Nem vagyok orvos, nem vagyok dietetikus, sem gyógyszerész… egy aktív testmozgást és a természet közelségét szerető ember vagyok, aki saját- és közvetlen környezete tapasztalatából véletlenül tapasztalta meg, hogyan lehet lefogyni. Nem volt ugyan célom 10 kilót leadni, de így alakult, és most már nagyon örülök ennek.
Kinek van szüksége testsúlycsökkentésre? Mindenkinek, aki úgy érzi. Ez azonban nem ennyire egyszerű! Valójában csak annak van szüksége testsúlycsökkentésre, aki túlsúlyos. Hogy miért folyok bele rögtön az elején ennyire evidenciális dilemmákba? Hiszen ez mindenki számára egyértelmű: annak kell lefogynia, aki túlsúlyos! Így van. Csakhogy a XXI. sz-ban annyi eltorzult mentális és pszichés hatás ér minket, hogy sokan akadnak köztünk olyanok is, akik felnőtt létükre 39 kg-os testtömeggel még mindig úgy érzik: nekik bizony még mindig fogyniuk kéne egy kicsikét (mer' Britniszpírsz vagy az épp aktuális pléjmét-celeb is mindig fogyózik, és a média szerint most amúgy is ez a trendi). Velük ebben az írásban nem kívánunk foglalkozni, mert ez egyfajta speciális betegség, ami speciális szakemberek segítségét igényli, mi pedig nem vagyunk azok.
Mi a baj a számos és szerteágazó elvi alapokon nyugvó fogyókúrával, amit oly sokan, oly sokszor kipróbáltak már? A dolog eléggé összetett. Nézzük meg legelőször, hogy mi a fogyás legalapvetőbb képlete: kevesebb energiát kell bevinni a szervezetünkbe, mint amennyit az felhasznál. Ha ezt az egyszerű tételt meg tudjuk valósítani, garantáltan fogyni fogunk! Ez bizony nagyon egyszerűen hangzik. Azonban a XXI. sz-ban ennek kivitelezése már koránt sem olyan egyszerű! Reggel beülök az autómba, vagy felszállok a buszra, villamosra, stb… dolgozok 8-10 órát… a legtöbb esetben ülök egy íróasztalnál és püfölöm a klaviatúrát egész nap. Reggeltől estig irodai ülőmunka… majd ezután gondoskodnom kellene annyi „kalória elégetéséről”, ami ahhoz képest több, mint amennyit az egész napos -testi értelemben vett- semmittevés közepette „tápanyag” formájában magamhoz vettem; reggeli, ebéd és vacsora formájában. Mit tegyünk ilyenkor? Keressünk pl. 1-2 kollégát, akik motiváltak egy kis munka utáni konditermezésre! Oké, ez megvan. Csináljuk is 1-2 hónapig, de az eredmény sehol, vagy amint ráuntunk -és ez eléggé gyakori- a befektetett 2 havi munka 2 hét alatt távozik is. Vajon miért van ez így? Azért, mert a szervezetünknek nem koncentráltan felpuffasztott izomzatra van szüksége, hanem fizikai állóképességre. Ha 2 hónapig minden másnap fekvenyomok, meg fognak erősödni a mellizmaim, csakhogy erre igazából semmi szükség. Amint a szervezetünk "észreveszi", hogy a továbbiakban nincs szükségünk a felfújt mellizmokra, nagyon hamar le is építi azt. Body-Buildinggel szerzett izmok csak addig tarthatók fenn, amíg csináljuk, ez azonban kevesünk számára kivitelezhető életcél, előbb-utóbb rá fogunk unni a hideg vasak ráncigálására. További problémát jelent, hogy általában az egykori gyárépületből átalakított, ablaktalan „csarnokban” nem lehet hosszabb távon „élvezhető” (edző)tevékenységet folytatni. Előbb vagy utóbb magunk vagy társaink rá fognak unni a súlyzók emelgetésére vagy a futópadon történő ingerszegény futásra, tekerésre, transzelektromuszkuláris és hydro-elliptikus-himi-humi evezésre, stb. Ezt saját tapasztalatomból is megerősíthetem. Van még egy probléma a (rossz levegőjű) városi környezetben, zárt helységekben végzett „testedzésekkel”! Fizikai munkavégzés közben ideális esetben szervezetünknek tiszta levegőre van szüksége!!! Ezt a legtöbb létesítmény nem képes biztosítani. Ezek a létesítmények nem azért jöttek létre, hogy mi edzettebbek, egészségesebbek, fittebbek, karcsúbbak (stb.) legyünk, hanem azért, hogy az üzemeltető megéljen belőle (belőlünk). Ezzel nincs is semmi baj. Aki talált egy tiszta, nem szennyezett városi levegővel jól átszellőztetett konditermet, és élvezi az edzést és a fejlődését, és mindezt képes évekig csinálni, maradjon csak ott, mert jó az amit csinál, feltéve, ha nem szed eszetlenül mindenféle "koxot" a fejlődése érdekében. Az, hogy az eféle tevékenységekre egy idő után óhatatlanul ráununk, az szervezetünk automatikus válaszreakciója: „nem engedem, hogy fokozottabb terhelésnek vessenek alá, miközben nem jutok tiszta levegőhöz sem !!!”- mondhatná szervezetünk joggal! (Ez nem érvényes azokra a konditermekre, amik zöldövezeti, tiszta levegőjű helyen és nem egy dohos pincében vannak.) Ha az Alagútban kezdenék el edzeni, bizony sokkal több kárt okoznék szervezetemnek, mint hasznot. Minél intenzívebben edzenék, annál több kárt okoznék az egészségemnek! Az ilyet jobb, ha kihagyjuk, ennél még a túlsúly is sokkal jobb!
Mi hát a teendő? Olyan tevékenységet kell folytatnunk, amit szabad (szennyezetlen, kipufogó gázoktól mentes) levegőn végzünk, az intenzitás kedvéért eltart vagy 2-3 óráig, tesszük mindezt úgy hetente legalább kétszer, és bizonyos idő elteltével megtanuljuk mindezt még élvezni is! Élvezni a természetközeliséget és a mozgás szabadágát! Mi ez a tevékenység? Elérkezett az idő, mikor el kell, hogy áruljam miről is akarok ezen a fórumon beszélni. Elárulom hát: tapasztalatom szerint az „élvezhető fogyást” a legeredményesebben a hegyi kerékpározással lehet elérni! Nosza, mindenki pattanjon hát bringára, és irány hegynek le, s fel! Ha ez ennyire egyszerű lenne, (bringás)dugó lenne a budai hegyekben, de szerencsére nem így van! Meg lehet próbálni! Társak, és a társak nyújtotta motiváció nélkül azonban ez is csak egy lesz a számos próbálkozásból, pár nap, vagy jobb esetben pár hét után ugyanúgy kipipálhatjuk ezt is, mint a káposztalveskúrát.
Akkor hát hol is bringázzunk? Egy rossz helyszínválasztás elveheti a kedvünket… vagy éppen nem nyújt megfelelő terhelést. Ha a Római parton bringázunk, az a hangulat szempontjából frappáns, de túl sokat kellene ahhoz sík terepen tekernünk, hogy ez hosszabb távon testsúlycsökkenéshez vezessen, mellesleg a levegő sem mondható épp tisztának arrafelé. Intenzitást kell tehát növelnünk! Gyerünk hát a hegyekbe!
És ami fontos még: intenzív „munkavégzés” során szervezetünk számára elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű és minőségű folyadékutánpótlás. Magam és társaim egy-egy 2-3 órás túra során 3-5 liter folyadékot (bizonyos természetes forrásból származó forrásvizet) fogyasztunk. Ez elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy szervezetünk ne szenvedhessen károsodást, valamint a kellő mennyiségű, jó minőségű folyadék (forrásvíz) bevitele során méregtelenítő folyamatok alakulhassanak ki. Ha edzünk és nem gondoskodunk folyadékbevitelről, szervezezetünk hamar "dehidratált állapotba" kerül, ez pedig nem jó. Egyszerűbben fogalmazva: ha sportolás közben nem iszunk eleget, szervezetünk egyszerűen "kiszárad". Ugyanez érvényes a táplálékra is. Ha eleget mozogtunk, ehetünk is bátran. Nem koplalni kell, hanem az egészséges egyensúlyt és arányt kell az energiabevitel és az energiafelhasználás között. Újfent hangsúlyoznám, hogy nem túlédesített, aromásított és orrba-szájba szétemulgálószerezett és tartósított, agyon állományjavított és mindenféle E-adalékokkal telenyomott szénsavas löttyöt ajánlatos fogyasztanunk!
Intenzív, élvezhető testedzés + megfelelő mennyiségű és minőségű folyadék- és táplálék utánpótlás (hosszabb távon) = fogyás! Elmondhatom, hogy magam és társaim, 2-3 hónapos rendszeres „túrázás” mellett 10-12 kg-os testsúlycsökkenéssel dicsekedhetünk. Ez így kimondva nagy eredmény. De a lényeg mindig a részletekben rejlik. És jelen esetben a lényeg az, hogy az idők folyamán mindvégig élveztük a hegyi kerékpározást, számos élménnyel és tapasztalattal lettünk gazdagabbak, és amit kiemelnék: nem kellett diétáznunk sem! Ha úgy tartja kedvem, bármikor benyomok 3-4 szelet fehérkenyeret egy jó adag császárszalonnával, plusz egy doboz tejföllel és lilahagymával. Nem számít. A lényeg, hogy az egységnyi idő alatt elhasznált energia mennyisége nagyobb legyen a felvettnél. Ezt az egységnyi időt nem érdemes kis időegységekre bontani, hetekben, hónapokban kell gondolkodnunk.
Még egy elengedhetetlenül fontos dologról szeretnék itt írni: a motivációról. Intenzív munkavégzéshez, hogy azt a bizonyos munkavégzést huzamosabb ideig megfelelően képesek legyünk elvégezni, az egyik- ha nem a legfontosabb- tényező: bizonyos motiváció megléte. Milyen motivációt nyújt egy (kis)csapatos hegyi kerékpározás? Én imádok bringázni! De leginkább a természetben! Számos alkalommal egyedül is nekiveselkedtem hegyeknek, domboknak és lejtőknek. Jól ment. Úgy 30-40 percig! Utána hiányzott a motiváció. Amikor nem liheg mögöttem valaki, nem „húz” előttem egy másik, amikor nem hallom az előttem vagy mögöttem haladó kereke alatt pattanó gallyak vagy az avar csörgését-zörgését-reccsenését, amikor nem hallom a társaim föl/le váltását, amik arra utalnak, hogy itt az a pont, ahol már ők sem bírták tovább adott sebességfokozatban, amikor nincsenek a fülemben azok a bizonyos fékhangok a társbringásoktól, amik arra utalnak, hogy itt bizony már fékezni kell, túl gyors és veszélyes a tempó. Amikor a pihenők alkalmával nem tudom senkivel megbeszélni, hogy „ez bizony kutya kemény volt... te is benyaltad azt a sáros kerékvályút a sziklánál?, stb”, akkor mindez annyira hiányzik, hogy elvész a motivációm! Egyedül nem vagyok képes „megtekerni” ugyanazt a „hegyet”, amit társaságban simán meghágok! Amikor valaki előttem és utánam is „szenved” az nekem is erőt ad! A nálam „gyengébb” is motivál, mert büszkeséggel tölt el, hogy „túlteljesítettem”. És a nálam „erősebb” is ugyanúgy motivál, mert én is utol akarom őt érni!
Szóval egyedül nem megy…! Nem élvezhető annyira, és bizony a teljesítmény is csökken úgy jó 20 %-kal, ami jelentősnek mondható akkor, amikor épp egy „hegyre” tekersz fel. Az egész ugyanúgy visszasüllyed a monotonitás szintjére, mint pl. a konditermezés, leszámítva persze azt, hogy legalább addig is friss levegőt szívok. Egymagamban ez marad az egyetlen motivációm: a friss levegő! Ez azonban kevés a fogyáshoz.
Amit még tudni kell: számottevő fogyás legelőször akkor fog jelentkezni, amikor már megszerezted azt a fizikai kondíciót, amivel képes leszel „felfelé” is kitartóan tekerni. Ez adottságoktól függően kb. 1-3 hónap, heti kétszeri alkalommal számolva. Onnantól kezdve azonban a szervezeted meg fogja találni a számára ideális testsúlyt. Ehetsz nyugodtan bármennyit, ha mellette mozogsz, nem fogsz tovább hízni. (Persze azért nem árt arra odafigyelni, hogy ne kizárólag gyorséttermi „szemetet” kajáljunk!) Én nem voltam „dagadt”, 180 cm-es testmagasságomhoz 84 kg-ot nyomtam. Nem éreztem, hogy feltétlen fogynom kéne, nem azért kezdtem el a hegyi kerékpározást, hogy fogyjak. Pusztán élvezetből! Ennek ellenére 13 kilót fogytam 6 hónap alatt, és sokkal jobban érzem magamat így. Erősebbnek, fittebbnek, fiatalabbnak és ellenállóbbnak! Jobban vagyok, mert „jobb a kondim”, ennyi az egész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése