Mindenkinek, aki Isten útján akar járni, példakép Dávid abban, hogy újra és újra az Úrhoz fordul világosságot és tanácsot kérni.
Egyszeri megkérdezés nem mindig elég. Ügyünk néha meglepően rövid idő alatt fordulhat. Akkor újra tanácstalanul áll az ember. Dávid példája megmutatja nekünk, mit kell ilyenkor tennünk: Ő megkérdezte az Urat másodszor is! Először megkapta az utasítást: Menj el Kehillába! Emberei között azonban ellenkezés támadt. A kehillái hadjáratban annak a veszélynek a növekedését látták, hogy Saul kezébe kerülnek, mivel Kehilla az ő uralmi körében volt.
Saul későbbi próbálkozása, hogy Dávidot Kehillában elfogja (7. v.) azt mutatja, hogy gondolkozásuk nem is volt alaptalan. Dávid emberei e szerint az elv szerint gondolkoztak: "Ki-ki a maga szerencséjének a kovácsa".
Mit tegyen most Dávid? Egyfelől világos isteni utasítása van arra, hogy Kehillába menjen, másfelől emberei ellene állnak, hogy ezt a tervét véghez vigye. Egyszerűen megváltoztatja szándékát? Ez gyengeség lenne.
Dávid isteni vezetés alatt áll. Istennek kell kimondania minden esetben a végső szót. Ezért Dávid megkérdezte az Urat másodszor is. Isten újra ezt a parancsot adta neki: Menj el Kehillába! Az isteni parancs megerősítése folytán Dávid határozott és rendíthetetlen lett. Emberei nem tudták bizonytalanná tenni, sokkal inkább ő változtatta meg emberei nézetét, hogy bátran menjenek vele.
Sok ember hagyja, hogy környezete befolyásolja; ezáltal magatartása bizonytalan és megbízhatatlan lesz. Olyan lesz, mint a szélkakas. Aki ebből az áldatlan állapotból ki akar szabadulni, az tanulja meg Dávid áldott szokását. Ez teszi életünket állhatatossá, s ez ad bizonyosságot.
Milyen nagy szükség van a mi időnkben olyan emberekre, akiket Isten szilárdakká tett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése