Jézus
szolgálatának egyik nyilvánvaló jellemvonása volt, hogy nagy tömegeket
vonzott. A Biblia sokaságnak nevezi õket. Egy alkalommal Jézus a
tanítása után 5 ezer férfinak adott enni és az asszonyokról és a
gyerekekrõl nincs is szó. Tehát valószínû, hogy Jézus körülbelül 15 ezer
fõs sokaságnak beszélt. A Máté 4,25-ben azt olvassuk, hogy: "nagy
sokaság követte õt amerre csak ment". A Bibliából látjuk, hogy milyen
vonzó volt Jézus szolgálata, felkeltette az emberek figyelmét, bármerre
járt. Hiszem, hogy a krisztusi szolgálat ma is nagy tömegeket vonz.
Hiszem, hogy növekedhet a gyülekezetünk, ha azt tesszük amit Jézus. Nem
kell különféle trükköket használni ahhoz, hogy tömegeket vonzzunk. Nem
kell feladni meggyõzõdésünket, felhígítani az üzenetet, hogy odavonjuk
az embereket a gyülekezethez. Jézushoz hasonló módon szolgáljunk az
embereknek. Hogyan csinálta Jézus? Lényegében három dolgot tett.
Elõször is szerette az embereket. A Máté 9,36-ban ezt olvassuk: amikor látta a sokaságot, megszánta õket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Az a gyülekezet, amelyik szereti az embereket, el is éri õket.
A másik az, hogy Jézus fontosnak tartotta az emberek szükségeit. Ezeket nagyon gyakorlati módon közelítette meg. Ha betegek voltak, meggyógyította õket. Ha fájdalmuk volt, vigasztalta õket, ha hiányzott valami az életükbõl, õ pótolta. Amelyik gyülekezetnek fontos, hogy segítsen a környezetében élõknek, az el is fogja érni õket.
Harmadszor, Jézus a tömegek elérése érdekében érdekes és gyakorlati módon tanított. A Márk 12,37 szerint a nagy sokaság "örömmel hallgatta" õt.
Ugyanez a három dolog teheti vonzóvá a gyülekezetet a kívülállók számára, így növekedhet, felvirágozhat és olyan lehet, amilyennek Isten elrendelte. A Lukács 14,23 szerint Isten azt akarja, hogy telve legyen a háza, mert õ mindenkivel törõdik. Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság megismerésére. Ezért növekszünk, és nem azért, mert nagy gyülekezet szeretnénk lenni. Az nem lenne elfogadható indíték. Azért növekszünk, mert az embereknek szükségük van az Úr Jézusra, hogy megismerjék õt, és tagjai legyenek az õ gyülekezetének. Mindaddig, amíg csak egy valaki is lesz a lakóhelyeden, aki nem ismeri Krisztust, addig növekednie kella a gyülekezetednek. Ez Isten parancsa. A nagy küldetésben az áll, hogy menjünk el és érjünk el minden embert a jó hírrel.
A kérdés az, hogyan érhetjük el, hogy az emberek eljöjjenek? Hogyan leszünk vonzóak a tömegnek? Szeretnék rátérni ezekre a gyakorlati kérdésekre. De elõtte hadd mondjak el egy pár igazságot az istentisztelettel kapcsolatban. Hogyan tiszteled Istent és milyen az az istentisztelet, amely Krisztushoz vonzza az embereket.
Ezzel kapcsolatban 12 alapelvet látok Isten Igéjében.
1. Az elsõ, hogy csak a hívõk tudják imádni Istent. Az imádat a hívõk fohásza. Isten áll a középpontban és nem az ember. Az imádat szeretetünk kimutatása Istennek azért, aki õ és amit tett. Lehetetlen imádni Istent, ha Jézus nincs valakinek a szívében, és nem adta át neki az életét.
2. Isten imádásához nem kell épület. Az Apostolok cselekedetei 17,24-ben ezt olvassuk: "Az Isten aki teremtette a világot és mindazt, ami benne van, aki mennynek és földnek ura, nem lakik emberkéz alkotta templomokban." Ez különíti el a kereszténységet minden más vallástól. A legtöbb vallás szerint Isten imádásához el kell menni egy templomba, de Jézus azt mondta, hogy saját testünk a templom és a Szent Lélek bennünk lakik. A mi gyülekezetünk is csak nõtt és nõtt és már több mint 10 ezren imádtuk együtt Istent, mire felépítettük az elsõ épületünket.
3. A harmadik alapelv az, hogy az imádásnak nincs elõírt módja. Jézus szerint az imádatnak két feltétele van. A János 4,24 ezt mondja: "Az Isten szellem, és akik imádják õt, azoknak szellemben és igazságban kell imádniuk. Csak ez a két feltétel kell az Istennek tetszõ imádáshoz. Szellemben és igazságban. Szellemben, azt jelenti, hogy "teljes szívembõl". Nem lehet üres szertartás és elcsépelt szavak. Nem csak mondok valamit, és nem veszem komolyan az értelmemmel és a szívemmel. Isten imádata legyen õszinte és szellembõl fakadó. Történjen igazságban, ami azt jelenti, hogy Isten Igéjén kell alapulnia. Amikor imádatunk nem a Bibliára, hanem a hagyományra, a tapasztalatra vagy kedvenc szokásainkra épül, akkor az nem igazi imádat. Az igazi imádat Isten igazságára épül. Tehát bárhogyan is imádkozunk, meg kell vizsgálnunk, hogy a Bibliára alapozva tesszük-e. Ha nem a Bibliára épül, akkor ne akarjuk tenni. Ha elhatároztuk, hogy szellemben és igazságban akarjuk imádni Istent, akkor õ nagy szabadságot ad az imádás formáira nézve.
Imádásunk lehet hangos vagy csendes - ízlés dolga. Az ezzel kapcsolatos legtöbb vita abból fakad, hogy az ízlések különbözõek. De önmagában se nem jó, se nem rossz egyik sem. Érdekes, hogy a gyülekezetek szeretik azt hinni, hogy az õ istentiszteleti formájuk a helyes. De a Biblia szerint, amíg szellemben és igazságban tesszük, addig jó.
4. A hitetlenek nem imádhatják ugyan Istent, de figyelhetik a hívõk Isten-imádatát. Ez nagyon fontos. Bár a hitetlen nem képes imádni Istent, mégis nagyszerû õket meghívni istentiszteleteinkre, hogy lássák az örömünket, lássák, milyen sokra értékeljük Isten Igéjét, engedjük, hogy megváltoztassa életünket. Hallhatják, hogy a Biblia válaszol az élet alapvetõ problémáira, melyekkel mindenki találkozik, és megfigyelhetik mennyire felbátorít, megerõsít és megváltoztat minket az imádás. Az imádás is lehet bizonyságtétel. Az istentiszteletek is Istenhez vezethetnek egyeseket, akkor is, ha csak a hívõk imádják Istent.
5. Az ötödik alapelv ez: az istentisztelet erõteljes bizonyság a hitetleneknek, ha Isten jelenléte érezhetõ és az üzenet érthetõ. Ez a két dolog teszi hatékonnyá az istentiszteletet a nem hívõk elérésében. Érezni kell Isten jelenlétét és Isten Igéjének érthetõnek kell lennie. Ha megnézzük az Apostolok cselekedeteinek 2. részét, ahol a pünkösdi eseményekrõl olvashatunk, azt találjuk, hogy Isten jelenléte annyira egyértelmû volt az istentiszteleten, amit a tanítványok tartottak, hogy felkeltette az egész város figyelmét. Az is tudjuk, hogy nagy tömegeket vonzott ez az istentisztelet, hiszen egyetlen napon háromezer lélek tért meg. A Cselekedetek 2,6-ban azt olvassuk, hogy "egybegyûlt a sokaság". Miért gyûltek össze? Mert jelen volt Isten és érthetõ volt az üzenet. Nem használhatunk csupán vallásos kifejezéseket, elvárva, hogy az emberek megértsék. Amikor Isten jelenléte érezhetõ, az õ ereje megnyilvánul, és amikor megértik Isten igéjét, az tökéletes mód az evangelizáláshoz.
6. Isten elvárja tõlünk, hogy érzékenyek legyünk a hitetlenek érzelmeire, szükségeire és kérdéseire, amikor jelen vannak az istentiszteletünkön. Ezt az alapelvet az 1Korinthus 14-ben találjuk leírva. Pál ezt mondja a gyülekezetnek: ha összejön az egész gyülekezet és mindnyájan nyelveken szólnak, és közben bemennek a hitetlenek, "nem azt fogják-e mondani, hogy õrjöngtök?" Mirõl beszél Pál? Arról, hogy a gyülekezetnek nyelveken átadott üzenet korlátozott volt a nyilvános istentiszteleteken, mert az érthetetlen a hitetleneknek. Ezért, amikor hitetlenek vannak közöttünk, úgy kell alakítanunk az istentiszteleti formát, hogy megnyerhessük õket Krisztusnak. Az ételt is másképp szolgáljuk fel otthon, ha vendégeink vannak. Az üzenetet nem változtatjuk meg, ha vendégeket hívünk az istentiszteletre, de átadásának a módját igen. Használjunk más szavakat, mondjuk el egyszerûbben, hogy megértsék, hogy teljes egészében eljusson hozzájuk az üzenet. Ez nem képmutatás csupán udvariasság.
7. Az istentisztelet nem lehet felszínes csak azért, hogy jól érezzék magukat a vendégek. Az üzenetet nem kell tompítani, csak érthetõvé tenni. Esetenként Isten igéje nagyon kellemetlen egyesek számára. Amikor Jézus azt mondta, hogy vegyétek fel a kereszteteket, tagadjátok meg magatokat és kövessetek engem, ez nem volt könnyû, és az sem, amikor azt kérte, hogy hagyjanak mindent hátra és úgy kövessék õt. Tehát nem arról beszélünk, hogy meg kell változtatni Jézus elvárásait, csak arról, hogy egy hitetlen vagy egy látogató jól érezhesse magát a gyülekezetben. Tudnunk kell, hogy a hívõk és a hitetlenek szükségei gyakran nagyon eltérõek, néhány területen azonban mégis azonosak. Például egyaránt meg kell érteniük, hogyan építsenek erõs családot, hogyan oldják meg a problémáikat, mit kezdjenek a szorongásaikkal, bûntudatukkal és félelmeikkel. Szükségük van arra, hogy tudják, létezik-e Isten. Mindenkinek tudnia kell, van-e célja Istennek az életével. Tehát amikor evangelizációs istentiszteletet szervezünk, ezekkel a kérdésekkel kell foglalkozni. A keresztények nem szûntek meg emberek lenni az által, hogy megtértek.
8. Legjobb az alkalmakat céljaik szerint szakosítani. Ezen a konferencián arról beszélünk, hogyan építsük gyülekezetünket Isten öt célja köré. Mindig hatékony, ha az összejöveteleket konkrét célok alapján tervezzük. Külön szervezhetünk egy evangelizációs istentiszteletet, egy másikat pedig a testvérek hitének mélyítésére. Ez azonban két különbözõ célpont és két eltérõ szolgálat. Sokszor a gyülekezetben egyszerre próbálkozunk ezekkel. Egyszerre próbáljuk mélyíteni a hitéletet és elérni a hitetleneket. Ha zavaros jeleket küldünk, akkor zavaros lesz a végkimenetel is. Ha olyan alkalmakra visszük el barátainkat, ahol az adakozásról, böjtölésrõl és az érett kereszténységrõl tanítanak, fel sem fogják, az egész értelmetlen a számukra. Jó, ha a gyülekezet tagjai elõre tudják, hogy mikor hívhatják el hitetlen barátaikat az istentiszteletre, mert akkor minden úgy hangzik el, hogy pontosan érthetõ a számukra.
Amikor indítottam a gyülekezetünket, megkérdeztem egy kis csoporttól: mikor hoznátok el legszívesebben hitetlen barátaitokat a gyülekezetbe? Az mondták: vasárnap délelõtt. Ezért nálunk az a gyakorlat, hogy a heti két istentisztelet közül az egyiket a növekvõ hívõknek, a másikat a hitetlenek elérésére szánjuk. Észrevettük, hogy miután így osztottuk fel az alkalmakat, sokkal hatékonyabbak lettünk.
9. Az evangelizációs istentisztelet csupán kiegészítõje a személyes evangelizálásnak és nem helyettesítõje. Az evangelizációs alkalom nem azért van, hogy azt mondhassuk, rendben van, többé nem kell bizonyságot tennünk. Viszont úgy tûnik, hogy az emberek könnyebben térnek meg, ha döntésüket egy csoportban hozhatják meg, ahol többen is vannak körülöttük. Ugyanakkor azt tapasztaltuk, hogy az emberek hamarabb megtérnek, ha valaki elõbb személyesen bizonyságot tesz nekik, elmondva az üdvösség útját, s egyúttal el is hozza arra az összejövetelre, amit a hitetleneknek tartunk. Mi történik ilyenkor? Bizonyságot teszek egy hitetlennek a munkahelyemen, a piacon vagy máshol, és azt mondom: "Ja, ha van kedved, eljöhetsz velem a gyülekezetbe is." Ha látják, hogy több százan vannak az istentiszteleten, akkor ezt fogják gondolni magukban: "Tehát nem csak egy valaki hisz ebben."
10. Hadd említsek meg még egy alapelvet, méghozzá azt, hogy nincs elõírt módja az evangelizálásnak. Az a forma lesz a legjobb a számotokra, amit ti gondoltok ki. Adhatok néhány tanácsot, de azt nektek kell alkalmazni a kultúrátokban. Azonban van néhány dolog, ami nem hiányozhat egy ilyen istentiszteletrõl. Elõször tanúsíts szeretetet, másodszor egyszerûen, érdekesen és érthetõen hirdesd Isten Igéjét, és harmadszor hozd öszszefüggésbe a Bibliát az emberek személyes szükségeivel. Mindezek ismeretében, szeretnék néhány javaslatot tenni az evangelizációs istentisztelet felépítésére
Elõször is szerette az embereket. A Máté 9,36-ban ezt olvassuk: amikor látta a sokaságot, megszánta õket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Az a gyülekezet, amelyik szereti az embereket, el is éri õket.
A másik az, hogy Jézus fontosnak tartotta az emberek szükségeit. Ezeket nagyon gyakorlati módon közelítette meg. Ha betegek voltak, meggyógyította õket. Ha fájdalmuk volt, vigasztalta õket, ha hiányzott valami az életükbõl, õ pótolta. Amelyik gyülekezetnek fontos, hogy segítsen a környezetében élõknek, az el is fogja érni õket.
Harmadszor, Jézus a tömegek elérése érdekében érdekes és gyakorlati módon tanított. A Márk 12,37 szerint a nagy sokaság "örömmel hallgatta" õt.
Ugyanez a három dolog teheti vonzóvá a gyülekezetet a kívülállók számára, így növekedhet, felvirágozhat és olyan lehet, amilyennek Isten elrendelte. A Lukács 14,23 szerint Isten azt akarja, hogy telve legyen a háza, mert õ mindenkivel törõdik. Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság megismerésére. Ezért növekszünk, és nem azért, mert nagy gyülekezet szeretnénk lenni. Az nem lenne elfogadható indíték. Azért növekszünk, mert az embereknek szükségük van az Úr Jézusra, hogy megismerjék õt, és tagjai legyenek az õ gyülekezetének. Mindaddig, amíg csak egy valaki is lesz a lakóhelyeden, aki nem ismeri Krisztust, addig növekednie kella a gyülekezetednek. Ez Isten parancsa. A nagy küldetésben az áll, hogy menjünk el és érjünk el minden embert a jó hírrel.
A kérdés az, hogyan érhetjük el, hogy az emberek eljöjjenek? Hogyan leszünk vonzóak a tömegnek? Szeretnék rátérni ezekre a gyakorlati kérdésekre. De elõtte hadd mondjak el egy pár igazságot az istentisztelettel kapcsolatban. Hogyan tiszteled Istent és milyen az az istentisztelet, amely Krisztushoz vonzza az embereket.
Ezzel kapcsolatban 12 alapelvet látok Isten Igéjében.
1. Az elsõ, hogy csak a hívõk tudják imádni Istent. Az imádat a hívõk fohásza. Isten áll a középpontban és nem az ember. Az imádat szeretetünk kimutatása Istennek azért, aki õ és amit tett. Lehetetlen imádni Istent, ha Jézus nincs valakinek a szívében, és nem adta át neki az életét.
2. Isten imádásához nem kell épület. Az Apostolok cselekedetei 17,24-ben ezt olvassuk: "Az Isten aki teremtette a világot és mindazt, ami benne van, aki mennynek és földnek ura, nem lakik emberkéz alkotta templomokban." Ez különíti el a kereszténységet minden más vallástól. A legtöbb vallás szerint Isten imádásához el kell menni egy templomba, de Jézus azt mondta, hogy saját testünk a templom és a Szent Lélek bennünk lakik. A mi gyülekezetünk is csak nõtt és nõtt és már több mint 10 ezren imádtuk együtt Istent, mire felépítettük az elsõ épületünket.
3. A harmadik alapelv az, hogy az imádásnak nincs elõírt módja. Jézus szerint az imádatnak két feltétele van. A János 4,24 ezt mondja: "Az Isten szellem, és akik imádják õt, azoknak szellemben és igazságban kell imádniuk. Csak ez a két feltétel kell az Istennek tetszõ imádáshoz. Szellemben és igazságban. Szellemben, azt jelenti, hogy "teljes szívembõl". Nem lehet üres szertartás és elcsépelt szavak. Nem csak mondok valamit, és nem veszem komolyan az értelmemmel és a szívemmel. Isten imádata legyen õszinte és szellembõl fakadó. Történjen igazságban, ami azt jelenti, hogy Isten Igéjén kell alapulnia. Amikor imádatunk nem a Bibliára, hanem a hagyományra, a tapasztalatra vagy kedvenc szokásainkra épül, akkor az nem igazi imádat. Az igazi imádat Isten igazságára épül. Tehát bárhogyan is imádkozunk, meg kell vizsgálnunk, hogy a Bibliára alapozva tesszük-e. Ha nem a Bibliára épül, akkor ne akarjuk tenni. Ha elhatároztuk, hogy szellemben és igazságban akarjuk imádni Istent, akkor õ nagy szabadságot ad az imádás formáira nézve.
Imádásunk lehet hangos vagy csendes - ízlés dolga. Az ezzel kapcsolatos legtöbb vita abból fakad, hogy az ízlések különbözõek. De önmagában se nem jó, se nem rossz egyik sem. Érdekes, hogy a gyülekezetek szeretik azt hinni, hogy az õ istentiszteleti formájuk a helyes. De a Biblia szerint, amíg szellemben és igazságban tesszük, addig jó.
4. A hitetlenek nem imádhatják ugyan Istent, de figyelhetik a hívõk Isten-imádatát. Ez nagyon fontos. Bár a hitetlen nem képes imádni Istent, mégis nagyszerû õket meghívni istentiszteleteinkre, hogy lássák az örömünket, lássák, milyen sokra értékeljük Isten Igéjét, engedjük, hogy megváltoztassa életünket. Hallhatják, hogy a Biblia válaszol az élet alapvetõ problémáira, melyekkel mindenki találkozik, és megfigyelhetik mennyire felbátorít, megerõsít és megváltoztat minket az imádás. Az imádás is lehet bizonyságtétel. Az istentiszteletek is Istenhez vezethetnek egyeseket, akkor is, ha csak a hívõk imádják Istent.
5. Az ötödik alapelv ez: az istentisztelet erõteljes bizonyság a hitetleneknek, ha Isten jelenléte érezhetõ és az üzenet érthetõ. Ez a két dolog teszi hatékonnyá az istentiszteletet a nem hívõk elérésében. Érezni kell Isten jelenlétét és Isten Igéjének érthetõnek kell lennie. Ha megnézzük az Apostolok cselekedeteinek 2. részét, ahol a pünkösdi eseményekrõl olvashatunk, azt találjuk, hogy Isten jelenléte annyira egyértelmû volt az istentiszteleten, amit a tanítványok tartottak, hogy felkeltette az egész város figyelmét. Az is tudjuk, hogy nagy tömegeket vonzott ez az istentisztelet, hiszen egyetlen napon háromezer lélek tért meg. A Cselekedetek 2,6-ban azt olvassuk, hogy "egybegyûlt a sokaság". Miért gyûltek össze? Mert jelen volt Isten és érthetõ volt az üzenet. Nem használhatunk csupán vallásos kifejezéseket, elvárva, hogy az emberek megértsék. Amikor Isten jelenléte érezhetõ, az õ ereje megnyilvánul, és amikor megértik Isten igéjét, az tökéletes mód az evangelizáláshoz.
6. Isten elvárja tõlünk, hogy érzékenyek legyünk a hitetlenek érzelmeire, szükségeire és kérdéseire, amikor jelen vannak az istentiszteletünkön. Ezt az alapelvet az 1Korinthus 14-ben találjuk leírva. Pál ezt mondja a gyülekezetnek: ha összejön az egész gyülekezet és mindnyájan nyelveken szólnak, és közben bemennek a hitetlenek, "nem azt fogják-e mondani, hogy õrjöngtök?" Mirõl beszél Pál? Arról, hogy a gyülekezetnek nyelveken átadott üzenet korlátozott volt a nyilvános istentiszteleteken, mert az érthetetlen a hitetleneknek. Ezért, amikor hitetlenek vannak közöttünk, úgy kell alakítanunk az istentiszteleti formát, hogy megnyerhessük õket Krisztusnak. Az ételt is másképp szolgáljuk fel otthon, ha vendégeink vannak. Az üzenetet nem változtatjuk meg, ha vendégeket hívünk az istentiszteletre, de átadásának a módját igen. Használjunk más szavakat, mondjuk el egyszerûbben, hogy megértsék, hogy teljes egészében eljusson hozzájuk az üzenet. Ez nem képmutatás csupán udvariasság.
7. Az istentisztelet nem lehet felszínes csak azért, hogy jól érezzék magukat a vendégek. Az üzenetet nem kell tompítani, csak érthetõvé tenni. Esetenként Isten igéje nagyon kellemetlen egyesek számára. Amikor Jézus azt mondta, hogy vegyétek fel a kereszteteket, tagadjátok meg magatokat és kövessetek engem, ez nem volt könnyû, és az sem, amikor azt kérte, hogy hagyjanak mindent hátra és úgy kövessék õt. Tehát nem arról beszélünk, hogy meg kell változtatni Jézus elvárásait, csak arról, hogy egy hitetlen vagy egy látogató jól érezhesse magát a gyülekezetben. Tudnunk kell, hogy a hívõk és a hitetlenek szükségei gyakran nagyon eltérõek, néhány területen azonban mégis azonosak. Például egyaránt meg kell érteniük, hogyan építsenek erõs családot, hogyan oldják meg a problémáikat, mit kezdjenek a szorongásaikkal, bûntudatukkal és félelmeikkel. Szükségük van arra, hogy tudják, létezik-e Isten. Mindenkinek tudnia kell, van-e célja Istennek az életével. Tehát amikor evangelizációs istentiszteletet szervezünk, ezekkel a kérdésekkel kell foglalkozni. A keresztények nem szûntek meg emberek lenni az által, hogy megtértek.
8. Legjobb az alkalmakat céljaik szerint szakosítani. Ezen a konferencián arról beszélünk, hogyan építsük gyülekezetünket Isten öt célja köré. Mindig hatékony, ha az összejöveteleket konkrét célok alapján tervezzük. Külön szervezhetünk egy evangelizációs istentiszteletet, egy másikat pedig a testvérek hitének mélyítésére. Ez azonban két különbözõ célpont és két eltérõ szolgálat. Sokszor a gyülekezetben egyszerre próbálkozunk ezekkel. Egyszerre próbáljuk mélyíteni a hitéletet és elérni a hitetleneket. Ha zavaros jeleket küldünk, akkor zavaros lesz a végkimenetel is. Ha olyan alkalmakra visszük el barátainkat, ahol az adakozásról, böjtölésrõl és az érett kereszténységrõl tanítanak, fel sem fogják, az egész értelmetlen a számukra. Jó, ha a gyülekezet tagjai elõre tudják, hogy mikor hívhatják el hitetlen barátaikat az istentiszteletre, mert akkor minden úgy hangzik el, hogy pontosan érthetõ a számukra.
Amikor indítottam a gyülekezetünket, megkérdeztem egy kis csoporttól: mikor hoznátok el legszívesebben hitetlen barátaitokat a gyülekezetbe? Az mondták: vasárnap délelõtt. Ezért nálunk az a gyakorlat, hogy a heti két istentisztelet közül az egyiket a növekvõ hívõknek, a másikat a hitetlenek elérésére szánjuk. Észrevettük, hogy miután így osztottuk fel az alkalmakat, sokkal hatékonyabbak lettünk.
9. Az evangelizációs istentisztelet csupán kiegészítõje a személyes evangelizálásnak és nem helyettesítõje. Az evangelizációs alkalom nem azért van, hogy azt mondhassuk, rendben van, többé nem kell bizonyságot tennünk. Viszont úgy tûnik, hogy az emberek könnyebben térnek meg, ha döntésüket egy csoportban hozhatják meg, ahol többen is vannak körülöttük. Ugyanakkor azt tapasztaltuk, hogy az emberek hamarabb megtérnek, ha valaki elõbb személyesen bizonyságot tesz nekik, elmondva az üdvösség útját, s egyúttal el is hozza arra az összejövetelre, amit a hitetleneknek tartunk. Mi történik ilyenkor? Bizonyságot teszek egy hitetlennek a munkahelyemen, a piacon vagy máshol, és azt mondom: "Ja, ha van kedved, eljöhetsz velem a gyülekezetbe is." Ha látják, hogy több százan vannak az istentiszteleten, akkor ezt fogják gondolni magukban: "Tehát nem csak egy valaki hisz ebben."
10. Hadd említsek meg még egy alapelvet, méghozzá azt, hogy nincs elõírt módja az evangelizálásnak. Az a forma lesz a legjobb a számotokra, amit ti gondoltok ki. Adhatok néhány tanácsot, de azt nektek kell alkalmazni a kultúrátokban. Azonban van néhány dolog, ami nem hiányozhat egy ilyen istentiszteletrõl. Elõször tanúsíts szeretetet, másodszor egyszerûen, érdekesen és érthetõen hirdesd Isten Igéjét, és harmadszor hozd öszszefüggésbe a Bibliát az emberek személyes szükségeivel. Mindezek ismeretében, szeretnék néhány javaslatot tenni az evangelizációs istentisztelet felépítésére
Hogyan lehet tömegeket vonzó
alkalmakat szervezni
alkalmakat szervezni
Elõször
is tartsd szem elõtt a célcsoportot. Gyülekezetünkben minden héten
összeülünk, és amikor megtervezzük az igehirdetést, az énekszolgálatot
és az istentisztelet részleteit, ezt kérdezzük: milyen emberek jönnek
el? Mire van szükségük? Ami igazán számít, az a megváltozott életek
ereje.
Van valami, amire minden gyülekezet minden kultúrában képes, és ez a bizonyságtevés. Akkor változnak meg leginkább az emberek, ha megváltozott életeket látnak. A hitetlenek számára rendezett istentiszteletünkön minden héten legalább egy valaki elmondja megtérésének igaz történetét. Arra kérjük a bizonyságtevõket, írják le a történetüket és gondolják át, majd ez után mondják el az istentiszteleten. Amikor a lelkipásztor prédikál, sokszor a hitetlen úgy néz rá, hogy közben ezt gondolja: ó hát ezt kell csinálnia, ez a munkája, ezért fizetik vagy hát ez a szakmája. De amikor gyülekezetünk egyik tagja tesz bizonyságot, elmondva, hogy milyen változást hozott Jézus az életébe, akkor azt mondják: hiszen õ pont olyan, mint én. Nem lelkész vagy pap, hanem teljesen hétköznapi ember.
Ezenkívül teremtsetek olyan légkört, amibe szívesen jönnek az emberek. Mi az, hogy légkör? Az istentisztelet kisugárzása legyen barátságos és vonzó. Ha nem tervezed be a kellemes légkört, ezzel a véletlenre bízod azt. Konkrétan: teremts várakozással, lelkesedéssel teli légkört. Már az istentisztelet elején azt jelezze: hisszük, hogy az Úr itt van. Ez az a nap, amit az Úr szerzett, örvendezzünk és vigadjunk ezen. Valami jó fog történni veled. Jó itt lenni, érezhetõ a reménység. Ez nem más, mint a hit, és ez teremti meg az ott tapasztalható jó hangulatot. Mitõl lesz ez így? Attól, ha minden héten imádkoztok az alkalomért. Már az, hogy mindenki elhozza a barátait, várakozással tölti meg a levegõt, mert tudjuk, hogy jelen lesznek hitetlenek is és hallani fogják Isten szavát.
A zene is legyen ritmusos és üdítõ, hogy ünnepi hangulatot teremtsen. Mindenek felett a legfontosabb azonban az istentiszteletet megtervezõ vezetõk hite. Azé, aki hirdeti, tanítja Isten Igéjét, aki vezeti az imádást, akik imádkoznak az alkalomért, talán a zenészeké és mindazoké, akik részt vesznek a szervezésben. Mindnyájuknak hinni kell, hogy Isten munkálkodni fog. Minden héten egy egyszerû imát mondok Istennek: "Uram, tudom, hogy valami izgalmasat fogsz tenni ezen az összejövetelen és ezt már elõre is megköszönöm." A hit elõre hálát ad Istennek. Ha az események után köszönöd meg Istennek, az nem hit, hanem hála. Az Ige azt mondja: mindaz, ami nem hitbõl van, bûn, és hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni.
A jó istentisztelet másik jellemzõje az ünneplés érzete. A Zsoltárok könyvében ezt olvassuk: "Örültem, amikor ezt mondták: menjünk fel az Úr házába." Tehát nem szomorú voltam vagy mérges, vagy unalmasnak találtam, hanem örültem. A 100. Zsoltár 2. versében ez áll: "Szolgáljatok az Úrnak örömmel. Vigadozva járuljatok színe elé." Sok istentisztelet leginkább temetésre hasonlít, nem ünneplésre. Rideg és komoly. Pedig az emberek oda mennek szívesebben, ahol élet van. Az ünnepi hangulat megteremtésének egyik módja, ha új énekeket énekelünk. Biztassátok tagjaitokat új énekek írására. Isten fel tud használni minden zenei stílust. Nem kell feltétlenül más kultúrák zenéit átvenni. Merjetek magyarosak lenni a zenében. Legyen magyar a ritmus és a hangzás. Isten meg fogja áldani. Nincsen szent zene, csak szent szavak. Bármilyen zenét fel lehet használni, ha a szavak szellemben és igazságban hangzanak el.
Legyen bátorító az istentisztelet. Az embereknek nincs szükségük még egy rossz hírre. Ki vannak éhezve a jó hírekre. Az evangélium pedig nem más, mint jó hír. A legjobb hírrel szolgálunk. Néha mégis rossz hírként adjuk tovább.
Mosolyogjunk, mert bocsánatot nyertünk, rendezett lett a múltunk. Van miért élnünk és örök életet kaptunk a mennyben. A világ legjobb hírét tudjuk, és ezt lelkesítõen és bátorítóan kell továbbadnunk. Az emberek hétrõl hétre újabb csalódásokon mennek át, és ha a gyülekezetedben biztató a légkör, akkor minden héten megkönnyebbülnek, felbátorodnak, felbuzdulnak és sok látogató lesz a gyülekezetben.
Egy másik terület a családias légkör kialakítása. Az emberek érezni akarják, hogy odatartoznak az istentisztelethez. Nem jó azt érezni, hogy átnéznek fölöttünk vagy idegenek vagyunk. Azt javaslom, hogy legyenek olyan testvérek, akik üdvözlik az érkezõket, még mielõtt bemennek az alkalomra, rájuk mosolyognak, kezet fognak velük és például azt mondják: Isten hozta, köszönjük, hogy eljött közénk, örülünk, hogy itt van.
Nem kell õket zavarba hozni, nem kell, hogy felálljanak és megmondják a nevüket. Az emberek elsõ számú félelme az, hogy fel kell szólalniuk mások elõtt. Második számú félelmük az, ha új emberekkel kell találkozniuk. Köszöntsük õket anélkül, hogy nyilvánosan zavarba hoznánk õket. Olyan istentiszteletet szeretnénk kialakítani, ahol az emberek érzelmileg helyreállnak, lazítanak.
Egy másik dolog, amivel jó evangelizáló légkört teremthetsz ( ha van rá lehetõséged ) az, hogy leírod egy papírlapra azokat az igeverseket, amelyekrõl prédikálni fogsz, és kiosztod a hallgatóknak. Sokan félnek a Bibliától, ha nem ismerik. Ijesztõ könyv nekik. Elõször is nem úgy néz ki, mint más könyvek, amiket eddig olvastak, és minden mondat elõtt számok vannak. Sokan nem szeretnek olvasni. Akkor mit tegyünk? Ha az igeversek egy papírra vannak írva, és a látogatók kezébe adod, könnyen megtalálják, amikor prédikáció közben utalsz rájuk. Ez megkönnyíti a helyzetüket. Ha nem feszélyezi õket semmi, akkor sokkal nyitottabbak az örömhírre. Amikor az emberek gyülekezetbe jönnek, sokszor félnek. Kell-e énekelni, kell-e beszélni, aláírni valamit, pénzt adni, valami rituális szöveget mondani, amit nem ismerek. Nem fogom-e kellemetlenül érezni magam és nem fogok-e elrontani valamit. Minden, amivel csökkentjük a félelmüket, csupán apró figyelmesség. Ezek segítenek a feloldódásban. Ha nincs bennük feszültség, jobban tudnak figyelni, így Jézus jobban el tudja érni a szívüket. Ezzel szeretethidat építünk szívtõl szívig, hogy Jézus Krisztus átmehessen ezen a hídon.
Egy újabb javaslat az evangelizációs istentisztelethez, hogy mindig adj lehetõséget Krisztus elfogadására és számíts rá, hogy az emberek döntést hoznak. Mindig adj lehetõséget a megtérésre és várd az aratást. Sokszor hirdetik az örömhírt, de úgy, mint amikor a halászok nem húzzák ki a hálót. Ezzel azt mondják: ez az örömhír, menjetek Isten hírével. Amikor a seddlebecki gyülekezetet plántáltam, az volt a szokás, hogy istentisztelet végén elõrehívtuk azokat, akik szeretnének megtérni. Ez volta a hagyomány. Elsõ összejövetelünket egy középiskolában tartottuk és miközben prédikáltam, úgy terveztem, hogy elõre fogom hívni azokat, akik be akarják fogadni Krisztust. De amikor az istentisztelet végére értünk, körbenéztem és láttam, hogy abban az épületben nincs olyan hely, ahova elõrejöhetnek. Nem volt elég hely a teremben, ezért mást kellett kitalálnom. Az egyik módszer az volt nálunk, hogy minden székre kitettünk egy kis kártyát. Az istentisztelet befejezésekor ezt mondom: "Ha szeretnéd behívni Krisztust a szívedbe, akkor hajtsuk meg a fejünket és imádkozzunk valamennyien. Elmondok egy imát, amit te is utánam mondhatsz magadban. Nem kell hangosan mondani, Isten hall." Egy rövid idõ elteltével pedig ezt mondom: szeretnék segíteni a növekedésben. Van néhány anyagunk erre a célra, és vannak, akik szívesen beszélgetnek veled, ha szólsz nekik. Kipróbálhatjátok azt, amit mi tettünk, hogy ezek a kis kártyák - amelyeknek egyik felén a megtérõ ima van - lehetõséget adnak, hogy ráírják a nevüket és a címüket.
11. Még arra szeretnélek bátorítani benneteket, hogy értékeljétek ki az istentiszteletet. A vezetõk találkozzanak egymással minden istentisztelet után, és tegyék fel a kérdést: hogyan tehetnénk jobbá a következõ alkalmat? Mindig javítsatok, találjatok új utakat arra, hogy még hatékonyabban adjátok át az evangéliumot. Ha imádkoztok ezért és kéritek Istent, hogy adjon új ötleteket, õ adni fog, és azt veszitek észre, hogy sokan jönnek Krisztushoz.
Van valami, amire minden gyülekezet minden kultúrában képes, és ez a bizonyságtevés. Akkor változnak meg leginkább az emberek, ha megváltozott életeket látnak. A hitetlenek számára rendezett istentiszteletünkön minden héten legalább egy valaki elmondja megtérésének igaz történetét. Arra kérjük a bizonyságtevõket, írják le a történetüket és gondolják át, majd ez után mondják el az istentiszteleten. Amikor a lelkipásztor prédikál, sokszor a hitetlen úgy néz rá, hogy közben ezt gondolja: ó hát ezt kell csinálnia, ez a munkája, ezért fizetik vagy hát ez a szakmája. De amikor gyülekezetünk egyik tagja tesz bizonyságot, elmondva, hogy milyen változást hozott Jézus az életébe, akkor azt mondják: hiszen õ pont olyan, mint én. Nem lelkész vagy pap, hanem teljesen hétköznapi ember.
Ezenkívül teremtsetek olyan légkört, amibe szívesen jönnek az emberek. Mi az, hogy légkör? Az istentisztelet kisugárzása legyen barátságos és vonzó. Ha nem tervezed be a kellemes légkört, ezzel a véletlenre bízod azt. Konkrétan: teremts várakozással, lelkesedéssel teli légkört. Már az istentisztelet elején azt jelezze: hisszük, hogy az Úr itt van. Ez az a nap, amit az Úr szerzett, örvendezzünk és vigadjunk ezen. Valami jó fog történni veled. Jó itt lenni, érezhetõ a reménység. Ez nem más, mint a hit, és ez teremti meg az ott tapasztalható jó hangulatot. Mitõl lesz ez így? Attól, ha minden héten imádkoztok az alkalomért. Már az, hogy mindenki elhozza a barátait, várakozással tölti meg a levegõt, mert tudjuk, hogy jelen lesznek hitetlenek is és hallani fogják Isten szavát.
A zene is legyen ritmusos és üdítõ, hogy ünnepi hangulatot teremtsen. Mindenek felett a legfontosabb azonban az istentiszteletet megtervezõ vezetõk hite. Azé, aki hirdeti, tanítja Isten Igéjét, aki vezeti az imádást, akik imádkoznak az alkalomért, talán a zenészeké és mindazoké, akik részt vesznek a szervezésben. Mindnyájuknak hinni kell, hogy Isten munkálkodni fog. Minden héten egy egyszerû imát mondok Istennek: "Uram, tudom, hogy valami izgalmasat fogsz tenni ezen az összejövetelen és ezt már elõre is megköszönöm." A hit elõre hálát ad Istennek. Ha az események után köszönöd meg Istennek, az nem hit, hanem hála. Az Ige azt mondja: mindaz, ami nem hitbõl van, bûn, és hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni.
A jó istentisztelet másik jellemzõje az ünneplés érzete. A Zsoltárok könyvében ezt olvassuk: "Örültem, amikor ezt mondták: menjünk fel az Úr házába." Tehát nem szomorú voltam vagy mérges, vagy unalmasnak találtam, hanem örültem. A 100. Zsoltár 2. versében ez áll: "Szolgáljatok az Úrnak örömmel. Vigadozva járuljatok színe elé." Sok istentisztelet leginkább temetésre hasonlít, nem ünneplésre. Rideg és komoly. Pedig az emberek oda mennek szívesebben, ahol élet van. Az ünnepi hangulat megteremtésének egyik módja, ha új énekeket énekelünk. Biztassátok tagjaitokat új énekek írására. Isten fel tud használni minden zenei stílust. Nem kell feltétlenül más kultúrák zenéit átvenni. Merjetek magyarosak lenni a zenében. Legyen magyar a ritmus és a hangzás. Isten meg fogja áldani. Nincsen szent zene, csak szent szavak. Bármilyen zenét fel lehet használni, ha a szavak szellemben és igazságban hangzanak el.
Legyen bátorító az istentisztelet. Az embereknek nincs szükségük még egy rossz hírre. Ki vannak éhezve a jó hírekre. Az evangélium pedig nem más, mint jó hír. A legjobb hírrel szolgálunk. Néha mégis rossz hírként adjuk tovább.
Mosolyogjunk, mert bocsánatot nyertünk, rendezett lett a múltunk. Van miért élnünk és örök életet kaptunk a mennyben. A világ legjobb hírét tudjuk, és ezt lelkesítõen és bátorítóan kell továbbadnunk. Az emberek hétrõl hétre újabb csalódásokon mennek át, és ha a gyülekezetedben biztató a légkör, akkor minden héten megkönnyebbülnek, felbátorodnak, felbuzdulnak és sok látogató lesz a gyülekezetben.
Egy másik terület a családias légkör kialakítása. Az emberek érezni akarják, hogy odatartoznak az istentisztelethez. Nem jó azt érezni, hogy átnéznek fölöttünk vagy idegenek vagyunk. Azt javaslom, hogy legyenek olyan testvérek, akik üdvözlik az érkezõket, még mielõtt bemennek az alkalomra, rájuk mosolyognak, kezet fognak velük és például azt mondják: Isten hozta, köszönjük, hogy eljött közénk, örülünk, hogy itt van.
Nem kell õket zavarba hozni, nem kell, hogy felálljanak és megmondják a nevüket. Az emberek elsõ számú félelme az, hogy fel kell szólalniuk mások elõtt. Második számú félelmük az, ha új emberekkel kell találkozniuk. Köszöntsük õket anélkül, hogy nyilvánosan zavarba hoznánk õket. Olyan istentiszteletet szeretnénk kialakítani, ahol az emberek érzelmileg helyreállnak, lazítanak.
Egy másik dolog, amivel jó evangelizáló légkört teremthetsz ( ha van rá lehetõséged ) az, hogy leírod egy papírlapra azokat az igeverseket, amelyekrõl prédikálni fogsz, és kiosztod a hallgatóknak. Sokan félnek a Bibliától, ha nem ismerik. Ijesztõ könyv nekik. Elõször is nem úgy néz ki, mint más könyvek, amiket eddig olvastak, és minden mondat elõtt számok vannak. Sokan nem szeretnek olvasni. Akkor mit tegyünk? Ha az igeversek egy papírra vannak írva, és a látogatók kezébe adod, könnyen megtalálják, amikor prédikáció közben utalsz rájuk. Ez megkönnyíti a helyzetüket. Ha nem feszélyezi õket semmi, akkor sokkal nyitottabbak az örömhírre. Amikor az emberek gyülekezetbe jönnek, sokszor félnek. Kell-e énekelni, kell-e beszélni, aláírni valamit, pénzt adni, valami rituális szöveget mondani, amit nem ismerek. Nem fogom-e kellemetlenül érezni magam és nem fogok-e elrontani valamit. Minden, amivel csökkentjük a félelmüket, csupán apró figyelmesség. Ezek segítenek a feloldódásban. Ha nincs bennük feszültség, jobban tudnak figyelni, így Jézus jobban el tudja érni a szívüket. Ezzel szeretethidat építünk szívtõl szívig, hogy Jézus Krisztus átmehessen ezen a hídon.
Egy újabb javaslat az evangelizációs istentisztelethez, hogy mindig adj lehetõséget Krisztus elfogadására és számíts rá, hogy az emberek döntést hoznak. Mindig adj lehetõséget a megtérésre és várd az aratást. Sokszor hirdetik az örömhírt, de úgy, mint amikor a halászok nem húzzák ki a hálót. Ezzel azt mondják: ez az örömhír, menjetek Isten hírével. Amikor a seddlebecki gyülekezetet plántáltam, az volt a szokás, hogy istentisztelet végén elõrehívtuk azokat, akik szeretnének megtérni. Ez volta a hagyomány. Elsõ összejövetelünket egy középiskolában tartottuk és miközben prédikáltam, úgy terveztem, hogy elõre fogom hívni azokat, akik be akarják fogadni Krisztust. De amikor az istentisztelet végére értünk, körbenéztem és láttam, hogy abban az épületben nincs olyan hely, ahova elõrejöhetnek. Nem volt elég hely a teremben, ezért mást kellett kitalálnom. Az egyik módszer az volt nálunk, hogy minden székre kitettünk egy kis kártyát. Az istentisztelet befejezésekor ezt mondom: "Ha szeretnéd behívni Krisztust a szívedbe, akkor hajtsuk meg a fejünket és imádkozzunk valamennyien. Elmondok egy imát, amit te is utánam mondhatsz magadban. Nem kell hangosan mondani, Isten hall." Egy rövid idõ elteltével pedig ezt mondom: szeretnék segíteni a növekedésben. Van néhány anyagunk erre a célra, és vannak, akik szívesen beszélgetnek veled, ha szólsz nekik. Kipróbálhatjátok azt, amit mi tettünk, hogy ezek a kis kártyák - amelyeknek egyik felén a megtérõ ima van - lehetõséget adnak, hogy ráírják a nevüket és a címüket.
11. Még arra szeretnélek bátorítani benneteket, hogy értékeljétek ki az istentiszteletet. A vezetõk találkozzanak egymással minden istentisztelet után, és tegyék fel a kérdést: hogyan tehetnénk jobbá a következõ alkalmat? Mindig javítsatok, találjatok új utakat arra, hogy még hatékonyabban adjátok át az evangéliumot. Ha imádkoztok ezért és kéritek Istent, hogy adjon új ötleteket, õ adni fog, és azt veszitek észre, hogy sokan jönnek Krisztushoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése