Varga László: Isten asztaláról

"Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek."      Máté 5,7

A lelki szegény, aki átélte elrontott élete nagy veszedelmét, és minden dolgában Isten igazságát keresi, amikor megismeri a körülötte élő emberek életét, abban is meglátja ugyanazt a szegénységet, segítségre szorultságot és halálveszedelmet. Minél többet ismer meg az igazságból, annál világosabban látja, milyen veszedelemben forog az, aki azt nem ismeri, és a bűnös embert nem gyűlöli, hanem sajnálja. Isten naponkénti útmutatása rávezeti arra, hogy neki is kötelessége segítséget nyújtani a többi rászorulónak. Minden emberrel való viszonyában, hivatása megválasztásában és gyakorlásában az lesz a döntő szempont: segíteni a rászorultakon. A naponként megismert igazság naponta állít elébe újabb és újabb szükségleteket, melyek az ő segítségére várnak, kicsi és nagy dolgokban egyaránt. Így válik az irgalmasság a Krisztust követő boldog élet állandó tartalmává. Isten ígérete itt kettős irányú. Az irgalmas, mindig a mások dolgával foglalkozó ember dolgait Isten maga ígéri kezébe venni. Az Ő irgalmassága törli el bűneit és rendezi el élete kérdéseit. Másrészt az irgalmas ember számíthat arra, hogy Isten őmellé is rendel másokat, akik rajta is segítenek, amikor neki van szüksége rá.

Jó Atyám, irgalmadra várok. Bűnös világban bűnös gyermeked vagyok. Meg is van az eredménye, magam is tele vagyok gonddal, szegénységgel, betegséggel, ellenséggel, ezernyi nyomorúsággal. Irgalmazz, bocsáss meg nekem, és úgy állíts be a Te szolgálatodba, hogy a magam nyomorúsága mellett vegyem észre a mások nyomorúságát, az fájjon és égessen, és ne legyen nyugtom, amíg nem segítek azon, akin segíthetek! Krisztus tanít: amit megtettél másokkal, velem tetted meg! Segíts, hogy minden rászorultban Őt lássam, hálás szívvel neki segítsek, örömmel, ahol Te erőt és lehetőséget adsz rá. Kérlek, adj mellém is testvéreket, akiknek gondja van rám, akiken keresztül én is megismerhetem irgalmadat. Ámen.