„De ha a bűnös megtér, és nem követi el többé vétkeit, hanem megtartja minden rendelkezésemet, törvény és igazság szerint él: akkor élni fog, nem kell meghalnia. Azokat a vétkeket, amelyeket elkövetett, elfelejtem majd neki. Azokért az igaz tettekért, amelyeket véghezvitt, élni fog! Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én Uram, az Úr -, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen.”
Ezékiel próféta könyve 18. fejezet 21-23.verse
Nehezen
kezdek el írni akár egy sort is. Olyan mélyen érintenek ezek a szavak, hogy
szinte felfoghatatlan. Az egész világ azt várja el, hogy fejlődjünk. Legyen
több iskolai végzettséged, legyen jobb telefonod, legyen nagyobb autód, legyen
nagyobb házad, és ezzel együtt az egód is nagyobb lehet. Nincsen ez így jól, és
mégis azt látom, hogy erre hajtunk. Felcserélődtek az értékek.
E
közben pedig azt látjuk, hogy az Isten is azt várja el tőlünk, hogy fejlődjünk.
Hagyjuk el a korábbi régi bűnös életünket, térjünk meg Hozzá, és akkor minden
jobb és minden szebb lesz. Meglehetősen szomorú vége lehetne az életnek úgy,
hogy ez ígéret nem hangzott volna el. Én, mint bűnös ember, aki sokszor tusakodok
magammal, a jellememmel azért, hogy elhagyjam a korábbi rossz dolgokat, pozitív
irányba terelem a gondolataimat az, hogy elolvasom, hogy azok, akik viszont az
Ő igazsága szerint élnek, azok élni fognak.
Egy
másik megdöbbentő dolog a megbocsátás. Sokat beszélünk a megbocsátásról, de igazán
nem tudjuk mit jelent, addig, amíg nekünk meg nem bocsátott valaki, vagy mi meg
nem bocsátottunk valakinek. Ez az érzés felemelő, de a megbocsátásig vezető út
nagyon nehéz. Rengetegszer találkozom azzal, hogy tíz húsz, negyven éves
sebeket emlegetünk, és igazán csak felületesen bocsátottunk meg valakinek. Az
igazi megbocsátás akkor teljes, ha ki tudjuk irtani az emlékezetünkből a
rosszat, ha többet eszünkbe sem jut.
Az
hogy az Isten így meg tud bocsátani nekem, nagyon sokat jelent. Számtalan bűnt
követtem már életem során, és ha Isten nem mondaná ezt, amit ma reggel üzen
nekünk, azt hiszem, nyugodtan mondhatom, nem nagyon lenne miért tovább
folytatni ezt a napot.
Egy utolsó szempontot szeretnék kiemelni. Azt, hogy nem elég, hogy bocsánatot kérünk, el i kell hagynunk a bűnt azért, hogy fejlődhessünk, és teljes mértékben az Istenéi lehessünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése