezett viszonyban éljünk. Bele kell néznünk az Isten tükrébe, hogy meglássuk önmagunkat, még akkor is, ha nem mindig tetszik az a kép, amit látunk.
Önmagunkat nem láthatjuk helyesen, saját szemünkön keresztül, sőt még a másik szemén keresztül sem, csakis Isten szemén keresztül. Ezért jó újból és újból odaállni Isten elé, és kérni a zsoltárossal együtt: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsolt 139,23–24)
Imaáhítat

Könyörögjünk, hogy rendezett szívvel hozhassuk az Úr elé áldozatainkat! (3Móz 22,29)
(Merényi Zoltán)

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Meddig?

"Meddig rejted el orcádat előlem? Meddig kell... bánkódnom szívemben naponként?" (Zsolt 13)

Dávid kezdett belefáradni abba, hogy Saul király féltékenyen üldözte, és Istenhez fordult: meddig tart ez, Uram? Meddig kerekedik fölém ellenségem?

Sokunk szívében megszólalnak ilyen kérdések. Meddig várjak még, hogy legyen társam, szülessen gyermekünk, békén hagyjon, aki gyötör, megszabaduljon egy családtag a szenvedélyéből...

Illik ilyet kérdezni egy hívő embernek? Illik, nem illik, kérdezi. Csakhogy Dávidnak ez a rövid imádsága egészen más lelkületről árulkodik, mint ha nem lenne istenfélő ember.
Először is Istent kérdezi. Nem róla beszél másokkal, hanem neki önti ki a szívét. Úgy, mint aki mást is megbeszél vele, nemcsak most, a bajban, türelme fogytán jön hozzá, ők beszédes kapcsolatban vannak. E kapcsolatnak csak egy része az, hogy most kérdez. Uramnak szólítja, és ezzel elismeri, hogy élete az ő uralma alatt van, és ez nagyon jó.

Kérdez. Nem vádol, nem kér számon semmit Istenen, hogy hogyan engedheti meg... Tudja, kivel beszél. Teljes tisztelettel és bizalommal szól hozzá. „Mert én hűségedben bízom..."

Ezért egészen bizonyos abban, hogy választ és szabadítást fog kapni, „...szívből ujjongok, hogy megsegítesz. Éneklek az Úrnak, mert jót tett velem." De hiszen még nem tett semmit! Dávid a bekövetkező segítségben olyan bizonyos, hogy előre megköszöni. Ő valóban ismeri Istent, és bízik hűségében.

Szabad bármit kérdeznünk az Úrtól. Aki ilyen hittel borul elé, az megérti: addig tart nehéz helyzete, amíg a javára van, s amíg ebben is felragyog majd Isten dicsősége.

Úrvacsora-A kegyelmi szövetség

KRISZTUS VÉRE ÁLTAL ÉRVÉNYESÍTVE

„Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend.” (1Kor 11:26)

Krisztus az emberért hozott nagy áldozatának emlékezetét hagyta egyházára, amikor az úrvacsora szent intézményét a húsvét helyett elrendelte.
 „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” – mondta. Ez volt az átmenet a két rendtartás és a két nagy ünnep között. Az egyik mindörökre megszűnt, és helyébe lépett a másik, amelyet éppen akkor létesített, és amely mindenkor halálának emlékezete marad…
Krisztus ezzel az utolsó tettével, hogy tanítványaival együtt részesült a kovásztalan kenyérből és erjedetlen borból, Megváltójukként kötelezte el magát az új szövetség által. Ez a szövetség írásba foglalja, és pecséttel igazolja, hogy mindazok, akik hittel elfogadják Krisztust, a Menny minden áldásában részesülnek, mind ezen a Földön, mind pedig az eljövendő életben. Ezt a szövetséget Krisztus saját vérének kellett megerősítenie, és a régi áldozati szertartások célja is az volt, hogy ezt a tényt állandóan a választott nép szeme előtt tartsa. Krisztus szándéka, hogy ezt a vacsorát gyakran ünnepeljük meg, hogy emlékezetünkbe hozhassa áldozatát, amely során életét adta mindazok bűnéért, akik hisznek benne, és befogadják Őt.

A Megváltó halálával a sötétség hatalmai látszólag felülkerekedtek, és örvendeztek győzelmükön.
De József kölcsönadott sírjából Jézus jött ki győztesen.

Jézus nem akarta elfogadni övéinek hódolatát mindaddig, amíg meg nem bizonyosodott arról, hogy az Atya elfogadta áldozatát. Felemelkedett a mennyei udvarokba, és ott maga bizonyosodott meg arról, hogy az emberek bűnéért hozott áldozata elégséges az egész emberiség számára, és így vére által mindenki elnyerheti az örök életet.
Az Atya jóváhagyta, és törvénybe iktatta azt az új szövetséget, amelyet Krisztussal kötött, aminek értelmében Isten bűnbánó és engedelmes embereket kapna, akiket éppen úgy szeretne, mint ahogy Fiát szereti. Krisztusnak be kellett fejeznie a munkáját, és teljesítenie kellett fogadalmát, miszerint
„Drágábbá teszem az embert a színaranynál és a férfit az Ofir kincsaranyánál” (Ésa 13:12)

Úrvacsorához gyakorlati útmutatás
https://www.youtube.com/watch?v=Yj-TBYPfFJE

Napi Ige, Napi Gondolatok

Napi Ige:
Ha te tisztán és becsületesen élsz, ha Istent keresed, ha a Mindenhatóhoz könyörögsz, akkor Ő maga siet segítségedre, hamar helyreállítja otthonod. Többet ad kárpótlásul, mint amit elvesztettél. (Jób.8:5-7)

Napi Gondolat:

Máté 14:29-31 Mire ő így szólt: "Jöjj!" Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment. Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: "Uram, ments meg!" Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: "Kicsinyhitű, miért kételkedtél?"

Hitben növekednünk kell, ez viszont magába foglalja azt a döntést hogy kockáztatunk.
Amikor hittel kilépünk egy számunkra ismeretlen területre, mindig fennáll a bukás lehetősége.
Péter valóban elbukott amikor elkezdett merülni? Egy bizonyos szempontból igen, mert a hite nem volt elég erős. A kétségei erősebbek voltak. Látta a szelet, és elkezdett erre összpontosítani.
Eredmény....lassú merülés. Mit tett Jézus? Azonnal kinyújtotta a kezét és megragadta őt.

De mi a helyzet a többi tanítvánnyal? Akik a csónakból szemlélték az eseményt?
Ők semmit sem kockáztattak, megmaradtak a kis komfortzónájukban, de nem is tapasztalták meg azt az érzést hogy milyen lehet a vízen járni.

Jól jegyezd meg: Jézus a csónakban alszik, és a vízen jár!
Ha találkozni akarsz vele, ki kell lépned a komfortzónádból, és hittel el kell indulnod a Mester felé.
Ő ott van kint, és rád vár. Arra vár hogy segíthessen, ha a félelem a hatalmába kerít.
Járj hát a gondok és terhek tengerén!
A Jézus nevében! Ámen!

                 

Az én életem ma- HOGYAN NÖVEKEDHETÜNK A KEGYELEMBEN?

Növekedés a bölcsességben
„Isten hatalmas arra, hogy reátok árassza minden kegyelmét, hogy mindenben, mindenkor teljes elégségetek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek, amint meg van írva: Szórt, adott a szegényeknek, az ő igazsága örökké megmarad.” (Korinthusi II. levél 9,8–9)

Sokan vágyakoznak arra, hogy növekedjenek a kegyelemben, imádkoznak érte, és csodálkoznak, hogy imájukra nem érkezik válasz. Mesterük adott nekik munkát, amely által növekedni fognak. Mi értéke van az imának akkor, amikor munkára van szükség? A kérdés az, igyekszem-e megmenteni azokat az embereket, akikért Krisztus meghalt? Lelki növekedésünk attól függ, hogy továbbadjuk-e másoknak azt a világosságot, amelyet Isten nekünk adott. Legjobb gondolatainkat tevékeny munkában kell kifejeznünk, hogy jót cselekedjünk, és csak jót tegyünk otthonunkban, a gyülekezetben és szomszédságunkban.

Ne aggasszon a gondolat, hogy nem fejlődsz a kegyelemben, inkább teljesítsd minden felmerülő kötelességedet, és viseld szíveden mások megsegítését! Minden elképzelhető módon törekedj az elveszettek megmentésére! Legyél kedves, udvarias, könyörületes, beszélj alázattal boldog reménységedről, Jézus szeretetéről, jóságáról, kegyelméről, igazságáról, és ne aggódj afelől, hogy növekedsz-e, vagy sem. A növények sem a saját erőfeszítéseik által növekednek.
A kegyelemben való növekedés egyedüli útja az, ha érdeklődéssel végezzük azt a munkát, amelyet Krisztus ránk bízott: hogy minden képességünkkel áldására és segítségére legyünk azoknak, akiknek szükségük van a segítségünkre. A valódi keresztények állandóan fejlődnek – bölcsességük és az a képességük, hogy tudják, hogyan munkálkodjanak helyesen, növekedni fog. Megértik a legnagyobb terveket, készek belefogni a legnagyszerűbb vállalkozásokba, s nem adnak helyet a közönynek és a restségnek. A kegyelem határtalan, Isten kegyelmének kincsei felmérhetetlenek.

Köszöntünk Szent Szellem!- A KÖTÉL TARTÁSA

"Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentért." (Efézus 6:18)

Dr. Tom Lovorn beszél el egy történetet, amely egy örvényes folyó torkolatánál fekvő halászfaluban esett meg. Egyik nap kiáltás harsant: "Gyerek a vízben!" Hirtelen nagy tömeg verődött össze. Valaki kötéllel rohant oda, és egy erős úszó vállalkozott, hogy kimenti a fuldokló fiút. A kötél egyik végét a derekára hurkolta, a másikat odadobta az embereknek, és a zajló folyóba gázolt. Minden tekintet a férfira szegeződött, amint úszott az erős áramlattal szemben, és elérte a fiút. Izmos karjába kapta, majd kikiáltott a partra: "Most húzzátok!" A falu lakói egymásra néztek. "Ki fogja a kötél végét?" - kérdezgették egymástól. Aztán rémülten vették észre, hogy senki! A rájuk bízott vége becsúszott a vízbe. Mivel már nem tudtak segíteni, a falusiak tehetetlenül nézték, ahogy két drága lélek a habokban leli halálát, csak mert senki sem vállalta fel, hogy tartsa a kötelet. Abszolút létfontosságú, hogy a keresztények imában tartsák egymásnak a mentőkötelet. Lehet, hogy a gonosz árjával szemben úszunk, vagy már csaknem elsüllyedünk a bűntudat, a depresszió és a csüggedés örvényes vizeiben, de ha biztosak vagyunk abban, hogy mások tartanak bennünket imáikban, akkor mindent képesek leszünk túlélni. A Szentlélektől származik az az erő és kitartás, hogy másoknak tartsuk az ima mentőkötelét. Kéréseinket, buzgó könyörgésünket azért tudjuk felküldeni Istenhez, mert a Lélek munkálkodik bennünk. Gyakran olyan súlyos a helyzet és mélységes a küzdelmünk a másik emberért, hogy imáinkban már nem találjuk a szavakat. Ilyenkor a Szentlélek is csatlakozik hozzánk, és együtt könyörög velünk az Atyához "kimondhatatlan fohászkodásokkal" (Római levél 8:26). A Lélek arra is képessé tesz, hogy megnyissuk Istennek szívünket, és dicsőítsük Őt mindazért, amit hitünk szerint tenni fog életünkben és mindazok életében, akik a "kötélfogó" listánkon szerepelnek. Imádság a mai napra "Uram, támogass engem, hogy mindig kapcsolatban legyek veled imában, tudván, hogy a Szentlélek így ad segítséget és erőt." Garrie F. Williams írása alapján

Isten csodálatos kegyelme- TELJES SZÍVBŐL

''És kerestek engem, és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem.'' (Jeremiás 29:13)

Sokan csak képzelt reményekre támaszkodnak, mindenféle alap nélkül. Ha maga a forrás nem tiszta, a belőle fakadó vízfolyam sem lehet tiszta. Tisztítsuk meg a forrást, és akkor az árjai is tiszták lesznek. Ha a szívetek állapota jó, akkor szavatok, öltözetetek és cselekedetetek is helyénvaló lesz. Hiányzik a valódi Isten-ismeret. Nem tagadhatom meg a Mestert azáltal, hogy egy gondatlan, hányaveti és nem imádkozó személyt is hivőnek tartok. Nem! A keresztény győzelmet arat a kísértései és szenvedélyei felett. Van orvosság a bűnbeteg lélek számára. Ez az orvosság Jézus, a drága Megváltónk. Kegyelme elegendő a leggyengébbeknek is, de kegyelme nélkül el kell pusztulniuk a legerősebbeknek is. Láttam, hogy ez á kegyelem hogyan érhető el. Zárkózz be a belső szobádba, ahol egyedül könyöröghetsz Istenhez, így szólva: ''Tiszta szívet teremts bennem, óh, Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem'' (Zsolt 51:12). Légy komoly és őszinte! A buzgó ima sokat számít. Tusakodj Jákobhoz hasonlóan! Vívj élethalálharcot! Jézus a kertben vércseppeket verejtékezett. Neked is meg kell feszítened az erődet. Ne hagyd el addig a belső szobádat, amíg élő erőt nem merítettél Istentől. Azután pedig légy éber, s amíg vigyázol és imádkozol, győzhetsz a kísértéseken. Isten kegyelme így már megnyilvánulhat, és meg is fog nyilvánulni benned. Isten adja, hogy ne hagyjak fel a figyelmeztetéssel.

Fiatal barátom, keresd az Urat teljes szívedből. Jöjj lelkes buzgalommal! Amikor tényleg azt érzed, hogy Isten segítsége nélkül elveszel, és úgy sóvárogsz áldása után, miként a szarvas a forrásvíz után, akkor az Úr megerősít. Békességed minden értelmet meghalad. Ha megváltásra vársz, imádkoznod kell... Kérd Istent, hogy munkálja benned a lelki megújulást, hogy Lelkének gyümölcsei láthatóvá váljanak benned, és világosságot áraszthass a világra... Minden keresztény kiváltsága, hogy örvendjen Isten Lelke késztetéseinek. Édes, mennyei béke hatja át gondolatainkat, és örömünket leljük az Isten és a Menny felett való elmélkedésben. Örvendezhetünk az Ige dicsőséges ígéreteiben. Először azonban győződjünk meg afelől, hogy ráléptünk-e már a kereszténység útjára. Mindenekelőtt meg kell tennünk az első lépéseket az örök élethez vezető úton.

Ellen White írása alapján

Mysty Kata : Ha nem hiszünk

                                                

Ha nem hiszel, még háttal állsz..

Ha nem hiszed, hiába vársz,

Ha nem hiszünk, mind elveszünk,

Nincs életünk, csak keresztünk....

Kenyered van és bort iszol,

Jósága vonz, mégsem bízol...

Vízen is jársz, ha Rá figyelsz,

Jobban tudja, neked mi kell.

Helyetted is majd Ő figyel!

Áldásait megőrzöd - e!?

Elkészített utadra lelj!

Hálával majd, nézz is Rá fel!!

Reggeli dicséret- Nem véletlen

„Az Úr igéje alkotta az eget, egész seregét szájának lehelete.”
Zsoltárok könyve 33:6

Elolvasod ezt az igét, és körülvesz egy már öt évvel ezelőtti emlék. Különös érzések kerítenek hatalmukba, és legszívesebben visszarepülnél az időben, hogy újra ott állhass a nagy tenger partján.


Orrodban ismét ott a sós illat, hajadat szerteszét fújja a vad szél. A nap szikrázóan süt, kellemes meleggel ölelve körül téged. Botorkálva keresel egy viszonylag kényelmes ülőhelyet a göröngyös sziklákon. Elhelyezkedsz, és szemed issza a látványt. A tenger zúg, egyre csak zúg, nem akar megnyugodni egy percre sem. A hullámok vadul csapódnak neki a part menti sziklának, mely millió és millió cseppé szakítja őket szét, hogy aztán visszahullva ismét eggyé váljanak. Minden hatalmas. Hozzád képest. A tenger, a hullámok, a rejtett erő, mely hajtja őket, a szikla és a feletted ragyogó felhőtlen égbolt.

És te újra közel érzed magad Hozzá. Különösen közel. Mintha megszűnne körülötted idő és tér, és csak ti ketten lennétek. Érzed, ahogy láthatatlanul átölel, és veled együtt ül némán a tenger partján. Mintha ott lehetnél a kezdeteknél, amikor Isten az eget teremtve elválasztotta a fenti vizeket a lenti vizektől. Mintha éppen most mondta volna ki, hogy "legyen", és gyönyörködik veled az alkotásában.

Különös ez a csend. Békés. Megnyugtató. Erőt ad az utad folytatásához. Mert Isten nemcsak akkor mondta ki, hogy "legyen". Nemcsak az eget alkotta meg, hanem téged is. Életre hívott, megformált, lelket adott beléd, és célt, amiért érdemes küzdeni.

Ma reggel Isten szeretné benned ezt a célt megerősíteni. Szeretne emlékeztetni téged arra, honnan jöttél és hová tartasz. Szeretné, ha nem felejtenéd el, hogy az Ő gyermeke vagy, nem pedig a véletlen szüleménye.

Isten a te Teremtőd! Ő az, aki elindított ezen az úton, és Ő az, aki tárt karokkal vár majd a végén az Ő országában. Hát éld ezt a napot, az életedet ennek tudatában! Isten akarta, hogy megszüless, és vár téged haza, az Ő országába!
Szerző: Sz-Cs. Andi