Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Hit által áldotta meg Izsák a jövendő dolgokra nézve is Jákobot és Ézsaut.      Zsid 11,20

Izsák áldása úgy áll előttünk, mint hitből való cselekedet. -Először nézzük azt, aki áld. Az öreg Izsák ő, akinek testi szeme meghomályosult, de lelki szemével egészen világosan lát. Az öregkor némelyeket bosszússá és rosszkedvűvé tesz. Egyeseknél a testtel együtt fokozatosan elhal a hitélet és a szeretet is. Ennek nem kell így lennie. Az igazakról ezt mondja az Ige: "Még a vén korban is gyümölcsöznek és zöldellők lesznek" (Zsolt 92,15). Mózesról ezt olvassuk: "Százhúsz esztendős volt, mikor meghalt, nem homályosodott meg a szeme, s nem fogyatkozott el az ereje" (5.Móz 34,7), mint ahogy Izsák is még halófélben is áldást osztott. Kiket áldott meg Izsák? A fiait, akiknek az életében súlyos bajok és hiányosságok jöttek napvilágra. Ézsau akaratos, durva ember volt, aki anélkül, hogy szüleit megkérdezte volna, két idegen asszonyt is feleségül vett, akik aztán a szülőknek sok szívbeli keserűséget okoztak. Jákob sem volt hibátlan, szelíd természete ellenére sem. Nem volt egyenes lelkű. Izsák azonban hitben meg akarta áldani mindkét fiát. Tudta, Isten azt teheti velük, amit akar. Csodás hit! Reménysége van olyanok felől is, akik még a maguk útján járnak. Buzgó imádságunkra Isten minket is megajándékozhat ilyen hittel. Mi volt az áldás tartalma? Izsák megáldotta fiait a jövendő dolgokra nézve. Országot ígért nekik és uralmat népek fölött, csupa olyan dolgokat, amivel önmaga sem rendelkezett. Áldása több volt, mint végrendelet, amelyben hagyatéka felől intézkedett volna. "Hitben" áldotta meg fiait. És Isten tartotta magát Izsák áldásához. Vajon olyan hívő emberek vagyunk-e, akik halálukon is áldást tudnak osztani?