A koreai háború idején olvastam egy ismert újságíró cikkét. Azt írta: „Én nem állítom, hogy keresztény vagyok, de nem vagyok ateista, és agnosztikus sem. Az ateista azt mondja, hogy nincs Isten. Az agnosztikus azt mondja, lehet, hogy van Isten; ő nem tudja. Én hiszem, hogy van Isten, és nem hiszem, hogy minden csak úgy véletlenül jött létre. Az tart vissza attól, hogy keresztény legyek, amit a prédikátorok hirdetnek. Ők ugyanis azt mondják, hogy Isten irányít mindent. Nos, ha valóban így van, akkor eléggé összezavarta a dolgokat.”
Majd utalt a háborúkra, gyermekek halálára, a szegénységre, a betegségre és más dolgokra, amelyek sújtják a világot. Azt írta: „Én hiszem, hogy létezik valahol egy magasabb rendű lény, és mindaz, amit Ő teremtett szép és jó volt. Azt azonban nem tudom elhinni, hogy ezek a tragikus dolgok Isten munkái lennének.” Nem, ezeket a dolgokat a bűnbeesés hozta magával, amikor a sátán lett ennek a világnak az istene. (2Kor. 4,4)
A Biblia továbbá azt tanítja, hogy amikor végül a sátán el lesz távolítva a földről, semmi nem lesz itt, ami fájdalmat okoz vagy pusztít. Nyilvánvalónak kellene lennie, honnan jön minden fájdalom és pusztítás. Ha Istentől jönnének a gonosz dolgok, akkor még a sátán eltávolítása után is szenvednünk kellene, mert Isten akkor is itt lesz a földön. Tudjuk, hogy a gonoszság nem Istentől származik.
Megvallás: Isten szeretet. Én pedig nem vádolom a szeretetet azzal, amit az ördög tesz. Én Jézusra nézek, és látom, miként munkálkodik a szeretet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése