Ezek a versek (21-23) megerősítik azt a tényt, hogy szívünk nem csupán a szellemünkből áll.
Még a keresztények is küszködnek a büszkeséggel, bolondsággal, melyekről Jézus azt mondja, hogy a szívből származnak. Biztosan nem újjászületett szellemünk a forrása ezeknek a bűnöknek, ezért szívünk szellemünkön kívül mást is tartalmaz.
A “szellem” szót különböző módon használja az Írás. A leggyakrabban vagy Isten Szellemére, vagy pedig az ember szellemére utal. Ebben a kontextusban a Szent Szellem személyét vagy az ember három részből álló személyének egyik részét írja le. (1. Tesszalonika 5:23.)
De a “szellem” szó mentális irányultságot is jelenthet (Strong alapján).
Az Efézus 1:17-ben Pál azért imádkozik, hogy ami már igaz a szellemünkben az váljon “mentális irányultságunkká” is. Azért imádkozik, hogy ami jelen van, már a szellemi valónkban az szabaduljon fel a fizikai területen is.
A keresztény élet nem azt jelenti, hogy több hitet kellene szereznünk, vagy több kenetet, vagy közelebb kellene jutnunk Istenhez. Mindezekkel a dolgokkal már rendelkezünk teljességükben. Csupán kijelentésre van szükségünk arról, ami már a miénk.
Ha ezt megértjük, akkor rengeteg frusztrációtól és kételytől megszabadulunk.
Sokkal könnyebb valamit felszabadítani, ami már a birtokunkban van, mint megpróbálni megszerezni azt, ami nem a miénk. Vajon miért kételkedne valaki abban, hogy vajon megkaphatja-e azt, ami már az övé? Krisztus által minden szellemi áldásban részesültünk már. Amit tennünk kell, hogy birtokoljuk azt, ami már a miénk – az értelmünk megújítása által.
Ha megváltoztatod a gondolkodásodat és elhiszed azt, amit Isten mond az Igéjében arról, aki vagy és arról, amid van, akkor a szellemed és lelked egyetértésük által többséget alkotnak és tested meg fogja tapasztalni Isten életét, ami a szellemedben van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése