Charles H. Spurgeon: Az otthonról 2. rész

A kocsmák társadalmunk átkai s a kárt, amit okoznak nem lehet felmérni. Szeretném, hogy azok, akik a kocsmákat megengedték, kötelezhetők lennének arra, hogy eltartsák azokat a családokat, amelyek a kocsmák miatt tönkrementek. A kocsmák a családi élet ellenségei és üdvös volna minél előbb betiltani azokat. Szegény emberek az ilyen helyekre nem valók, a gazdagok pedig még kevésbé. Mindaz, ami az "otthont" szétrombolja, átok. Hajtóvadászatot kellene rendezni ellenük, mint ahogy az erdészek vadásznak azokra a ragadozókra, amely állatállományukat pusztítják. A férfinak arra kell törekednie, hogy otthonát boldog és szent hellyé tegye. Rossz madár az, amely saját fészkébe piszkít és rossz férfi az, aki saját otthonát szerencsétlenné teszi. Házunk legyen templom, amelynek kapuja fölött ki van írva: "Az Úrnak szentelt hely!" De semmi esetre sem börtön, ahol sok a törvény és a szabály, de kevés a szeretet és hiányzik az öröm. A házasélet sem csupa méz, de a legtöbb kellemetlenség eltűnik, ha a szív a kegyelem hatása alá kerül. Isten kegyelme és a szeretet képessé teszi az embert, hogy mint a madár a bokorban - tüskék és tövisek között -, énekelni tudjon és másokat is énekelni taníthasson.
A férfi abban lelje örömét, hogy feleségét boldoggá teszi, feleségnek pedig arra kell törekednie, hogy a férjének gondját viselje. Aki feleségével szemben barátságos, az tulajdonképpen saját maga iránt az. Attól tartok, hogy sok ember viselkedésének kiindulópontja a saját személye, és ha ez az eset áll fenn a családban, akkor a ház boldogsága csak kívánság marad. Ha a férj és feleség egy kötelet húznak, mindkettőjük terhe könnyebb lesz. Két ember egy pár, de sajnos e két ember nem mindig talál egymásra. Az igazi otthonban csak abban lehet versenyezni, hogy ki járul hozzá többel a család boldogságához. A ház legyen Béthel, nem pedig Bábel. A férfi legyen a család pillére, amelyen a ház nyugszik, ne pedig malomkő, amely mindent szétmorzsol. Kemény, zsarnok férfiak ne nevezzék magukat keresztyéneknek, mert viselkedésük homlokegyenest ellentétben áll Krisztus törvényével. A családban a férfinak kell rendet tartani, mert különben az bolondok háza és a környék szégyene lesz. Ha az apa kiengedi a kezéből a gyeplőt, a család kocsija hamar az árokba fordul. A szeretetnek és a szigorúságnak ésszerű egyesítése a legjobb, mert a csak szigorúság vagy a csak lágyszívűség nem vezet eredményre. Az a család, ahol a gyerekek nem engedelmeskednek a szülőknek, nem otthon. Az ilyen házban tartózkodni kellemetlen. Boldog az, aki gyermekei között boldog, és boldogok azok a gyerekek, akik apjuk mellett jól érzik magukat. Nem minden apa ért a jó neveléshez. Ha nem keresünk gyermekeink megfenyítésére vesszőt, akkor ők fonnak ellenünk korbácsot. Aki nem akar nekik itt- ott fájdalmat okozni, az saját magának szerez szenvedést. Salamon mondja: "Fenyítsd meg fiadat... és szerezz gyönyörűséget a te lelkednek" (vesd össze: Példa 29,17). Nem tudom, vannak-e ma bölcsebbek Salamonnál? — habár sokan azt tartják magukról. A fiatal csikókat be kell törni a hámba, mert különben vadlovakká növekednek. Némely apa csupa tűz és láng, a legkisebb hiba miatt éktelen haragra gerjed. Ez még rosszabb, mint a komolyság hiánya; mert az otthonból - amelynek kis mennyországnak kellene lennie - kis poklot csinál. Az enyhe szellő a molnárnak ünnep, de az orkán romba dönti a malmot. Olyan emberek, akik dühükben törnek-zúznak, legtöbbször eltévesztik a célt. Ha Isten segítségével a gyeplőt szorosan tartjuk a kezünkben anélkül, hogy a lovak száját megsértenénk, akkor rendben van a szénánk. Ha az otthon házirendjét Isten Igéje szabja meg, akkor angyalokat is hívhatunk vendégségbe és ők is otthonosan fogják érezni magukat nálunk. Az asszonyoknak be kellene látni, hogy a házuk tája tulajdonképpen az ő rendelkezési helyük és birodalmuk, amelynek boldogsága legfőképpen tőlük függ. Rossz asszony az, aki férjét nyelvével kikergeti a házból. Múltkoriban azt mondta egy férfi a feleségének: "Csavard össze az ostort!" - amivel azt akarta mondani: hallgass! Nyomorúságos egy élet az, ahol az ember ilyen ostorcsapásoknak van kitéve. Azt mondják, Isten Ádámnak és Évának a beszédből tíz részt adott, de a nők kilencet maguknak tartottak meg. Attól félek, hogy ez a mondás néha igaz. Egy piszkos és fecsegő asszony férjét a bolondok házába kergetheti és ha az esténként a kocsmába megy, akkor annak a feleség az oka. Nyomorúságos élet az, hol az asszony ahelyett, hogy a férjét tisztelné, állandóan veszekszik. Valóságos szerencse, ha az ilyen asszonyok végre berekednek és roppant nagy kár, hogy nincs a nyelvükön annyi hólyag, mint amennyi fog van a szájukban. Isten óvjon bennünket ezektől az asszonyoktól, akik angyalok az utcán, szentek a templomban és ördögök odahaza! Ε keserű füvet sose kellett kóstolnom és minden részvétem azoké, akik minden nap ezen élnek. Mutassatok nekem szerető férjet, tiszteletreméltó feleséget, illedelmes gyerekeket és én biztos vagyok abban, hogy egy év alatt sem tudnék szebb helyet felkutatni, ahol kellemesebb látványban lenne részem, mint e családban! Az otthon a legnagyszerűbb intézmény a földön! Csak beszéljetek nekem a magasztos képviselőházról; csendes otthonom mégis sokkal kedvesebb nekem. Dicsérjétek csak az új törvényeket; én mégis jobban érzem magam kis kertemben, ahol gyermekeimet énekre és versekre taníthatom. Hogy mit biztosít számunkra az ország alkotmánya nem tudom, de ha mindenki számára nyújt egy csendes otthont, akkor azt háromszor megéljenzem. Ha nem volna hazám, akkor számomra az egész világ börtön lenne. Falum nevét nem árulom el, mert különben nyakamra járnának a vendégek, akik látni szeretnének. Barátaim közül sokan kivándoroltak és új hazát kerestek. A guruló kövön nem nő
moha! Legyen nekik jobb dolguk! Igaz, hogy rossz időben megnőnek az emberek szárnyai, de én lábamnál fogva vagyok hazámhoz kötve és az a szándékom - ha Isten is úgy akarja -, hogy honfitársaim között haljak meg. Ha máshol jobb soruk is van az embereknek, én mégis azt mondom: "Hazám mindenekelőtt!"