Mózes, Isten kiválasztott, hűséges embere, kivezette Isten népét a rabságból, és végigvezette 40 éven át a pusztán, az ígéret földje határáig, de oda nem mehetett be. Micsoda bűnt követhetett el, amivel ezt a kemény ítéletet vonta magára? A vándorló nép víz nélküli, puszta helyre jut. Mózes imádságára Isten parancsot ad: botjával üsse meg a sziklát, és fakasszon belőle vizet. A kész lehetetlen előtt Mózes hite megbicsaklik. Engedelmeskedik, összehívja a népet, ráüt a sziklára, de fenntart egy biztonsági szelepet. Nem kijelenti, hogy Isten akaratából víz fog fakadni a sziklából, hanem megszidva a népet, kérdő formába burkolja a parancsot: "Fakasszunk-e nektek vizet ebből a sziklából?" Isten a népre tekint. A sziklából víz fakad. A nép ujjong. Mózes hallja belülről az ítéletet: nem hittél, nem adtad meg a népnek a szükséges bizonyosságot, nem mégy be az ígéret földjére. Nehogy ez legyen ma a felettünk és egyházunk felett elhangzó ítélet. Merjük-e hinni és mindenkivel szemben hirdetni, hogy a mai egyetemes bizonytalanságban népünk jövőjének egyetlen lehetősége, ha elfogadja a Krisztus irányítását? Bizonytalan hitre nem lehet jövőt építeni.
Kegyelmes Istenünk, ne a mi gyarló hitünket nézd! Krisztusért tekints annyi bűnben és nyomorúságban sínylődő népünkre! Száraz pusztaságon jöttünk át, igéd éltető vizét elzárták az új nemzedék elől. A zsidókhoz Babilonban is szóltak a próféták, a mi prófétáinkat itthon is börtönbe zárták, elhallgattatták. Emberileg lehetetlennek látszik, hogy ez a nép visszataláljon hozzád, és olyan bizonytalanul hangzik a szavunk, ha ki is mondjuk, hogy Krisztus, az élő Kőszikla újra meg fog nyílni, s az evangélium élő vize fogja itatni kiszáradt lelkeinket. Add, hogy egyházunk ezt hittel hirdesse, add, hogy népünk, fiataljaink lelke befogadja üzenetedet! Életet és jövőt adj nekünk! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése