"És az Úr előtt nagy erős szél ment, amely a hegyeket megszaggatta és meghasogatta a kősziklákat az Úr előtt, de az Úr nem volt abban a szélben. És a szél után földrengés lett, de az Úr nem volt a földrengésben sem. És a földrengés után tűz jött, de nem volt az Úr a tűzben sem. És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatszott. És mikor Illés ezt hallotta, befedte az arcát palástjával és kiment..." l.Kir. 19,11-13
Isten kiválasztottjainak mindig is legbensőbb kívánsága volt, vajha
megláthatnák Istent. Ezt a kívánságot Isten újra és újra beteljesítette.
Ugyanazon a helyen, ahol Mózes látta Isten dicsőségét, elvonult Isten
Illés előtt is. Előtte szélvihar, földrengés és tűz ment, megsemmisítő
erejű természeti jelenségek: jelképei Isten büntetésének és ítéletének,
amelyek a vidéket érni fogják.
Jóllehet ezeknek az ítéleteknek megvan az Istentől elrendelt céljuk, Isten tulajdonképpeni lényét mégsem lehet belőlük megismerni.
Illés Isten jelenlétét csak a lágy suttogásban, a halk és szelíd hangban érzi meg.
Ellentétben a viharral, földrengéssel és tűzzel, ez valami kimondhatatlanul jóleső, gyógyító és megnyugtató. A meg nem érdemelt jóságában, kegyelmében jelenti ki Isten saját lényét.
Mégis megelőzik ezt a kijelentést a pusztító csapások. Ezek azonban nem értelem nélküli kínzások. A M.t 24,8: "Mindez pedig a sok nyomorúságnak a kezdete" szó szerint így hangzik: "Mindez a szülési fájdalmak kezdete" - amelyből Isten királyságának kell megszületnie e földön.
Amikor az emberiségnek olyan nyomorúságokat kell átszenvednie, amilyenek nem voltak, mióta ember él a földön, akkor Istennek olyan csodáit is átéli majd, amelyeket ember soha nem látott: láthatja majd az Urat eljönni teljes dicsőségében az ég felhőivel. Ő hozza majd a teljes váltságot.
Jóllehet ezeknek az ítéleteknek megvan az Istentől elrendelt céljuk, Isten tulajdonképpeni lényét mégsem lehet belőlük megismerni.
Illés Isten jelenlétét csak a lágy suttogásban, a halk és szelíd hangban érzi meg.
Ellentétben a viharral, földrengéssel és tűzzel, ez valami kimondhatatlanul jóleső, gyógyító és megnyugtató. A meg nem érdemelt jóságában, kegyelmében jelenti ki Isten saját lényét.
Mégis megelőzik ezt a kijelentést a pusztító csapások. Ezek azonban nem értelem nélküli kínzások. A M.t 24,8: "Mindez pedig a sok nyomorúságnak a kezdete" szó szerint így hangzik: "Mindez a szülési fájdalmak kezdete" - amelyből Isten királyságának kell megszületnie e földön.
Amikor az emberiségnek olyan nyomorúságokat kell átszenvednie, amilyenek nem voltak, mióta ember él a földön, akkor Istennek olyan csodáit is átéli majd, amelyeket ember soha nem látott: láthatja majd az Urat eljönni teljes dicsőségében az ég felhőivel. Ő hozza majd a teljes váltságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése