Napi Gondolatok-Örömhír

"Egy másik angyalt láttam az ég közepén repülni, akinél az örökkévaló evangélium volt, és azt hirdette a föld lakosainak –minden nemzetségnek, törzsnek, nyelvnek és népnek – hangosan ezt mondta: Féljétek Isten, és adjatok Neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája, és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és a vizek forrásait."
Jelenések 14:6-7.

Kérem, álljanak fel, a bíró megérkezett. A teremben halálos csend, mindenki némán feláll, majd leül, és elkezdődik a tanúk előtti meghallgatás. A vádlottra életfogytiglani szabadságvesztést javasolt az ügyész. Mindenki, ő maga is tudta, hogy megérdemelte. Most következik a védő beszéde, aztán majd az ítélethirdetés.

A védőügyvéd feláll, odamegy a pulpitushoz a bíró elé, és egy papírlapot nyújt át. A bíró előbb a vádlottra, majd az ügyvédre néz, és azt mondja. Kérem, álljanak fel, kihirdetem az ítéletet.

Mindenki feláll, a teremben néma csönd, majd a bíró megszólal: A vádlottat ezennel felmentem az életfogytiglani ítélet alól. A vádlott szabad. Elmehet. Adósságát az ügyvéd kifizette maradéktalanul.

Vajon hogyan tekint ez az elítélt az ügyvédjére? És a bíróra, aki a fenti szavakat kimondta?

A halára ítélt bűnös Te vagy, és én vagyok. Tudod, hogy halál vár rád. Megérdemelted velem együtt. És akkor jön a mi védőnk, és megkapjuk a felmentő ítéletet, mert Ő – az Ő vérével – eltörölte összes bűnünket.

Már csak néhány dolgunk maradt:

• Elmondani, hirdetni másoknak, hogy nekünk milyen védőügyvédünk van, ők is felkérhetik.
• Hálát adni, dicsőíteni Őt határtalan, meg nem érdemelt szeretetéért
• Elfogadni ezt a kegyelmet, ami nem is olyan könnyű!
• Imádni és hódolni a mi Teremtőnk és alkotónk előtt
• Naponta beszélgetni Vele, olvasni levelét, és megtenni, amit kér tőlünk
• A halálos ítélethez képest ez igazán nem sok – bár elengedhetetlen – tennivaló.