MI TÖLT BE TÉGED?
"Kicsoda az, aki féli az Urat?" (Zsolt 25,12)
Mi tölt be téged? Talán azt mondod: semmi! Pedig mindnyájunkat betölt
valami, legtöbbször saját magunkkal vagyunk eltelve, vagy mint
keresztyének - a megtapasztalásainkkal. A zsoltáros szerint Istennel
kellene betelnünk. Isten töltse be a tudatunkat, ne pedig a róla való
gondolkozás. Isten jelenléte töltse be teljes életünket kívül-belül. A
gyermek tudata annyira anyjával van eltelve, hogy ha tudatosan nem is
gondol rá, de ha valami baja támad, az anyjához tartozás érzése az, ami
megmarad benne. Így élhetünk, mozoghatunk és létezhetünk mi is Istenben,
láthatunk mindent Isten szemszögéből, ha mindig előtérbe nyomul bennünk
az Isten-tudat. Ha Isten betölt minket, semmi másnak nincs helye
bennünk, se gondnak, se bánatnak, se félelemnek. Most értjük meg, miért
mondja Urunk az aggodalmaskodást bűnnek. Hogy merünk hitetlenkedni,
amikor Isten annyira körülvesz minket? Ha Istennel vagyunk betelve,
biztos menedékünk van az ellenség minden támadása ellen. "Lelke megmarad
a jóban" (13) - nyomorúságban, félreértések, és rágalmak közepette is.
Ha életünk el van rejtve Krisztussal együtt az Istenben (Kol 3,3), Ő
megőriz minket a nyugalomban. Mi fosztjuk meg magunkat Isten állandó
társaságának csodálatos kinyilatkoztatásától. "Isten a mi oltalmunk"
(Zsolt 46,2). Ezen a védőfalon semmi sem törhet át.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése