„Amikor visszatért Gedeon, Jóás fia a harcból, a Heresz-hágótól, elfogott egy szukkóti ifjút, és kikérdezte. Az pedig felírta neki Szukkót vezetőit és véneit, hetvenhét embert.
Azután odament a Szukkótban lakókhoz, és ezt mondta: Nohát itt van
Zebah és Calmunná, akik miatt így gúnyolódtatok velem: Talán már a
kezedben tartod Zebahot és Calmunnát, hogy kenyeret kívánsz tőlünk
fáradt embereidnek? Azzal lefogatta a város véneit, és pusztai tövissel meg tüskével fenyítette meg ezeket a szukkótiakat. Majd lerombolta Penúél tornyát, és a városban lakókat megölette.
Azután ezt kérdezte Zebahtól és Calmunnától: Milyenek voltak azok a
férfiak, akiket a Tábór hegyén megöltetek? Azok így feleltek: Olyanok
voltak, mint te, mindegyik királyfinak látszott. Akkor
ezt mondta: Az én testvéreim, anyámnak a fiai voltak azok. Az élő ÚRra
mondom, nem ölnélek meg benneteket, ha életben hagytátok volna őket!
Majd ezt mondta elsőszülöttjének, Jeternek: Rajta, öld meg őket! De az
ifjú nem húzta ki kardját, mert félt; hiszen még egész fiatal volt.
Ekkor azt mondta Zebah és Calmunná: Kelj föl, és vágj le bennünket te,
mert amilyen a férfi, olyan az ereje! Gedeon erre fölkelt, és megölte
Zebahot és Calmunnát, azután leszedte tevéik nyakáról a holdacskákat.
Ezután azt mondták az izráeliek Gedeonnak: Uralkodj rajtunk te, aztán a
fiad és az unokád is, mivel megszabadítottál bennünket Midján kezéből! De Gedeon így válaszolt nekik: Én nem uralkodom rajtatok, és nem fog uralkodni rajtatok a fiam sem. Az ÚR uralkodjék rajtatok!”
Magyarázat
Mondhatták ezt Szukkót és Penuél lakói. De Zebah és
Calmunná is. Mert ez az igeszakasz a múlt újragondolásáról szól. Mindig
következik ilyen szakasz a döntéseink után, előbb vagy utóbb. Van,
amikor kapunk még időt a cselekvésre, változtatásra (olvasd el Sámuel
első könyvének 25. részét Abigail bölcsességéről) – ha van nyitott,
Istenre figyelő szívünk, bölcsességünk, akkor felismerjük és
kihasználjuk ezt a kegyelmi időt az életre. De ha ez idő lejárt, utána
csak a tetteink súlyának elhordozása maradt.
Ilyen súlya van számos földi döntésnek, melyből már nincs kiút, csak a következmények elszenvedése. De mindez semmi ahhoz a lelki következményhez, amiről Isten igéje így szól: „mert a bűn zsoldja a halál” (Róm 6,23). Ez a rossz döntéseinknek olyan súlya, amit nem bírhatunk ki, nem vészelhetünk át, hanem beleveszünk végérvényesen. Ez történt az említettekkel is.
Viszont van még egy üzenet: hogy döntöttek volna, ha tudták volna? Ha tudták volna ezek az emberek, hogy Isten győztes, és aki az ő útján jár, az biztosan győzni fog? És hogy nemcsak csatlakozni lehet az ilyen áldott emberekhez, hanem ilyenné is lehet válni, győztessé örökké Isten kegyelmi ajándékából (Róm 6,23).
Ilyen súlya van számos földi döntésnek, melyből már nincs kiút, csak a következmények elszenvedése. De mindez semmi ahhoz a lelki következményhez, amiről Isten igéje így szól: „mert a bűn zsoldja a halál” (Róm 6,23). Ez a rossz döntéseinknek olyan súlya, amit nem bírhatunk ki, nem vészelhetünk át, hanem beleveszünk végérvényesen. Ez történt az említettekkel is.
Viszont van még egy üzenet: hogy döntöttek volna, ha tudták volna? Ha tudták volna ezek az emberek, hogy Isten győztes, és aki az ő útján jár, az biztosan győzni fog? És hogy nemcsak csatlakozni lehet az ilyen áldott emberekhez, hanem ilyenné is lehet válni, győztessé örökké Isten kegyelmi ajándékából (Róm 6,23).
(Boros Dávid)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése