„Amikor befejezte Jézus ezeket a beszédeket, elhagyta Galileát, és elment Júdeának a Jordánon túli vidékére. Nagy sokaság követte, és ott meggyógyította őket. Ekkor farizeusok mentek oda hozzá, hogy kísértsék, és megkérdezték tőle: „Szabad-e az embernek bármilyen okból elbocsátania a feleségét?” Ő így válaszolt: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket?” Majd így folytatta: „Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza.” Erre azt mondták neki: „Akkor miért rendelte el Mózes, hogy aki elbocsátja a feleségét, adjon válólevelet neki?” Jézus így válaszolt nekik: „Mózes szívetek keménysége miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de ez kezdettől fogva nem így volt. Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét – a paráznaság esetét kivéve -, és mást vesz feleségül, az házasságtörő.” Erre így szóltak hozzá tanítványai: „Ha ilyen a férfi helyzete az asszonnyal, akkor nem jó megházasodni.” Ő azonban így válaszolt: „Nem mindenki képes elfogadni ezt a beszédet, csak az, akinek megadatott. Mert vannak nemzésre alkalmatlanok, akik így születtek, és vannak nemzésre alkalmatlanok, akiket az emberek tettek ilyenekké, és vannak olyanok, akik önmagukat tették nemzésre alkalmatlanná, a mennyek országáért. Aki el tudja fogadni, fogadja el!”

Magyarázat

A házasság nem csupán egy férfi és egy nő együttélését jelenti, hanem azt, hogy egy testté válnak. Ez nem csupán a testi egyesülést jelenti, hanem azt is, hogy szellemben és lélekben is eggyé lesznek. Ennek az egységnek hasonlónak kell lennie ahhoz, ami jellemzi Krisztus és az egyház kapcsolatát is.

Ha az eggyé válási folyamat mindegyik szinten megvalósul, kiteljesedettnek és boldognak érzik magukat a házasfelek. Viszont ha valamelyik szint csorbát szenved, olyankor rabságnak tekintik a házaséletet.

Rabságként élhetik meg a házaséletet azok:

1. akik nem tanultak meg elszakadni: szülőktől, bűnös kapcsolatoktól, bűnös szokásoktól és mindentől, ami a házasságra nézve káros;

2. akik nem tanultak meg ragaszkodni egymáshoz. Amikor valamit összeragasztunk, néhány percet várnunk kell, hogy megragadjon. A házasság első évei is kritikusak lehetnek azoknak, akik az első konfliktushelyzetekben nem a ragaszkodást, hanem a szétválást keresik;

3. akiknek az elsődleges vágyuk nem az eggyé válás, hanem az önmegvalósítás. Az ember a társában hamarabb észreveszi a hibákat, mint saját magában. Aki boldog házaséletet szeretne élni, tartson önvizsgálatot, hogy nem önző és kemény-e a szíve társával szemben.

(Nagy Ferencz (Szilágycseh))