Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Az én atyáim Istene segítségül volt nékem.      2Móz 18,4

Mózes kemény nevelőiskolában tanult. A pásztorok, akiket első napon elűzött, hogy Jetró lányainak juhait megitassa, bizonyára sohasem váltak barátaivá. Felesége, Cippóra is komoly nevelőiskolát jelentett számára, azt a gyermekük körülmetélésének esetéből is láthatjuk. "Vérjegyesem vagy nékem" - mondta Cippóra. Mindezek ellenére Mózesből nem lett zúgolódó ember. Ő dicsőíti atyjának Istenét. Mennyi a lehangolt hárfa! Mózes élete késztessen arra bennünket, hogy Istent dicsérő legyen életünk útja! Én is szeretnék hálás lenni a megaláztatásnak, az összetörettetésnek az útjaiért, minden útért, amely testi emberem halálát jelentette. Mindezekben elmondhattam: az én atyám Istene segítségül volt nékem. Mózest Isten drága feladatra szemelte ki: ő továbbította Isten szavát, és vezette a népet Kánaán felé. Korábban saját erejéből akarta ezt a célt elérni, de összeroskadt a teher alatt. Most ezt mondja: "Atyám Istene segítségül volt nékem". Kedves barátaim, végezheti az ember munkáját örömmel és ujjongással. Egy-egy ünnepen szívesen nézzük a boldog arcokat. De ez csak úgy lehetséges, ha elfogadjuk atyáink Istenét segítőnkül. Még egy nagy vágyam van. Minden, irányomban megmutatkozott szeretet mély alázatra késztet, de ez a szeretet mégsem elégíti meg lelkemet. Nem adományokra és alapítványokra vágyom, hanem egyetlenegy emberi lélekre, akit megérintett Isten, és a mai napon dönt, hogy az ő segítsége is az atyái Istene legyen! Egy ilyen lélekért hadd dicsérjem atyáim Istenének segítségét! Nincs drágább, mint egy Isten jóságával és kegyelmével megkoronázott élet, aki az Urat örökké áldhatja és dicsőítheti.