Egyesek csodálkozhattak azon, hogy a gazdag Boáz elvette a nincstelen özvegyet, Rúthot. Boáz nem volt kapzsi ember, különben nem ment volna bele ilyen házasságba. A 2. és 3. részből láthatjuk, hogy nagylelkűen jelentős részt hagyott terméséből a szegényeknek. Adakozó ember volt. Nem ragaszkodott vagyonához, mint Nábál, hanem örömét lelte abban, ha jót tehetett.
Boldog az, aki így gondolkozik! Aki szívesen ad, azt gazdagon megáldja Isten.
Továbbá: Boáz tiszta erkölcsű ember volt. Amikor Rúth a lábához feküdt, igen közel állt hozzá az a kísértés, hogy megkörnyékezze. Boáz azonban legyőzte ezt a kísértést. Szerette volna Rúthot, de a törvényes házasságkötés előtt tiltott módon nem akart hozzányúlni. Olyan nemeslelkűség volt ez, amely sokakat megszégyenít.
A harmadik erénye Boáznak abban állt, hogy kész volt az egész házasságról lemondani, ha az a férfi, akinek az akkori jog szerint elsőbbsége volt az örökséghez és Rúthhoz, ezt kívánta volna. Boáz szerette Rúthot, szívesen vette feleségül, de egyetlen lépést sem akart ebben tenni, amíg ügye Isten és emberek előtt teljesen rendben nem volt. Mennyire megszégyeníti e tekintetben Boáz azokat, akik mindenáron igyekeznek házasságot kötni! - Boáz és Ruth házassága azok közé tartozik, amelyek a mennyben köttetnek.
Adja Isten, hogy a keresztyének között is ez legyen a normális! Sajnos, ez olyan terület, ahol gyakoriak a kisiklások és a bukások, még hívő emberek életében is.
Boldog az, aki hasonlít Boázhoz bőkezűségében és tiszta erkölcsében egyaránt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése