Napi Gondolatok- Levél az Esthajnalcsillagról

"Én, Jézus, küldtem el angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen nektek a gyülekezetek előtt. Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag."

Jelenések könyve 22:16

Gyerekkorom egyik kedves filmje volt az E.T., melyben kissé fura kinézetű, de aranyos, világító ujjú földönkívüli lény lép kapcsolatba egy család gyerekeivel. Talán ez volt az első próbálkozás a filmtörténetben (1982), amikor a rendező – Steven Spielberg – barátságos formában próbálta bemutatni a „marslakókat”. Előtte és azóta is félelemmel vegyes kíváncsiság övezi a legtöbb e témával foglalkozó regényt és filmet. Ezek a kitalált történetek azt mutatják, az emberek választ akarnak kapni arra a kérdésre, hogy létezik-e a Föld nevű bolygón kívül is élet? Ha igen, akkor kik azok, mit akarnak? És lehetséges-e velük a kapcsolatfelvétel?

Nos, ha eddig nem hallottatok erről, had áruljam el nektek, hogy a Vénusz nevű bolygóról – melyet népiesen Esthajnalcsillagnak is neveznek – mintegy 2000 éve folyamatosan érkeznek üzenetek egy földönkívüli lénytől. A titokzatos információk dekódolására hiába próbálkoznánk a legmodernebb technikai eszközökkel, mert csak egy igen ősi speciális műszerrel lehetséges. Ez a műszer az emberi szív. A dekódolt üzenet pedig az, hogy ez a földönkívüli lény 2000 éve itt járt a földön. Nem félelmet keltő űrlény, hanem emberi formában, hogy megismerje, megértse a földi lények életét. Együtt érzett velük, szerette őket, sőt életét is föláldozta az emberekért. A halál azonban nem tudta fogva tartani, így föltámadt, majd visszarepült az űrbe. Az érdekes üzenet még egy ígéretet is tartalmaz, miszerint ez a titokzatos földönkívüli lény újból el fog jönni, hogy magához vegye mindazokat, akik képesek dekódolni üzenetét. 

 

 

Állítsuk hát be mi is vevőkészülékünket, hogy a Hajnalcsillagtól érkező üzeneteket ma is be tudjuk fogadni