Napi Gondolatok-Jézus Krisztus mondja

Jézus Krisztus mondja:
"Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát". Ézs 42,3

  

Homokra építeni alapkövetelmény. Aki ezt nem teheti, a élete legnagyobb lehetőségétől fosztják meg... Amikor építkeztünk, gyermekeink naphosszat a hatalmas homokbuckákon lovagolták álmaikat. 

Kiváltságos időszak ez minden ember életében. Aki nem játszhatott önfeledten, kedvére, az később sem tud játszani, elveszítve ezzel az élet egyik alapelemét. Jézus a Hegyi Beszéd végén az "élet játékéról" szól - halálosan komolyan. Mivel az emberek Isten teremtményei, ezért mindenki szívében ott lapulnak az isteni törvények, egy töredezett kép az Istenről, a vágy megtalálni a szépet, a jót, a gondtalanságot, a kiszámíthatóságot, az elrejtettséget, egyszóval: a boldogságot. De mivel természetünk megromlott, s ezt az Isten-tagadó készséget átörökítjük gyermekeinknek, ahogyan mi is örököltünk szüleinktől, ezért elrontjuk a "szent játékot" - nemcsak a magunk életében, néha mások életében is. Ennek kivédésére ad jó tanácsot a Mester. "Cselekedd azt, amit mondtam Neked!" A keresztények egy jelentős része - mai világunkban talán többen, mint korábban -, szívesen beszél, "eszmefuttat", konferenciázik az Istenről, de életének történéseiből mégis kihagyja. Beszédében, gondolkodásában meghajlik az Isten előtt, életében mégsem válik pietistává. (Pietas=latin szó, kegyest, istenfélőt, gyöngéden ragaszkodót jelent.)

"Homokra építeni"... eredeti szövegben "fövenyre építeni" szerepel. Azaz, fűvel fedett homokos talaj, ami úgy néz ki, mintha minden rendben lenne alatta... A viharok azonban próbára teszik a házat (életet), s eldöntik, hogy ki mire is épített: homokra vagy kősziklára? Homokra az épít, aki nem engedi Isten törvényét érvényesülni az életében, Kősziklára pedig az, aki elfogadja a Krisztus kegyelmi útját. Miért bolond az, aki nem cselekszi Jézus a Hegyi Beszédben tett ajánlásait? Azért balga, mert épít ugyan, de idővel az élet viharai az építményt romba döntik, fájdalmat okozva esetleg másoknak, bénultságot okozva magának is. Hány és hány embertársunk depressziós, mert élete romokban hever. Épített, dolgozott, küzdött, de hiába volt minden, mert nem a jó alapra épített.

Az idő kerekét visszafordítani nem lehet. Mindennek rendelt ideje van, a házépítésnek is.
Isten azonban rendkívülien szeret, s ezért rendkívüli a kegyelme is.
Amit mi elrontottunk, azt Ő rendbe teszi - persze másképpen, ahogy mi azt gondoljuk. Megadja azt is, amit mi elszalasztottunk az életünkben. S az igaz, hogy gyermekként kisvasúttal önfeledten játszani már nem tudunk, de ha valamit, valakit megad az Isten - saját életvezetési hibánkból/bűneinkből fakadóan jelentős fáziskéséssel - azért fogadjuk örömmel, mert Istennél mindenki gyermek, s végül helyére kerülhetnek életünk dolgai.