Varga László: Isten asztaláról

"Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent."      Máté 5,8

Ha nem érezzük vagy nem látjuk magunk mellett Istent, Isten szeretetét, annak oka van. Olyan a lelkünk, mint egy üvegbura. Ha szennyes, ha belül szennyezik saját bűneink, kívül a világ aljassága, akkor nem lehet rajta át látni Isten szeretetének napsütését. Pedig ott ragyog felettünk. Meg kell tisztítani lelkünk buráját, hogy láthassunk. Kezdjük meg belülről, a Boldogság-himnusz szent lépcsőjének fokai szerint! A lelki szegénység felismerése, a bűnbánat sírása, az igazság naponkénti keresése és megtalálása, az irgalmasság gyakorlása belülről fog tisztogatni, közben a Szentlélek végzi bennünk a maga munkáját, és kívülről is megtisztít a világ aljasságától. Ahogy Isten szeretetének első sugarát meglátjuk, megszólal bennünk a vágy: többet adj nekem fényedből, Uram, világosságot adj, hogy érdemes legyen élni, szeretni! És egyszer csak felragyog előttünk Isten szépséges arca. Látni fogjuk Őt, és gyönyörködni benne. Mert itt van mellettünk és szeret. Megmutatja világa dolgainak rendjét, értelmét, szépségét és értékét, így tesz e rend részévé, részesévé és boldoggá.

Csodálatos, szépséges Istenem, látni szeretnélek! Olyan sivár, egyhangú az életem, még a gyermekem, még a kertem virágainak szépségében sem tudok igazán gyönyörködni, pedig itt vannak a szemem előtt. De amíg a lelkemben sötét van, nem tudom meglátni azt, ami szép, és széppé teheti az én életemet is. Erőd, kegyelmed nélkül nem vagyok képes arra, hogy lássak, hogy lássalak. Krisztus azt ígérte, megtisztít minden bűntől. Tiszta szeretnék lenni. Boldog szeretnék lenni. Add nekem is Lelked erejét, segítségét, irányítását, hogy az Ő erejével tudjam végigjárni a boldogságra vezető út lépcsőfokait! Mutasd meg szereteted, irgalmad, jóságod atyai arcát, hogy lássalak, tisztán és boldogan merüljek el látásod örömében! Ámen.