Napi áhítat: …a szelídek

Hét témája: Boldogok...

Olvasmány: Mt 5,5                     

A szelídség a lelki erő mutatója. Az alázat a lelki nagyságé.

5„Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.”

Magyarázat:

A szelídek nem követelik a jogaikat. Nem uralják le környezetüket. Nem nyomják le mások torkán az akaratukat. Nem akarnak folyton győzni. Átengedik a választás lehetőségét. Átengedik a legjobb falatokat. Nem válaszolnak durván az őket ért durvaságra. Nem kiáltanak, és nem lármáznak. Bár mindezt megtehetnék. A szelídek nem gyengék. Csupán féken tudják tartani indulataikat, le tudnak mondani jogaikról, maguk elé tudják engedni a másik embert, meg tudnak bocsátani. Nem uralja őket a harag, az önzés, a vagyonszerzés, nincs kisebbrendűségi érzésük, magabiztosak, szívük szabad, nem ismernek rabigát, az erőszak és harag nem talál fogást rajtuk. Rendíthetetlenek és derűsek. Mélyen gyökerező, megingathatatlan boldogságuk alapja, hogy tudják: semmivel sem lesznek szegényebbek az erőszakosoknál, a könyöklő küzdőknél, a másokat eltipróknál, akik mindenre képesek azért, hogy kiharcolják, amit akarnak. A szelídeknek egyszerűen örökségként hull ölükbe az egész föld. Mit készülsz ma tenni? Boldog leszel, vagy inkább kiharcolod magadnak?

(Szommer Hajnalka)

Napi áhítat: …a lelki szegények

Hét témája: Boldogok...
Olvasmány: Mt 5,3
Szegénység Krisztusért. Nincs ennél nagyobb gazdagság! „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.

Magyarázat:

A szegények, akik saját és mások lelki jólléte miatt vállalták a szegénységet, vagy jutottak szegénységre, nem nincstelenek. Ők csak az igazán gazdagok. Azon túl, hogy az egész mennyország az otthonuk, övék az a boldogság is, ami mentes a földi javaktól. Ők azok a Pál apostolok, Teréz anyák, Maggie Gobranok, akik minden származási előjogukat, magas képzettségükből adódó társadalmi rangjukat, apáról örökösre szálló vagyonukat könnyű szívvel engedik ki kezeik közül, és egyedül Istenhez ragaszkodó szívvel teljesítik a Krisztus által ránk hagyományozott küldetést: elvinni a bűnbocsánat és örök élet evangéliumát, Isten tettekben megnyilvánuló szeretetét minden, igen, minden emberhez. Az ilyen emberek nem maguknak gyűjtenek. Mert nemcsak tudják, de meg is élik, hogy jobb adni, mint kapni. Tekintélyes emberek, akik tekintélyét nem vagyonuk adja, így nincsenek kiszolgáltatva tolvajoknak, rozsdának, csődnek. Mennyei Atyjuktól ajándékba kapott örökségük, a mennyek országa olyan szilárd valóság, aminek birtoklása szükségtelenné teszi a létükért való aggódást. Mi az, amit ma ki tudnék engedni kezeim közül, hogy közelebb jussak e boldogsághoz?

(Szommer Hajnalka)

Napi áhítat:...a Jézusért üldözöttek

Hét témája: Boldogok...

Mt 5,1–12.

Üldöznek Krisztusért? Menekülhetsz, de csak Krisztussal, és végül Krisztushoz.

…a Jézusért üldözöttek

„Amikor meglátta a sokaságot, felment a hegyre, és miután leült, odamentek hozzá tanítványai. 2. Ő pedig megszólalt, és így tanította őket: 3„Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. 4. Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. 5. Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. 6. Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek. 7. Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. 8Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent. 9. Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek. 10. Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. 11. Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. 12. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek.”

Adjunk hálát, hogy az Úr örök élettel jutalmazza az érte szenvedőket! (Zsid 10,32–35)

Magyarázat:

Üldözést vagy üldöztetést, valamilyen hátrányos megkülönböztetést minden ember elszenved élete során valamikor. Azért, mert szegény, vagy azért, mert gazdag, kilóg a többségi társadalomból, furcsa betegsége van, vagy egyáltalán csak furcsa dolgai. De ki mondja meg, hogy mi a furcsa? És mihez képest? Messzire vihetnének az ilyen gondolatok, és nem is lenne hasznuk. Ugyanis Jézus a hegyi beszédben nem az üldözötteket nevezi boldogoknak. Csupán azokat, akiket az igazságért üldöznek. Nem is bármilyen igazságért, hanem azért, ami ő maga. Még az életünknél is fontosabb, hogy az övéi vagyunk. Őt megtagadni sohasem szabad. De menekülni az üldözéskor igen. Gondoljunk az első keresztényekre, akik épp az üldöztetés elől menekülve vitték magukkal távoli vidékekre az evangéliumot. A meneküléssel védték az életüket, de új helyükön sem tagadták meg hitüket, Krisztusukat, az igazságot, amit fölismertek. S ha mégis utolér az üldözők keze? Akkor csakis a győztes oldalára állunk, Krisztuséra, nyomorúságos földi életünk árán is, és átlépünk örökké tartó életünkbe, a mennyek országába.

(Szommer Hajnalka)

Napi áhítat: Megtanítani felfelé nézni

Hét témája: Apai felelősség

Kol 3,1–4

Édesapaként arra lettünk elhívva, hogy megtanítsuk gyermekeinket felfelé nézni.

1„Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. 2Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel. 3Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben. 4Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.”

Magyarázat:

Születésünktől kezdve megvan a képességünk arra, hogy megtanuljunk egy nyelvet, de mindez mit ér, ha nincs, aki megtanítsa? Beszélni, olvasni, számolni, járni mind-mind úgy tanultunk meg, hogy volt valaki, aki példát adott és megtanított. Az Istennel való kapcsolatunkban is rendkívül fontosak a példák. Egy gyermek számára a legideálisabb „tanár” a hitben, a családon belül keresendő, a szülők személyében. „Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel…” – tanácsolja Pál apostol. Naponként tapasztaljuk, hogy ez nem mindig olyan könnyű. Itt élünk ezen a földön, és gyakran túlságosan lekötnek minket a földi dolgok. Édesapaként arra lettünk elhívva, hogy a gyermekeink előtt járjunk, bemutassuk nekik az Istennel való kapcsolatot, és megtanítsuk őket felfelé nézni. Amikor észrevesszük, hogy nem felfelé néznek, hogy valami túlságosan is lehúzza tekintetüket, öleljük meg őket, és mutassunk az ég felé. Tanítsuk meg nekik, hogy ha először az Isten országát és igazságát keresik, akkor minden más ráadásul megadatik nekik. Mi elhisszük ezt? Mutassuk meg nekik!

(Uzonyi Barnabás)

Maranatha: JÖN A KIRÁLY! : Valódi és hamis ébredés

„Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állnak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok… Akiknél megvan a kegyesség látszata, de megtagadják annak erejét.” (2Tim 3,1–2. 5)

„Mielőtt Isten utoljára látogatná meg ítéletével a Földet, az Úr népe soraiban olyan lelki ébredés lesz, amilyenre az apostoli idők óta nem volt példa. Isten Lelke és ereje kiárad népére. Akkor sokan elkülönülnek azoktól az egyházaktól, amelyekben a világ szeretete kiszorítja az Isten és Igéje iránti szeretetet. Sokan – lelkészek és egyháztagok – boldogan elfogadják a nagyszerű igazságokat, amelyeket Isten ebben az időben hirdet, hogy elkészítsen egy népet az Úr második eljövetelére. A lelkek ellensége gátolni akarja ezt a munkát. Mielőtt e megmozdulás ideje elérkezik, megkísérli megakadályozni kibontakozását, hamisítvány létrehozásával. Azokban az egyházakban, amelyeket megtévesztő befolyása alá tud vonni, azt a látszatot kelti, hogy Isten különleges áldása árad ki rájuk. Nagy vallási érdeklődés illúzióját kelti. Tömegek ujjonganak majd, hogy Isten csodálatosan munkálkodik értük, pedig ez a munka más lélektől származik. Sátán a vallás leple alatt próbálja meg kiterjeszteni hatalmát a keresztény világra.

Az elmúlt fél évszázad ébredéseiben kisebb-nagyobb mértékben azok a hatások érvényesültek, amelyek a jövő nagyobb mozgalmaiban fognak megmutatkozni: érzelmi túlfűtöttség, az igaz és a hamis keveredése. Ezek nagyon alkalmasak az emberek félrevezetésére. De senkinek sem kell eltévednie. Isten Igéjének fényénél nem nehéz megállapítani e mozgalmak jellegét. 

Ahol az emberek figyelmen kívül hagyják a Biblia bizonyságtételét, és elfordulnak azoktól a világos, lélekpróbáló igazságoktól, amelyek önmegtagadást és a világ csábításának elvetését igénylik, oda Isten nem küldi áldását. Ebben biztosak lehetünk. És az a mérték, amelyet Krisztus maga adott: »Gyümölcseikről ismeritek meg őket« (Mát 7,16), megmutatja, hogy ezek a mozgalmak nem Isten Lelkétől származnak.

Maranatha: JÖN A KIRÁLY! : Az egyház nem bukik el

„De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.” (Mát 16,18) 

„Akik megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét, azok majd megtapasztalják a sárkány és seregeinek haragját. Sátán alattvalói közé számlálja a világot, és uralomra tett szert a hitehagyó egyházak felett is, de egy kis csapat ellenáll a hatalmának. Ha eltörölhetné őket a Földről, diadala teljes lenne. Ahogy a pogány népeket befolyásolta, hogy pusztítsák el Izráelt, úgy szítja fel a közeljövőben is a földi hatalmakat, hogy pusztítsák el Isten népét… Egyetlen reménységük Isten irgalmában van, egyetlen védelmük az imádság.

A megpróbáló tapasztalatok, amelyek Isten népét Eszter idejében érték, nem csak arra a korra voltak jellemzők. A Jelenések könyve írója, amint végigtekintett az egymást követő korszakokon az idők végéig, kijelentette: »Megharagudott a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél volt a Jézus Krisztus bizonyságtétele.« (Jel 12,17)

Sátán haragja úgy nő, ahogy az idő fogy, és csaló, pusztító munkája eléri tetőpontját a nyomorúság idején.

Sátán csodákat tesz, hogy megtévesszen. Talán úgy tűnik, hogy az egyház elbukik – de nem esik el. Megmarad, miközben a bűnösök Sionban kirostáltatnak – a polyva elkülöníttetik az értékes gabonától. Ez rettenetes próba, de meg kell történnie. Azok, akik győztek a Bárány vére és bizonyságtételük szava által, hűségesnek és igaznak találtatnak. Ők folt nélküliek, a bűn szennye nélkül valók, olyanok, akiknek szájában nincs álnokság.

Isten kijelenti, hogy még az anya is elfeledkezhet gyermekéről, de Ő rólunk el nem feledkezik. Isten a leggyengédebb, féltő szeretettel gondol gyermekeire, és sohasem felejt el gondoskodni róluk.

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Csak nagyon messze ne távozzatok” -(2 Mózes 8,28)

Az a szó a főkínzó fáraó szájából hangzott el, ami ugyancsak ravasz szó. Mikor a szegény meggyötört és elnyomott Izrael az országból kénytelen volt kinyomulni, akkor alkuba lépett velük, hogy ne távozzanak tőle messzire. Ne menjenek olyan távol, hogy az ő hatalmas karját ne érezzék vagy a kémkedők szemei elől megszökjenek. Ilyen módon a világ sem szereti, ha nem akarunk velük egyenlő színvonalon lenni, ha szavainkban és eljárásainkban, gondolkozásunkban és erkölcsben különbözünk. Szeretne nekünk szívességet tenni és nem akarja barátságát velünk felbontani valami nagyon kemény bánásmóddal. A világnak meghalni, Krisztussal eltemettetni a halálba, ezek olyan tapasztalatok, amiket a testi értelem nevetségesnek tart és gúny tárgyává tesz. Így aztán azoknak, akik magukat Krisztus rendelései és akarata szerint igazítják és Őt őszintén követni óhajtják, becsületes törekvését általában félreismerik, sőt kárhoztatják is. Kevesen vannak, akik ezt még valóban komolyan veszik. A világ okoskodása a mérséklet útját ajánlja és valami „közvetítés”-ről beszél. E testi bölcsesség helyben hagyja azt, hogy az erkölcsi tisztaság valami nagyon kívánatos, emellett arra int, hogy ne vegyük olyan nagyon komolyan. Az igazság valóban nemes cél, de a kételkedést ne ítéljük el olyan szigorúan, a tévelygés úgy sem hárítható el. Ezt beszéli a világ: „Igen, legyetek lelki értelemben, de ne mondjatok le minden vidám társaságról, tisztességes táncról és szép operáról. Mire való valami dolgot annyira becsmérelni, ami különben a jó hangulathoz tartozik és az egész művelt világ részt vesz abban.” Krisztus hirdetőinek egész serege enged ennek az alattomos ajánlatnak saját örök veszedelmükre. Ha az Urat teljesen követni akarjuk, akkor el kell menekülnünk az önlemondás pusztájába és a testies világ Egyiptomát mögöttünk kell hagyni. Búcsút kell vennünk annak alapelveitől, örömeitől, lanyha jámborságától és onnan messze távozni oda, ahova az Úr az övéit meghívja. Minél távolabb lenni a viperától, annál jobb. Minden igazi hívőnek ez harsogja a trombitaszó: „Fussatok ki Babilonból én népem és ne legyetek részese az ő bűneiben, hogy az Ő büntetéseivel ne büntessen bennetek”.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Vedd birtokba!

"..és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet Istenetek, az Úr ad nektek birtokul. "(Józs 1,11)

Ez a mondat akkor hangzott el, amikor Isten az Egyiptomból kiszabadított népet a hosszú pusztai vándorlás után elsegítette az ígéret földjének határához. Két igazságot figyeljünk meg:

Isten nemcsak kihozta népét a szolgaságból, hanem be is viszi őket az ígéret földjére. Nemcsak kiszabadította egy emberileg reménytelen helyzetből, hanem felszabadította őket egy egészen új életre. Isten a mai hívőket sem csupán megszabadítja bűneikből, elesett állapotukból, hanem felszabadít a neki engedelmes, másoknak hasznos, szolgáló életre. Minden megtért embernek tudnia kell, hogy miből és kihez tért meg. Jézus Krisztus nemcsak Megváltója a hívőnek, hanem Ura is, és meg kell tanulni őt szolgálni. Meg kell ismerni, mit jelent ez: „a bűn szolgája gyáva rab, a Krisztusé szabad". Egyetlen hívő sem állhat meg a bűnbocsánat öröménél, hanem növekednie, fejlődnie kell az ismeretben, hitben, szent életben.

A másik igazság: Isten adta birtokul népének az országot, de nekik kell birtokba venniük azt. Már az övék, és ez Isten ajándéka, semmit nem tettek érte, de akkor érzik majd magukénak, ha legyőzik a félelmet a szívükben, belépnek arra a földre, és egymás után meghódítják a városokat. Hogy Isten ajándékba adta nekik, ez a kegyelem. Hogy ezt komolyan veszik, és lépésről lépésre haladnak a meghódítással, ez a hit.

Isten tulajdonképpen ezt mondja itt nekik: vedd birtokba a birtokodat! A lelki életben is mindent Isten készített el nekünk, még az is az ő ajándéka, ha ezt hittel komolyan vesszük. De ez nem teszi feleslegessé a lépésről lépésre való engedelmeskedést, az ajándékcsomag kibontását és használatbavételét. Eközben tudjuk meg, milyen nagy gazdagságot adott nekünk az Úr.

Reggeli dicséret: Egyszer majd

„Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, és kijönnek: akik a jót tették, az életre támadnak fel, akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel.” -János evangéliuma 5:28-29


Napjában ezerszer is felbukkansz a gondolataimban. Néha még álmodok is rólad. Piszkosul hiányzol. Sokszor ábrándozok azon, milyen lenne, ha nem kellett volna elbúcsúznunk, ha még mindig örülhetnénk egymás társaságának. Milyen lenne, ha egy-egy nap átjöhetnél hozzánk unokázni. Tudom, hogy nagyon jól kijönnétek egymással, és a lányom rajongana érted.

De ma mindez csak keserédes álom. Hiszem, hogy eljön a nap, amikor majd újra találkozunk, de fogalmam sincs, hány évet kell addigra bepótolnunk.

Most csak várok, és kapaszkodok. Kapaszkodok abba, Aki ezt az ígéretet adta, és aki hű volt eddig mindahhoz, amit valaha megígért. Aki hű volt hozzánk és önmagához, Aki nem engedte, hogy pusztulás legyen a végzetünk. Akinek a szemében túl értékesek vagyunk, gondoljon rólunk a világ bármit. Aki a mindent adta értünk, hogy egy napon újra egy család legyünk.

Ma reggel, Kedves Olvasó, emlékezz velem! Emlékezz azokra, akik már nem ülhetnek asztalod köré! Emlékezz reménnyel, emlékezz várakozva, és bízz! Bízz Istenben, Aki életét adta azért, hogy ne ez a néhány évtized legyen az élet. Bizz abban, Aki eljön majd, amikor itt az ideje, és elhozza számodra a rég várt találkozást!

Bejegyezte: Sz-Cs. Andi

Alfred Christlieb-Bizonyságaid örökkévaló örökségem-

Szólt az Úr Illéshez: Eredj el, mutasd meg magadat Ak-hábnak! És mikor meglátta Akháb Illést, ezt mondta Akháb neki: Te vagy-e az, Izrael megháborítója? ( l.Kir. 18,1; ,l.Kir. 18,17)


Ha többévi távollét után találkozunk egy ismerősünkkel, és úgy találjuk, hogy bensőleg érettebb, okosabb, alaposabb, mint előzőleg volt, ez örömet jelent. De ha olyan emberrel találkozunk, aki korábban Isten ellensége volt, és súlyos ítéleteken ment keresztül, de éppoly ellenséges és kemény maradt, mint azelőtt, ez fájdalmas dolog. Akháb ilyen, az istentelenségében megkeményedett ember. Ismét olyannak találjuk, mint mikor Illés 3 évvel ezelőtt Isten ítéletét hirdette neki a szárazságról. Az első pillantásra majdnem felcsillan valami remény. Kíséretében ugyanis ott van Abdiás, a királyi ház udvarmestere, gondviselője, akiről azt mondja a Szentírás, hogy: "felette igen félte az Urat". Mert mikor Jézabel megölette az Úr prófétáit, Abdiás 100 prófétát vett oltalmába, és rejtette el ötvenenként egy-egy barlangba, és ott táplálta őket kenyérrel és vízzel". (l.Kir 18,3-4) De nemsokára nyilvánvalóvá lesz, hogy Akhábban nem történt semmi változás. Abdiást csak azért állította és tartotta ebben a tisztségben, mert nem bízott istentelen miniszterei becsületességében. Az istenfélő hivatalnokokat csak azért tartotta, mert teljesen megbízhatott bennük.

Nem, a háromévi súlyos isteni meglátogatás sem változtatott a királyon. Illés nem úgy találja őt, hogy Istent, hanem a gyűlölt prófétát, Illést keresi, és lovainak széna után kutat! Szájából olyan szavak jönnek ki, amik emberi megítélés szerint arra mutatnak, hogy semmit sem változott. Annak ellenére, hogy Isten három évig kopogtatott nála az éhínséggel, annak ellenére, hogy együtt élt az istenfélő Abdiással, Akháb Isten ellensége maradt.

Isten nálad is kopogtat. Ő adott hívő családtagokat. Követted a mennyei hívást?

Isten őrizzen meg bennünket Akháb keménynyakúságától!

Isten asztaláról-Varga László

  "Mózes azt mondta: Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne is vigyél tovább bennünket! Mi másból tudnánk meg, hogy én és a te néped megnyertük jóindulatodat, ha nem abból, hogy velünk jössz? Ez különböztet meg engem és a te népedet minden más néptől a föld színén."      2Mózes 33,15

Isten népének útja mindig nehéz és veszedelmes. Több dologban különbözik más népektől. Az egyik, hogy mindig távoli célja van. Más népek örülnek, ha nyugodtan élhetnek, legfeljebb minél többet kívánnak a földi javakból. Isten népének feladata van. Vándor nép, a jövő felé néz és halad, Isten országát kell megvalósítania. Erre természetesen nem képes. Isten országát csak maga Isten valósíthatja meg, részletekben is, végső soron is. Ő maga kell, hogy vezesse népét, hogy abból valamit is elérhessen. Mózes jól beszél: ha Isten nem akar népe élére állni, akkor hagyjon békét neki. Élhessen a mindennapok egy helyben maradásában, ne zavarják idegen célok. De akkor már nem Isten népe. Azzá csak akkor válik, ha állandóan előtte áll Isten arca, aki vele jár, vezeti, eredményre juttatja. Mózes csak sejti, mi tudjuk, ezt az istenarcot Krisztusnak nevezik. Egyedül Ő vezetheti eredményre Isten megkülönböztetett népét és emberét. De csak együtt. Külön a néptől senki sem lehet Isten embere. 


Istenem, jó Atyám, akarok a Te néped tagja lenni. Akarom azt a dicsőséget, amit a Te neved ad. Kívánom azt a nyugalmat, hogy magamat rád bízhatom. Vágyom ígéreteidre, áldásodra, mindarra a sok ajándékra, ami kijár Isten népének. Kevésbé vágyom azokra a kötelességekre, amik ebből fakadnak. Uram, lusta vagyok. Nem szívesen vállalok olyan kötelességeket, melyeket mások nem vállalnak. Miért dogoznék én többet, mint más? Miért élnék áldozatosabb életet? Olyan jó tudni, hogy velem vagy, és ebben a tudatban szép csendesen pihengetni. Ha azt akarod, Uram, hogy többet tegyek, mozdíts ki restségemből, indíts nehéz utaidra, de maradj minden lépésen velem! Ámen. 

Andrew Kuyvenhoven-Mindennap az Ige fényében-TERJED A LÁNG

A mai napon olvasandó igeszakasz: ApCsel 28,17-24 

17 Három nap múlva magához hívatta a zsidók ottani elöljáróit. Amikor ezek összegyűltek, így szólt hozzájuk: "Atyámfiai, férfiak, bár semmit sem vétkeztem e nép ellen, vagy ősi szokásaik ellen, Jeruzsálemből mégis foglyul adtak engem a rómaiak kezébe.  
18 Miután ezek kihallgattak, szabadon akartak bocsátani, mert semmi halállal büntetendő vétket nem találtak bennem.
19 Mivel azonban ez ellen tiltakoztak a zsidók, kénytelen voltam fellebbezni a császárhoz; de nem azért, mintha népem ellen akarnék vádaskodni.  
20 Emiatt kértem, hogy láthassalak titeket, és beszélhessek veletek, hiszen Izrael reménységéért viselem ezt a láncot."  
21 Ők pedig ezt mondták erre: "Mi sem levelet nem kaptunk rólad Júdeából, sem az atyafiak közül nem jött ide senki, és nem jelentett vagy mondott rólad semmi rosszat.
22 Helyesnek tartjuk tehát, hogy tőled halljuk meg, hogyan gondolkozol. Mert erről az irányzatról tudjuk, hogy mindenfelé ellenzik."  
23 Kitűztek tehát neki egy napot, és akkor sokan eljöttek hozzá a szállására. Pál bizonyságot tett előttük az Isten országáról, és reggeltől estig igyekezett őket meggyőzni Jézusról Mózes törvénye és a próféták alapján.
24 Egyesek hittek a beszédének, mások meg nem hittek.

"Ő pedig ott maradt teljes két évig... Hirdette az Isten országát, és tanított az Úr Jézus Krisztusról." (ApCsel 28,30-31) 

Jeruzsálemtől Rómáig - ez a Cselekedetek könyvének mondanivalója. Jeruzsálemben kezdődik, ahol a láng kigyúlt, és a könyv végén futótűzként járja át a birodalom fővárosát.
A könyv utolsó néhány sora arról értesít minket, hogy Pál teljes két évig élt Róma városában, a saját költségén. Ezek a befejező sorok azonban túlmennek ezen az információn.
Először is újra megfogalmazzák az üzenet tartalmát. Az üzenet "Isten országára" vonatkozik. Ez eredetileg egy zsidó reménység volt. Az elnyomottak örömmel várták az Úr jövetelét, aki majd legyőzi az idegen hatalmakat és megalapítja az ő igazságos országát a földön. Ennek az országnak a reménységét a próféták Izráel történelmének még a legsötétebb óráiban sem hagyták kialudni. Most Pál úgy hirdette ezt az országot, mint amelyik Jézusban eljött.
Ezért az "Isten országa hirdetése" kifejezéshez kapcsolódik az "Úr Jézus Krisztusról való tanítás". Az Isten országa többé már nem valami halovány és a jövőre vonatkozó remény. Az "ország" kapui megnyíltak, s be lehet lépni oda, ha hiszünk Jézusban, aki a Messiás és az Úr. Ha hiszünk benne, belépünk oda.
Az Isten országának a hirdetése és a Jézusról való tanítás nem két, egymással össze nem függő téma az egyház missziói munkatervében, mintha el kellene mennünk egy igehirdetési konferenciára, hogy Isten országáról halljunk, majd egy ébredési összejövetelre, hogy Jézusról tanuljunk. Akkor hirdettetik az "ország", amikor Jézust megmutatják az embereknek. És amikor Jézust megmutatják az embereknek, akkor nyílik meg az "ország".
Másodszor, a Cselekedetek könyvének utolsó sorai Isten igéje diadaláról beszélnek nekünk. Pál "teljes bátorsággal, minden akadályoztatás nélkül" prédikált és tanított. Ez egy győzelmi zárszó. Az ige terjed. Meggyőzi a világot Isten országa számára.
A legnagyobb dolog, ami ma történik: Isten országának jövetele és az Úr Jézus Krisztusról való tanítás.

Carl Eichhorn-Isten műhelyében-Mária szeretete az Úr iránt (V.)

  "Hiszen jó dolgot cselekedett velem. " (Máté 26, 10)   

Az igazán jó cselekedeteket ez a világ nem sokba veszi. Így történt azzal is, amit Mária tett. Csak szeretetlen kritikát és lebecsülést kapott érte.

Egyáltalán mit nevezhetünk jogosan jó cselekedetnek? Mindazt, ami a Megváltó iránti szeretetből származik, amiben ez a szeretet testet ölt. Ami önmagunk szeretéséből és becsvágyból származik, semmit sem ér, bármennyire ragyogónak látszik is kívülről. Az Úr iránti szeretet az igazán mérvadó. Isten mérlegén egyszer majd sok minden nagyon kevésnek találtatik, amit a földön sokra tartottak és dicsértek.

Nem azon fordul meg tehát a dolog, hogy külsőképpen valami nagyszerűt tegyünk. A Jézushoz való viszonyulás a döntő és az a jó dolog, amit az Úrért teszünk, még akkor is, ha az külsőleg jelentéktelennek látszik. Aki szereti a Megváltót, általában nem akar a maga cselekedeteivel tündökölni. Inkább kerüli a nyilvánosságot és szereti az elrejtettséget. Ha például egy beteg felé valami szolgálatot teszünk, talán valami nagyon alacsonyrendű szolgálatot, szabad úgy látnunk, hogy ezzel a szolgálattal megkentük Jézus lábait. Az üdíti fel Őt, amikor napi foglalatosságainkat és feladatainkat is őreá nézve tesszük. Ezekből lesznek az igazán jó cselekedetek. Ugyanakkor számunkra is hasznossá válik, ha napi munkánkat az Úr Jézus dicsőségére és örömére végezzük. Akkor nem zúgolódó rabszolgák módján járunk el és nem érezzük magunkat gépeknek sem. Mindazt, amit teszünk, szívesen végezzük, mégha nem is kellemes és kielégítő a munka. Az Úr iránti szeretetben mi magunk és minden tevékenységünk megnemesül.

"Ő ami tőle telt, megtette" (Mk 14, 8). Gyönyörű dicséret Jézus ajkáról! Te nem tudsz olyan nagy dolgokat véghezvinni, mint valamikor Pál apostol vagy Luther Márton, de az Úr nem kívánja mindenkitől ugyanazt. Ő csak azt kívánja, hogy tegyük meg azt, amit megtehetünk. Te megteszel-e mindent, amit megtehetsz az Úrért? Tedd szívedre a kezedet! Valóban nem tudnál többet tenni? Nem kell-e beismerned, hogy szereteted és buzgólkodásod nagyon gyakran erőtelen, hogy sokszor a lustaság és kényelemszeretet bénítólag hat rád? Minden idődet és minden erődet az Úr dicsőségére használod? Gondolkozzunk azon, hogy majd egyszer, ha megállunk Isten előtt, hallhatjuk-e a dicséretet: "ami tőle telt, megtette!"

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett- MINDIG MOST

"Intünk... hogy hiába ne vegyétek az Isten kegyelmét" (2Kor 6,1)

Az a kegyelem, amit tegnapra kaptál, nem elég a mai napra. A kegyelem Isten túláradó jósága; mindig számíthatsz arra, hogy a kegyelem itt van, és hogy meríthetsz belőle. "Sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban" (4): azaz minden olyan helyzetben, amikor a türelmünk van próbára téve. Nem mulasztod-e el, hogy ilyenkor megragadd az Isten kegyelmét? Azt mondod: "Ó, jól van, most nincs rá szükségem." Nem arról van szó, hogy imádkozol-e, vagy Istent segítségül hívod-e, hanem arról, hogy az Ő kegyelmét elfogadod-e most! Mi az imádságot munkára való előkészítésnek tekintjük, pedig a Biblia sohasem mondja ezt. Az imádság arra való, hogy behatoljunk Isten kegyelmébe. Ne beszélj így: "Majd csak kibírom, míg félrevonulhatok imádkozni" - imádkozz most: meríts erőt a kegyelemből most, amikor szükséged van rá. Az imádság a leggyakorlatibb dolog, nem pedig a mi kegyességünk visszahatása. Végső soron az imádságból tanulunk meríteni Isten kegyelméből. "Vereségben, tömlöcben, háborúságban, küzdésben" (4): mindebben mutasd meg, hogy ha merítesz a kegyelemből, akkor önmagad és mások előtt is csodává leszel. Vedd most a kegyelmet, ne később. Egy szó van a lelki szótárban: most. A körülmények vihetnek, ahova akarnak, meríts mindig Isten kegyelméből, bármilyen helyzetben vagy is. Isten kegyelmének egyik legerősebb bizonyítéka benned az, ha a megaláztatást el tudod viselni anélkül, hogy az Ő kegyelmén kívül valami másnak a legkisebb nyoma is lenne rajtad. "...akiknek semmijük sincs..." (10). Sohase tarts vissza magadnak valamit. Add oda a legjobbat is, amid van és maradj mindig szegény! Nem kell ügyesen és óvatosan szorongatnod az Istentől kapott kincset. Ez a győzelmes szegénység.

Alfred Christlieb-Bizonyságaid örökkévaló örökségem

És sok idő múlva, a harmadik esztendőben szólt az Úr Illéshez: Menj el, mutasd meg magadat Akhábnak, és esőt adok a föld színére! ( l.Kir. 18,1)

Azokban az időkben, amikor Isten keze ránehezedik egy népre, sok szívben felvetődik ez a kérdés: "Mikor jön már el Isten órája"? Erre a kérdésre a feleletet Isten bölcsessége mindig fenntartja magának. Igénkből azonban mégis biztos vigasztalást meríthetünk. Akkor súlyos ítélet volt Izrael földjén: a tartós szárazság és drágaság. Sokszor kérdezhették: "Mikor lesz már vége ennek a nagy ínségnek? Mikor esik már újra eső"? Igénk válasza erre kettős. Egyfelől ezt mondja: a segítség nem jön hamar. A szárazság három évig és hat hónapig tartott. Félelmetes ínség állt be az egész országban. Csak "sok idő múlva" szólt az Isten Illéshez.

Isten ítéletei félelmetesen komolyak. Ezt mutatja nekünk a Jelenések könyve is, amikor Isten haragjának hét poharáról, s azoknak a földre való kiöntéséről beszél (Jel.16.).

Másfelől azt is láthatjuk, hogy a segítség előbb megérkezik, mint azt sokan gondolják. Néhány nappal az áldott eső előtt némelyek még elcsüggedten így gondolkozhattak: még sokára fog esni! Semmi nyomát nem látni a bűnbánatnak és megtérésnek az országban. Semmi kilátás nincs Isten segítségére. Mégis ott volt a segítség már a küszöbön.

Tanuljuk meg ebből: Isten ítéletei komolyak. Az Ő kése mélyen vág. Vesszőjének ütése fáj. De mégse csüggedjünk el! Isten akkor is irgalmas, ha sokáig tart ítélete. Eljön órája, amikor kisegít a bajokból, hamarabb, mint ahogy reméljük. (Neh.9.; Zsolt.107,19-23)

Azt akarja, hogy a nehéz időkből megtisztulva menjünk ki.

Kenneth E. Hagin: Megvan!

Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete [dzoé] VAN; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre. – JÁNOS 5,24.

 Van! Neked örök életed van, most! Nem akkor kapod meg, amikor a mennybe kerülsz; neked már most megvan
a dzoé-d! De ha nincs ismereted erről a dzoé-életről – ha nem tudod, hogy mi ez, illetve hogyan járj ennek a világosságában – sohasem leszel képes élvezni a valóságát. A természetes életben is megtörténhet, hogy van valamid, de nem tudsz róla, és így semmi haszna. 1947-ben még karácsony előtt elhatároztam, hogy félreteszek egy kis pénzt a feleségem ajándékára. El is kezdtem azzal, hogy betettem egy húszdollárost a pénztárcám titkos rekeszébe. Később azonban teljesen megfeledkeztem róla. Néhány hétre rá kifogyott a benzinem. Nem volt nálam semmi pénz, így fel kellett hívnom a gyülekezet egyik diakónusát, hogy jöjjön értem. Késõbb, amikor a pénztárcámban kutattam, rátaláltam erre a húszdollárosra. Valójában nem mondhatom, hogy nem volt pénzem benzinre, hisz volt nálam húsz dollár, csak nem tudtam róla, és így nem volt semmi haszna. Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan – az örök életet –, és járjunk a világosságában.

Megvallás: Én meg fogom tanulni, hogyan járjak annak a világosságában, amim már megvan – az örök életem világosságában.

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Te is erőtlen lettél, mint mi?” -(Ézsaiás 14,10)

Milyen rettenetes lesz a – hűtlenné vált – elszakadt testvér kárhozata, mikor majd meztelen lelkének Isten előtt meg kell jelennie! Hogyan lesz képes ezt a dörgő szózatot elviselni: „Menjetek átkozottak az örök tűzre! Te engem megvetettél, én is megvetlek, nem kegyelmezek meg neked!” Így kell megszégyenülni a nyomorultnak azon az utolsó nagy napon, amikor majd az egybegyűlt népek előtt az áruló álcáját felfedik. Nézd csak az elvetetteket és bűnösöket, akik soha nem akartak hallani istenfélelemről, hogyan emelkednek fel lángágyaikból, megbámulva és ujjaikkal mutogatva hogyan fogadják, „Itt van ő is? Itt a pokolban is prédikálni akarja az evangéliumot?” „Itt van” – mondja a másik – „engem dorgált istenkáromlásért, pedig ő maga is képmutató volt!” „Nini!” mondja ismét egyik közülük, „itt jön egy zsoltárénekes és megszégyenült ember, olyan, aki soha nem mulasztotta el a gyülekezetbe járást. Ez dicsekedett el vele, hogy biztos az ő üdvössége felől, most meg itt van!” A sátáni kínzó szellemek vad dühe nem nyilvánulhat meg jobban, mint azon a napon, amikor a képmutató lelkét az örök romlásba vonszolják. Bunyan ezt szabadon, de a költészeti fogalom rettentő nagyszerűségével ecseteli, amint a pokol mélységéről szól. A nyomorultat hét ördög kötözte meg kilenc kötéllel és lecibálták a mennyei útról, melyen az ő állítása szerint haladt és azután a hátsó kapun át a pokolba taszították. Gondoljatok erre a pokolba esésre, ti, akik Krisztust valljátok! „Magatokat vizsgáljátok meg, hogy a hitben vagytok-e! Vigyázzatok állapototokra! Lássátok meg, hogy a Krisztusban vagytok vagy sem?” Legkönnyebb dolog a világról elítélőleg nyilatkozni, mikor valamelyikünk a nyomor olvasztójában sínylődik. No de igazságosak és egyenesek legyetek ebben. Mindenkivel szemben igazságosak legyetek, de önmagatokkal szigorúak. Gondoljátok meg, ha ti nem kősziklára építetek, hanem homokra, eljön az árvíz vagy a szelek és megütköznek a házban, az összedől és nagyot zuhan. Bár adna az Úr nektek őszinteséget, állhatatosságot és bátorságot, hogy bármilyen rossz helyzetbe jutnátok is, soha el ne forduljatok.

Adjon békességet!: Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja

"Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet! "-(4Móz 6,26)

Ez a mondat tulajdonképpen az előbbi fokozása. Ott arról volt szó, hogy Isten ránéz, mintegy rámosolyog megbocsátóan az emberre, itt pedig arról, hogy állandóan ránéz, szemmel tartja, folyamatosan egymás színe előtt élnek, együtt élnek. Az Isten és a kegyelmet nyert ember tartós közösségét fejezi ki. Isten azt ígéri itt, hogy a benne hívők soha nem a háta mögött, hanem színe előtt élhetnek, és ebben az állapotban békességük lesz.

A békesség a Bibliában nemcsak a háborúság hiányát jelenti, hanem olyan közeget, amelyben az élet feltételei gazdagon megvannak. A halnak a vízben van békessége, nem a parton. Az embernek az Istennel való közösségben vannak meg az életfeltételei. Ott válhat azzá, akinek a Teremtő szánta, ott kerül a helyére, ott érzi magát jól - még esetleg nehéz körülmények közt is.

Persze nemcsak Istennek kell felénk fordulnia, hanem nekünk is keresnünk kell az ő orcáját. Isten többször panaszolta, hogy „hátukat fordították felém, nem arcukat" (pl. Jer 2,27), és ezért lett a nép kiszolgáltatottá az ellenség számára. Az is előfordul, hogy az ember akar valamit Isten háta mögött cselekedni, vagy valamit előle elrejteni. Ebből soha nem fakad békesség.

Az ároni áldás tehát ezt a három nagy értéket kéri: biztonság, bocsánat, békesség. Mindhármat Jézus Krisztus szerezte vissza nekünk. „Mert ő a mi békességünk" (Ef 2,14), ő szerzett nekünk békességet a kereszten kiontott vére által (Kol 1,20), és ő adja a maga saját békességét a benne hívőknek (Jn 14,27), amit nem vehet el tőlünk senki. Ő maga és a vele való közösség minden isteni áldás foglalata.

Andrew Kuyvenhoven-Mindennap az Ige fényében- TARTALOM ÉS CSOMAGOLÁS

A mai napon olvasandó igeszakasz: ApCsel 20,28-38

28 Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett.  
29 Tudom, hogy távozásom után dühös farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat,  
30 sőt közületek is támadnak majd férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy magukhoz vonzzák a tanítványokat.
31 Vigyázzatok azért, és emlékezzetek arra, hogy három évig éjjel és nappal szüntelenül könnyek között intettelek mindnyájatokat.
32 Most pedig az Istennek és kegyelme igéjének ajánllak titeket, aki felépíthet benneteket, és örökséget adhat nektek a szentek között.  
33 Senkinek ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam,
34 sőt ti jól tudjátok, hogy a magam szükségleteiről, meg a velem levőkéről ezek a kezek gondoskodtak.
35 Minden tekintetben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta: Nagyobb boldogság adni, mint kapni."  
36 Miután ezeket elmondta, mindnyájukkal együtt térdre borulva imádkozott.  
37 Ekkor valamennyien nagy sírásra fakadtak, Pál nyakába borultak, és csókolgatták őt.  
38 Különösen azon a szaván szomorodtak el, hogy többé nem fogják őt viszontlátni. Azután kikísérték a hajóhoz.

"Most pedig az Úrnak és kegyelme igéjének ajánllak titeket... Senkinek ezüstjét, aranyát, vagy ruháját nem kívántam." (ApCsel 20,32-33) 

Sok lelkipásztor vette kölcsön Pál apostolnak ezeket a szavait búcsúbeszédéhez vagy igehirdetéséhez, amikor otthagyott egy-egy gyülekezetet: "Most pedig az Úrnak, és kegyelme igéjének ajánllak titeket." Nem sokan vannak azonban, aki hangsúlyt helyeztek azokra a szavakra, melyek az alapigét követik: "Senkinek ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam, sőt ti jól tudjátok, hogy a magam szükségleteiről is, meg a velem levőkéről is ezek a kezek gondoskodtak."
Nos, szégyenletes lenne, ha egy normális gyülekezet nem gondoskodna lelkipásztora megélhetéséről. Isten magát Pál apostolt használta fel arra, hogy ebben a vonatkozásban lefektessen néhány szabályt.
A tény azonban tény marad, a tekintetben, hogy szoros viszony áll fenn az üzenet, és az üzenetet átadó személy magatartása között. Ha azt mondjuk az embereknek, hogy Isten törődik velük, miközben nyilvánvaló, hogy mi "a kisujjunkat sem mozdítjuk", akkor az üzenet hihetetlen lesz.
Az észak-amerikai kontinensen rengeteg vallási szélhámos van. Le kell leplezni és el kell utasítani őket, mert szégyent hoznak Isten egyházára. Ők nem a juhokkal törődnek, a gyapjút akarják lenyírni róluk.
Mi vagyunk a "csomagolás", melyben Isten az ő kegyelmét kínálja az embereknek. Mindig készek vagyunk ezt mondani: "Kérlek, ne a csomagolásról ítéld meg a tartalmat." Nem azért hívjuk az embereket Krisztus egyházához, mert mi olyan jók vagyunk, hanem mert Krisztus olyan jó.
Mégis, vigyáznunk kell, nehogy azokra a farizeusokra hasonlítsunk, akikről Jézus azt mondta, hogy az ember figyeljen arra, amit ők mondanak, de cselekedeteik szerint ne cselekedjen. Minden jogunk megvan rá, hogy azt mondjuk: mi Isten országa kincsét ideigvaló életünk földi cserépedényeiben hordozzuk. De Isten Lelke elég hatalmas ahhoz, hogy Krisztusból többet mutasson fel, ha belőlünk is "többet hoz ki". Ő annyi kegyelmet ad nekünk, hogy egész viselkedésünk alátámasztja az üzenetet.  

Carl Eichhorn-Isten műhelyében-Mária szeretete az Úr iránt (IV.)

"Jézus így szólt nekik: Miért bántjátok ezt az asszonyt? " (Máté 26, 10)   

Jézusnak ez a megnyilatkozása világossá teszi előttünk, hogy mennyire túlteszi magát mindenféle emberi érzékenykedésen. Júdás ezt a megkenetést tékozlásnak nevezte. Gonosz és haragos beszéd ez. De Júdásnak Máriára irányított nyila tulajdonképpen Jézust érte. Hogyan viszonyul ehhez a Megváltó? Úgy, mint minden magatartásában és megnyilatkozásában: páratlan módon és szentül. Mindenféle képmutató alázatoskodás, mely a megtiszteltetést látszólag elhárítja magától, idegen volt számára. Neki tetszésére volt ez a tiszteletadás, mert megillette Őt. De éppen így távol volt tőle mindenféle érzékenykedés is. Az Úr joggal mondhatta volna: "Hogy lenne ez tékozlás? Hát nem adtam minden időmet, erőmet oda nektek és mindezt minden külön jutalmazás nélkül?! És most tékozlás lenne az, amikor egy lélek szívből jövő hálaadással valamit nekem szán?" - Ő azonban egy szóval sem hivatkozott jótetteire vagy érdemeire.

Az Úr Jézus soha nem tudta a maga személyét kikapcsolni az eseményekből, sőt bizonyos értelemben a középpontba állította; mert az Ő személye egyszer s mindenkorra és valamennyiünk számára döntő. A hozzá való viszonyulásunk dönti el itt e földön és az örökkévalóságban is sorsunkat. Jézus ugyanakkor soha nem volt kedvetlen és keserű. Ha személyét megvetették és elutasították Őt - mindig szelíd és higgadt maradt. Nem érintette Őt ez a sértés, csak a végén mondta: "... nem leszek mindenkor veletek". A tanítványoknak mennyire szívébe hasíthatott az utólagos felismerés, hogy még röviddel a távozása előtt is ilyen nemtelen magatartással szomorították Őt. Intő és helyreigazító szavaink csak akkor érintik meg valakinek a szívét, ha teljesen szabadok vagyunk mindenféle személyes ingerültségtől. Ha el tudunk tekinteni saját személyünktől és csak a tényekről beszélünk, akkor érzi magát a vétkező igazán megszégyenültnek. -

Ebben a pillanatban a Megváltót nem a maga személye foglalkoztatta, hanem sokkal inkább Mária. Mintha csak azt mondta volna: ne okozzatok neki nyugtalanságot. Melléje áll. Mária pedig hallgat. Nincs szüksége védekezésre. Jézus intézi a dolgát. Íme, a mi Megváltónk: "Én szelíd és alázatos szívű vagyok!"  

Cseri Kálmán Igehirdetései: A BESZÉD HATALMA

Alapige:Péld 18,21

Mind az élet, mind a halál a nyelv hatalmában van. Amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi.


Imádkozzunk!

Mindenható Istenünk, a mennyei seregek örök imát rebegnek neked. Szüntelenül dicsőítenek téged, akit egyedül illet meg minden dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás. Megvalljuk bűnbánattal, hogy mi sokszor csak a bajok esetén kiáltunk hozzád, vagy időnként jövünk imádkozni. Köszönjük, ha tanítgatsz minket már arra, hogy mit jelent szüntelenül imádkozni.

Áldunk azért, ha úgy telt el ez a mögöttünk levő hét, hogy folyamatosan kapcsolatban maradtunk veled munka közben is, örömben és bánatban; akkor is, ha éppen nem mondtunk imádságot, akkor is imádott téged a lelkünk. Segíts el ide mindnyájunkat!

Köszönjük ezt a csendes órát, amit arra készítettél, hogy együtt is imádjunk téged, és együtt is hallgassuk a te szavadat. Ajándékozz meg minket valóban olyan igével, ami a te szádból származik, és bátoríts minket az engedelmesség lelkével, hogy ne csak hallgassuk, hanem azonnal cselekedjük is azt, amit mondasz. Adj nekünk alázatot és bátorságot magunkra venni a te igédet.

Taníts meg minket folyamatosan bűnbánatban élni és a bűnbocsánat örömében örvendezni. Olyan sok mindennel vétkezünk ellened, Urunk, akkor is, amikor észre sem vesszük. Át van itatva az egész természetünk az ellened való lázadással. Ajándékozz meg minket új természettel, új szívvel, amelyik kész és képes neked engedelmeskedni. Amelyiknek öröm az, hogy a te szavadat hallatod, és ahhoz igazíthatja a gyakorlatát. Segíts, hogy mindnyájan ilyenekké váljunk.

Köszönjük, hogy mindent tudsz rólunk és így engedsz most magad elé, és így veszel körül a te szereteteddel. Fel sem tudjuk fogni, Atyánk, hogy ez magát az életet jelenti a számunkra. Engedd megéreznünk most a te szeretetedet. Segíts, hogy a feddő szó, vagy a próbatételek mögött is lássuk a te atyai kezedet, s hadd legyünk mi csakugyan olyanok, akiknek minden a javukat szolgálja. Hadd tudjunk teljes szívünkből szeretni téged, hogy tudjuk szeretni személyválogatás nélkül egymást is.

Kérünk, ajándékozz meg most minket külső és belső csenddel, a te halk és szelíd szavaddal, amivel világokat teremtettél, és amivel minket is egészen újjá tudsz formálni. Ámen.

Igehirdetés

A választási küzdelem beszédessé tette az országot. A politikusok is sokkal többet beszélnek nyilvánosan ilyenkor, mint egyébként, és a magunkfajta közember is az időszerű kérdésekről többet beszél, vitatkozik, olykor sajnos veszekszik. Éppen ezért azt nézzük meg most, mit tanít Isten igéje a beszédről.

Sok mindent tanít, mindent nem lehet ma ujjhegyre szednünk. Azt vizsgáljuk meg röviden, mit tanít a Szentírás a beszéd hatalmáról, forrásáról és ítéletéről. Biztosan találó lesz másokra is az, ami elhangzik, de szeretném javasolni, mivel mi vagyunk itt, magunkra vegyük azt, amit Isten igéje nekünk mond, és engedjük, hogy így tisztítsa, változtassa az életünket.

Mit tanít a Biblia a beszéd hatalmáról?

Azt, hogy a szónak ereje van, régóta tudják az emberek, és azok, akik ragaszkodnak a hírközlő eszközök (ezt így magyarul is lehet mondani) birtoklásához, ezt komolyan veszik. A kérdés csak az, hogy mit és milyen indulattal beszél valaki. Minden beszédet a tartalma és a mögötte rejlő szándék, idegen szóval: motiváció, minősít. Minden beszédnek az erkölcsi minősége attól függ, hogy mi hangzik el, s mi célból mondja azt az illető.

Mindnyájan tudjuk, hogy a beszédet lehet jóra és gonoszra is használni. Megható személyes tapasztalataim vannak arról, hogy életem egy-egy nehéz helyzetében egy-egy szívből jövő igaz mondat, néha csupán néhány szó hogy meg tudott vigasztalni, bátorítani, új életkedvet adni, vagy inteni, valami hamisságot leleplezni, és az életemet újra jó irányba fordítani.

Bizony igaz az, amit az Ézsaiás 50-ben olvasunk, hogy Isten tud olyan beszédet adni a szánkba, amivel erősíthetjük a megfáradtakat. Ilyen ereje is van a beszédnek. Hát még ha ez a beszéd Isten szájából származik, és úgy adja valakinek a szájába! Akkor ez úgy érkezik meg egy ember szívéhez, mint élő ige, aminek teremtő hatalma van, ami által maga a teremtő Isten munkálkodik egy ember életében. Az ilyen beszéd egyenesen az örök életet ajándékozhatja és munkálhatja valakiben, hiszen a hit is hallásból van, mégpedig az Isten igéjének hallásából.

Ugyanakkor Jézus Krisztus a Hegyi beszédben figyelmeztet minket arra, hogy beszéddel, esetleg egyetlen szóval, ölni is lehet. Ilyen ereje is van a beszédnek, hogy egy jól időzített gonosz mondattal el lehet venni valakinek az életkedvét, vagy ketté lehet törni a pályáját. Fültanúja voltam ennek egyszer. Egyetlen mondattal valakinek az egész jövőjét tönkretette valaki. Egy jól időzített, jól elhelyezett gonosz mondattal akár a sírba is lehet juttatni valakit.

Nem véletlenül említi a Biblia gyakran együtt ezt a három bűnt: loptok, öltök, hazudtok. Mert, aki nem jól él a beszéddel, hanem visszaél azzal, aki nem az igazság közlésére, hanem az igazság elfedésére vagy elferdítésére használja, az a gyilkossággal egyenlő súlyos bűnt követ el. A Biblia szerint mindenféle rágalmazás, féligazság, csúsztatás, ködösítés, elhallgatás olyan bűn, amivel megfertőzi önmagát az, aki így beszél, de fertőzi az őt körülvevő lelki, szellemi környezetet is. El lehet érni átmeneti sikereket hazudozással, de előbb-utóbb az igazság feltétlenül kiderül, és az diadalmaskodik.

A Bibliában feltűnően gyakran olvasunk arról, hogy Isten mit tesz a hazugokkal. Azt mondja: a hazugok szája bedugatik, és önmagát zárja ki az Isten országából az, aki szereti és szólja a hazugságot.

Különösen tökélyre viszi a hazudozást az, amit demagógiának nevezünk. A demagógia meghatározása ez: tetszetős, de hazug ígérgetés, valaki vagy valami ellen irányuló felelőtlen hangulatkeltés.

Látjuk, hogy megint a tartalma és a motivációja minősíti. A tartalma hazugság, a motiváció pedig az, hogy valaki ellen akar másokat uszítani.

Jézus azt mondja: minden ilyen beszéd az ördögtől származik, aki hazug és hazugságnak atyja, és aki emberölő volt kezdettől fogva. Aki a hazugságnak bármely formáját mint eszközt használja a maga életharcaiban, tudja vagy nem tudja, hátat fordít Istennek és az ördög szolgálatába szegődött. Ezzel pedig súlyos ítéletet hív ki önmaga ellen. Ezért ilyen éles alapigénk, amiben azt olvastuk: "Mind az élet, mind a halál a nyelv hatalmában van. Amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi."

Jakab apostol pedig a levelében, a jól ismert 3. fejezetben, ami a nyelvről és annak a bűneiről szól, erőteljes képekkel szemlélteti, milyen hatalma van a beszédnek. Azt mondja: a beszéd olyan, mint a tűz. Egy pici szikra mily nagy erdőt felgyújthat. Hányszor vagyunk ennek tanúi az utóbbi időkben is. Valaki felelőtlenül eldob egy csikket kirándulás közben, az begurul egy száraz levél alá. Nem látszik semmi, amikor elmentek, elkezd füstölögni az a levél, aztán lángra lobban körülötte a többi száraz levél is, és mire a tűzoltók megérkeznek, ki tudja hány hektár erdő leégett.

A nyelv is ilyen - mondja Jakab -, pici tűzzel mérhetetlen károkat lehet okozni. Egyetlen mondattal családok békességét lehet feldúlni. Valóban olyan, mint a tűz.

Aztán hasonlítja a hajónak a kormányához is, hogy a hajótesthez képest milyen kicsi az, és mégis az irányítja az egészet. A beszédünk határozza meg a jellemünket - vonja le ebből a következtetést.

A végén szomorú megállapításra jut: a nyelvünk olyan, mint a vadállatok. Nem lehet megszelídíteni őket.

Itt érkezünk meg a második fejezethez. Miért nem lehet megszelídíteni?

Látnunk kell, mit tanít a Biblia a beszéd forrásáról. Jézus Krisztus többször is tanított erről. Most a Máté 15-ből olvasom néhány mondatát. "Ami kijön az ember szájából, az a szívből származik, és ez teszi tisztátalanná az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és az istenkáromlások. Ezek teszik tisztátalanná az embert."

Vagyis azt mondja: minden beszéd forrása az ember szíve. Az a belső műhely, ahol megszületnek a gondolatok, az érzések, az elhatározások és a döntések. Ami az ember szívében van, az jön ki a száján. A szív és a száj közvetlen összeköttetésben van, éppen úgy, mint a közlekedőedények. Egy ideig lehet színlelni valamit beszéddel, de az élet kritikus helyzeteiben mindig kiderül, hogy mi van valójában valakinek a szívében. Mert amivel tele van a szíve, az jön ki a száján. Két fejezettel előbb a Máté evangéliumában pontosan ezt mondja Jézus: a szív teljességéből szól a száj. Amivel tele van a szívem, az csordul ki itt fenn, a számon.

Éppen ezért, ha valaki változtatni szeretne a beszédén, akkor a szívét kell megváltoztatnia. Ha valaki megutálta már a saját hazudozó, alakoskodó természetét, a maga köpönyegforgató viselkedését, kétértelmű beszédét, akkor kérjen új szívet Istentől. Nem a nyelvünket kell fegyelmezni valahogy (az sem árt), de az alapvető megoldást nem ad. Az legfeljebb mérsékli a bajt. Isten azonban azt ígéri a benne hívőknek, hogy Ő új szívet ad nekik. Mert a mi Istentől elidegenedett szívünk nem tud nem hazudni. Aki becsületes, megfigyelheti, hogy sokszor a legtisztábbnak szánt beszámolóba is belecsúszik valami kis ferdítés a magunk javára, mások kárára. Valami dicsekedés, amivel Isten dicsőségét rövidítjük meg, vagy valakinek a befeketítése. Nem is lehet ez másként, mert ez van a szívünkben. Ami a szívben van, az jön ki a szánkon.

Ezért nagy evangélium az, hogy ha Isten az újjászületés során valakinek új szívet ad, akkor egészen új tartalom jön ki a száján. Akkor újra képes lesz az újjászületett ember arra használni a nyelvét, amire Isten azt adta: az Ő dicsőítésére, a róla való vallástételre és egymás bátorítására. Erre kaptuk a nyelvünket. Egyszerre megvalósul az ilyen újjászületett ember életében az, amit Pál apostol ír: képes lesz az igazságot szeretetben mondani. Vagyis: helyreáll a beszéd tartalmára és motivációjára nézve is az, amit Isten helyesnek lát.

Felvetődik a kérdés: Akkor nekünk soha semmi rosszat nem szabad mondanunk egymásról? Néha muszáj véleményt mondani. Megkérdeznek, mi a véleményed róla, kinek ismerted meg. - Nem arról van szó, hogy soha semmi rosszat, vagy hogy a hibákat soha nem szabad szóvá tenni. Csak megint mondom: a tartalma és a motivációja minősíti a beszédet. Igaz legyen, amit mondok, és a célja a másik érdekében vagy egy közösség érdekében való legyen.

Mondok két egyszerű példát.
Valaki meg akarja látogatni egy ismerősét. Tudom, hogy az illető pillanatnyilag fertőző beteg. Talán fertőző osztályon is van. Tudom, hogy a látogatónak sok apró gyermeke van. Akkor szabad-e ennyit mondanom neki: úgy tudom, hogy ő most fertőző beteg, várj egy kicsit talán a látogatással, hiszen felelős vagy a gyerekeidért? Ki-ki döntse el, szabad vagy nem szabad ez. Helyes, vagy nem helyes. Igaz a tartalma, s vajon a motivációja mi? Nem a beteg ellen beszélek, hanem valakinek az érdekében.

Hallom, hogy üzletet akar kötni vele a barátom. Akkor a barátomnak feltétlenül megmondanám: te, én már kétszer üzleteltem vele, mind a kétszer csúnyán becsapott. Gondold meg, éppen vele kell-e most üzletet kötnöd. Ez nem ellene szól. Igaz a tartalma, és valakinek az érdekében mondtam ezt.

Néha keskeny a mezsgye, hogy ezt eldöntse az ember, és éberen kell ügyelnie a hívő embernek arra, hogy semmiképpen ne gyűlöletből mondja, hanem mindenképpen pozitív legyen az indítéka. Tehát valaminek, valakinek az érdekében, nem valaki, valami ellen, mint ahogy olvastuk az előbbi meghatározásban. Legyen tiszta, ez a fontos. Legyen tiszta a szíve, és tiszta beszéd jön belőle. Legyen igaz a tartalma, és legyen Isten előtt is tiszta az indítéka, a motivációja. De mindenféle vádaskodás, mocskolódás, a látszólagos igazság szép csomagolópapírjával borított nyilvánvaló hazugság a gyilkossággal egyenlő súlyos bűn. Ezt tanítja az Úr Jézus.

Ezért lesz annak súlyos ítélte, és ez a harmadik, amiről szeretnék most röviden szólni.

Különös, amit Jézus erről mond. Különösen szigorú, amit a beszéddel kapcsolatban említ. Azt mondja: minden egyes hamis szót, minden meg nem bánt, ezért bocsánatot nem nyert hazugságot nyilvántartanak a mennyben, és minden szóért számot kell adnunk az ítéletkor.

Így olvassuk ezt a Máté 12,33 és a következő verseiben: "Ha jó a fa, jó a gyümölcse is, ha rossz a fa, rossz a gyümölcse is. Mert gyümölcséről lehet megismerni a fát. Viperák fajzata! Hogyan szólhatnátok jót gonosz létetekre? Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. A jó ember jó kincséből hoz elő jót, a gonosz ember gonosz kincséből hoz elő gonoszt. De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján: mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged."

Lesz ítélet napja, és a hamis szavaknak különös jelentőségük van az ítéletkor. Minden haszontalan szóról, amit kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján. Ma, amikor annyi hamis szó hangzik el, nem árt erre felfigyelnünk, és nem árt odafigyelnünk a mi szánkon kijövő haszontalan szavakra. Szűnjenek meg ezek a szavak.

A Dániel könyvében olvasunk egy nagyhatalomról, amit ezzel a különös jellemvonással jellemez a Szentírás, hogy "nagyokat szóló szája" volt, és az Isten szentjei ellen hadakozott. E kettő miatt igen súlyos ítéletben lesz része. - Isten nem csúfoltatik meg. Ő nekünk a beszédben csodálatos ajándékot adott, és Ő kész az övéinek a szájába olyan beszédet adni, amivel tudjuk erősíteni a megfáradtat. Amivel tudunk hitelesen bizonyságot tenni az Isten szeretetéről. Amelyik beszéddel tudjuk mutatni az embereknek a halálból az életre vezető utat.

Aki azonban nem erre használja a beszédet, az számolhat az ítélettel. Aki arra használja, amire Isten adta, az áldás lesz a környezetének. De komolyan kell vennünk, hogy a Biblia igen hangsúlyosan állítja: nem lehet büntetés nélkül hazudozni. Ez ugyanolyan törvény, mint a nehézkedés törvénye. Lehet benne kételkedni, de a következményeivel találkozni fog az ember.

Ezért van a Szentírásban olyan sok konkrét kijelentés a nyelv bűneire nézve és az ezzel kapcsolatos utasításokat tekintve. Azt mondja Isten, hogy hazug hírt ne hordj. Nemcsak azt mondja: általában ne hazudjatok, hanem lebontja a hétköznapok eseteire is: hazug hírt ne hordj! Azt mondja Isten, és milyen kemény szó ez a szeretet Istenétől: gyűlölöm a hamisság kedvelőit. Azt mondja: elvesztem azokat, akik hazugságot szólnak.

Jézus megint csak a Hegyi beszédben azt mondja: minden rágalmazónak helye a gyehenna tüze. Vagyis a kárhozat. Sokkal jobban oda kellene figyelnünk: mit mondunk egymásról, másokról főleg távollétükben. Sokféle formája van a rágalmazásnak. Egészen finom, szalonképes formái is vannak és olykor észre sem vesszük.

Nem véletlenül kezdi Jakab apostol az említett 3. fejezetet ezzel a figyelmeztetéssel: "Testvéreim, ne legyetek sokan tanítók, hiszen tudjátok, hogy súlyosabb ítéletben lesz részünk. Mert sokat vétkezünk, de..." és akkor felsorolja, hogy a nyelv bűneivel mennyi kárt is lehet okozni. A tanítónak szükségképpen többet kell beszélnie, mint másnak. Akinek többet kell beszélnie, még jobban figyeljen oda, hogy mit beszél, mert súlyosabb ítéletben lesz részük. Nagy ajándék a beszéd, óriási lehetőség, de nagy felelősség terhel bennünket minden kimondott szóért.

Talán ezért is ilyen éles alapigénk. "Mind az élet, mind a halál a nyelv hatalmában van. Amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi."

Pál apostol pedig amikor az Efézusi levél 4. részében felsorolja, hogy mi minden jellemzi az újjászületett embert, és mi az, aminek nem szabad már előfordulnia az életgyakorlatában, akkor egyebek közt ezt is mondja: "Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak." (29)

Erre adta Isten, hogy hasznos legyen, hogy akkor beszéljek, ha szükséges, és akármit mondok, az építse a többieket, és így nagy áldásokat közvetíthetek egyszerűen a beszéd eszközével. Isten áldásait, amely áldásul lesz a hallgatóknak. Mert minden rothadt beszéd megfertőzi azt, aki kimondja. - ez olvastuk az előbb Jézusnál. Ezért mondja Pál, hogy semmi rothadt beszéd ne jöjjön ki a szátokon.

Csakhogy ehhez a mi önfegyelmünk kevés. Mi akkor a megoldás? Két zsoltárverset szeretnék idézni. Az egyiket biztos, hogy a legtöbben ismerjük, a másik kevésbé ismerős.

Az egyik az 51. zsoltár 12. verse, amelyikben azért könyörög a szentíró, hogy "Tiszta szívet teremts bennem, óh Isten!..." Ez a legfontosabb. Az én önfegyelmemmel nem tudom megváltoztatni magamat. A tüneteket enyhíthetem olykor, de a forrás tisztátalan marad. Új forrásra van szükség, és Isten új forrást fakaszt fel abban, aki Jézus Krisztust behívja az életébe és így kapja az Ő Szentlelkét. Az ilyen emberben Jézus lelkülete fog munkálkodni. Szentlélektől indíttatva fog megszólalni. Az ilyen embereket pedig az jellemzi, hogy soha nem vádolnak, hanem mindig mentegetnek.

A nagy vádoló, idegen szóval a katégór, az a Sátán a Biblia szerint. Ő mindig vádol. Vádolja az Isten választottjait is. A Szentlélek menteget. Valahogy úgy, ahogy Jézus. Még a kereszten is: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek." Az ellenségeit is mentegeti, miközben az ellenségeinek szemükbe mondta a bűneiket. De Isten előtt mégis mentegeti őket. Új forrás fakad fel, amiből újfajta beszéd származik.

A másik ige a 141. zsoltárban van. "Uram, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását!" (3) Ez nem azt jelenti, hogy soha nem nyitom ki a számat. Ez azt jelenti, hogy átadom az uralmat teljesen neked. A szám felett is. A tiszta forrásból is csak akkor jöjjön ki víz a számon, amikor azt te akarod, Uram. Amikor az szükséges, hasznos és épít. Átadja a hívő az uralmat a nyelve felett is Istennek. Mert tudja, hogy mind az élet, mind a halál a nyelv hatalmában van. De a nyelv kinek a hatalmában van?! Ez itt a végső és legfontosabb kérdés a számunkra.

Milyen indulat beszéltet bennünket? Az az indulat legyen bennetek, ami volt a Krisztus Jézusban.


Ezekben a napokban mindannyiunkról kiderül, hogy milyen indulat munkálkodik bennünk: közömbösség vagy felelősség, gyűlölet vagy szeretet, harag vagy megbocsátás, egyéni haszonvágy vagy pedig egy közösség jövőjének a munkálása. Ezt a beszédünk elárulja. Mi a motiváció!


Az előbb szépen énekeltük, hogy "Szeretnék lenni, mint Ő (vagyis mint Jézus) alázatos, szelíd. Követni híven, mint Ő, Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, hol mennyei sereg dicső harmóniában örök imát rebeg."


Hadd kérdezzem meg: igaz-e ez a te esetedben? Csakugyan szeretnél-e olyan szelíd és alázatos lenni, mint Jézus? Vagy időnként azt mondod: mégis csak meg kell köszörülni a nyelvemet és oda meg vissza kell vágni. - Ő úgyis a szívünket látja. Szeretnénk-e őszintén, ha jézusi motiváció mozgatná a nyelvünket mindig? Aki ezt őszintén szeretné, annak Ő meg fogja adni.

Amikor most a beszédről szól hozzánk, akkor a szívünkre kérdez rá. (Ez is a Példabeszédek könyvében van.) Isten most tőlünk kéri: "Adjad, fiam a te szívedet nékem." És akkor áldás jön ki majd a szádon. Még ilyen feszültségekkel terhes időben is.

Imádkozzunk!
Mindenható Istenünk, dicsőítünk azért, mert beszélő Úr vagy. Magasztalunk, mert nem vagy néma, mint az embercsinálta bálványok. Köszönjük, hogy a te szavadnak teremtő ereje volt és van és lesz örökkön örökké.

Köszönjük neked azokat, akiken keresztül eljutott hozzánk a te hívó szavad. Dicsőítünk mindazért, amit a te igéddel munkáltál ki eddig az életünkben. Minden, ami tiszta és jó bennünk, Urunk, a te beszédednek a gyümölcse. Áldunk téged ezért!

Bocsásd meg, ha sok mindent mondtunk felelőtlenül. Bocsásd meg a véletlenül szánkon kicsúszott, meg a tudatosan elkészített hazugságainkat. Bocsáss meg minden képmutatást. Bocsásd meg a mögöttük levő gyávaságot, számítást. Bocsásd meg, hogy ennyire áthatott minket a hamisság.

Kérünk, tiszta szívet teremts bennünk. És ha már teremtettél, az erős lelket újítsd meg újra és újra mibennünk. Taníts meg igazat mondani, és add, hogy minden szavunk mögött őszinte szeretet legyen. Tudjuk, Atyánk, magunktól nem telik erre, de te véghez tudod vinni mindannyiunk életében.

Könyörgünk azokért, akiknek sokat kell beszélniük, vagy nem kellene, de sokat beszélnek. Adj a szívükbe igazi felelősséget. Kérünk, őrizz meg minket gyilkos, gonosz szavaktól. Segíts a hit pajzsa mögé bújnunk, menekülnünk.

Engedd, hogy felismerjünk minden tévtanítást, megtévesztést, hamisságot. Szentlelked segítsen, hogy felismerjük ezeket a magunk életében is, de tudjunk védekezni ellenük, ha máshonnan áradnak ránk.

Kérünk, add a szánkba a te igédet. Olyan nagy csoda ez, Urunk, hogy félve mondjuk ki: ilyen mocskos szájba a te szent és igaz beszédedet, de te ígérted ennek a lehetőségét. Adj nekünk bölcs nyelvet, hogy tudjuk erősíteni a megfáradtat beszéddel. Hadd tudjuk ezt elkezdeni már ma otthon, a hozzánk legközelebb állókkal, és folytatni holnap a munkahelyünkön. Adj nekünk olyan beszédet, amin magunk is csodálkozunk, amikor mondjuk. Ami még minket is megerősít, és ez is bizonyság lesz arra, hogy nem mi mondtuk, hanem te mondod általunk. Hadd legyünk eszközök a te gyógyító, áldott kezedben.

Könyörgünk mindazokért, akik most különösen rászorulnak a te szeretetedre. Betegeinkért, a gyászolókért, a nélkülözőkért, a szenvedőkért, gyűlölködőkért. Könyörgünk hozzád a te néped és a te igéd ellenségeiért. Vedd ki szívükből a gyűlöletet, és add, hogy közülük is sokan megnyeressenek a Krisztusnak.

Könyörgünk népünkért, annak a jövőjéért. Kérünk, olts a szívünkbe igazi szeretetet. Szabadíts meg minden önzéstől, kicsinyességtől, szűklátókörűségtől. Emelj fel minket a magunk nyomorúságai és korlátai fölé. Hadd lássuk a valóságot, hadd tudjunk a te szemeddel tájékozódni és tőled kapott szeretettel szolgálni.


Töltsd meg ezt a mai napunkat igazi tartalommal. Formálj minket. Szembesíts minket önmagunkkal. Taníts meg leborulni előtted, hogy tudjunk leborulva, de nyitott szemekkel szolgálni neked.


Ámen.

Reggeli dicséret: A garantált eredmény

"Ti azonban legyetek erősek, ne lankadjatok el, mert tetteiteknek meglesz a jutalma!"
Krónikák 2. könyve 15,7


Nem könnyű olvasmány a Bibliában Izráel történelme. Rengeteg pártütésről, lázadásról, vérről, szenvedésről, hitehagyásról olvashatunk benne. Sokan megbotránkozva inkább el sem olvassák, átugorják. Pedig sok értékes tanulságot, lelki törvényszerűséget, bátorítást fedezhetünk fel benne.


Salamon király uralkodásával véget ért az egységes királyság története, s Izráel kettévált. Az északi királyság a nyílt hitehagyás útján haladt előre végzete felé, de a déli országrészben is szükség volt reformokra. Salamon és Roboám hitehagyása nem múlt el nyomtalanul. Ászá király reformációra hívta népét, lerombolta a bálványimádó kultuszok szent helyeit, s a Teremtő tiszteletére szólította fel őket. A békességes éveket pedig arra használta fel, hogy megerősítse országát, felkészüljön a rövidesen rájuk törő nehézségekre. Amikor pedig bajba kerültek, nem az emberi erőfeszítések eredményében bízott (l. 2Krónika 14,8-11), hanem Istenben, aki előtt "nincs akadály, hogy sok vagy kevés által szerezzen szabadulást" (1Sámuel 14.6)


Isten prófétája akkor szólította meg Ászá királyt, amikor győztesen tért vissza a háborúból. Az üzenet, amelyet a király kapott figyelmeztetés és bátorítás volt egyszerre: "Az Úr veletek lesz, ha ti is ővele lesztek" (2Krónika 15,2). Izráel hitehagyásának következményére irányította a figyelmet (l. 3-6. vers) Azarja próféta, majd e szavakkal bátorította az uralkodót és népét arra, hogy ne álljanak meg a reformok útján: "Ti azonban legyetek erősek, ne lankadjatok el, mert tetteiteknek meglesz a jutalma!"


A vetés és aratás közötti szoros kapcsolat nem csupán a természet világában áll fenn, hanem a lelki életben is. Ahogyan a földművesnek kitartónak kell lenni, s minden szükséges munkát el kell végeznie a bőséges aratás érdekében, úgy van szükség arra, hogy a megkezdett jó dolgokat ne hagyjuk félbe, hanem kitartóak legyünk... A bőséges aratás, mégsem csupán az emberi erőfeszítés eredménye, hanem Isten áldása is szükséges hozzá, s a földjét művelő ember amikor a magot elveti, akkor ezt reménységben teszi.




Isten azt ígéri, hogy a lelki megújulásért tett erőfeszítéseknek meglesz az eredménye. Jöhetnek viharok, mégis garantált a jó eredmény, ha mindvégig kitartunk.

Voltál már úgy, hogy - miközben valami jó dolgot tettél - azt érezted: "elég volt, nincs értelme"? Mintha valaki azt akarná elérni, hogy add fel, ne vidd végig a jó elhatározásaidat, ezért folyamatosan suttog a füledbe, s akadályokat gördít eléd, megpróbál elcsüggeszteni. Emlékezz e szavakra: "Ti azonban legyetek erősek, ne lankadjatok el, mert tetteiteknek meglesz a jutalma!"


Legyen áldott a napod!



Bejegyezte: Hiti

Örömteli mindennapok: Keresd a békességet.

"Ezt azért mondom nektek, hogy teljes békességetek és bizalmatok legyen bennem. Ezen a világon próbatételek, nehéz időszakok és szenvedések várnak rátok, de legyetek bátrak: én már legyőztem a világot." János 16,33 

A békesség az egyik legnagyobb áldás, amit Isten nekünk adott. Naponta hálásak lehetünk érte.
Csak áhítozni egy békességgel teli életre nem elegendő. Törekednünk kell a békességre Istennel, magunkkal és a körülöttünk élőkkel.
Rájöttem, hogy minél hálásabb vagyok, annál nagyobb békességem van. A hála segít arra összpontosítani, amim van, ahelyett, amim nincs; így az áldásokra tudok koncentrálni, az aggódás helyett. Évekig imádkoztam Istenhez, hogy adjon nekem békességet, mire rájöttem, hogy Ő már megadta a békességet, de nekem kell azt választanom. Jézus azt mondta: "Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek." János 14,27
Jézus már gondoskodott a békességedről. Dönts úgy, hogy ebben a békességben fogsz járni.
Hálaadó ima:
Atyám, köszönöm, hogy mindent biztosítottál számomra, hogy békességben élhessek. Úgy döntök, hogy ezt a békességet fogom keresni és nyugton maradok, mert tudom, hogy Te nagyobb vagy minden nehézségnél, nyomorúságnál, amin keresztülmegyek. Te vagy minden, amire szükségem van. Te vagy a békességem. Ámen!
Legyen örömteli napod:)

Örömteli mindennapok: Ismerd fel az igazi értéket.

,,Mit ér, ha az ember mindent megnyer, amit csak a világ adhat, de a lelkét elveszti? ,,-Máté 16,26-
Mi hasonlítható az örök élet értékéhez?

Nem könnyű keresztényként élni egy olyan világban, amely nagyon nem hasonlít Krisztusra.
Ezért aztán az egyik legfontosabb kérdés, amit meg kell válaszolnod, vajon a kereszténység megéri? Érdemes kereszténynek lenni?

Az életben mindennek van egy árcédulája. Bármikor, ha valamire igent mondasz, azzal más valamire nemet mondasz. Amit nyersz Krisztus követésével, az megéri az árát?
Némely emberek eladják a lelküket világi dolgokért – mint pénz, hírnév, anyagiasság. Lelked azonban sokkal értékesebb.

Pál felismerte ezt és megosztja bizonyságtételét a Filippi 3:7-8-ban, „Mindezeket a dolgokat egykor nagyon értékesnek gondoltam, most azonban értéktelennek tartom az miatt, amit Krisztus tett értem. Igen, minden más értéktelen, összehasonlítva Jézus Krisztusnak, az én Uram ismeretének kifejezhetetlen gazdagságáért. Minden mást félredobok, szemétnek tekintek, hogy Krisztus enyém lehessen.”
Pál megértette, hogy semmi – sem pozíció, sem gazdagság, sem élvezetek – semmi sem értékesebb Jézusnál.

A siker új meghatározására van szükségünk. A valóságos, jelentőségteljes siker nem azon alapul, hogy mit érünk el, milyen a megjelenésünk, vagy hogy „jól érezzük magunkat”.
A valódi siker abból fakad, hogy életünket Isten értékei szerint éljük – és a végső jutalomként élvezzük az örökkévalóságot a Mennyben.
Dönts bölcsen!

Örömteli mindennapok: Isten hatalmas szeretetet.

,,Mert Isten szeretetétől semmi, de semmi nem tud minket elválasztani — ebben egészen biztos vagyok! Sem halál, sem élet, sem angyalok, sem az uralkodó szellemek, sem ami most van, vagy ami ezután következik, sem azok, akiknek hatalmuk van, semmi, ami a magasságban vagy a mélységben van, semmiféle teremtmény sem választhat el bennünket Isten irántunk való szeretetétől, amely Urunkban, Jézus Krisztusban mutatkozott meg.,, -Róma 8,32-

Nem tudsz olyan helyre menni, ahol ne lenne veled Isten szeretete. Nem tudsz olyat tenni,hogy Isten szeretete elhagyjon.Soha nem leszel elválasztva Isten szeretetétől.
Ha magányosnak,vagy elhagyottnak érzed magad,jusson eszedbe ,tudatositsd magadban,hogy Isten mindig veled van.
Lehet ,hogy emberek elhagynak,ingadozik az irántad való szeretetük ,de Isten nem ilyen.Isten az Ő szeretetében nem ingadozik!
Az Ő szeretete örökké tart, és az Ő szeretete mindenhol ott van.Keresd Őt,fordulj felé ,szólítsd meg,Ő rád vár,engedd ,hogy szeressen .
Legyen élő kapcsolatod Vele,hogy megtapasztald az Ő határtalan szeretetét .
Legyen örömteli napod:)

Örömteli mindennapok:Isten szerinti új élet .

Ne igazodjatok a jelenlegi istentelen korszellemhez, se a divatjaihoz! Ellenkezőleg, újítsátok meg az egész gondolkodásotokat, és ezáltal gyökeresen változzatok meg! Akkor lesztek majd képesek megérteni, mi az, amit Isten akar: ami szerinte jó, ami neki tetszik, amit tökéletesnek tekint. Ezekre igyekezzetek!-Róma 12,2-

Ha azt szeretnéd, hogy tartós változás legyen az életedben, újra kell fókuszálnod az elmédet.

Teljesen meg kell változtatnod a gondolataid sémáit, hogy ne arra összpontosíts, amit nem akarsz, hanem arra, amire fókuszálni szeretnél. Mert bármi is az, amire összpontosítasz, arra felé tartasz.
Ne igazodj !...Ne engedd,hogy más emberek formálják az életedet.Isten nem akarja, hogy olyan légy, mint valaki más; Ő azt akarja, hogy az az ember légy, akivé Ő teremtett, hogy legyél.
Ne másolj, ne igazodj, ne próbálj olyan lenni, mint más.
,,Ne igazodj !… e világ mintájához...”Helyettesítened kell a régi, egészségtelen mintát az újjal, Krisztus életéhez hasonlatosan.
Isten egy teljesen új emberré akar változtatni az értelmed megújulásával,az Ő Igéje szerint „Vessétek le a régi élet szerint való ó embert,.... öltsétek fel az új embert,(Efézus 4,22.24)
Ez azt jelenti, hogy lesz, amit el kell hagynod, és lesz, amit fel kell venned – és az elhagyás a felvevés előtt kell megtörténjen! Ugyanúgy, mint amikor ruhákat próbálunk egy üzletben: mielőtt felvehetnéd az újat, le kell vetned a régit!

El kell engedd a régi hozzáállásodat, magatartásodat, a régi gondolkodási mintákat, a régi képzeteket, amelyek szerint éltél, hogy fel tudd venni az új öltözetet, amit Isten készített neked.