"Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! - mondja Istenetek...
hirdessétek neki, hogy letelt rabsága, megbűnhődött bűnéért, hiszen
kétszeresen sújtotta az Úr keze minden vétkéért."
Ézsaiás 40,1-2
Letelt a babiloni fogság rendelt ideje. Teljesen új nemzedék, mely már a
fogságban született, áll készen a szabadulásra. Nekik hirdeti a próféta a
szabadulás igéjét. Ez a nemzedék nem volt felelős az otthon elkövetett
bűnökért. Mégis viselnie kellett a büntetést. Ha tetszik a mai embernek,
ha nem, egy nép egység Isten előtt, s tagjai, bár egyenként is felelősek,
népként, nemzetként viselik az egyetemes felelősség terhét. Van egy
különbség: a bűnök következménye akkor áll be, ha a nép többsége bűnös. De
kevés ember hite és helytállása is felemelheti a nemzetet. Mi magyarok
mindig magunkénak éreztük a bibliai zsidó nép sorsát, s a nekik szóló
üzenetet. Sok keresztyén ember megbotránkozik azon, hogy Kölcsey azt meri
írni: "Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt." Pedig ő, mint bibliás
református, erre az igére épít. Csak annyit enged meg magának, hogy a
kétszeres büntetést múltra és jövendőre vonatkoztatja. Csakhogy a zsidók
Babilonban megtértek. Nem mutatkozik meg, hogy a mi népünk megtért volna a
kommunista fogságban. Szabadulásunk ezért nem lett teljessé. Te megtetted a
magadét ahhoz, hogy ránk vonatkozzék ez az ige?
Istenünk, jó Atyánk, ma is nemzetünkért száll hozzád könyörgésünk. Nem
hetven, már sokkal több év telt el rabságunkban. Volt ezalatt szép nagy
megelevenedése a hitnek és helytállásnak. Voltak sötét évtizedek, a
megalkuvás, az elfogadott agymosás, a növekvő hitetlenség évei. Te
ígéreted szerint csodálatosan megszabadítottál, s mi mégsem vagyunk
képesek megszabadulni, mert még a kevesek is hiányoznak, akik vállalják az
önzetlen szolgálatot. Szabadíts meg, Urunk, a lelki romlottságtól, adj új
erőt hitünknek, egyházunknak! Adj új, bátor, tiszta igét a hirdetők
szájába! Szentlelked építse új nemzedékünket, hogy valóban szabadok
lehessünk! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése