2017. június 8., csütörtök

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem-2.rész

Elvette Boáz Rúthot és az felesége lett neki...- Rúth 4.13

Olyan házasságkötés volt ez, amelynek örülhetett az ember! Nem Isten nélkül, vagy az Ő akarata ellenére történt, s nem bűnnel és szégyennel kezdődött. Ez a házasság, amely Isten Igéje szerint köttetett, áldott volt és szerencsés. A Mózes törvénye megparancsolta, hogy ha egy házasságban élt férfi gyermek nélkül hal meg, vegye el az özvegyét a férfi legközelebbi rokona, s az első fiúgyermeket az elhalt nevéről nevezzék el. Boáz eszerint a rendelkezés szerint cselekedett. Ezáltal házasságuk olyan fundamentumra épült, amely sokkal tartósabb, mint a földi előnyök vagy az érzékiség. - Ezt a házasságot azért is mondhatjuk áldottnak, mert mindkettőjüknek szíve és gondolkozása illett egymáshoz. Egy nemes lelkű, adakozó, tiszta életű férfi lépett házasságra egy hűséges, szorgalmas, alázatos asszonnyal. Boldog az ilyen házaspár! A legfontosabb kapocs a házasságban nem a test múló vonzóereje, hanem a lelkek harmóniája. Ahol ketten Isten akarata szerint lesznek egy testté, ahol mindketten ugyanazt az Istent, Izrael Istenét keresik, hogy szárnyai alatt találjanak védelmet, ott áldott házasságról beszélhetünk.

Végül azért is nevezhetjük boldognak ezt a házasságot, mert minden érdekelt fél beleegyezésével történt ill. köttetett. Boáz először is megkérdezte a legközelebbi rokont, akinek el kellett volna vennie Rúthot, hogy akar-e vele házasságra lépni. Nem akart. Így elvehette Boáz Rúthot. A városka vénei áldásukat adták rájuk, így pecsételték meg házasságukat. Rúth esetében pedig tudjuk, hogy Naómi, akihez Rúth tartozott, akarta és egyengette ezt a kapcsolatot.

Milyen másként van ez a mi napjainkban! Milyen gyakran történnek titkos eljegyzések a szülők beleegyezése nélkül, vagy éppen akaratuk ellenére! Adjon Isten sok olyan házasságot köztünk, mint amilyen Boázé és Rúthé volt!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése