-Pál levele a rómaiakhoz 10:9.
Már a második gyertyát készülsz meggyújtani az öt perc alatt összetákolt koszorún, mert kellett a jelkép a várakozáshoz, visszatekintéshez. Szívedben emlékek kavarognak, és a jövő eddig még nyitott kérdéseivel járják a keringőt.
Közeledik az év vége, és ilyenkor mindig többet gondolsz bele, mint amit akkor érzel, amikor megtörténik. Ilyenkor még misztikus, a téli rövid nappalok is jótékony ködbe burkolják ezt a hónapot és a vele járó gondolatokat. És szívedben ott a várakozás. És meséled a gyermekednek, hogy mire emlékeztek ilyenkor, és mi az, ami felé a tekinteteteket előre emelitek. De ott van benned a félelem, hogy ne csak annyit jelentsen ez, mint az év végi forduló.
Mi is az advent? Mit jelent, hogy Isten megváltott? Hogyan lehet erre igazán emlékezni? Isten ma ezen az igén keresztül szeretne neked útmutatást adni.
Szív és száj. Hinni és megvallani. Megvallani és hinni. Önmagában egyik sem elég. Mert hinni kell. Hinni, hogy mindez valóság volt, hinni, hogy van Isten, és te fontos vagy ennek az Istennek. Hinni, hogy szeret, és a végsőkig elmenne és el is ment érted. Hinni, hogy megszületett, meghalt és feltámadt érted. Hinni, hogy győzött, és az Ő győzelme a tiéd is, ha akarod.
És kimondani. Beszélni róla. Mert vannak dolgok, amik akkor válnak igazán valósággá az életedben, amikor ki mered mondani. Amikor a szádra veszed, és világgá ereszted a hangokat. Amikor veszed a bátroságot, hogy íly módon testet adj az addig csak szívedben létezőknek.
És most ennek van itt az ideje. Hogy beszélj róla. Beszélj a családodnak, a gyermekednek, a barátaidnak arról, mire emlékezünk és mit várunk. Hidd, hogy Jézus Krsiztus valóság, és merd kimondani, hogy neked kapcsolatos van vele! Legyen ez olyan természetes számodra, mintha a Kedvesről vagy a csöpp Utódról beszélnél. Legyen ez az életed része!
Állj meg egy percre, és mondd ki! Mondd ki, ha kell, az üres lakásban a négy fal között is: Hiszem! Hiszem, hogy Jézus él, és ezért élek én is.
Közeledik az év vége, és ilyenkor mindig többet gondolsz bele, mint amit akkor érzel, amikor megtörténik. Ilyenkor még misztikus, a téli rövid nappalok is jótékony ködbe burkolják ezt a hónapot és a vele járó gondolatokat. És szívedben ott a várakozás. És meséled a gyermekednek, hogy mire emlékeztek ilyenkor, és mi az, ami felé a tekinteteteket előre emelitek. De ott van benned a félelem, hogy ne csak annyit jelentsen ez, mint az év végi forduló.
Mi is az advent? Mit jelent, hogy Isten megváltott? Hogyan lehet erre igazán emlékezni? Isten ma ezen az igén keresztül szeretne neked útmutatást adni.
Szív és száj. Hinni és megvallani. Megvallani és hinni. Önmagában egyik sem elég. Mert hinni kell. Hinni, hogy mindez valóság volt, hinni, hogy van Isten, és te fontos vagy ennek az Istennek. Hinni, hogy szeret, és a végsőkig elmenne és el is ment érted. Hinni, hogy megszületett, meghalt és feltámadt érted. Hinni, hogy győzött, és az Ő győzelme a tiéd is, ha akarod.
És kimondani. Beszélni róla. Mert vannak dolgok, amik akkor válnak igazán valósággá az életedben, amikor ki mered mondani. Amikor a szádra veszed, és világgá ereszted a hangokat. Amikor veszed a bátroságot, hogy íly módon testet adj az addig csak szívedben létezőknek.
És most ennek van itt az ideje. Hogy beszélj róla. Beszélj a családodnak, a gyermekednek, a barátaidnak arról, mire emlékezünk és mit várunk. Hidd, hogy Jézus Krsiztus valóság, és merd kimondani, hogy neked kapcsolatos van vele! Legyen ez olyan természetes számodra, mintha a Kedvesről vagy a csöpp Utódról beszélnél. Legyen ez az életed része!
Állj meg egy percre, és mondd ki! Mondd ki, ha kell, az üres lakásban a négy fal között is: Hiszem! Hiszem, hogy Jézus él, és ezért élek én is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése