Napi áhítat-A testvérharc nem lehet szerencsés

Hét témája: A testvérszeretet szépsége
Olvasmány: 2Krón 13,1–18

Ha testvéred ellen harcolsz, Atyád ellen harcolsz. 

„Jeroboám király tizennyolcadik évében Abijjá lett Júda királya. Három évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Míkájáhú volt, a gibeai Úriél leánya. Háború tört ki Abijjá és Jeroboám között. Abijjá indította meg a háborút négyszázezer válogatott harcosból álló haderővel. Jeroboám pedig nyolcszázezer válogatott harcossal indult harcba ellene. Abijjá kiállt a Cemáraim-hegyre, amely az Efraim hegyvidékén volt, és így szólt: Hallgassatok meg engem, Jeroboám és egész Izráel! Nektek tudnotok kellene, hogy az ÚR, Izráel Istene Dávidnak és fiainak adta Izráel királyságát, örökre megmaradó szövetséggel. De fölkelt Jeroboám, Nebát fia, Salamonnak, Dávid fiának a szolgája, és föllázadt ura ellen. Hitvány és elvetemült emberek gyűltek hozzá, és ellene szegültek Roboámnak, Salamon fiának, mivel Roboám még ifjú és lágy szívű volt, és nem volt elég erős velük szemben. Ti most azt gondoljátok, hogy elég erősek vagytok az ÚR királyságával szemben, amely Dávid fiainak a kezében van, mert nagy tömeggel vagytok, és veletek vannak az aranyborjak, amelyeket Jeroboám csináltatott, hogy isteneitek legyenek. Elkergettétek az ÚR papjait, Áron fiait és a lévitákat! Olyan papokat szereztetek magatoknak, mint más országok népei: akárki eljött egy fiatal bikával vagy hét kossal, hogy fölavassák, papja lehetett azoknak, amik nem istenek. Mi azonban megmaradtunk Istenünk, az ÚR mellett, nem hagytuk el őt. A papok az ÚR szolgálatában állnak, Áron fiai és a léviták is munkában vannak. Minden reggel és minden este égőáldozatokat és jó illatú füstölőszereket füstölögtetnek az ÚRnak. Sorba rakják a kenyeret a tiszta asztalon, meggyújtják az arany lámpatartó mécseseit minden este, mert mi megtartjuk Istenünknek, az ÚRnak a szolgálatát, de ti elhagytátok őt. Bizony, velünk van vezérünk, az Isten, és papjai zengő trombitákkal fújnak riadót ellenetek! Izráel fiai, ne harcoljatok őseitek Istene, az ÚR ellen, mert nem boldogultok! Ekkor Jeroboám kiküldött egy csapatot, hogy lesbe álljanak mögöttük; a sereg ott volt Júdával szemben, a lesben álló csapat pedig mögötte. Amikor a júdaiak körülnéztek, látták, hogy elől is, hátul is harc vár rájuk, ezért az ÚRhoz kiáltottak segítségért, a papok megfújták a trombitákat, a júdaiak pedig harci kiáltásban törtek ki. És miközben a júdaiak harci kiáltása hangzott, megverte az Isten Jeroboámot és egész Izráelt Abijjá és Júda előtt. Futásnak eredtek Izráel fiai Júda elől, de Isten a kezükbe adta őket. Abijjá és hadinépe nagy vereséget mért rájuk, úgyhogy ötszázezer válogatott férfi esett el halálos sebbel Izráelből. Ilyen megaláztatás érte Izráel fiait abban az időben, Júda fiai viszont megerősödtek, mert az ÚRra, őseik Istenére támaszkodtak.”

Magyarázat

Amikor Júda és Izráel csapatai felsorakoznak egymással szemben, Abijjá júdai király beszédet intéz az izráeliek seregéhez, innen való idézet a fenti vers. Abijjá királynak ez a beszéde nem tévedhetetlen prófétai beszéd, se nem Istentől kapott kijelentés, hanem egy politikai beszéd, melyben keverednek egymással az igaz és a hamis elemek. Távolról sem olyan egyértelmű a helyzet a Jeroboám-Roboám konfliktusban, mint ahogy ő egyoldalúan lefesti. (Vö. 1Kir 11,26–12,24!)
Amiben viszont kétségtelenül igaza van Abijjának, az az, hogy aki Isten népe ellen harcol, az nem boldogulhat, még akkor sem, ha Isten népének egyik fele harcol Isten népének másik fele ellen. A testvérharcon nincs áldás! Amikor a hívők egymás ellen harcolnak, az örömünnep a sátánnak, és kacagásra, illetve megbotránkozásra ok a nem hívőknek.
Ha nincs egyetértés valamiben, akkor imádkoznunk kell a kérdéssel kapcsolatban, hogy a Szentlélek adjon közös látást; és imádkoznunk kell egymásért is, hogy ne romoljon meg a közösség. Még a legvégső esetben is, ha a nézetkülönbségek miatt nem tudunk testvéreinkkel együtt tovább dolgozni, az elválásnak akkor is békében és szeretetben kell megtörténnie! Ne adjunk okot arra az Úr ellenségeinek, hogy miattunk gyalázzák őt!

(Nemeshegyi-Horváth Anna)