Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Kerüljétek az érintkezést azzal, aki testvér létére parázna, vagy harácsoló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy rabló. Az ilyennel még együtt se egyetek.      l.Kor. 5,11

A korintusi gyülekezetben sajnálatos eset történt. Egy gyülekezeti tag súlyos erkölcstelenségbe esett. Senki sem lépett fel vele szemben. Háborítatlanul tartották vele a testvéri közösséget. Ez Pálnak a tudomására jutott. Ő felismerte, hogy ebből az elnézésből milyen veszély támad. Szent szigorúsággal élt apostoli hatalmával. ítélete így szólt: "A mi Urunk Jézus Krisztus nevében összegyűlve, ti és az én lelkem, a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmával, átadjuk az ilyet a Sátánnak teste pusztulására, hogy lelke az Úr Jézus ama napján megtartassék". - Aztán Pál megparancsolja a gyülekezet tagjainak, hogy ezzel az emberrel szakítsanak meg minden kapcsolatot, s hozzáfűzi, hogy így járjanak el minden esetben azzal, aki keresztyénnek vallja magát, s mégis megbotránkoztat Istent gyalázó életével másokat. Az az apostol, aki a szeretet himnuszát megírta (l.Kor. 13), szent szigorúsággal is tudott eljárni, ha Isten dicsősége és a gyülekezet üdve úgy kívánta. Az ő szeretete nem gyenge volt, hanem szent. Az ilyen éles rendszabályt nem egyetlen félrelépésnél kellett alkalmazni, azt megbocsáthatták. Aki azonban rendetlenül élt, és kitartott botránkoztató cselekedete mellett, azzal minden kapcsolatot meg kellett szakítani. A cél az volt, hogy az ilyen ember megszégyenüljön, vagyis súlyos hibáját belássa. A testvéri közösség megszakítása nem mélyülhet ellenségeskedéssé. A tévedő testvér is keresztyén, akinek a visszatérését nagyon szívünkön kell viselnünk.