Pillanatnyi kis szenvedés? Kiről beszél az apostol? Rólunk legfeljebb csúfolkodva mondhatná. Nem szenvedünk éppen eleget nyomorúságos életünkben? Nem, Pál komolyan beszél. Joga van hozzá, egész élete szenvedésekkel volt tele. De minden megítélés attól függ, mivel hasonlítjuk össze. Nagyon rossz a fogfájás, de pillanatnyi könnyű szenvedés a rákhoz viszonyítva. Pál pedig egész életünk minden súlyos szenvedését az örökkévaló mennyei boldogsághoz viszonyítja. Akkor válik szenvedésünk pillanatnyivá saját megítélésünk szerint is, ha teljesen áthatja egész gondolkozásunkat az örök élet bizonyossága. Ez a legnagyobb áldás. Ezért érdemes, ha kell, minden földi jóról lemondani, szegénységet nyugodt lélekkel vállalni, betegségben is örülni, csalódásokat béketűrőn elviselni. Ez gyáva meghunyászkodás? Nem! Ez a hit ad erőt ahhoz, hogy minden körülmények között erősek maradjunk, bátran ellenálljunk minden megalkuvásnak, örülni tudjunk a legnagyobb szenvedések között is. Mit számítanak apró veszteségek, ha gazdag örökség vár a mennyben?
Krisztusom, Te nyitottad meg előttem a menny kapuját. Feltámadásod ablakot nyitott a menny csodálatos világára, áldozatod elfedezi vétkeimet, ígéreted biztosít az örök élet felől, és én boldogan fogadom el a Tőled nyert bizonyosságot. Nehéz életet élünk, sok szenvedésen mentünk át, és minden valószínűség szerint bőven lesz még részünk benne. Nem a Te utaidon jár a mi társadalmunk, semmi jogunk jobb jövőre számítani. De ha bízni tudok benned, könnyűvé válnak a terhek, bátran vállalhatom a nehézségeket, a halálra is nyugodtan, öregségemben örömmel gondolhatok, hiszen nem a pusztulás, hanem az élet vár túl annak kapuján. Köszönöm neked, Megváltóm. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése