"Én pedig azt mondom nektek: ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is" (Mt 5,39)
Ezek a versek megmutatják, milyen megaláztatás keresztyénnek lenni. Természetes gondolkozásunk szerint valaki azért nem üt vissza, mert gyáva; de szellemi értelemben véve, ha nem üt vissza, alkalma van Isten Fiát kiábrázolni. Nemcsak nem kell rossz néven venned, ha megbántanak, hanem ezt az alkalmat felhasználhatod arra, hogy Isten Fiát kiábrázolhasd. Jézus természetét nem lehet utánozni; vagy megvan vagy nincsen. A szentnek a személyes bántás alkalmat nyújt arra, hogy kiábrázolja, milyen hihetetlenül drága az Úr Jézus szelídsége. A Hegyi beszéd nem azt tanítja: teljesítsd a kötelességedet, hanem ezt: tedd meg, ami nem kötelességed. Nem kötelességed két mérföldre elmenni, vagy odafordítani a másik orcádat, ha megütnek; de Jézus azt mondja: ha az Ő tanítványai vagyunk, megtesszük ezt. Akkor már nem az él benned, hogy: "Jó, de nem tudok többet tenni, annyira hamisan állítottak be és annyira félreértettek." Valahányszor ragaszkodom az igazamhoz, mindannyiszor fájdalmat okozok Isten Fiának. De ha felfogom az ütést, megkímélhetem Jézust ettől a fájdalomtól. Ez az értelme ennek az Igének: "Betöltöm, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek..." (Kol 1,24). A tanítvány tudatában van annak, hogy nem a saját becsülete forog kockán az életében, hanem Urának becsülete. Ne kutasd, hogy igazságos-e a másik, de légy te magad mindig igazságos! Mi mindig az igazunkat keressük: de a Hegyi beszéd azt tanítja: "Ne keresd a magad igazságát, de légy mindig igazságos."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése