Napi áhítat-Megjeleníteni Isten kegyelmét

Hét témája: A gyülekezet feladatai

Olvasmány: Ef 2,1–10

Krisztus Jézus életét olvasd sokszor újra, hogy biztos legyél Isten emberszeretetében!

„Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, amelyekben egykor éltetek e világ életmódja szerint; igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ahhoz a lélekhez, amely most az engedetlenség fiaiban működik. Egykor mi is mindnyájan közöttük éltünk testünk kívánságaival, követtük a test és az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk emberi természetünk szerint, éppen úgy, mint a többiek. De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt - kegyelemből van üdvösségetek! - és vele együtt feltámasztott, és a mennyeiek világába ültetett Krisztus Jézusért, hogy megmutassa az eljövendő korszakokban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való jóságából Krisztus Jézusban. Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.”

Magyarázat

Akik átélték, megtapasztalták Isten végtelen kegyelmét, mérhetetlen hálát éreznek Krisztusért, aki mindezt lehetővé tette. A hívők ezt a kegyelmet nemcsak az egyéni életükben tapasztalják, hanem még hatványozottabban élik át Isten jelenlétét és áldásait, amikor egy közösség aktív tagjai.
Ez az isteni szeretet táplálja, formálja, élteti az egyházat, a gyülekezetet. De vajon látja, érzékeli ezt egy külső szemlélő? Ha igen, akkor az nem fogja hidegen hagyni. Bár a társadalmunkat jellemző nagy fokú bizalmatlanság ma akadályozza, hogy közösségi emberekké váljanak sokan, a vágy még nem szűnt meg az emberekben, hogy támogató közösségre találjanak. Vágynak olyanok társaságára, akiket szeretnek, és akik őket is szeretik. Akik között megnyílhatnak és beszélhetnek őszintén. A kegyelem által átitatott keresztény gyülekezet ilyen közösség.
Az a gyülekezet tudja a külső szemlélő számára megjeleníteni Istennek ezt a kegyelmét, amelyik maga is ebből él. Isten szándéka, ahogy igénkben látjuk azt, hogy megmutassa kegyelmének mérhetetlen gazdagságát. Ha Isten kegyelemben gazdag Úr, akkor népének sem kell szegénynek gondolnia magát. Gazdagságából hadd adjon épp rajtunk keresztül azoknak, akik körülöttünk élnek!

Imaáhítat

Bánjuk meg sértő szavainkat, könyörögjünk gyógyító beszédért! (Péld 15,4)

(Sinka Csaba)

Alfa-Omega tanítások-Helyreállítás

Írta: Farkas Antal

A helyreállítást sokan sokféleképpen értelmezik. A kérdés elsősorban az, hogy egyáltalán kell-e valamit helyreállítani? Ha valaki nem lát hiányosságot és javítani valót Isten egyházában, akkor az nem is látja értelmét a helyreállításnak. Hiszen ha minden rendben, akkor mit kellene helyreállítani? De ha felismerjük hogy szükséges, akkor a következő kérdés az, hogy mi az ami egykor volt és mára elveszett? Jézus Mennybemenetele után láthatjuk, hogy az apostolok nem csupán hittek, hanem cselekedtek is. A mai nemzedék nagy kihívása az, hogy jól értelmezze az Úr igéjét. Még ebben sincs közös egység, de ha volna is, akkor is csupán az igének a hallgatói lennénk.

Ézsaiás könyve 29,13
„Így szól az Úr: Mivel ez a nép csak szájával közeledik hozzám, és ajkával dicsőít engem, de szíve távol van tőlem, istenfélelme pedig csupán betanult emberi parancsolat,”

Az apostolok nagyobbra tartották Isten igéjét, mint az emberi parancsolatokat. Nem akadályoztak meg senkit sem abban, hogy Istenhez közeledjenek. Ők inkább választották a megszégyenítést, a bántalmazást, mintsem eltérjenek az Úrtól kapott rendeletektől. Az Ő hitük minden időben példaértékű lesz számunkra. Nem test szerint, hanem Lélek által jártak és ebben van a kulcs, Isten bizonyságot is tett mellettük! Az Úr elhívásai és parancsolatai tisztán láthatóak az igéből, sokan mégsem hisznek azokban. Olvassák, de fel nem fogják, mert testi ember nem értheti.

1Korintusi levél 2,14
„A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni.”

Mégis olyan sokan vannak, akik azt hiszik hogy ők megismerték Istent, de cselekedeteikkel megtagadják azt! Azt gondolják, hogy csupán elég Istenről és az Ő parancsolatairól tudni, de már Őt nem szükséges követni illetve parancsolatait betölteni, azt gondolják, hogy erre adatott a kegyelem. Fülöp is azt kérte Jézustól, hogy mutassa meg az Atyát és az elég neki. Jézusnak nem is tetszett a dolog, hiszen nem így működnek a dolgok! Jézus az út, amelyen járnunk kell. Jézus pedig az Ige, tehát az Ige szerint kell járnunk.

1Timóteus 1,5-8
„A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet. Némelyek elfordultak ezektől, és üres fecsegésre adták magukat, törvénytanítók akarnak lenni; de nem értik sem azt, amit mondanak, sem azt, amit bizonygatnak. Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él azzal.”

Bizony, a törvény jó. Nem arra kaptuk a törvényt hogy megszegjük, hanem hogy megtartsuk azt! De mi van akkor, ha jól értelmezzük az Úr igéjét? Vajon megmenthet minket? Az ismeret cselekedetek nélkül csak felfuvalkodottá tesz, Istent nem csak a szánkkal, hanem gyümölcstermésünkkel is szolgálnunk kell!

1Korintusi levél 4,20
„Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben.”

Amint az előzőekben is már mondtam, az Úrról nem elég tudni, hanem követni is kell. Mert ha tudjuk az Ő beszédét, de nem cselekedtük meg azt, akkor nincs mentségünk. Jézus egy igen szemléletes példát mondott, amelyet mindannyian ismerünk:

Máté evangéliuma 7,24-27
„Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva. Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott, és teljesen elpusztult.”

Ez egy nyílt példázat egyértelmű üzenettel. Ha halljuk hogy mit mondott Jézus, de nem cselekedjük meg azokat, akkor hiába bízunk a Kősziklában. Akik azt mondják, hogy nem kellenek cselekedetek, azok nem Ismerték meg Jézust. Ezek úgy hisznek, hogy közben a cselekedeteikkel megtagadják Őt. Nem feszítik meg az óemberüket és miközben az Istentelen bűnökben fetrengnek, az Úr kegyelmére apellálnak.

Malakiás könyve 3,18
„És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, aki nem szolgálja őt.”

Illés, Ézsaiás, Dávid, vagy Mózes! Csupa nagy nevek ugye? Ők is csak emberek voltak, de Isten hatalmasan használta őket. Talán csak azért, mert kiválasztottak voltak? Isten nem csak kiválasztotta őket, hanem ki is munkálta bennük hogy alkalmas eszközök legyenek. Mózes 40 évig élt a pusztában mire Isten rábízta a népét. Majd ezután újabb 40 évet a pusztában élt Izrael-el. Ez idő alatt egy vétkéről olvashatunk, ráütött a sziklára pedig csupán szólnia kellett volna. Helytelenül képviselteaz Urat, és nem mehetett be az ígéret földjére. Súlyos ítélet ugye? A mai nemzedék pedig nem veszi komolyan az Urat. Vajon mekkora lesz az ítélet felettük? Iszonyat nagy! Mózessel kapcsolatban hozok egy igét:

2Mózes 33,20-21
„Orcámat azonban nem láthatod - mondta -, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon. És ezt mondta az ÚR: Van itt hely nálam, állj a kősziklára!”

Már Mózes is a kősziklán állt, nem csak beszélt, hanem cselekedte is az Úr akaratát. De mit is akarok ezzel mondani? Azt, hogy a helyreállítás először bennünk kezdődik. Nem Istenre kell várnunk, hanem arra kell törekednünk, hogy az akaratában járjunk. Az Úr vágyik olyan gyermekekre, akik megcselekszik akaratát. Vágyik arra, hogy helyesen képviseljék Őt. Mert ha valaki felnő ehhez a feladathoz, azt Isten használni fogja. Az Úr ezt mondja magáról:

Ézsaiás könyve 44,26
„Aki szolgája beszédét beteljesíti, és véghez viszi követei tanácsát...”

Ez aztán az ígéret ugye? De ehhez valódi szolgáknak kell lennünk és hiteles követőiknek.

Ha már követről van szó, mit gondoltok erről? Ha egy királynak hadat üzennek, vajon kit küld el hogy megkérdezze a békefeltételeket? Az udvari bolondját vagy azt aki hitelesen tudja képviselni őt?

Isten igéje örökkévaló, így ne gondolja senki, hogy már nem kell azzal foglalkoznunk. Sokaknak már nem „trendi” Jézus követése, régimódi Isten igéje, és keresik az új kijelentéseket. De ha nem veszik komolyan Isten igéjét, akkor mihez mérik ezeket az új kijelentéseket? Úgy értem, mi által ítélik meg, hogy Istentől valóak-e vagy sem? Elmondom: a saját gondolataik, érzelmeik és vágyaik szerint ítélik meg. Ez pedig egy torz Istenképet eredményez, ami baál imádás.

Helyre kell állítani a valódi Istentiszteletet, törekedni kell megismerni az Urat, komolyan kell venni Őt és nem szabad hagyni, hogy akár egy ige is a porba hulljon előttünk.

Máté evangéliuma 5,6
„Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.”

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Magától terem a föld...

"Magától terem a föld... érett magot a kalászban. "(Mk 4,26-29)

A hagyomány szerint ezen a napon szokták elkezdeni az aratást. A következő hetekben kerül tető alá egész évi kenyerünk. Meg szoktuk-e köszönni Istennek a kenyeret? A miatyánk szavaival néha kérjük, de tudjuk-e, mennyire az ő kegyelmétől függ az, hogy legyen termés, és abból jusson kenyér mindenkinek? S tudjuk-e, hogy az emberi önzés miatt mégsem így történik?

Egyre többen vannak, akik vetés nélkül akarnak aratni, sőt már aratni sem akarnak, csak a kenyeret követelik az asztalukra. Amiért mások megdolgoztak, ők azt csak élvezni akarják. Isten az ilyen élősködő magatartást nagyon elítéli. Ezek az emberek azok, akik mindennek csak az előnyét akarják élvezni, de áldozatot nem vállalnak, csak jogaikat emlegetik, de kötelességüket elhanyagolják. Holott minket Isten arra teremtett, hogy új értékeket hozzunk létre, s azok egy részével másokat segítsünk, sáfárkodjunk.

S közben ne feledjük, hogy minden Isten kegyelmének az ajándéka! Ha van vetőmag, van hova elvetni, van erőnk a munkához, csoda, hogy a magból kalász lesz, ha abban sok mag van, abból kenyeret lehet sütni - ez mind nem magától értetődő, ahogyan Jézus mai példázatunkban meggyőzően szemlélteti is.

Ugyanez érvényes a lelkiekre. Nem magától értetődő, hogy miközben mi hagytuk ott Istent, ő jött utánunk, pedig nem neki van szüksége ránk, hanem nekünk rá. Úgy gondoskodott üdvösségünkről, hogy azért mi semmit nem tettünk. Csoda, hogy ha belehull az ige magja egy ember szívébe, megváltozik a gondolkozása és jelleme, és olyan gyümölcsöket fog teremni, mint az önzetlen szeretet, türelem, jóság. És mindez magától, mint a gabona is. Magától a kegyelmes Istentől. Legyen áldott az ő neve! Mi pedig ne tulajdonítsunk magunknak semmit abból, amiért egyedül őt magasztalhatjuk!

Bizonyságaid örökkévaló örökségem-

Alfred Christlieb-

Az Úr tüze megemésztette az égőáldozatot, a fát, a köveket és a port, és felnyalta a vizet, amely az árokban volt. (l.Kir 18,38)

Annak a tűznek a hatása egyedülálló volt, amely Illés imádságára a mennyből alászállt. Megemésztette az égőáldozatot, a fát, a köveket, a földet és a vizet! Senki sem kételkedhetett abban, hogy ez a tűz nem természetes módon állt elő. A tűz, amely látható módon fentről száll le és ilyen természetfeletti hatást fejt ki, csak a mindenható Istentől származhat. Ezt látva jutottak hitre az izraeliták és mély megindultságukban ezt kiáltották: "Az Úr az Isten! Az Úr az Isten"!

Még egyszer kérdezzük: van-e ma olyan eszköz, amely hitetlen embereket az élő Isten létéről és megmentő hatalmáról valóban meggyőz? Van! Az igazi lelki életben láthatják annak az Istennek hatalmas munkáját, Aki megemésztő tűz.

Zeller Sámuel Maennedorfban Illés történetének magyarázatánál arra mutatott rá, hogyan munkálkodik a Szentlélek. Ezt mondta: ez a tűz megemészti a "követ", a kemény, megkövesedett dolgokat bennünk. Megemészti a "földet", a földi gondolkozást, megemészti a "vizet", vagyis mindazt, ami ellenségeskedésben áll a Szentlélek tüzével.

Ez a lelki csoda nem kisebb annál, mint ami a Kármelen történt. Ezért győződhetnek meg emberek ma is Isten igazságáról a Szentlélek látható munkálkodása által. Krisztus "megbizonyíttatott hatalmasan Isten Fiának a Szentség Lelke által..." (Róm. 1,4)

Ezt semmi földi hatalom nem tudja megtenni! Ha valaki lát egy embert, akinek a szíve kemény volt, de megpuhult, ha lát egy fösvényt és kapzsit, aki felszabadulva más értékek után vágyódik, ha látja, hogy az Isten Igéjével szembeni ellenségeskedés helyén a Biblia iránti belső szeretet növekedik, akkor ma is ezt mondja: Ezt az Úr tette, az élő, igaz Isten.

    

Isten asztaláról-Varga László

 "Mária ...leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét... Ezért előállt Márta, és így szólt:... Mondd hát neki, hogy segítsen! Az Úr azonban így felelt neki: Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz... Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle."      Lukács 10,38-42

Nem tudják a keresztyén asszonyok, hogy mit köszönhetnek Jézusnak! Egy könyvet olvastam a nők helyzetéről a nagy világvallásokban. Nők írták, ki-ki a maga vallásáról. A hindu panaszolta, hogy még ma is előfordul, hogy a feleséget elégetik a férje holttestével. A mohamedán természetesnek tartotta, hogy ha a nő beteg, a férje más feleséget hoz a házhoz. A zsidó örömmel írja, hogy asszonyaikat már a X. század óta nem szokás verni. Jézus ebben az igében teszi Isten előtt egyenlővé a nőket. Márta még a régi szabályt tartja: nem illik, hogy Mária a férfiaknak szóló beszédet hallgassa. Jézust itt is mosolyogni látom. Annak ad igazat, aki elég bátor volt ahhoz, hogy ne törődjön semmivel, amikor alkalma nyílt arra, hogy hallgassa Jézus tanítását. Ezt a jogot az Ő tanítványai körében soha nem fogják tőle és utódaitól elvenni. Azóta írhatta Pál: "Nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztusban" (Gal 3,28). Ugyancsak Ő: "Ugyanúgy a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége" (1Kor 7,4). Ma sincs más olyan vallás, melyben ezt így le lehetne írni.

 Krisztusom, Megváltóm, köszönöm, hogy nemcsak az örök életet adtad meg nekem, asszonynak, de megváltottál az alacsonyabb-rendűség emberi ítéletétől is. Köszönöm a jogot, hogy igédet ugyanúgy hallgathatom, tanulhatom, mint bárki más. Köszönöm, hogy feleség lehetek, nem kevesebb, mint fele a családnak. Szeretném ezt azzal meghálálni, hogy amikor a férfiak kevésbé törődnek veled, amikor elhanyagolják követésedet, én álljak elő, én tanítsam meg gyermekeimet ismeretedre és szeretetedre, mellyel megajándékoztál, én biztassam férjemet szolgálatodra, s végül egy hittel fogadjuk el ajándékaidat. Segíts, hogy meg tudjak felelni saját rendeltetésemnek, mint a hit szent lángjának őrizője, mint hűséges szolgálóleányod! Ámen.

Mindennap az Ige fényében-A TISZTESSÉGES EMBEREK

Andrew Kuyvenhoven-

A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 2,1-11 

1 Ezért nincs mentséged, te ítélkező ember, mert amikor más felett ítélkezel, magadat ítéled el, hiszen magad is ugyanazt cselekszed, miközben ítélkezel!  
2 Azt pedig tudjuk, hogy az Isten ítélete igazságosan sújtja azokat, akik ilyeneket cselekszenek.
3 Azt gondolod, te ember, aki ítélkezel azok felett, akik ilyeneket tesznek, holott magad is ugyanazokat cselekszed, hogy akkor te megmenekülsz az Isten ítéletétől? 
4 Vagy megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz?  
5 Te azonban kemény szívvel és megtérés nélkül gyűjtesz magadnak haragot a harag napjára, amikor az Isten nyilvánvalóvá teszi, hogy igazságosan ítél.  
6 Mert mindenkinek cselekedetei szerint fog megfizetni:
7 azoknak, akik állhatatosan jót cselekedve törekszenek dicsőségre, megbecsülésre, és halhatatlanságra, örök életet ad;
8 azoknak pedig, akik viszálykodók, akik ellenállnak az igazságnak, és a hamisságot követik, haraggal és bosszúállással fizet majd.  
9 Gyötrelem és szorongás lesz a része minden ember lelkének, aki a rosszat cselekszi, zsidónak elsősorban, de görögnek is; 10 viszont dicsőség, tisztelet és békesség jut majd osztályrészül mindenkinek, aki a jót cselekszi, zsidónak elsősorban, de görögnek is! 11 Mert Isten nem személyválogató. 

"Azt gondolod, te ember, aki ítélkezel azok felett, akik ilyeneket tesznek, holott magad is ugyanazokat cselekszed, hogy akkor te megmenekülsz az Isten ítéletétől?" (Róm 2,3) 

A Római levél 1. fejezetében olyan emberekről olvasunk, akik mélyen belemerültek a bálványimádásba és az erkölcstelenségbe. De a világ nemcsak olyanokból áll, akik úgy élnek, mint a disznók.
Amíg csak létezik valamiféle társadalmi élet, az emberek zöme szükségszerűen elég tisztességesen él. Nos, a Római levél 2. fejezete azoknak a tisztességes embereknek szól, akik elítélik a szennyes bűnöket.
Megtanuljuk, hogy az evangélium egy új bűnfogalommal operál. Istent nem érdekli, hogy gonosz bűnös vagy-e, vagy csak mérsékelten bűnös. Elítél, mert bűnös vagy.
Ez nem jelenti azt, hogy a bűnnek minden fajtája egyforma módon gonosz. Kirabolni egy bankot mégiscsak rosszabb, mint arról álmodozni. De mind a rabló, mind az álmodozó bűnös.
Nem a rablás és a házasságtörés tesz bennünket bűnössé. Azért követünk el rablást és házasságtörést, mivel bűnösök vagyunk. Minden bujálkodás, tolvajlás és hazudozás egy mindnyájunkban benne lévő gonosz kór tünetei. És amíg a Biblia meg nem mutatja, még csak fel sem ismerjük ezt a bennünk rejlő gonoszt. Az a mi bűnünk, hogy nem szeretjük Istent mindenek felett, és nem szeretjük felebarátunkat, mint magunkat. A bűn a cél eltévesztése. Hogy nem vagyunk azok, akiknek lennünk kellene, Isten terve és elhívása szerint.
Minden ember (nos, majdnem mindegyik) bűnként ismer el bizonyos tetteket, mint például a gyilkosság, a részegeskedés és bármi más erkölcstelennek ítélt magatartás. A keresztyénség azt magyarázza, hogy nem az ilyen bűnös tettek elkövetése tesz minket bűnössé, hanem mivel bűnösök vagyunk, ezért cselekszünk ilyen dolgokat.
Az evangélium fényében minden hagyományos különbségtétel, amellyel különbséget teszünk a jó és a rossz emberek között, eltűnik. "Nincs mentséged, te ítélkező ember ... amikor más felett ítélkezel..." Isten mindannyiunkról kimondja, hogy bűnösök vagyunk, hogy mindannyian megtudjuk, hogy szükségünk van Jézusra.  

Krisztus mindenek felett-A SZEMÉLYES BŰN ÖSSZPONTOSULÁSA

Oswald Chambers-

   "Jaj nekem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok" (Ézs 6,5). 

Amikor Isten jelenlétébe jutok, nemcsak meghatározatlanul érzem magam bűnösnek, hanem rájövök, hogy bűnöm életemnek egy bizonyos pontjára összpontosul. Könnyen kimondja az ember: "Ó igen, tudom, hogy bűnös vagyok", de amikor Isten jelenlétébe jut, nem ússza meg ezzel a megállapítással. Bűnét egy ponton ismeri fel: "én ez és ez vagyok". Ez mindig annak a jele, hogy valaki Isten jelenlétében van. Nem maradhat tovább határozatlan a bűntudata, hanem bűne személyes és meghatározható. Isten először erről a bizonyos bűnről győz meg minket, amire a Szent Szellem mutatott rá. Ha ezen a ponton engedjük, hogy meggyőzzön, Ő továbbvezet és megmutatja lent, szívünk mélyén szörnyű hajlamunkat a bűnre. Ezen az úton vezet Isten mindig, amikor tudatosan az Ő jelenlétében vagyunk. A bűn összpontosulásának ez a megtapasztalása a legnagyobb és legkisebb szentben éppolyan igaz, mint a legnagyobb és a legkisebb bűnösben. Amikor valaki a tapasztalat létrájának legalsó fokán van, talán ezt mondja: "Nem tudom, hol tértem rossz útra". De Isten Szelleme rá fog mutatni valamilyen határozott dologra. Az Úr szentségének meglátása Ézsaiásra úgy hatott, hogy tudatára ébredt, milyen tisztátalan ajkú. "És illette számat (az eleven szénnel) és mondta: Íme, ez illette ajkaidat, és hamisságod eltávozott, bűnöd elfedeztetett" (7. v.). Ott kellett a tűznek megtisztítani, ahol bűne összpontosult.

Isten műhelyében-Emberfélelemből vereség

Carl Eichhorn-

"Péterrel képmutatóskodott a többi zsidó is, úgyhogy képmutatásukba Barnabás is belesodródott. " (Gal 2, 13)   

Antiokhiában a zsidó-keresztyének mellett pogányokból lett keresztyének is voltak. A törvényhez szigorúan ragaszkodó zsidók nem ettek együtt - még ma sem! - a nem zsidókkal. Még a jeruzsálemi zsidó-keresztyének között is voltak ilyenek; nem vállaltak asztalközösséget a pogány-keresztyénekkel. Egyáltalán nem tekintették őket igazi keresztyéneknek, ha nem metélkedtek körül (Csel 15, 1). Péter nem így gondolkodott. Külön kijelentéssel győzte őt meg az Úr arról, hogy a pogányoké is a Megváltó, anélkül, hogy be kellene olvadni nekik a zsidóságba. Az Úr világosan megmutatta neki ezt Kornélius századossal kapcsolatban (Csel 10, 28). Ezért teljes belső meggyőződéssel evett együtt Antiokhiában a pogányokból lett testvérekkel, nem ragaszkodott a zsidó étkezési törvényekhez, hiszen maga az Úr mondta: "Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami a száján bemegy" (Máté 15, 11. Lásd 1 Tim 4, 4-et is!). De amikor Jeruzsálemből néhány szűkkeblű zsidó-keresztyén jött, akik Jakabnál, a vezetőjüknél, szélsőségesebbek voltak, akkor Péter visszavonult. Jakab egy értelemben volt Pállal a pogány-keresztyének egyenjogúságát illetően. De a többiek válaszfalat akartak húzni és Péter, emberfélelemből, engedett nekik. Ez képmutatás volt. Saját meggyőződését tagadta meg és ezzel elítélte saját magát. Ez a nem őszinte magatartás fájt Pálnak, mert a többi zsidó-keresztyén is követte példáját és még maga Barnabás is belesodródott. Pál nem tudta ezt elhallgatni. Nyilvánosan megfeddte Pétert a gyülekezet előtt, mert nyilvános botránkozást keltett és megzavarta a pogányokból lett keresztyéneket. Péter azonban elfogadta a feddést; - ez alázatosság volt!

A képmutatás, a nem őszinte magatartás kísértése igen nagy. Képmutatás ott van, ahol a külső fellépés és magatartás nem egyezik meg a szív szerinti gondolkozással. Még élenjáró keresztyének is abban a veszélyben foroghatnak, hogy emberfélelemből - vagy hogy el ne veszítsék tekintélyüket - hűtlenek lesznek meggyőződésükhöz. Akkor egyenes és képmutatás nélküli az utunk, ha egyedül csak az Úrra nézünk és nem az emberek megbecsülésére vagy megszégyenítésére. Amint Jézus mindig egyformán ugyanaz volt, úgy az Ő igazi tanítványai is őszintén és egyenesen járnak, minden kétszínűség nélkül (Jn 7, 18).

Isten ígéreteinek tárháza-Vezérel egész utunkon

"Ő vezet minket mindhalálig" (Zsolt 48,15) 

Szükségünk van vezetőre. Sokszor mindenünket odaadnánk azért, ha valaki meg tudná pontosan mondani, mit tegyünk, merre menjünk. Szeretnénk a helyes úton járni, csak nem tudjuk, melyik az. Jó lenne a vezető!

Az Úr, a mi Istenünk leszáll, hogy vezetőnk legyen. Ő tudja az utat, és vezetni akar bennünket, míg békességgel a célhoz nem érünk. Nem kívánhatunk magunknak nála csalhatatlanabb vezetőt. Adjuk hát át teljesen neki a vezetést, akkor soha nem fogunk utat téveszteni. Legyen Ő a mi Istenünk, és meglátjuk, hogy a vezetőnk is lesz. Ha követjük törvényét, és megtanulunk Vele járni, minden lépésünkben rá támaszkodni, akkor nem fogjuk eltéveszteni az élet útját.

Az a vigasztalásunk, hogy Ő, aki öröktől fogva és mindörökké a mi Istenünk, soha nem szűnik meg a vezetőnk lenni. "Mindhalálig" Ő vezet minket, azután pedig mindörökké vele lehetünk. Az isteni vezetésre vonatkozö fenti ígéret egy életen át tartó biztonságot jelent: azonnali üdvösséget, vezetést utolsó óránkig, azután pedig örökké tartó áldást. Nem ezt kellene keresnünk már ifjú korunkban, ennek örvendeznünk életünk derekán és ebben megbékélnünk öregségünkben? Keressük hát ma is az Ő vezetését, még mielőtt kilépnénk lakásunk ajtaján.

Andrew Wommack- Milyen nagy vagy te?

1 Sámuel 17:1-11
Ekkor kilépett a filiszteusok seregéből egy kiváló harcos, név szerint Góliát, aki Gát városából való volt. Magassága hat könyök és egy arasz volt. (1 Sámuel 17:4)

 
Tinédzser koromban elmentem egy Arany Kesztyű bokszmérkőzésre, ahol több ezer ember gyűlt össze. Észrevettem egy kopasz embert a ring közelében, aki látszólag az egész meccs alatt állt. Azután tényleg felállt. Ez az ember egy óriás volt! Megtudtam, hogy a Corn Király Óriásnak nevezték és 2,8 méter magas volt. Lefutottam, hogy valahogy a közelébe férkőzzem. A szemem az öve csatjával volt pont egy vonalban. Fantasztikus élmény volt.
Góliát is hasonló méretű volt, kétszer olyan magas volt, mint Dávid. Dávid súlya valószínűleg nem volt több mint Góliát vértje, amit magán viselt, de Dávid hatalmasabb volt belül, mint Góliát kívül. Mi is gyakran fizikai fogalmaink szerint értékeljük a dolgokat. Fizikailag Góliát óriás volt, de Istenben való hit szempontjából csupán egy törpe. Dávid a hit óriása volt, és ezzel nyerte meg a csatát. Bárki, aki Istenben erőteljesen hisz, óriás a szellemi világban és hatalmas tettekre képes.
Azért értékeljük túl, illetve hangsúlyozzuk túlságosan az utunkba kerülő problémákat, mivel elfelejtjük, hogy kik vagyunk valójában Jézus Krisztusban. Dávid Isten felkent királya volt, de Jézus maga a Király, aki lemészárolta a leghatalmasabb óriást, akivel az emberiség valaha szemben találta magát: a bűnt. Aki Istentől születik, az egy szellemi óriás, sokkal, nagyobb erővel és hatalommal rendelkezik, mint bármi, amivel találkoztunk az ellenségtől, a világból, vagy a testünkből.
Kérd Istent, hogy mutassa meg számodra, hogy ki is vagy szellemben. Meg fogod látni, hogy valójában egy óriás vagy, akit törpék félemlítenek meg! Az igazság az, hogy éppen olyan felkent és erős vagy, mint Dávid, sőt hatalmasabb, mivel a Szent Szellemet is bírod, aki benned él.

Napi áhítat-Dorkász, a jótevő

Hét témája: Az igazak emléke áldott

Olvasmány: ApCsel 9,36–42
 

Sosem lehet annyi jót tenni, hogy annál többet ne lehessen.

„Joppéban volt egy nőtanítvány, név szerint Tábita, ami azt jelenti: Dorkász, vagyis Zerge. Ez a nő sok jót tett, és bőven osztott alamizsnát. Éppen azokban a napokban megbetegedett, és meghalt. Miután megmosták, kiterítették a felső szobában. Mivel Lidda közel volt Joppéhoz, a tanítványok, akik meghallották, hogy Péter ott van, elküldtek hozzá két férfit, és kérték: „Késedelem nélkül jöjj át hozzánk!” Péter felkelt, és velük ment. Amikor odaért, felvezették a felső szobába, az özvegyasszonyok pedig mind elébe álltak, sírtak és mutogatták azokat az ingeket és ruhákat, amelyeket Dorkász készített, amíg velük volt. Péter ekkor kiküldött mindenkit, letérdelt, és imádkozott; azután a holttest felé fordulva ezt mondta: „Tábita, kelj fel!” Ő kinyitotta a szemét, és amikor meglátta Pétert, felült. Péter odanyújtotta neki a kezét, és talpra állította; majd behívta a szenteket és az özvegyeket, s megmutatta nekik, hogy él. Elterjedt ennek a híre egész Joppéban, és sokan hittek az Úrban.”

Magyarázat

A héten láthattuk hozzánk hasonló embe­rek életében, hogy előképei vagy követői valamiben Jézus Krisztusnak. Mózes előképe a különös kapcsolatban az Istennel. Elizeus az élet Urának előképe. Jójádá az Úr házának szeretetében előkép. Mária a jókat szívébe rejtő előkép és tanítvány. A kenetet vivő asszony az Isten rejtett tervéhez igazodó előkép és tanítvány. Tábita pedig az elhagyottak és nélkülözők támasza, ahogy a Mestertől tanulta. Mindnyájan vagy elmondanak valamit az érkezőről, vagy a Messiás tanítványaiként valamit különösen jól megtanultak tőle. Tábita feltámasztásával az Úr továbbra is gondot visel a Joppéban élő szegény, elhagyott emberekről.
Téged miben tud használni az Úr mások felé? Nagyon sok lehetőség van arra, hogy az Úr tanítványa lehess. Minél jobban megismered őt, annál jobban rátalálsz a lehetőségeidre. Egyre azonban figyelned kell: Jézus nem ideig-óráig cselekedett valamit! Róla úgy tesz bizonyságot az írás: ő tegnap, ma és mindörökké ugyanaz! Ha tapasztalhatóan tanítványa akarsz lenni, akkor vésd a szívedbe, hogy a hűség tesz igazi tanítvánnyá. Sokan felbuzdulnak és idényszerűen tesznek ezt-azt, majd mindig mást.
Uram, segíts hűségesen követni téged, hogy lássák rajtam, hogy a te tanítványod vagyok!

(Tenkely Béla)

 

Biblia-Ige magyarázatok-

Jézus példázatai     A kovász 1. rész
(Máté 13,33; Lukács 13, 20-21)

Ez a példázat nem csupán Isten országának csodálatos, önmagán belüli fejlődését és növekedését mondja el, hanem a világra gyakorolt befolyását is, amivel érintkezik minden oldalon. A mustármag fejlődése egy ideig nem figyelhető meg, de a kovász valóságos munkája már abban a pillanatban elkezdődik, amikor elrejtették a tésztában. Kétségtelenül igaz, hogy a kovászt a legtöbbször mint a gonosz szimbólumát használják a Szentírásban (1Kor. 5,7; Lukács 12,1). Noha így alkalmazzák a leggyakrabban, mégis szükséges úgy értelmeznünk e példázatot, ahogy egyesek teszik, mintha prófécia lenne a gonoszság misztériumának jövőbeli ténykedéséről, jelen esetben az összehasonlítás fő pontja a kovász átható energiája, az az erjesztő hatás, amit kicsinysége ellenére is kifejt, és ahogy átadja ízét és értékét a soknak, amivel érintkezésbe kerül. Nincs szükség tehát arra, hogy bármilyen más módon tekintsük a példázatot, mint nyilvánvaló értelemben, nevezetesen úgy, hogy az evangélium terjesztését és nem a romlottságot mutatja be. A kovászon a királyság Igéjét kell értenünk, ami legmagasztosabb értelemben maga Krisztus. Róla szól az üzenet: "Nem volt Neki szép alakja amiben gyönyörködhettünk volna", hanem "Igaz szolgám sokakat tesz igazzá ismeretével... a nagyok között adok Neki részt" (Ézsaiás 53,2; 11-12). Amikor életét és Szellemét adta az apostoloknak, ők is, jóllehet szegények és tanulatlanok voltak, a világ kovászává lettek. Ámen!

**********************

Jézus példázatai
A kovász 2. rész
(Máté 13,33; Lukács 13, 20-21)
Látjuk, hogy az asszony máshonnan vette a kovászt, hogy összekeverje a tésztával. Éppen ilyen az evangélium, nem e világból származó királyság ez (János 18,36). Nem a világon már létező bármilyen hatalom kibontakozása, hanem egy új hatalom, amely felülről származik. Nem filozófia, hanem kinyilatkoztatás. Erről a kovászról mondják, hogy el van rejtve a tömegben. Az Istentől való megújulás mindig így működik: belülről kifelé. A kereszténység korai történetében a kovász ténylegesen rejtett volt. Ezt mutatja az a teljes tudatlanság, amit a pogány írók elárulnak mindarról, ami egy kicsit a társadalom felszíne alatt halad előre egészen addig a pillanatig (csekély kivétellel), amikor a kereszténység diadala bekövetkezett. Nem tekinthetjük ezeket a szavakat, míg végül az egész megkel másnak, mint a kereszténység végső diadala próféciájának. Ezekben a szavakban látjuk biztosítékát is annak, hogyha az élet igéje bekerül bármelyik szívbe, nem áll meg működésében, amíg az egész embert engedelmességre segíti, teljesen megszentelve őt úgy, hogy mindenestül új teremtés legyen Krisztus Jézusban. A példázat bemutatja az újjászületés misztériumát mind első cselekményében, ami csak egyszer történhet, mint ahogyan a kovász csak egyszer van elrejtve, mind a Szent Szellem ezt követő munkájában, ami a kovász működéséhez hasonlóan folyamatos és fejlődő. Ámen!

*************

 

Kenneth Copeland: Ahogy a lelked bővölködik

Szeretett barátom, mindenekelőtt kívánom, hogy bővölködjél, és légy egészséges, mint ahogy a lelked bővölködik. (3János 1,2 A King James-féle bibliafordítás alapján)

Ha egyszer elhiszed, hogy Isten bővölködővé akar tenni téged, biztosan el fogsz tűnődni azon, hogy miként fogja ezt elvégezni. Bedob egy csekket a postaládádba? Vagy bankjegyek fognak rád hullani a fákról? Nem. A lelked bővölködése által fogja azt elvégezni. Isten a gyarapodás magjait ülteti el az elmédben, az akaratodban, az érzelmeidben, és ahogy ezek a magok növekednek, úgy óriási anyagi aratást fognak eredményezni. Lapozz Mózes első könyvére, és olvasd el József történetét. Ez tökéletesen bemutatja azt, amiről beszélek. Amikor Józsefet eladták rabszolgának Egyiptomba, nem volt egy fillérje sem. Még szabadsága sem volt. Rabszolgának adták el. De Isten olyan bölcsességet és képességet adott neki, amellyel gyarapodóvá tette az urát, aki ezért mindene fölött gondviselővé tette őt. Később József börtönbe került. A börtönben aztán tényleg nem sok esély van az előrelépésre, nem igaz? De Isten olyan látást adott Józsefnek, amilyen senkinek nem volt Egyiptomban. Ez a látás bejuttatta Józsefet a fáraó személyzetébe, de nem rabszolgaként, hanem ő lett a fáraó után a legnagyobb tiszteletnek örvendő ember az egész országban. Szekéren járt körbe, és az emberek szó szerint térdet hajtottak előtte. Amikor az egész világon éhínség volt, József kezében volt az élelmezés irányítása. Ez aztán a bővölködés! Hogyan végezte be Isten mindezt? Úgy, hogy bővölködővé tette József lelkét. Nem számított, milyen rossz helyzetbe került, milyen komoly problémája volt, Isten ki tudott neki jelenteni olyan szellemi titkokat, amelyek megnyitották a siker ajtaját számára. Ezért olyan izgalmas az, ahogy Isten bővölködővé tesz bennünket. Bárhol működik. A föld legszegényebb országában éppúgy, mint az Egyesült Államokban. Biztos lehetsz benne: neked is működik! 1Mózes 39 1-23) Józsefet pedig elvitték Egyiptomba és megvette őt az Ismáelitáktól, kik őt oda vitték, egy egyiptomi ember Pótifár, a Fáraó főembere, a testőrök főhadnagya. És az Úr Józseffel volt, és szerencsés ember volt és az ő egyiptomi urának házában volt. Látja pedig az ő ura, hogy az Úr van ővele, és hogy amit cselekszik, az Úr mindent szerencséssé tesz az ő kezében: Kedvessé lett azért József az ő ura előtt, és szolgál neki; és háza felvigyázójává tette, és mindenét, amije van, kezére bízza. És az időtől fogva, hogy házának és amije volt, mindenének gondviselőjévé tette, megáldja az Úr az egyiptomi embernek házát Józsefért; és az Úr áldása van mindenen, amije csak volt a házban és a mezőn. Mindent azért amije van József kezére bízza; és semmire sem sincs gondja mellette, hanem csak az ételre, melyet megeszik. József pedig szép termetű és szép arcú volt. És ezek után, az ő urának felesége Józsefre veti szemeit, és mondja: Hálj velem. Ő azonban vonakodik és mondja a feleségnek: Íme az én uramnak én mellettem semmi gondja nincs az ő háza dolgaira, és amije van, mindenét az én kezemre bízta. Senki sincs nálamnál nagyobb az ő házában; és tőlem semmit sem tiltott meg, hanem csak téged, mivelhogy te felesége vagy; hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot és hogyan vétkezném az Isten ellen? És lett, hogy az asszony mindennap azt mondogatja Józsefnek, de ő nem hallgat reá, hogy vele háljon és vele egyesüljön. Lett azért egy napon, hogy valami dolgát végezni a házba bemegy, és a háznép közül senki sem volt ott benn a házban, És megragadja őt ruhájánál fogva, mondva: Hálj velem. Ő pedig ott hagyja ruháját az asszony kezében és elfut és kimegy. És mikor látja az asszony, hogy az a maga ruháját az ő kezében hagyta, és kifutott: Összehívta a háznépet és szól hozzájuk, mondva: Lássátok, héber embert hozott hozzánk, hogy megcsúfoljon bennünket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, és én fennszóval kiáltottam. És, amint hallja, hogy fennszóval kezdek kiáltani, ruháját nálam hagyva elfut és kimegy. Megtartja azért az ő ruháját magánál, amíg az ura haza jön. S ilyen szókkal szól hozzá, mondva: Bejött hozzám a héber szolga, akit ide hoztál, hogy szégyent hozzon reám. És mikor fennszóval kezdtem kiáltani, ruháját nálam hagyta és kifutott. És amint hallja az ő ura az ő feleségének beszédeit, melyeket neki beszélt, mondva: Ilyesmiket tett velem a te szolgád; haragra gerjed. Veszi azért Józsefet az ura és veti őt a tömlöcbe, melyben a király foglyai vannak fogva, és ott volt a tömlöcben. De az Úr Józseffel volt, és kiterjesztette reá az ő kegyelmességét és kedvessé tette őt a tömlöctartó előtt. És a tömlöctartó mind azokat a foglyokat, kik a tömlöcben vannak, József kezébe adja, úgyhogy ami ott történik, minden ő általa történjék. És semmi gondja nem volt a tömlöctartónak azokra, amelyek keze alatt vannak, mivelhogy az Úr Józseffel van, és amit cselekszik, az Úr szerencséssé teszi azt. Ámen!

Kenneth Hagin : Az Ő Teste!

Ti pedig a Krisztus Teste vagytok, és tagjai rész szerint. —1KORINTHUS 12,27.

Néha így imádkozunk az Úr földi munkájával kapcsolatban: „Uram, Te cselekedd meg ezt, Uram Te tedd meg azt.” De gondoljunk arra, mit mondott Jézus a Máté 28,18–19 versekben: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért…” Az Úr Jézus Krisztus átadta nekünk a föld feletti hatalmat. Felhatalmazott minket, hogy mi menjünk el. Az igazság az, hogy Krisztus a föld feletti hatalmat csakis a Gyülekezeten keresztül tudja gyakorolni. A Gyülekezet az Õ Teste. A Gyülekezet itt van, Krisztus nincs itt. Õ az Atya jobbján van. Krisztus a Gyülekezet feje, de minden rendelését az Õ Testén keresztül kell végrehajtani. Mindazt, amit Krisztus cselekszik a földön, az Õ Testén keresztül kell megtennie. Te Krisztus Testének tagja vagy rész szerint. Õ ruházott fel téged hatalommal az ellenség minden ereje felett!

Megvallás: Én Krisztus Testének tagja vagyok rész szerint. Együtt munkálkodom Istennel az Õ földi munkájának véghezvitelében. Fel vagyok fegyverezve, felruháztattam erővel és hatalommal Jézus nevében. Hűségesen betöltöm az Isten tervében rám eső részt.

Andrew Wommack-Miként gondolsz magadra?

Bírák 6:11-24
Az Úr angyala megjelent előtte, és így szólt hozzá: Az Úr veled van, erős vitéz! (Bírák 6:12)

 

Gedeon egy olyan ember volt, akit Isten rendkívüli módon használt. Összegyűjtött háromszáz férfit, majd legyőzött egy milliós sereget. Minden idők egyik legnagyobb hadi győzelme volt ez. Ennek ellenére Gedeon kezdetben semmiféle magabiztossággal nem rendelkezett.
Az Úr Angyala így köszöntötte őt: “Az Úr veled van, erős vitéz!” Gedeon azonban így válaszolt: “Akkor miért nem látom ezt?” Egyáltalán nem úgy nézett önmagára, mint egy erős vitézre. Titokban csépelte a gabonát, mivel attól félt, hogy a Midianiták ellopják soványka termését. Gedeon egyáltalán nem úgy tekintett önmagára, mint ahogy Isten nézett rá.
Miután az angyal meglátogatta, annyira bizonytalan volt, hogy rávette Istent, hogy számos “teszt” által adja bizonyságát annak, hogy tényleg vele van, és valóban meg fogja tenni, amit mondott. Az igazság az, hogy Gedeon erős vitéz volt már akkor, amikor Isten ezt állította róla, de időbe tellett, hogy ezt maga is felismerje. Isten azelőtt tudta, hogy ki volt Gedeon valójában, mielőtt maga Gedeon tudta volna.
Hasonlóképpen, Isten tudja, hogy kik vagyunk, milyen képességekkel rendelkezünk, hiszen Ő alkotott bennünket. Továbbá ez nem korlátozódik személyes talentumainkra és képességeinkre. Az az ígéretünk, hogy azokat a dolgokat mi is cselekedhetjük, amiket Jézus cselekedett. Mindegyikünk korlátlan potenciállal rendelkezik Jézusban. Sajnos semmit sem számít a potenciálunk, ha nem hisszük, hogy azok vagyunk, akiknek Isten mond bennünket. Meghatározó tényező, hogy kinek gondoljuk magunkat.
Meg vagy győződve arról, hogy az vagy, akinek Isten az Ő Igéjében mondja, hogy vagy? Ha nem, akkor meggyőződést szerezhetsz azzal, ha olvasod, tanulmányozod és gondolkodsz Isten Igéjén egészen addig, amíg egyedül Ő határozza meg, hogy ki is vagy. Mikor már tudod, hogy amit Isten rólad mond az igaz, akkor téged is hatalmasan fog Isten használni.

Bizonyságaid örökkévaló örökségem-

Alfred Christlieb-

   Akkor alászállt az Úr tüze és megemésztette az égőáldozatot, a fát, a köveket és a port, és felnyalta a vizet, amely az árokban volt. Amikor ezt látta az egész sokaság, arcra borult és ezt mondta: Az Úr az Isten! Az Úr az Isten! l.Kir 18,38-39

A mi korunk némely vonatkozásban hasonlít az Illés korához. A legtöbben hátat fordítottak annak az Istennek, aki a Szentírásban kijelentette magát. Van-e olyan eszközünk, mint Illésnek, hogy az embereket a hitetlenség veszedelmességéről és a hit igazságáról meggyőzzük? Van!

Jóllehet Isten ítéletét mennydörgésekben és villámlásokban nem tudjuk előidézni, mégis munkálkodhatunk Illéshez hasonlóan. A nép a Kármelen azért jutott hitre, mert látott egy embert, aki hittel imádkozott és meghallgatást talált. Hittel való imádságot és annak Istentől való meghallgattatását ma is megtapasztalhatják emberek. Vannak még igazi imádkozók, akik hittel hívják Istent segítségül és Isten látható módon meghallgatja őket. Egyetlen ilyen imádkozó többet ér ma is, mint több száz hamis próféta. Az az élet, amely bizonyítja, hogy Isten imádságot meghallgató Isten, még mindig mély hatást gyakorol a tévelygő és kétfelé sántikáló lelkekre.

Aztán, nekünk is adott Isten mennyei tüzet, ami hathatósan munkálkodik. A Szentlélek tüze ez. Ő ég ma is mindazok szívében, akik élő kapcsolatban vannak az Úr Jézussal! A szájukban lévő Ige tűzzé lesz, amely másokban is világosságot gyújt, és belsőleg legyőzi őket. (Jer. 23,29) A Szentlélek megfeddi és meggyőzi ma is a szegény, vak világot, mint azokban a napokban, amikor a tanítványokra kitöltetett.

Ha azt akarjuk, hogy segítségükre legyünk a hitetleneknek és eltévedteknek, akkor adjunk helyet szívünkben a Szentlélek Úristennek!

Isten asztaláról-Varga László

   "Nyomában megérkezett Simon Péter is, bement a sírba, és látta, hogy a leplek ott fekszenek... Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és látott, és hitt."      (János 20,6-8)

"A másik tanítvány", "a szeretett tanítvány" János evangéliumában mindig éppen ő, János, aki szerénységből nem nevezi meg magát. Ő az, aki az asszonyok híradására Péterrel együtt rohant a sírhoz, fiatalabb lévén előbb ért oda, de tisztelettel megvárta idősebb társát. Nagy lehetett a bosszankodása. Ő nagypénteken mindennek tanúja tudott lenni, ami Jézussal történt. Befurakodott a Nagytanács gyűlésébe, majd Pilátus palotájába. Mellette ment a Golgotára. Ott állt végig a kereszt alatt, Máriát támogatva. Segített a testet leplekbe göngyölni. De a feltámadásról lekésett. Annak nem volt emberi tanúja, ő sem lehetett az. A kirendelt őrök elájultak, azok sem láttak semmit. Mi volt az, amitől János egyből hinni tudott? A lepedők helyzete. Ő ismerte azokat a legjobban, ő göngyölte bele a testet. Azok a lepedők most is úgy voltak a kőpadon, ahogy ő odahelyezte. Nem széthányva. Mintha a test most is köztük lenne. Azokat a lepleket nem dobta szét senki. Ahogy ott feküdtek, azokból nem lehetett kibújni. Azokból csak feltámadni lehetett. Ez az üres sír titka. Mikor pár óra múlva Jézus a bezárt ajtón át megjelent köztük, tudhatták: Ő már mennyei létformába öltözött. 


Uram, boldog lehetett János, aki látta a lepleket és hitt. Már azelőtt hitt, hogy megjelentél volna előtte. Mi csak betűket látunk, kijelentésed betűit. De Szentlelked azokat éppen olyan bizonyossá teheti, mint a lepleket János számára. Tanítványaidnak személyesen mutattad meg magadat, és láttak. Te mondtad: boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek. Én hiszek, köszönöm, hogy nekem is megmutatod magad. Látlak az Úrvacsora kenyere és bora mögött. Látlak, ahogy Könyved leírja, hogyan vándoroltál Galilea útjain. Látlak szenvedni a kereszten. Látlak megjelenni a tó partján. Add, hogy mindig boldogan lássalak, míg szemtől szemben láthatlak majd a mennyben! Ámen. 

Mindennap az Ige fényében-A SZENNYES BŰNÖSÖK

Andrew Kuyvenhoven-

A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 1,18-28  

 
18 Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, azok ellen, akik gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot.  
19 Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra.
20 Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Ennélfogva nincs mentségük
21 hiszen megismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétedett.  
22 Akik azt állították magukról, hogy bölcsek, azok bolonddá lettek,  
23 és a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték emberek és madarak, négylábúak és csúszómászók képével.  
24 Ezért kiszolgáltatta őket az Isten szívük vágyai által a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák egymás testét.
25 Akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen.   
26 Ezért Isten gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki őket. Mint ahogy asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel,  
27 ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt gerjedtek fel kívánságukban; férfiak férfiakkal fajtalankodtak, de el is veszik tévelygésük méltó jutalmát önmagukban.  
28 És mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta őket az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodásnak, hogy azt tegyék, ami nem illik. 

Ezért kiszolgáltatta őket az Isten ... ezért Isten kiszolgáltatta őket, ... kiszolgáltatta őket az Isten." (Róm 1,24-28)  

Nem nekünk kell megítélnünk azokat, akik szívesebben élnek úgy, mint a disznók. Ők maguk szokták elsőként mondani nekünk: "Nem tartozik rátok, hogy miként élünk."
Isten az ő bírájuk, és a miénk is. Isten a magasztos hang, aki szól hozzájuk a csillagfényben, a harmatcseppben, és (emberi!) lényük mélyén. Minden bizonnyal hallgatták Istent. Csakhogy nem akartak figyelni. Ezért hát "nincs mentségük" (20.v.), amikor megítéli őket.
A kárhozat és az üdvösség nemcsak eljövendő, ezek már jelen is vannak - ámbár egyik sincs teljesen jelen. Vannak emberek, akik máris két lábon járó reklámjai Isten haragjának (18.v.), éppúgy, mint ahogy mások máris megtapasztalják Isten megváltó erejét (16.v.). Mindkettő itt kezdődik.
Amikor az emberek elnyomják azt a belső hangot, amelyiknek mindenki tudatában van, a pokolba vezető út megkezdődik. Amikor sikerül "elszigetelniük" Isten hangját, szenvedélyesen kezdenek hallgatni saját vágyaik hangjára. És végül megpróbálják újraírni Istennek az életünkre vonatkozó törvényeit: új életszabályokat állítanak fel saját maguknak. És akkor szemünk előtt teljesednek be ezek a szavak: "Isten kiszolgáltatta őket".
Az 58. évben, amikor Pál ezeket a szavakat írta, és abban az évben, amikor mi olvassuk ezeket a sorokat, emberek ezrei futnak versenyt a pokol felé. Azzal kezdték, hogy elnyomták Isten mindenkinek kijelentett igazságát, majd végigjárják ezt az utat azzal, hogy engedetlenek Istennek magába a teremtésbe beleírt törvényei iránt. Amikor mindenki azt teszi, amit "szeret", az ige beteljesedik, és Isten "kiszolgáltatja őket". Isten már nem tartja vissza vagy nem korlátozza őket, hanem megengedi nekik azt, amit mindig is akartak.
Csak az evangéliumnak van arra ereje, hogy kihúzza a disznókat a mocsárból. Hihetetlen, milyen messze elment Isten azért, hogy megmentse a "szennyes bűnösöket". Amikor azonban Krisztus a kereszten függött, az Ige beteljesedett: Isten "mindnyájunkért odaadta" (Róm 8,32)
("Mindnyájunkért kiszolgáltatta őt" - így is fordítható az eredeti szöveg. A ford. megj.) 

Krisztus mindenek felett-A TANÍTVÁNYSÁG FELTÉTELEI

Oswald Chambers-

 "Ha valaki énhozzám jön és meg nem gyűlöli... nem lehet az én tanítványom" (Lk 14,26; 27,33). 

 

Ha életünk legbensőségesebb kapcsolatai ütköznek Jézus Krisztus igényeivel, Ő azt mondja: feltétlenül neki kell engedelmeskednünk. Tanítványnak lenni annyit jelent, hogy egy személynek, a mi Urunk Jézus Krisztusnak szenvedélyesen és személyesen odaszánjuk magunkat. Nagy különbség, hogy egy személynek vagy egy bizonyos ügynek, elvnek szentelem-e oda magam. Urunk sohasem hirdette, hogy egy ügynek, hanem, hogy neki magának szenteljük oda magunkat. Sokan keresztyénnek mondják magukat, akik nem adták át magukat Jézus Krisztusnak. A tanítvány Jézus Krisztus alázatos rabszolgája - szeretetből. Ezen a földön senkiben sincs meg a Jézus Krisztus iránti szenvedélyes szeretet, csak ha a Szent Szellem adta belé. Talán csodáljuk, nagyra becsüljük és tiszteljük, de nem tudjuk szeretni Őt. A Szent Szellem az egyetlen, aki szereti az Úr Jézus Krisztust; Ő árasztja ki Isten valódi szeretetét a szívünkbe. Valahányszor a Szent Szellem lehetőséget lát arra, hogy megdicsőítse Jézust, elfoglalja szívedet, idegeidet, megragadja egész személyiségedet és az odaadástól izzóvá és lángolóvá leszel. A keresztyén életre jellemző az "önkéntes erkölcsi eredetiség", ezért a tanítványt is érheti az a vád, ami Jézus Krisztust érte: a következetlenség vádja. De Jézus Krisztus mindig következetes volt Istennel szemben. A keresztyénnek is következetesnek kell lennie Isten Fiának benne való életéhez. Sokan belevetik magukat hitvallásukba. Istennek ki kell őket ragadnia előítéleteikből, csak ezután tudják odaszentelni magukat Jézus Krisztusnak. 

Isten műhelyében-A keresztyén hit nem magánügy

Carl Eichhorn-

Látom köztetek a jó rendet. " (Kol 2, 5)   

Az apostoli keresztyének Isten ügyének harcosai voltak. Az evangéliumban való hitért harcoltak (Fil 4, 3). Mennyire elveszett ennek a tudata az évszázadok sorául A legtöbb ember csak magánkeresztyénséget folytat, a nyilvános életben semmit sem látni belőle. Természetesen ne keveredjenek a keresztyének a közélet vitáiba, civakodásaiba, ne akarjanak ítélőbírót játszani. Jézus visszautasította, amikor örökségi ügyben bíróvá akarták tenni - ellentétben olyan keresztyénekkel, akik előszeretettel avatkoznak világi ügyekbe.

De a keresztyén hitnek meg kell mutatkoznia az életben, még a közéletben is. Mindent a Biblia mértékével kell lemérnünk. Persze a világ szeretné elhallgattatni a keresztyéneket, azt akarja, hogy húzódjanak egy zugba és ne vegyék észre őket. Ezzel a keresztyénség holt vágányra kerülne és pusztulásra volna ítélve. A Megváltó azonban kiküldte tanítványait e széles világra. Az evangéliumnak mint kovásznak kell áthatni egész életünket. Az Úr Jézus nyilvánosan tanított és az apostolok nem zúg prédikátorok voltak. - Akkor azonban harc is van. Aki gondosan elrejti hitét, azt nem éri támadás, sértetlenül jut keresztül. - De hogyan érkezik meg majd odaát?

Az igazi hívőnek harcolnia kell, amint nyíltan előáll. Először a saját hitéért, nehogy kiforgassák belőle, mert az ellenség minden oldalról támadja; leginkább saját hozzátartozói. De harcolnia kell az evangélium terjedéséért is imádsággal és bizonyságtétellel. A hívő keresztyén nem maradhat néma, nem vonulhat vissza a négy fal közé, megelégedve az áhítatos könyv olvasásával. Életének és beszédének bizonyságtevésével kell részt vennie ebben a szent harcban. Igaz, csendesen - mint ahogyan Jézus hangját sem hallották az utcán, de ha gyáván megbújnak és harctól, szenvedéstől félve visszavonulnak, akkor ez azt jelenti majd egyszer: "Aki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt." - Ezért hát fel a szent harcra! Kegyelem, ha szenvedhetünk érte (Fil 1, 29).  

Isten ígéreteinek tárháza-Üdítő álom

Charles H. Spurgeon-

"Akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget" (Zsolt 127,2)

Mi nem aggályoskodva, hanem boldog hitben élünk. Mennyei Atyánk gondoskodik gyermekei minden szükségéről, Ő tudja, mire van szükségünk, mielőtt még kérnénk Tőle valamit. Ezért időben térhetünk éjszakai nyugovóra, és nem kell órákon át fennmaradnunk és a fejünket törnünk azon, hogy mi hogyan legyen. Ha megtanultunk Istenre hagyatkozni, nem kell éjszaka ébren feküdnünk az ágyunkban, és gyötrődve töprengenünk, hanem nyugodtan az Úrra hagyjuk minden gondunkat, elmélkedünk jóságán, és Ő felüdítő álmot ad nekünk.

Az Úr szeretettjének lenni a legnagyobb méltóság, amiben csak részünk lehet, és aki ezt elnyerte, az érzi, hogy ezzel a legnagyobbat érte el, és minden más, önző kívánsága elcsitulhat. Mi lehet több, akár a mennyben is mint Isten szeretete? Ezért légy békességgel, én lelkem, hiszen mindened megvan, amire szükséged van.

Azért addig mégis nyugtalanság van bennünk, amíg az Úr nemcsak okot ad a nyugalomra, hanem magát a nyugalmat is megadja nekünk. Ő ezt akarja megadni nekünk. Krisztus maga a mi nyugalmunk, békességünk, mindenünk. Az Ő keblén teljes békességgel pihenhetünk, mind életünkben, mind halálunkban. 

Napi áhítat- Az asszony, aki előrelátott

Hét témája: Az igazak emléke áldott

  Olvasmány: Mk 14,1–9

 

A szentek életét azért fontos segítened, mert az ő hatásuk megőrzésével olykor több emberen segítesz, mint ha közvetlenül te segítenél.

„Két nap múlva volt a páska és a kovásztalan kenyerek ünnepe; a főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan fogják el, és öljék meg őt csellel; mert ezt mondták: „Ne az ünnepen, hogy zavargás ne legyen a nép körében.” Amikor Betániában a leprás Simon házában volt, és asztalhoz telepedett, odament egy asszony, akinél valódi és drága nárduskenet volt egy alabástrom tartóban: ezt az alabástrom tartót feltörte, és ráöntötte a kenetet Jézus fejére. Egyesek bosszankodtak magukban: „Mire való a kenetnek ez a pazarlása? Hiszen el lehetett volna ezt adni több, mint háromszáz dénárért, és a pénzt a szegényeknek szétosztani.” És megharagudtak az asszonyra, de Jézus ezt mondta: „Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem, mert a szegények mindig veletek vannak, és amikor csak akartok, jót tehettek velük, én azonban nem leszek mindig veletek. Megtette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésre.  

Bizony, mondom néktek, hogy az egész világon bárhol hirdetik majd az evangéliumot; amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére.”

Magyarázat

Egyedül Jézus érti meg és értékeli a tettét. Valószínűleg Isten lelke indítására cselekszik. Talán ő maga sem tudja, hogy miért éppen most kell ezt tennie, de érzi, hogy ez a megfelelő alkalom. Az is lehet, hogy régebben elhatározta a tervét, csak most kerülhetett Jézus közelébe. Jézus szavaiból megérthetjük, hogy egyedül ez az asszony igazodott Isten tervéhez a követői közül. Egyedül ő látta a láthatatlant.
Milyen sokszor nyugtatjuk magunkat azzal, hogy ennek így kellett lennie, bizonygatjuk önmagunk és mások előtt. Aki látja a tettének a helyességét, az nem keres igazolást, mert tudja, hogy idővel mások is meglátják ezt. Tudsz-e annyira engedelmeskedni az Úr vezetésének, hogy akkor is megtedd, amit kér, ha nem látod a tetted értelmét vagy célját? Jézus megbecsüli a feltétel nélküli engedelmességet annyira, hogy az evangéliummal együtt lesz ismertté ez a cselekedet.
Uram, add, hogy elsősorban cselekedni tudjam a te akaratodat, és ne a célját vagy értelmét kutassam!

(Tenkely Béla)

 

Joyce Meyer: Az elmélkedés sikerre visz

"El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te útjaidon és akkor boldogulsz." Józsué 1,8

Azt tanácsolja a biblia, hogy ha sikeres akarsz lenni és boldogulni szeretnél minden ügyben, akkor elmélkedjél Isten Igéjén, éjjel nappal. 

Mennyi időt szánsz arra, hogy Isten Igéjén gondolkozz? Ha életed bármely területén gondjaid vannak, a kérdésre adott őszinte válaszod elárulhatja a baj okát. 
Életem legnagyobb részében nem foglalkoztatott különösebben, hogy min gondolkodom. Egyszerűen arra gondoltam ami eszembe jutott. Isten még nem mutatta meg nekem, hogy a sátán képes gondolatokat befecskendezni az elmémbe. Nagy része ami a fejemben járt, vagy hazugság volt, amit a sátán mondott nekem, vagy csak egyszerű ostobaság- csupa olyasmi, amire még gondolni is időpocsékolás volt. Az ördög irányította az életemet, mert ő irányította a gondolataimat.

A kételkedő és hitetlen elme:
A kételkedést és a hitetlenséget általában együtt emlegetjük, mintha azonosak lennének. Bár össze is kapcsolódhatnak, de ez két különböző dolog.
"Két úton áll", bizonytalan afelől, hogy melyik úton járjon, olyan hívőkre mondják akiknek kevés a hitük, aggódik, zavart lelkiállapotban van, a félelem és a remény között ingadozik.
Ahogy az ellenségnek ezt a két hatalmas eszközét szemügyre vesszük, láthatjuk, hogy a kételkedés az embert két vélemény között osztja meg, míg a hitetlenség engedetlenséghez vezet.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Annyira komoly?

"Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól, "(1Jn 1,9)

A Szentírás erőteljes képekkel szemlélteti, hogy Isten mit tesz a megvallott bűnökkel. Minden kép arról szól, hogy amilyen komoly következményei vannak a bűnnek, ugyanolyan komolyan veszi Isten a bűnbocsánatot is.

„Eltörlöm hűtlenségedet, mint a felleget, vétkeidet, mint a felhőt... Ujjongjatok, egek, mert ezt tette az Úr..." (Ézs 44,22-23) A szél szétkergeti a felhőket, s nem lehet őket többé visszahozni vagy összerakni. Ugyanígy a megbocsátott bűnöket sem.
„Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad. Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bűneinket, a tenger mélyére dobja minden vétkünket!" (Mik 7,18-19) Isten, ha megbocsátott, nem haragszik többé. Abban telik kedve, hogy kegyelmet ad! Újra meg újra számíthatunk irgalmára. Eltapossa bűneinket, mint egy férget, a tenger mélyére dobja, és többé nem hivatkozik rájuk.
„Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké. Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk... Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket." (Zsolt 103)
Mindez pedig azért lehetséges, mert Isten Jézust sújtotta mindnyájunk bűnéért (Ézs 53,6). Aki ezt hittel komolyan veszi, az tudja érvényesnek tekinteni a kapott bocsánatot is, és nem a további könnyelmű vétkezésre szabadítja fel, hanem megtölti a szívét soha el nem fogyó hálával. Az ilyen ember Jézus Krisztus bűneinkért bemutatott engesztelő áldozatára az egész életét meghatározó hálaáldozattal válaszol. Kálvin János szavaival: szívemet égő áldozatul neked ajánlom, Uram.

Alfa-Omega tanítások-Isten akarata

Írta: Farkas Antal

Áldott Testvéreim,

Úgy gondolom nem csak a saját nevemben nyilatkozhatok, hanem a tiétekében is, hogy bizony nagyon nagyon fontos az Úr akarata az életünkben! Mi megkülönböztettek vagyunk, különválasztottak és megszenteltek, Isten gyermekeinek neveznek.

Ezek nem csupán rangok, kitüntetések, sokkalta inkább felelősség! Mi a felelősségünk? Ha Isten fiainak neveztetünk, akkor ez látszódjék is meg rajtunk!

Római levél 12,2
„És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.”

"Ne szabjátok magatokat e világhoz!"Ne igazodjunk hozzá, ne olvadjunk vissza, ne kívánkozzunk utána!

1Péter levele 4,1-5
„Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy aki testileg szenved, megszűnik a bűntől, Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevő időt. Mert elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében a pogányok akaratát cselekedtük, járván feslettségekben, kívánságokban, részegségekben, dobzódásokban, ivásokban és undok bálványimádásokban. Ami miatt csudálkoznak, hogy nem futtok velök együtt a kicsapongásnak ugyanabba az áradatába, szitkozódván. Akik számot adnak majd annak, aki készen van megítélni élőket és holtakat.”

"Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevő időt."

Mi az tehát amit az örökkévaló szeretne? Mire hivattunk el, mi a célja az életünkkel?

Mikeás könyve 6,8
„Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kiván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.”

Mégegyszer:

"Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel."

Ez mind amit akar tőlünk. Nem kíváncsi az izzadságszagú erőlködésünkre, az igyekezetünkre, ha nincs meg ez a három, akkor minden amit építünk ingatag lesz. Egy hasonlat kedvéért megjegyzem, a három lábú szék sosem billeg.

Apostolok Csel. 13,22
„És mikor őt elveté, támasztá nékik Dávidot királyul; kiről bizonyságot is tőn és monda: Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát, ki minden akaratomat véghez viszi.”

Dávidból a három közül egyik sem hiányzott.

Elgondolkodtató, hogy Istennek milye nincs amit mi adhatnánk neki? Miért van szüksége arra, hogy akaratát teljesítsük?

Hiszen engedetlen és lassan reagáló gyermekei helyett kiadhatná a feladatokat az angyalainak, akik hiánytalanul és pontosan végeznék el.

Az igében olvashatjuk, hogy az ÚR akarata ez, az Úr akarata az... de vajon ezeket nekünk össze kellene gyűjtenünk és rettegve átnyálaznunk, hogy vajon mindent rendjén csinálunk? Ez egy rossz megközelítése lenne és igen stresszes és erejét veszítené.

Minden ami Isten akarata, valójában egyetlen egy szóban megtalálható, amit Dávid is jól tudott, ez pedig az Istenismeret! Ha ismerjük Istent, ismerjük akaratát.

De miért akarja Isten, hogy megismerjük Őt? Azért, mert azt akarja, hogy hozzá hasonlóvá legyünk!

Zakariás könyve 13,9
„És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, amint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, amint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!”

"...amint tisztítják az ezüstöt..." Tűzben tisztítják az ezüstöt! Az olvadt ezüst tetejére feljön az, ami szenny és eldobnivaló.

Ezt lefölözi az ötvös majd addig ismétli meg, amíg olyannyira tiszta nem lesz, hogy meglátja benne a saját arcképét! Ez a cél, Isten látni akarja bennünk Fiát, Jézust.

Istent megismerhetjük az ige által, mert az Ige Jézus. Mégis annyi furcsa felekezet és ember létezik, akik félreismerik Istent, holott olvassák és tanulmányozzák igéjét. Ezek az emberek nem üresítették meg magukat, kívánságokkal és elvárásokkal teltek, azt keresik és azt hallják meg amit szeretnének, hogy ne kelljen megváltozniuk.

2Timóteus 4,3-4
„Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök; És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak.”

Isten igéje már nem elég nekik, új kijelentésekre éheznek miközben felcserélik az igazi Istenismeretet testiséggel és szórakozással!

2Mózes 32,1-6
„Mikor látá a nép, hogy Mózes késik a hegyről leszállani, egybegyűle a nép Áron ellen és mondá néki: Kelj fel, csinálj nékünk isteneket, kik előttünk járjanak; mert nem tudjuk mint lőn dolga ama férfiúnak Mózesnek, aki minket Égyiptom földéből kihozott. És monda nékik Áron: Szedjétek le az aranyfüggőket, amelyek feleségeitek, fiaitok és leányaitok fülein vannak, és hozzátok én hozzám. Leszedé azért mind az egész nép az aranyfüggőket füleiről, és elvivék Áronhoz. És elvevé kezökből, és alakítá azt vésővel; így csinála abból öntött borjút. És szóltak: Ezek a te isteneid Izráel, akik kihoztak téged Égyiptom földéről. Mikor látta ezt Áron, oltárt építe az előtt, és kiálta Áron, mondván: Holnap az Úrnak innepe lesz! Felkelvén azért másnapon jó reggel, áldozának égőáldozattal és hálaáldozattal is; azután leüle a nép enni és inni; azután felkelének játszani.”

Annyira tisztán látható ez manapság is, sokan faragnak bálványt Istenből. Alakítgatják Isten személyét, farikcsálva Isten igéjét, azt gondolván, hogy ami régen adatott az már idejét múlt!

2Timóteus 3,16
„A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre,”

"A teljes írás"

Felmerülhet a kérdés, hogy mi akik szomjúhozzuk Isten megismerését, miképpen juthatunk el az Isten ismeretére, honnan tudhatjuk hogy jó irányba megyünk.

Példabeszédek 2,1-6
„Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál, Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre, Igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled, Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt: Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz. Mert az Úr ád bölcseséget, az ő szájából tudomány és értelem származik.”

Kiké tehát az Úrnak Ismerete? Azoké, akik vágyják, akik keresik, éhezik, szomjúhozzák, akik elepednek érte.

Máté evangéliuma 5,6
„Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.”

Jakab levele 4,8
„Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek.”

"Közeledjetek az Istenhez"

Istenhez az Ő igéjén keresztül vezet az út. Az ige amint tudjuk maga Jézus, az Atya kijelentett akarata, hogy higgyünk Őbenne, vagyis higgyünk az Ő beszédeinek!

János evangéliuma 14,21
„Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.”

"én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak."

2Timóteus 2,19
„Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja.”

Végezetül jöjjön ez az ige:

Efézusi levél 5,17
„Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.”

Ámen!

Charles H. Spurgeon-Isten ígéreteinek tárháza-Isten velünk

"Isten veletek lesz" (1Móz 48,21) 

A jó öreg Jákob nem maradhatott tovább József mellett, mert eljött halála órája. Mégsem féltette fiát, mert hittel mondhatta: "Isten veletek lesz!" Mikor nagyon kedves rokonunk vagy barátunk hal meg, nekünk is azzal kell vigasztalnunk magunkat, hogy az Úr nem távozott el mellőlünk. Ő él és mindörökké velünk marad.

Ha Isten velünk van, a legjobb társaságban vagyunk, még ha szegények és megvetettek vagyunk is. Ha Isten velünk van, mindig van elegendő erőnk, mert az Úrért dolgozni sohasem megerőltető. Ha Isten velünk van, mindig biztonságban vagyunk, mert semmi sem árthat annak, aki az Ő árnyékában lakozik. Micsoda öröm az számunkra: Isten nemcsak most von velünk, hanem mindig velünk lesz. Velünk, családunkkal, gyülekezetünkkel. Jézus neve, Immánuel, is azt jelenti, hogy velünk az Isten. Vajon nem az mindenek felett a legjobb, hogy Isten velünk van? Ezért nincs okunk a félelemre inkább örüljünk és reménykedjünk. Krisztus ügye halad, az igazság fog győzni, mert az Úr azokkal van, akik Ővele tartanak.

Bárcsak egész nap ezen örvendeznének ennek a kis könyvnek az olvasói! Ennél nagyobb örömet sehol másutt nem lehet találni. 

Biblia tanulmányozás - Lukács evangéliuma 14. rész

Lukács 15:1-7.
Ez a történet Jézus szájából olyan, hogy nem szükséges hozzá kommentár! Bárki megértheti – és ki az, aki ne értene egyet vele??

Viszont egyvalami, amit magunktól nem tudnánk, ha Jézus meg nem mondta volna nekünk:
“Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége megtérésre.” (7.v.)

Hová mész, Pásztor?
A juhomat megkeresni.
Milyen messzire fogsz menni?
Olyan messzire, amilyen messze a juhocskám ment.
És az milyen messze lehet?
A világ végére is elmehet!
És meddig fogod keresni?
Amíg meg nem találom!
Amikor megtalálod, odajön majd hozzád?
Nem, el fog futni tőlem!
És hova?
A sziklák közé és kietlen pusztaságba.
Mikor fog megállni?
Amikor már nem tud tovább futni.
És akkor mit csinálsz?
Felveszem, és hazaviszem.
Anikó Williams

Andrew Wommack-Mert ilyen apa csak egy van

Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, (Máté 6:9)

Bár Istenre, mint “Atyára” 13 esetben utal az Ószövetség, Jézus gyakran használta ezt a megnevezést, amely teljesen új jelentéssel tölti meg Istennel való kapcsolatunkat. Jézus több, mint 150 esetben utalt Istenre, mint az édesapjára és 30 esetben a mi édesapánkként azonosította Istent. Ez határtalan haraggal töltötte el Jézus kortárs vallási vezetőit, akik botránynak tartották 

Isten apjuknak nevezni, mivel ezt az Istennel való egyenlőség jeleként értették. (János 5:17-18).
Ez a megszólítás – Atya – olyan gyakorivá vált manapság az egyházban, hogy sokszor egyáltalán nem érzékeljük a valódi jelentőségét. 
A kijelentés, amely arra ösztönöz bennünket, hogy Istent nevezzük a “mi Édesapánk”-nak, Isten kedves, gyengéd és szerető természetét tárja elénk (1. János 4:8). 

 Pál tovább erősíti ezt azzal, hogy az “Abba, Édesapa” kifejezést használja. (Róma 8:15), amely egy olyan érzelemmel teli kifejezés, amit a fiatal gyermekek használtak édesapjuk megszólításához, a magyarban az apuci szavunkhoz áll közel a szó jelentése.
Azt mondja Jézus, hogy ismerjük fel az Istennel való kapcsolatunkat és dicsérjük Őt ezért. 
Ez egy olyan kapcsolat, amely minden földi kapcsolaton túlmutat. Egy olyan édesapához tartozunk, aki szeret bennünket, mert az Övéi vagyunk. 
Fuss oda Hozzá, dobj félre minden formalitást és nevezd Őt az APUCIDNAK!