Bizonyságaid örökkévaló örökségem-Alfred Christlieb

  "Illés felkelt, evett és ivott és ment annak az ételnek az erejével negyven nap és negyven éjjel egész az Isten hegyéig, a Hórebig. És bement ott egy barlangba és szólt az Úr hozzá: Mit csinálsz itt Illés? Ő ezt mondta: Nagy búsulásom van az Úrért..., csak én maradtam egyedül és engem is halálra keresnek."   l.Kir. 19,8-10

   

Micsoda ereje van az Istentől ajándékozott ételnek! Illés mehetett vele kietlen, elhagyott, ismeretlen utakon, úttalan és víztelen homok- és kősivatagokon keresztül, anélkül, hogy elfáradt volna.

A negyven napi és negyven éjszakai vándorlásban egyszer sem volt szüksége a különben nélkülözhetetlen alvásra.

Igen, Isten az, aki erőt tud adni (5.Móz. 8,18) nekünk a kietlen, egyhangú, sötét, veszélyes, hosszú és nehéz utakon való vándorlásra, amelyre kevés a saját erőnk.

Ezt az erőt Isten Igéjében és az Ő gyermekeivel való közösségben nyújtja.

Isten új utasításokat ad szolgájának. Illés jeleket és csodákat tett, Isten ítéletének és kegyelmének idejét hirdette, egész népét Isten útjára igazította. De még nem tanult meg mindent! Egész életében tanuló maradt. Így van ez Isten minden emberével. Péter öregkorában is elfogadja Pál figyelmeztetését (Gal. 2,14).

Pál, a kipróbált apostol, engedi, hogy az efézusi tanítványok tanácsokkal lássák el.

János, a 90 éves aggastyán hagyja, hogy egy angyal óvja meg a tévedéstől. (Jel. 22,9)

Maga az Isten szent szolgája is, akit tüzes szekéren fog hazavinni Isten, egész földi vándorlása alatt nem szűnik meg tanulni.

Egyes gondolatait el kell hagynia, újakat, Isten gondolatait el kell fogadnia.

Bárcsak ezt a drága következtetést vonhatnánk le Illés látásából: tanulók maradunk, míg csak e földön élünk. (Fil. 3,12)