KÖSZÖNTÜNK A LÉLEKKEL TELT IstenTISZTELETEN!

"Mert mi vagyunk a körülmetélkedés, akik Lélekben szolgálunk az Istennek, és Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a testben bizakodunk." (Fil 3:3)

Amikor a Biblia Istentiszteletről szól, mindig a szemmel látható cselekedetekre utal. Beszél arról, hogy az emberek leborulnak, felemelik kezüket, térdre esnek, meghajtják fejüket. Az igazi Istentiszteletet nehéz meghatározni és még nehezebb előírni. A gyülekezetek hajlamosak arra, hogy olyan mértékig szentesítsék a szertartásokat és az Istentisztelet liturgiáját, hogy az sokak számára már "a test cselekedeteibe vetett bizalmat" jelenti, és mint a védőoltás, megakadályozza őket, hogy az Istentiszteletet a maga valóságában tapasztalják meg. Terry Law a Power of Praise and Worship [Isten dicsőítésének és tiszteletének hatalma] című könyvében ezt írja: "Az imádat az Úrral ápolt viszonyuk egyik reakciója, ám ez a kapcsolat annyira bensőséges, hogy egy másik ember sem szabhatja meg pontosan, milyen elemei legyenek. Igen, az Istentiszteletbe beletartozik a közösség is. Hozzátartozik az is, hogy az Úr személyes kinyilatkoztatást ad az egyénnek. Alapvetően azonban azt jelenti, hogy legbensőbb gondolatainkat öntjük ki Atyánknak, amihez időnként érzelmektől fűtött, kifejező tettek társulnak. De mindig szem előtt kell tartanunk, hogy szinte lehetetlen szavakkal leírni azt a belső érzetet, ami ezt a kapcsolatot áthatja. Ahogy az öreg skót mondta: 'Jobb érezni, mint másoktól hallani.'" A Szentlélek segíti a kis csoportokat és a nagy gyülekezeteket is abban, hogy olyan légkört teremtsenek, ami elősegíti az igazi Istentisztelet megvalósulását. A zene, az ima, a dicsőítés, a bizonyságtétel, az adakozás és az Ige hirdetése mind-mind ennek a része. Ezek közül azonban önmagában még egyik sem Istentisztelet, hanem egy-egy eszköz, ami által a szívek megnyílnak Teremtőnk magasztalására. Bármiféle kísérlet arra, hogy az Úr előtt elfogadható Istentiszteleti formát öntsünk betonba, eleve kudarcra ítéltetett, hiszen az igaz imádat éppen arról szól, hogy a Szentlélek egyedi személyiségeket kapcsol össze Istennel. Amikor a Lélek valódi Istentiszteletre ösztönöz, nem önmagát magasztalja fel és nem is a hívőt, hanem - ahogy Pál mondja - Jézust dicsőíti meg. Istentiszteleted azt tükrözi, milyen képed van a Megváltóról és az Atyáról. Imádság a mai napra "Uram, imádattal borulok le előtted, és magasztallak téged, mint Istenemet!" Garrie F. Williams írása alapján