2016. május 5., csütörtök

REINHARD BONNKE-Amikor imádkozunk

Amikor imádkozunk, ugyanazon az alapon, és ugyanazokkal a jogosultságokkal tesszük, mint Pál, János, Jakab vagy Péter.


A legnagyobb szentekkel vagyunk egy szinten. A nekik szóló ígéretek a mi ígéreteink is; az Úr, akihez imádkoztak a mi Urunk is; kiváltságaik a mi kiváltságaink is. Istennek nincsenek kedvencei - pontosabban, MINDNYÁJAN a kedvencei vagyunk. Ugyanaz a kulcsunk van az ajtóhoz, mint ami nekik volt: Jézus neve. Ez a név ad szabad belépést Istenhez, nem kell az ajtó előtt toporognunk. Nincs szükségünk angyalokra vagy szentekre, hogy bekísérjenek Isten jelenlétébe, mert hit által az ő fiai és lányai vagyunk, családtagok, örökösök! Teljesen szabadon bemehetünk Atyánk házába. Ez valóban nagyon jó indok arra, hogy imádkozzunk. Azért imádkozunk, mert Jézus Krisztus nagy árat fizetett azért, hogy ezt tehessük. „Közelvalókká lettetek Krisztus vére által” (Efézus 2:13). Mekkora ár azért, hogy imádkozhassunk! „Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül.” Erről szól az imádság. „Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által, azon az úton, a melyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által... Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével” (Zsidó 10:19-22). Legyetek áldottak! REINHARD BONNKE

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése