Háromszor is elmondja Rúth e néhány szót: "engedd meg nekem"! Azokból a körülményekből, amelyekben elmondta ezeket, következtethetünk jellemére. Először az anyósának mondja: Engedd meg nekem, hogy a mezőre menjek kalászokat szedegetni! Általában nem szokásos, hogy felnőtt ember, méghozzá meny az anyósától engedélyt kérjen ahhoz, hogy elmenjen, vagy hogy szándékát véghezvigye.
Más ezt mondta volna: Kimegyek a mezőre kalászt szedegetni, s egy cseppet sem nyugtalankodott volna azon, hogy ez tetszik-e anyósának vagy sem. Rúth szerény, udvarias és gyöngéd lelkű volt. Sok keresztyén asszonyt megszégyenített alázatával.
Amikor kiért a mezőre, az aratók felügyelőjét kérte: "Engedd meg nekem, hogy szedegessek és tarlózgassak a kévék között"!
Izraelben a mózesi törvény megparancsolta, hogy a szegényeknek és jövevényeknek hagyjanak el kalászokat a földeken. Rúth Naómitól tudott erről. Mégis engedélyt kér hozzá. Rúth szerény maradt. Ilyen embereket nagyra becsül Isten. Bárcsak halálba adnánk minden kevélységünket!
S végül: A mező gazdája, Boáz, a városkában sok jót hallott már Rúthról. Amikor rátalál a mezőn, nagyon megdicséri. (11. v.) Egy kevély asszony nagyon elbízta volna magát ilyen szavak hallatán. Ő pedig így szól Boázhoz: "Engedd meg nékem, hogy kedvességet találjak szemed előtt". (13. v.)
Adja Isten, hogy kicsik legyünk, s maradjunk, mint Rúth, akkor Isten kegyelme és áldása nem fog hiányozni életünkből!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése