Reggeli dicséret-Hitelesség

"Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket."
Jézus szavai a Hegyi beszédben (Máté 7:20)

Tavaly nyáron remeteségbe vonultam egy hétre. Teljesen egyedül voltam, senki sem szólt hozzám, és nekem se kellett senkivel beszélgetnem. Magányomat olvasással, elmélkedéssel, esténként pedig futással töltöttem. Azt is elhatároztam, hogy e hét alatt kicsit jobban megismerek egy zeneszerzőt, és választásom Bartók Bélára (1881-1945) esett. Mindig is félelemmel vegyes tisztelettel voltam a világhírű magyar zeneköltő iránt. Félelemmel, mert igazán nem sikerült megértenem zenéjét; de tisztelettel is, mert lenyűgözött az a tudatos munka, amivel hatalmas népdalgyűjtését beleépítette saját zenei világába. Abban reménykedtem, hogy ha ezen a ma magányos héten többet olvasok róla, ha elmélyülten hallgatom a zenéjét, talán közel férkőzök hozzá.

Eleinte élvezettel merültem el a komponista életútjában. Zenei nagysága mellett kerestem benne az emberit is. Szótlan személyiség volt, ezért azt a sejtést ébresztette bennem, hogy zárkózottsága mélyen érző lelket takar. Megtudtam, hogy szeretett kirándulni az erdélyi Kárpátokban, vagy a svájci Alpokban. Nem csak a zene és a népdalgyűjtés érdekelte, hanem foglalkoztatta a politika (meggyőződéses Habsburg-ellenes volt) épp úgy, mint a lepkegyűjtés, vagy a hit kérdései (az első világháború előestéjén katolikusból áttért az unitárius vallásra). 1909-ben feleségül vette Ziegler Máriát, akitől egy évre rá megszületett első fia, ifj. Bartók Béla (1910-1994). Megható családi képeket találtam az amúgy komornak mutatkozó zeneszerzőről, amint kisfiával önfeledten játszik.

Már-már teljesen megkedveltem a zárkózott komponistát, amikor nyugtalanító félmondatokkal találkoztam. Az életrajzok igen kurtán csak annyit írnak, Bartók 1923-ban elválik első feleségétől, és feleségül veszi Pásztory Dittát, a zeneszerző 22 évvel fiatalabb zongoratanítványát. Hiába kerestem könyvekben és interneten az esemény magyarázatát, a csupasz adatokon túl mindenki tapintatosan hallgat Bartók magánéleti viszonyairól. Bennem azonban tucatjával vetődtek fel a kérdések. Micsoda? És mi lett az első feleségével? Hogy dolgozta föl azt, hogy férje egy 20 éves lány miatt fölrúgta 14 éves kapcsolatukat? "Bizonyára azért szeret valaki mást, mert én már értéktelen vagyok!" - gondolhatta magában Mária. Vagy esetleg egy zsörtölődő hárpia volt, aki elviselhetetlenné tette a zseni életét? És hogy élte meg ezt az eseményt a 13 éves kamaszodó kisfia? „Miért hagyta ott apa anyát? Hiszen én mindkettőt szeretem, és nekem az lenne a legjobb, ha ők is szeretnék egymást?” – kérdezhette a kicsi Béla. Ha valaki zseni, ha valaki már nagy dolgokat valósított meg az életben, ha valaki világhírű, akkor mindez följogosítja arra, hogy elhanyagolja a családját?

Hiába kerestem, sehol sem találtam választ záporozó kérdéseimre. Akár mi is állt Bartók lépésének hátterében, ezen a ponton szétpukkant az a varázs, ami elindította Bartók-kutatásomat. Továbbra is lenyűgöz a roppant életmű, néprajzi gyűjtései, filozofikus zenéje; ugyanakkor nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy a szeretetteljes kapcsolatok másodlagos szerepet töltöttek be életében. Természetesen mindenki tévedhet, mindenki megbotolhat, és semmit sem találtam arról, hogy Bartók Béla hogyan dolgozta föl esendőségének ezt az oldalát. Lehet, hogy teljesen tévesen ítélem meg őt; lehet, hogy kivédhetetlen tényezők vezettek ehhez a végkifejlethez – nem tudom megítélni. Minden esetre számomra az egész ember a fontos.

Úgy érzem, akkor kerek egész egy munka (és itt nem csak a zenére gondolok, hanem az asztalosmunkától kezdve a művészeti ágakon és a villanyszerelésen keresztül egészen a tűzoltói hivatásig), ha egy kerek egész életút van a hátterében. 

Mert „gyümölcseikről ismeritek meg őket”. Jézus hiteles életre hív bennünket. 

Egy olyan keresztyén életre, ami kihat családunkra, hivatásunkra, baráti kapcsolatainkra, tanulásunkra, vagy éppen hobbinkra. Legyünk hát teljes és hiteles emberek – már ma!

Bejegyezte: Árvai Tamás