Először akkor tanultam meg a szavak titkát — a hittel kimondott szavak titkát —, amikor tizenhat hónapot töltöttem ágyban, miután öt orvos mondott le az életemről. 1934-ben azonban egy augusztusi napon, ahogy abban a bizonyos ágyban feküdtem, a Márk 11,23 és 24 alapján cselekedtem, és azt mondtam…! Szavakat mondtam ki!
Azt mondtam: „Hiszem, hogy megkaptam a gyógyulásomat a deformált szívemre. Hiszem, hogy megkaptam a gyógyulásomat gyógyíthatatlan szívbetegségemre. Hiszem, hogy megkaptam a gyógyulásomat a paralízisemre. Hiszem, hogy megkaptam a gyógyulásomat a fejem tetejétől a lábam ujjáig.” Egy órán belül saját lábamon álltam az ágy mellett — meggyógyulva!
Azóta már több mint hatvan év telt el, és még egy fejfájásom sem volt ez idő alatt. És tudom, hogy nem is lesz. De ha lenne is — ami kizárt dolog —, nem mondanám ki, hogy fáj a fejem. Miért? Mert Jézus azt mondta:
„… meglesz néki, amit mondott.” (Márk 11,23) Ha valaki
megkérdezné ilyenkor tőlem, hogy érzem magam, azt válaszolnám: Köszönöm, remekül. Tudod, Isten Igéje azt mondja, hogy az Ő sebeivel én meggyógyultam. Ezért hiszem, hogy egészséges vagyok. Isten Igéje pedig azt mondja… És kimondanám a helyes szavakat — mert a bölcseknek nyelve orvosság!
Megvallás: Az én nyelvem orvosság. Az én nyelvem az élet és az egészség szavait beszéli. Ezért én egészségben élek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése