Napi áhítat-A hitnek is vannak fokozatai

Hét témája: Márk evangéliuma

Mk 9,14–29

Minden hit itt kezdődik: Hinni akarok!

„Amikor a tanítványok közelébe értek, nagy sokaságot láttak körülöttük, írástudókat is, akik vitatkoztak velük. Amint meglátták Jézust, az egész sokaság nyomban megdöbbent, és eléje futva köszöntötte őt. Ő pedig megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztok velük?” A sokaságból így felelt neki valaki: „Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van; és amikor ez megragadja, úgy leteperi őt, hogy tajtékzik, fogát csikorgatja, és megmerevedik. Szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.” Jézus így válaszolt nekik: „Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt elém!” Odavitték hozzá, és amikor meglátta őt a lélek, azonnal megrázta a fiút, úgyhogy az a földre esve fetrengett és tajtékzott. Jézus megkérdezte a fiú apjától: „Mennyi ideje, hogy ő így van?” Mire ő ezt válaszolta: „Gyermekkora óta. Sokszor vetette tűzbe is, meg vízbe is, hogy elpusztítsa, de ha valamit lehet tenned, szánj meg minket, és segíts rajtunk!” Jézus ezt mondta neki: „Ha lehet valamit tennem? – Minden lehetséges annak, aki hisz.” Erre azonnal felkiáltott a gyermek apja, és így szólt: „Hiszek, segíts a hitetlenségemen!” Amikor meglátta Jézus, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan lélekre ezt mondva neki: „Te néma és süket lélek, megparancsolom neked: menj ki belőle, és ne menj bele többé!” Erre az felkiáltott, erősen megrázta őt, és kiment belőle. A gyermek olyan lett, mint a halott, úgyhogy sokan azt mondták: vége van. Jézus azonban kezét megragadva magához térítette, és az felkelt. Amikor azután Jézus bement egy házba, tanítványai megkérdezték tőle maguk között: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?” Ő pedig ezt mondta nekik: „Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal.”

Magyarázat

Nagyon gyötrő tud lenni a tehetetlenség érzése. Amikor tudjuk, hogy valami megoldásra van szükség, de nem tudjuk, hogyan lehetünk úrrá a helyzeten. Ha vannak fokozatai a tehetetlenségnek, akkor az a legrosszabb, amikor egy hozzánk közel álló személy gyötrelemeit kell néznünk. Segítenénk, de nincs semmi eszközünk…
Ilyenkor készek vagyunk megpróbálkozni bármivel, segítségért folyamodni bárkihez, aki (ami) a leghalványabb reményt tudja ébreszteni a lelkünkben. Bele is futunk olykor hazug hitetőkbe, nyomorúságunkból hasznot húzni akaró csalókba. A tehetetlenség mellé pedig odatársul a csalódás, a növekvő keserűség, az egyre nagyobb mélységbe taszító reménytelenség. Mint ez az apa…
Már nem is mer igazán kérni. Nehogy csak az újabb csalódás jöjjön. Csak akkor cselekedjen Jézus, ha tehet valamit. Az újabb csalódásnál már az is jobb, ha nem történik semmi.
Hogy vagy életed megoldásra váró kérdéseivel? Tudsz, mersz vele Istenhez jönni? Vagy már kezd elhagyni a hited? Csatlakozz a fiát Jézushoz hozó édesapához, és kérd te is: „Hiszek, segíts hitetlenségemen!” Ez a kezdet, a nyitány. Ha őszinte a kérésed, megnyitod a lelkedet arra, hogy észrevedd: Isten mindent megtehet. Számára nincs lehetetlen. Aki benne hisz, annak meg tudnak nyílni olyan kapuk, feltárulhatnak olyan lehetőségek, amelyek addig elérhetetlennek tűntek.
Gyere, állj Isten elé, és kérd: Uram, segíts! Hinni akarok! Benned, a mindenség Urában!
Imaáhítat

Adjunk hálát az egész életünket végigkísérő isteni szabadításért! (Zsolt 71,1–2.5–9)

(Hajnal Zoltán)