Tudjuk, hogy az elveszettek megmentése Isten akarata — mert Jézus azért tette le az Ő életét, hogy megmentse az elveszetteket.
Ezért, tudván ezt, nem imádkozhatunk így: „Istenem, mentsd meg anyámat. Ne engedd, hogy a pokolba jusson, ha ez a Te akaratod. Ha nem ez a Te akaratod, akkor csak kerüljön a pokolba.” Így nem szabad imádkozni! Miért? Mert ismerjük Isten akaratát ezzel kapcsolatban. Isten akarata — ami az Ő Igéje — világosan kiderül az olyan igerészekből, mint a János 3,16 vagy a 2Péter 3,9. Isten akarata az, hogy az emberek üdvösségre jussanak. Nagy bátorsággal imádkozhatunk hát ezért.
A hívők különösen nagy tekintéllyel léphetnek fel, amikor családjuk üdvösségéért imádkoznak. Amikor a rokonaimért imádkoztam, én is használtam néhányat azokból az Igékből, amelyeket az imént tanulmányoztunk. Valami ilyesmit mondtam: „Ez az a bizodalom, amellyel Isten iránt vagyunk, hogy ha kérünk valamit az Ő akarata szerint, Ő meghallgat minket. Amit én kérek, az Isten akarata szerint való; ezért meg hallgat engem. Ezt mondja az Ige: ‘És ha tudjuk, hogy meghallgat minket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvan nekünk, amit kértünk tőle! Az Ige szerint, én megkaptam, amit kértem.”
Azután többször nem kértem, hanem elkezdtem hálát adni érte Istennek. Csodálatos az, ahogy ez működik. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy biztosan megtér az egész családod azonnal az Úrhoz, de ahogy megállsz hitben és hálát adsz Istennek, meg fognak térni.
Megvallás: Én bátran járulok Isten elé. Ha kérek valamit az Ő Igéje szerint, tudom, hogy Ő meghallgat engem! És tudom, hogy amikor meghallgat, megvan nekem, amit kértem Tőle!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése