"Örülni fog a szívetek és senki sem veszi el tőletek a ti örömötöket. "(János 16, 22)
Jézus nem csupán valami felszínes örömöt, hanem mély, szívbeli örömöt ad. A világ örömét kívül csillogás, belül romlottság jellemzi. Néhány órára elfeledhetjük belső szorongásainkat, mint ahogy a testi fájdalmat is meg lehet szüntetni rövid időre egy-egy morfium injekcióval. Jézus a nyomorúságoknak legmélyebb okát veszi el: a bűnt. Megkönnyíti szívünket, miután a gonosz lidércnyomást megszüntette. Ő ad derűs lelkiismeretet. Az alvó lelkiismeret, mely az embert nem kínozza közvetlenül, még távolról sem jó lelkiismeret. Azt az örömet, melyet Jézus ajándékoz, senki sem tudja tőlünk elrabolni. Ez az "Ő" öröme. János 17, 13 szerint így imádkozott: "... hogy az én örömem teljes legyen őbennük."
Isten Fiának az volt a legnagyobb öröme, hogy az Atya szerette Őt és gyönyörűsége telt benne. Jézus szívét még a legsötétebb órában is áthatotta az a fiúi öröm, melyet az Atya szeretetének és dicsőségének gazdagsága felett érzett. Ez az öröm kell eltöltse a tanítványok szívét is: Istennek kegyelmet nyert és szeretett gyermeke vagyok Krisztus, az én Megváltóm által! - Ez az az öröm, amelyet senki és semmi el nem rabolhat és meg nem zavarhat. Elveszíthetetlen. Csak ha Jézust magát elvehetnék tőlünk, szűnne meg az örömünk, mert Ő örömünknek alapja. Külsőleg megszomorodhat az ember, de belül megelégedett és boldog az Úrban. Ezt az örömet a sokféle fájdalom és noyomorúság sem tudja elfojtani, hanem csak megtisztítja és elmélyíti.
Pál már három esztendeje volt fogságban; minden tevékenységében megakadályozták, és ő, aki csupa tűz és buzgóság volt, mégsem csüggedt el. Amikor a filippibelieknek ír, nem panaszos a levele, hanem az öröm hangja hatja azt át. Még a küszöbönálló halál gondolata sem tudja elnyomni ezt az örömet. "Ha kiontatik is vérem italáldozatként ... örülök" (Fil 2, 17). Még arra is gondol, hogy az elcsüggedt és levert filippibelieket a saját örömébe bevonja. - A pizidiai Antiochiában az újonnan hitre jutott keresztyének az üldözés viharába kerültek. Pált, lelkiatyjukat elszakították tőlük és elkergették a város határain kívül. Vajon búskomorságba esnek most? "A tanítványok megteltek örömmel és Szentlélekkel" (Csel 13, 52). Ilyen a hívő öröme. A sötétben világít a legtisztábban és legfényesebben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése