"Józsué ezt parancsolta a nép elöljáróinak: ...három nap múlva átkeltek itt a Jordánon, hogy bemenjetek és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet Istenetek, az Úr ad nektek birtokul" (Józs 1,10-11)
Életünkben eljön az a pont, amikor abba kell hagynunk, hogy csak beszélünk életünk akadályairól vagy miattuk imádkozunk. Lépnünk kell érzéseink, félelmeink és kétségeink ellenére.
Józsuénak és az izraelieknek fejest kellett ugraniuk a vízbe - szó szerint. Amint áthaladtak a Jordán folyón, harcba szálltak, hogy legyőzzék a népeket.
A Jordán nem egy nagy folyó, kivéve az áradás időszakát, amikor óriásivá duzzad és rohanó, zubogó, nagyon veszélyes folyóvá válik. Az izraeliek pedig pont az áradások idején értek a folyóhoz.
Így szóltak: "Hogy fogunk itt átjuni?" Isten pedig ezt mondta: "Csodát fogok tenni! De azt akarom, hogy ti tegyétek meg az első lépést. Ez egy próbatétel." Így hát a lelki vezetők beléptek a folyóba, és Isten csodát tett. A vizek visszahúzódtak és az emberek átkeltek a folyón.
Mit teszel, mikor tudod, hogy valami Isten akarata szerinti, de téged halálra rémiszt, hogy megtedd? Akárhogy is, megteszed! S ha egyszer már elkezdted, a hit jönni fog. Nem Isten teszi először a csodát. Nem. Azt akarja, hogy te lépj először, hitben.
Nézz szembe a félelmeiddel. Ha vársz a tökéletes körülményekre, sosem fogsz elvégezni semmit. "Aki mindig csak a szelet figyeli, nem vet." (Préd 11,4)
Beszéljetek róla:
Jelenlegi korlátaid mennyire hasonlítanak az izraeliekre, akik az áradó Jordán folyóval néztek szembe? Vajon Isten kevésbé törődik a te félelmeiddel és korlátaiddal, bármennyire kicsik is azok a szemedben?
Beszélj az életedből egy olyan időszakról, amikor hitből tettél egy lépést? Hogyan gondoskodott Isten rólad? Hogyan nőtt a hited?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése