Varga László: Isten asztaláról

"Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek."      Máté 5,6

A lelki szegény, aki tudja, hogy élete egyedül Isten kegyelmétől függ, és a bűnbánat sírásával átélte az élete elrontása felett érzett mély rémületet, attól kezdve gondosan vigyáz arra, nehogy ismét elveszítse élete új értelmét és értékét. Mint a mindennapi étel és ital, olyan fontos lesz számára, hogy jóban legyen Istenével. Élete minden dolgában keresni fogja a helyes, a jó magatartást - az igazságot. S ha nem látja tisztán, ha újra bizonytalannak látja életét, a már átélt rettegés elevenségével fogja éhezni és szomjazni Istennek már megtapasztalt, biztos, erős irányítását, mely napról-napra válik egyre megszokottabb életszükségletévé. Erre az éhezésre Isten csak egy szóval felel: megelégíttetnek. Maga Isten kíván utat mutatni gyermekeinek. Lelke mindig készen áll arra, hogy az élet minden dolgában irányítást adjon, rávezesse az igazságra azt, aki tőle kéri és elfogadja.

Én Uram és én Istenem! Olyan nehezen tudok eligazodni világunk félelmetes rengetegében. Tanítást kapunk bőven. Minden irányból jön a sok-sok igazság, és a legtöbbről hamar kiderül, hogy hamis a csengése. Ki tudna itt jól dönteni, ha nem bízza rá magát a Te Lelkedre? Rád bízom magam, Istenem. Rád bízom életem minden dolgát, minden nehéz kérdését. Te add meg lelkem nyugalmát, mutasd meg, merre van az én utam! Elégíts meg engem igazságoddal, adj nyugalmat lelkemnek biztos irányításoddal! Nem akarok mást, csak Téged követni, egyedül csak Téged. Erősítsd meg hitemet, hogy a Krisztus szelíd arca mindennap előttem álljon, tőle kérdezzem meg, mi az aznapi tennivalóm, Ő mutassa meg, mitől kell visszatartanom magam! Adj biztonságot nekem hitben és cselekedetben! Ámen.