REINHARD BONNKE

A Jelenések 4-ben négy élőlényről és huszonnégy vénről olvasunk, akik a trón előtt leborulva imádják azt, aki a trónon ült. Az imádatuk okát a 11. vers írja le:
„Méltó vagy, Urunk és Istenünk,
hogy tiéd legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom,
mert te teremtettél mindent,
és minden a te akaratodból lett és teremtetett”.

Aztán az ötödik fejezet egy új jelenetet tár elénk. Itt már az említett angyali lények körül „tízezerszer tízezer és ezerszer ezer” emberi lény is imádja Őt, és az imádatuk ezúttal nem a teremtésről szól. Azt énekelik „hatalmas hangon”, hogy
„Méltó a megöletett Bárány,
hogy övé legyen az erő és a gazdagság,
a bölcsesség és a hatalom,
a tisztesség, a dicsőség és az áldás!”
Így lesz teljessé az igazság: Ő teremtett mindent, és Ő váltott meg mindenkit. Istent annyira ismerhetjük csak meg, amennyire Ő megismerteti magát. Ő végtelen. Nem tudhatunk Róla mindent - csak azt, amit megmutat magából. Istennek bizonyosan vannak olyan oldalai, amelyek örökre titokban maradnak számunkra, de amit láthatunk, és amit Ő megmutatott magából, az éppen elég ahhoz, hogy örökre lenyűgözzön minket. Amikor összejövünk, hogy neki énekeljünk és őt dicsérjük, és az a vágyunk, hogy becsatlakozzunk a menny dicsőítésbe, akkor íme, itt van, amiről odafenn énekelnek: Isten Bárányáról, nem csak a teremtésről, hanem a teremtés főszereplőjéről, a Bárányról, aki megöletett. Ő a hívő ember dicsőítésének tárgya. A keresztény dicsőítő énekek a keresztről és a vérről kell, hogy szóljanak. Ha nem ezekről szólnak, akkor nem keresztény dicsőítések.
Isten áldjon benneteket!
REINHARD BONNKE