Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-A TŰZ ALÁ VETT HIT

A mai napon olvasandó igeszakasz: Jak 1,12-21

12 Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek. 13 Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: az Isten kísért engem, mert az Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal. 14 Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. 15 Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz. 16 Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim: 17 minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. 18 Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek. 19 Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, 20 mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát. 21 Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket.

"Ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól"

(Mt 6,13)

Egyetlen egy keresztyén sem tudja elkerülni a csatát. Akik megvallják Urunkat, azoknak szembe kell nézniük az ellenséggel. Ha ez ennyire természetes, miért tanít minket az Úr azért imádkozni, hogy megmeneküljünk a kísértéstől? Azért tanít, mert csak a bolondok rohannak bele abba, ahol Krisztus maga járni is félt. A keresztyén embernek jó oka van arra, hogy a kísértésből való szabadulásért imádkozzék. Ismerjük saját gyengeségünket. A lelkileg éretlen keresztyének olyanok, mint a kisfiúk, akik azt gondolják, hogy a háború játék. De az érett keresztyének imádkoznak, hogy megőriztessenek a kísértésektől és mindent megtesznek, hogy távol maradjanak azoktól. A keresztyén nem próbálja megtudni, hogy milyen közel mehet a sárkányhoz. Inkább olyan távol marad tőle, amennyire csak lehetséges. Isten nem visz minket kísértésbe (Jak 1,13). Az ördög a kísértő. Mégis Isten az, aki vezeti életünket. És mi hozzá könyörgünk: "Ne vígy minket kísértésbe." Ezért jóllehet nem kívánjuk a harcot, de nem is lázadozunk, ha tábornokunk érintkezésbe hoz minket az ellenséggel. Jól tudjuk, hogy egyetlen tábornok sem azért viszi bele a tűzbe csapatait, hogy a halálukat okozza, hanem mivel ez az egyetlen út a győzelemhez és a békéhez. Így hát azért imádkozunk, hogy kimaradjunk a halálos küzdelemből. És természetesen nem fogjuk keresni azt. De ha a mi mennyei Atyánknak úgy tetszik, hogy a lelki hadviselés próbáiba vigyen bele bennünket, hisszük, hogy még ez a tapasztalat is javunkra válik majd. És halljuk is, ahogy az Írás mondja: "Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját." (Jak 1,12) A keresztyének elkerülik az ellenséggel történő összeütközést. "Ne vígy minket kísértésbe." Amikor azonban hadat kell viselniük, kapnak erőt, hogy kitartsanak.