Amikor imádkozunk, ugyanazon az alapon, és ugyanazokkal a
jogosultságokkal tesszük, mint Pál, János, Jakab vagy Péter.
A
legnagyobb szentekkel vagyunk egy szinten. A nekik szóló ígéretek a mi
ígéreteink is; az Úr, akihez imádkoztak a mi Urunk is; kiváltságaik a mi
kiváltságaink is. Istennek nincsenek kedvencei - pontosabban,
MINDNYÁJAN a kedvencei vagyunk. Ugyanaz a kulcsunk van az ajtóhoz, mint
ami nekik volt: Jézus neve. Ez a név ad szabad belépést Istenhez, nem
kell az ajtó előtt toporognunk. Nincs
szükségünk angyalokra vagy szentekre, hogy bekísérjenek Isten
jelenlétébe, mert hit által az ő fiai és lányai vagyunk, családtagok,
örökösök! Teljesen szabadon bemehetünk Atyánk házába. Ez valóban nagyon
jó indok arra, hogy imádkozzunk. Azért imádkozunk, mert Jézus Krisztus
nagy árat fizetett azért, hogy ezt tehessük. „Közelvalókká lettetek
Krisztus vére által” (Efézus 2:13). Mekkora ár azért, hogy
imádkozhassunk! „Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi
székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas
időben való segítségül.” Erről szól az imádság. „Mivelhogy azért
atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére
által, azon az úton, a melyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a
kárpit, azaz az ő teste által... Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek
teljességével” (Zsidó 10:19-22). Legyetek áldottak! REINHARD BONNKE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése