Napi áhítat- Szomjazni az igazságra

Hét témája: A hívő jellem

Olvasmány: Mt 5,6.

Aki egész életében az Igazságot keresi (nem az igazát), azt a keresés újra és újra megelégíti teljesen.

„Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.”

Magyarázat

A legelső rákérdezés az igazságra – közvetlenül a bűneset után olvasható (1Móz 3,1). „Csakugyan azt mondta Isten?” – teszi fel a ravasz kérdést az ősgonosz, és a kígyó be akarja bizonyítani, hogy mégsem az az igazság. A sátán azóta is próbálja sötét jelenlétével eltakarni, beárnyékolni az igazságot. Az ember ebbe nem tud belenyugodni, és égen-földön lázasan keresi az alétheia-t (igazság görögül) évezredek óta.
„Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra!” – mondja a meghalt és feltámadt Üdvözítő, mert most már megtalálható. Pilátus fölteszi a „költői” kérdést: „Mi az igazság?” Ha kitudódott volna, ő akkor is kimondja a szentenciát, és „kiszolgáltatta őt nekik, hogy megfeszítsék” (Jn 19,16).
Amint tudjuk, Jézus már jóval korábban kijelentette az örök igazságot: „Én vagyok az út, az igazság és az élet!”
Szomjazni az igazságra – nem egyéb, mint vágyakozni a Jézus Krisztussal való személyes találkozásra. Ennek szomjoltó hatása abban mutatkozik meg, hogy „ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék”. És „annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek” (Jn 7,37). Ez pedig a Szentháromság-Istenbe való betagolódásunkat jelenti, és itt kezdődik a kegyelemben részesült szomjazó örök élete.
Idézd fel azt az élményt, amikor – a sivatag vándoraként – rátaláltál a hűs oázisra, ahol a Megváltó várt rád ezekkel a szavakkal: „aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik” (Jn 4,14).
Én is azóta vagyok boldog, mert Isten magadta, amire vágytam, és részesültem a megigazulás ajándékában.
Imaáhítat

Könyörögjünk testvéreink iránti nagylelkűségért! (Fil 2,4)


(Gerzsenyi Sándor)